Magyarság, 1938. április (19. évfolyam, 73-96. szám)

1938-04-14 / 84. szám

6 ’ Cull**»*. Az álomhoz és vágyhoz Szivemben iszonyu­ hevü öngyilkos vágy van. Mivel nem lett enyém a rég várt kincs, a konc. Hiába hívlak hát, álom, te elosonsz. .Szunnyadás angyala!: csupa parázs az ágyam. Ó, jer hozzám, illesd keserű ajkam lágyan. Sajgó sugár. Nyugodt és borús légy, mint a bronz! Hiába! Szörnyű harc görcse és szennye vonz, melyeknek sebemet túlságosan kitártam. Fogd át a testemet, arany varázs­gyűrű! Illan az éj s a kin virraszt­­ó gyönyörű: Felejtés, most se jössz a vig tündérsereggel? Erős vágy, árva vágy! Mert senki sem segít ernyedj egy percig és rejtőzz egy évig itt, s mint párduc, szökj ki majd, ha érkezik a reggel Marconnay Tibor Anita Lizana, a csilei tenniszcsillag tervei Senorita Anita Lizana, Csile tenniszcsillaga, a mai esztendőben nagy sikereket aratott, melye­ket az amerikai női bajnokság megnyerésével koronázott meg. A világranglistán is az első helyet foglalja el a délamerikai bajnoknő, ha­bár a múlt nyáron Wimbledonban nem került a döntőbe. A napokban Anita Lizana két nagy kívánság­gal Londonba érkezett. Először is meg akarja szerezni a wimbledoni bajnokságot s ebben az irányban ez a negyedik kísérlete lesz, másodszor­­ házasságot akar kötni. Anita Lizana ugyanis a múlt évben megismerkedett egy skót fiatal­emberrel és most Skóciában addig akar üdülni jegyesének családjánál, míg április 18-án Brightonban meg nem kezdődik az új tenniszév első versenye. Anita Lizana semmit sem vesztett el délvidéki vidámságából, de meglehetősen fáradtan és kimerülten érkezett Angliába. A hazájában töl­tött két utolsó hónap nagyon is megerőltető volt a számára. Az egész ország ünnepelte s mindenütt, ahol Csilében Anita tenniszt játszott, ünnepeket rendeztek. A kis Anitának végre is sok volt a jóból, az örökös ünnepeltetés miatt kisebb idegösszeomlást szenvedett. Angliai útja azonban — már csak a házasság miatt is — felvillanyozta Anitát Wimbledonban azonban nem lesz túlságosan könnyű dolga, mert a bajnoknői címért lesz talán a küzdelem a legerősebb, amint hogy egyáltalában Wimble­donban az 1938 „az asszonyok éve“ lesz. A pulyka Egy párisi operettcsillag, akitől kissé már elfutott az idő, egy napon vacsorára hívta meg néhány régi barátját. A vacsora előtti napon megbízta szakácsnő­jét, hogy vegyen egy szép pulykát és szarvas­­gombát. A szakácsnő el is végezte a bevásárlást, in­kább rosszul, mint jól, mert a szárnyas meg­lehetős szomorúan nézett ki. Lágy, löttyedt, sovány. Igazán nem volt túlságosan ínycsiklan­dozó látvány. — De fiam — békétlenkedett a színésznő —, ezt a pulykát igazán nem adhatom fel... A szakácsnőt azonban a méltatlankodás nem zavarta ki nyugalmából. — Dehogy­nem, asszonyom!... Nagyon meg­felel ez a pulyka... Majd akkor nézze meg, mikor megtöltöm a szarvasgombával! Egészen máskép fog kinézni!... Olyan ez, mint mikor asszonyom fölteszi a gyémántjait... A pesszimista a strand­fürdőben Nagyon mély itt a víz? yiMataa RSiO 1038 április 14. és OtoriSk" A húsvét és tavasz ünnepei Franciaországban Egész Franciaországban, leginkább pedig a déli vidékeken fennmaradt a szokás, hogy a húsvét előtti héten passió-játékokat rendeznek. Ezeknek a Krisztus szenvedését ábrázoló ün­nepi játékoknak szereplői nem hivatásos művé­szek, hanem kizáróan parasztok és munkások, így például a kis Saulaie d'Oulinsban — Lyon mellett — 300 munkás 48 esztendő óta minden évben eljátssza az Urunk és Megváltónk szenvedése is feltámadása című passiót. A sze­repeket a gyerekek apáról-apára öröklik. Páris délkeleti munkásnegyedében, Menti­­montanóban a katolikus Szent Péter patronátus tagjai nyolc éve játsszák Jézus Krisztus passió­ját. Az Üdvözítőt egy asztalos játssza, Péter apostolt egy takács, Pontius Pilátust egy állami végrehajtó segédje. Ezekhez a néppassi­ójátékokhoz a nézők sok­szor nagyon távoli vidékekről gyűlnek össze. Ugyanúgy, mint ahogy egy bretagnei Pardon kedvéért a bretonok kilométereket gyalogolnak. Marametben, a Tarn-Departement kisipari vá­rosában, a Feketehegy lábánál a passiójátékok napjain Délfranciaország nagy részének minden dialektusát hallhatni, a provenceit éppen úgy, mint a garonnelt. Marametben majdnem egy hó­napig tartanak a passiójátékok, összesen tíz előadás. A passiójáték sokszor csak egy kálváriás me­net, mint Burzetben — Ardéche — vagy egy processzió, mint a négyszáz esztendős monte­­carlói, mikor is nagypénteken a régi Monaco utcáin a halott Üdvözítőt hordják körül. A pro­­cesszió résztvevői Jézus idejének öltözeteit vise­lik, vagy, mint a legtöbb a középkorból ránk­maradt passlójátékoknál, középkori viseleteket. Párisban a Notre-Dame-katedrálisban nagy­pénteken a katedrális legbecsesebb kincsét, Krisztus töviskoszorúját mutatják föl a hí­veknek. Lotharingia asszonyai és leányai a Metz melletti Beaume Notre-Dame kápolnájához zarándokoltak régebben, hogy bebalzsamozzák a Megváltó holttestét s hogy imádkozzanak a halottakért. Ezt a kegyes szokást ma már nem végzik a szülők és a nagyszülők buzgóságával. A húsvét régóta nemcsak vallásos ünnep, ha­nem a közelgő tavasz ünnepe is. Ebben az év­ben, mikor a húsvétot már az előrehaladt ta­vaszban ünnepük, Bretagne kálváriái körül már tavaszi virágpompa díszük, virágzanak Nor­mandia almafái is, Pária kapui előtt is fehér virágpompában áll a tájék és még magában Gérard mezben is — a Vogézokban — sárga nárciszokkal lehet ünnepelni a tavaszt. A Cote d'Azur (Riviera) valamennyi centru­mában virágünnepeket és virágcsatákat rendez­nek húsvét idején. Menton nagy nemzetközi népművészeti ünnepet rendezett, amelyen nem­zeti csoportok a különböző európai országok dalait és táncait mutatták be. Cannes április 19-től 21-ig háromnapos ka­­tonazeneünnepet ad, melyen Marokkó, Indokina és Senegal csapatai ünnepi egyenruhában mű­ködnek közre. De nemcsak a „a kék parton", hanem a baszk parton, Biarritzban is, az új szezonnak harangoz­nak a tavaszi harangok. És Franciaország északi részén is vidáman ünnepük a húsvétot és természet fölébredését. A pisai torony, vagy a pedáns férj ­Berlin—Teherán 3­­ára Németországnak Irakkal eddig is volt már rendszeres légi összeköttetése, most rendszeres összeköttetést létesítettek Iránnál is. Egy Luft­­hansa-repülőgép rendszeresen közlekedik Ber­lin—Bagdad és Berlin—Teherán közt. A re­pülőgép utasokat szállít és postát. A Berlin— Teherán repülési idő 31 óra. A század elején ennek az útnak a megtételére még ugyanannyi napra volt szükség. Rossz idők az agglegények számára Már Plato követelte a régi Görögországban a meg nem házasodott férfiak szigorú meg­büntetését és azt kívánta, hogy minden 35 esztendőn felüli férfi fizessen be az állampénz­tárba olyan összeget, amely elegendő egy asz­­szony eltartására.♦ Szerbiában, Görögországban, Bulgáriában a férfi nőtlensége szinte becstelenségnek számít. Húsz esztendőnél idősebb nőtlen férfiak Szer­biában már „öreg" emberek. * Angliában 1695-ben minden nőtlen férfinak meghatározott összeget kellett befizetnie a Franciaország elleni háborúra. A mai Angliá­ban a családapák az adók kivetésénél könnyi­téseket élveznek s igy a nőtleneket közvetett után büntetik.* Argentínában már 25 esztendővel ezelőtt agglegény-adót vezettek be. Ez az adó, melyet már a huszesztendős nőtlen férfi is fizet, fo­kozatosan növekedik a 75-ödik életévig. * Itália az az ország, mely először — 1926-ban — vezette be a nőtlen férfiak fejadóját 1931 óta ez az adó Ausztriában is fennáll. Német­ors­zégben ötmillió volt a nőtlen fér­fiak száma, ebből négymillió javakorabeli. 30 esztendős korig. Az ismert újabb rendsza­bályok révén ez a szám jelentősen leolvadt. * Sziléziában a nőben férfiaktól megtagadják a nős férfiaknak kijáró „ön“ megszólítást. Az amsterdami muzeum uj Vermeer de Delft-képei Egy idő óta sokat beszélnek a műgyűjtők világában egy váratlan felfedezésről, melyet Bredius dr., a hágai múzeum nyugalomba vonult őre tett. A történet marseillei iza ugyan — olvasóink ismerik az Olive és Marius-történeteket — és mégis igaz s megérdemli az elmondást. Egy Párisban megtelepedett s ott elhunyt hollandiai hagyatékában a család barátja, aki a hagyaték pénzzé tevésével volt megbízva a kiskorú gyermekek javára, egy 117X129 nagy­ságú keret nélküli képre lett figyelmessé, a lakás fehérneműs kamrájában. Szakértői vizsgálatnak akarta a képet alávetni s az a jó gondolata tá­madt, hogy Brédius doktorhoz forduljon. A tévedhetetlenség hírében álló muzeumőr mona­­kói villájában időzött, ahol a teleket szokta töl­teni s oda vitték neki el a képet Brédius dok­tor azonnal felismerte a kép értékét, kijelen­tette és kimutatta, hogy vitathatatlanul Vermeer de Delft, az egyik legnagyobb hollandiai festő műve, Az emmeusi tanítványok. Vermeer de Delft értett hozzá, hogy a misztikumot az élet elragadó impressziójával örökítse meg képein és ezen a művön is csodálatos idealizálásról, a hit egyszerűségével és megindultságával örökí­tette meg Krisztust és tanítványait. Egy egyszerű megtisztítása a képnek s csak­ugyan előtűnik a festő szignaturája. Nagyon sokan versenyeztek, hogy megszerez­hessék a képet, de Bredius doktor bölcsessége és hazaszeretete lehetővé tette, hogy a kép Hol­landiába kerüljön vissza, a rotterdami mú­zeumba. A vételárat, 11 millió frankot, köz­adakozásból hozta össze Bredius dr. Két nógrádi palóc Budapesten a nyugati pályaudvarról a Krisztina-térre igyekszik. Oda­mennek a rendőrhöz s megkérdezik, hogy me­lyik villamos megy a Krisztina-térre? — A hetvenegyessel közvetlenül odáig me­hetnek. Ebben a pillanatban megy el előttük a 4-es villamos. Olvassák a számot a palócok s az egyik megszólal: — Menjünk csak gyalog, komám. Még csak a négyes karikázik erre, amig sorsára"meggyűn a hetvenegyes, addig a pipaszárunk is kileveledzik. Magyarországon minden hét­századik nőre jut egy ezüstróka Érdekes kimutatás jelent meg a szőrmeipar­­osok közlönyében az 1937/38. évad ezüstróka­­termeléséről. A kimutatás szerint Kanadában és Norvégiában, a két fő tenyésztő országban, valamint a többi országokban lévő farmokból egymillió ezüstrókát vittek piacra. A világ la­kosainak száma mintegy kétmilliárd, fele kul­­turálatlan s mint fogyasztó, egyáltalában nem jöhet számításba. Ezermillió ember jöhet tehát szóba abból a szempontból, hogy kulturális igénye lehet. Ez a szám fele tehát 500 millió nő s ha közülük 30 százalékot gyermekre és aggokra leszámítunk, a fennmaradó összeg, tehát 350.000, az a szám, amely mint szőrme­fogyasztó a világon számításba jöhet és ez a szám meg is felel a kulturvilághoz tartozó nők számának. A piacra kerülő ezüstrókákból 10 százalékot, tehát 100.000 darabot mint eladha­­tatlant le kell írni, le kel számítani a fennma­radó 900.000 darabból is 25 százalékot, mint olyan tételt, amelyből prémezés készül, to­vábbá kepp és bunda, fennmarad tehát 650.000 darab róka, amit egyenként adnak el. Ilyen számítás alapján a kultúrnépekhez tartozó nők közül minden huszadik nőre jut egy ezüst­róka. Magyarországra 5380 darab ezüstróka jutna. A szűcsök becslése szerint ilyen meny­­nyiségben ezüstróka Magyarországba nem jön be és legfeljebb 4000-re tehető az importált ezüstróka száma. Ebből az következik, hogy minden hétszázadik nőre esik Magyarországon egy ezüstróka. Az ezüstróka forgalma Magyar­­országon a szőrmeimportnak mintegy kilenc százalékát teszi ki. „Szultán,“ a St. Louis -Santa Fé vasúti vonal pályaőre Rendkívüli feladat teljesítése jutott osz­tályrészéül egy Szultán nevű kutyának: a St. Louis és Santa Fé (Missouri) közti vasútvona­­lat kell őriznie. Az ő feladata ugyanis, hogy a legelő karmokat és birkákat távol tartsa a vasúti pályától. Az állatok újra meg újra át­törték a pályát elkerítő drótsövényt és erősen zavarták a vonatok közlekedését Előbb meg­kísérelték, hogy egy gőzgép szirénájának a riadójával tartsák távol a legelő jószágot a sí­nektől, de azok hamar megszokták a szigorú dugást és nem láttak veszélyt a síneken robogó mozdonyban. Valakinek azután az a gondolata támadt, hogy egy kutyát állítsanak pályaőri szolgálatba, így jutott Szultán a megtisztelő feladathoz. Naponta kora reggel lép szolgálatba és csak este tér haza kiinduló állomására. Járgányon viszik ki a szakaszra, melyet őriz­nie kell s feladatát a vasutasok legnagyobb megelégedésére látja el. Ha közeledő vonat za­ját hallja, lefekszik a pálya mellé s úgy várja meg, mig a vonat tovarobog. A professzor úr — Főpincér! Főpincért Eltűnt a felöltőm. Valószínűen ellopták. — Vájjon nem az az ur vitte el, tanár úr, aki abban a sarokban ült? — Biztosan, azért is tetszett nekem az az ur olyan ismerősnek. (Lustige Blätter) Időpont A levélkordó az orvosnál. — Önnek naponta legalább három órát kell sétálnia! — Mielőtt kihordom a postát, vagy utána? (Söndagsnisse)

Next