Magyarság, 1938. augusztus (19. évfolyam, 172-195. szám)

1938-08-02 / 172. szám

ELŐFIZETÉSI ARAKI SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, EGY HÓRA 4 PENGŐ, A LEGNAGYOBB KEDVEZ- BADOTULAJDONOS, MAOTAIUC LAPRUM RT.­­, HUNYADI JÁNOS-UT 1 TELEFONJ *14-44-14 MENNYEL 3.50 PENGŐ, EGYES SZÁM AHA HÉT- B.NOE-VEZÉRIGAZGATÓ, FŐSZERKESZTŐ ÉS FELELŐS DADOI (35 MELLÉKÁLLOMÁSSAL). ÉJJELI SZERKESZTŐ­KÖZNAP 10 FILL, VASÁRNAP 30 FILL, NÉMET- ITJ. VIRTSOLOGI RUPPRECHT OLIVÉR DR. -----LÉG VL. ARADI­ UTCA 8. TELEFON: 11-54-41,11-54-42, ORSZÁGBAN 10 PFENNIG, VASÁRNAP 20 PFENNIG FELEI­TI SZERKESZTŐI MENETJEGYIRODA, UTAZÁSI ÉS KÖNYVOSZTÁLY, MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP ' kav­­am Níízf­fjtv, ESKÜ-UT 8. SZÁM, TELEFONI 18-12-10. SZÁM POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLÁI 28990 HUBAY KÁLMAN LEVÉLCÍM: BUDAPEST 2. POSTAFIÓKI 55. SZÁM BUDAPEST, 1938 AUGUSZTUS 2. KEDD______________________XIX. ÉVFOLYAM, 172 (5198) SZÁM nyíregyházi levél IRTA: FIAL­A FERENC 1937 őszén, a „nagy razzia" idején jár­tunk utoljára a híres szabolcsi főváros­ban. A város megbolygatott méhkashoz hasonlított. A vasúti állomáson gyulladt­­szemű, rongyos ruhás handle-hadsereg várta a pesti gyorson érkező ügyvédeket, akik jogi tudásuk teljes súlyával siettek szabolcsi hitsorsosaik segítségére. A fővá­rosban megjelenő liberális lapok éles cik­kekben számoltak be a nyíregyházi ese­ményekről és magyar vendégszeretetre, alkotmányos érzületre és minden szép, nemes dolgokra hivatkozva követelték a razzia megszüntetését, amely — szerin­tük — ellenkezett az aranybullával, a Tripartitummal és mindama kódexekkel, amelyekre annyiszor szeretnek hivat­kozni az utóbbi időkben. A Nyíregyházán elrendelt általános razzia úgy fölkavarta a szabolcsi zsidóság békéjét, mint annak­idején a híres „nagy pör“ tárgyalása, mi­kor egyetlen bajba jutott vidéki sakter védelmére az egész európai liberális sajtó fölvonult és a külföldi zsidó hírlapírók valóságos ostromzár alá vették a Nyírsé­get. Csak akkor, 1883-ban várták eny­­nyire a pesti újságokat és a pesti híreket, csak akkor, félévszázad előtt hömpöly­­gött így végig a szabolcsi földeken élős­ködő, bevándorolt és még külsőségekben sem asszimilálódott zsidóság lappangó tömegei között az izgalom hulláma, mint a múltesztendei vizsgálat idején. A nagy razzia azonban szép csendesen véget ért. Nem történt semmi különös, s most, 1938 augusztusában ismét béke és nyugalom honol a szabolcsi községek és a nyíregy­házi Kossuth Lajos-tér körül húzódó gettó házai között. A földekről már be­takarították a termést s csak néha-néha töri meg a végtelen csendet egy-egy cséplőgép kései bugása. Szabolcsban tel­jes a csend, mint a Sipka-szorosban. Ezt a nyugalmat bizonyítja Nyíregyháza vá­rosa is, ahol minden volt, razzia és jelenlegi zsidótörvény ellenére is tovább folyik az az élet, amelyet rövid pár napra mintha szüneteltetett volna a Da­rányi-kormány által elrendelt múltesz­tendei vizsgálat. Azóta már az ellenőr­zés miatt vidékre kirajzott kis zsidók is­mét visszatértek a városokba, sőt — amint azt a nyírbátori állomáson tapasz­taltuk — fokozott munkával próbálják helyrebillenteni a razzia által okozott ká­rokat. Bent, Szabolcs megye fővárosában keletgalíciai városokra emlékeztető kép fogadja a vendéget. Kaftános, pajeszos zsidók álldogálnak a sarkokon, a pisz­kos feliratú és még piszkosabb kirakatú üzletek előtt és nagy lelki nyugalommal bonyolítják a számukra életet jelentő üz­let minden más faja számára érthetet­len fonalát, öreg, vízözön előtti frakke­­rek és konflisok döcögnek végig a rossz kövezeten a déli napsütésben. Hozzák­­viszik a szakállas kufárokat a vidéki ta­nyákra és a vasúti állomásra. A kép — amely Nyíregyházán elénk tárul — a valamikor jobb napokat látó Korona­szálló udvarán terebélyesedik ki igazi je­lentőségében. A fehér asztalok körül nem is nadrágtartós, de a szó közönséges ér­telmében vett „hózentrágeres“, piszkos ingű, csámpás cipőjű vendégek ülnek. Szörnyű, megdöbbentő a kép. Egy darab Magyarországra ültetett Galícia, amely ellen már kevés minden húszszázalékos törvényjavaslat, mert a bevándorolt zsi­dóság már annyira összenőtt a szabolcsi vidékkel, annyira gúzsba kötötte az ezer esztendő óta itt élő régi osztályokat, any­­nyira megfertőzte ennek az Istenál­dotta földnek nyakas magyarságát, hogy csak valami hirtelen égzengés, valami pánik, valami különös utakon idetévedt csoda mentheti meg a magyar­ság számára ezt a szerencsétlen ország­részt. Nincsen törvény, amely rendezni tudná ezt a borzalmas kuszaságot és amely a béke és a szeretet jegyével tudná eltüntetni a nyíregyházi, a nyírbátori, a nyírábrányi és a többi nyírségi város nyakára telepedett paraziták által ütött sebeket. A Magyarság egyik legutóbbi számá­ban részletesen beszámoltunk az olasz fasizmus legújabb fajvédelmi határoza­tairól és megemlítettük, hogy Mussolini annak ellenére is szükségesnek tartotta a zsidó fajkeveredés elleni védelmet, hogy az olasz lakosságnak mindössze egy ezrelékét teszi ki a zsidó bevándor­lás. És ekkor — ennek a törvénynek az ismeretében — önkénytelenül is fel­merült bennünk a kérdés, hogy várjon milyen drákói törvényeket, milyen vas­ban fogant rendeleteket kellene hozni ezen az agyonfertőzött vidéken, hogy ismét helyreállítsuk a magyar faj tiszta­ságát és kiküszöböljük a magyar jövő­ből azokat a különös testalkatú, elálló­­fülű, sajnálatraméltó „parasztgyereke­ket“, akik egy mohó, kapzsi beszivár­gott fajta szomorú félvér-letéteményesei. Ezek az anyai ágon leginkább magyar származású, szerencsétlen nyomorultak nem tartoznak se a magyarsághoz, se a zsidósághoz, s mindenhonnan kivetve tengetik reménytelen életüket. Nem tar­toznak se ide, se oda s csak mint a pusz­tuló szabolcsi magyarság tragikus ba­­stardjai követelik egy eddig soha nem látott drákói szigoruságú fajvédelmi tör­vény szükségességét. Egyik szabolcsi ismerősünk mondotta, hogy Szabolcs — a régi értelemben vett Nyírség —, már elveszett a fajvédő ma­gyarság számára. A húszszázalékos zsi­dótörvényt nyíltan kinevetik, mert tud­ják, hogy­ már övéké a föld, ők irányít­ják a piacot, s ha közvetlenül talán nem is, de közvetve szoros kapcsolatban él­nek az ország ezen részében talajt vesz­­tett, középnemes zsentri-osztállyal. A legtöbb családnak meg van a maga házi zsidója, igen sok helyen zsidó a kasz­­nár, zsidó vezeti a szeszgyárakat, zsidó köti a szerződést s a szabolcsi magyar­ság csak ennek a kapzsi, mindent meg­fertőző fekete varjuseregnek a közre­működésével kapja a hitelt, az életet. Szabolcs — mai állapotában — elve­szett világ s talán csak az segítene rajta, ha zárt területnek minősítenék a szabol­csi vidéket, s nem enyhe törvényekkel, nem ötven évre szóló reformokkal, ha­nem a modern álomhatalom vasvessze­jével tisztítanák meg az itteni világot. Az elmúlt liberális kor és a jelenlegi rendszer minden bűne és hibája talán itt, a Felsőtisza melletti területen nyil­vánul meg legjobban, ahol távol a fővá­rostól és távol az ország szívétől egy sa­játságosan bűnös és tragikus átalakulá­son ment keresztül az itt élő magyarság, amely az elmúlt liberális világ köny­­nyelmű, hanyag államvezetése miatt a maga erejéből nem tudott megbirkózni a galíciai erdők homályából reá törő új hódítók roppant tömegeinek szívós és konok életharcával. A japánok véres ütközetben visszaszorították a Mandzsúriába benyomult szovjet csapatokat A csatározások még nem értek véget . Az oroszok vissza akarják szerezni az elvesztett mandzsu területeket Bulgária visszanyerte katonai egyenjogúságát és meg­nemtámadási szerződést kötött a Balkán államokkal Minden eddiginél súlyosabb orosz—japán határvillongás színhelye volt vasárnap dél­előtt a mandzsu—szovjetorosz határvidék. A mandzsu katonai hatóságok jelentése szerint szovjetorosz katonai csapatok két ki­lométernyire a határtól mandzsu területre hatoltak be. Csangkufeng és Csatszonfeng között a dombos vidéken egyesült mandzsu­japán csapatok megtámadták a mandzsu te­rületre behatolt szovjetorosz katonai csapato­kat. A kifejlődött ütközetben a szovjetoro­szok 200 embert veszítettek. A véres ütközet ügyével hétfőn a koradél­előtti órákban rendkívüli japán miniszterta­nács foglalkozott, mielőtt még vasárnap este a miniszterlnök, a külügyminiszter, a hadügy­miniszter és a vezérkar tagjai folytattak nagyjelentőségű megbeszélést. A rendkívüli minisztertanács elhatározta, hogy a vasár­napi véres események miatt minden eddigi­nél élesebb hangú tiltakozást jelent be a szovjet kormánynál. A moszkvai demarsot azonnal végre is hajtják s erre vonatkozóan a japán nagykövet már utasítást kapott. A japán fővárosban a helyzetet igen sú­lyosnak tartják, de nem reménytelennek, föltéve, hogy Szovjetoroszország nem tesz kísérletet arra, hogy a vasárnapi ütközet folytán elveszített mandzsu területet vissza­szerezze. Kormánykörökben hangoztatják, hogy Japánnak nem áll érdekében a helyzet további kiéleződése, mert hiszen visszasze­rezte már azt a területet, amelyet szovjet­­orosz csapatok jogosulatlanul megszállottak. Az ideérkezett legújabb jelentések szerint szovjetorosz részről máris kísérletet tettek arra, hogy megtorolják a vasárnapi csata­­vesztést s a szovjetorosz tüzérség ágyúzta Kojo és Jusan koreai városkákat. További jelentések szerint Külsőmongólia határán nagylétszámú szovjetorosz csapattes­tek menetkészen állanak, hogy bevonuljanak Mandzsúriába. A jelentés szerint háromszáz szovjetorosz teherautón vonult föl az orosz katonaság Külsőmongólia és Mandzsúria ha­tárára. Késő éjszakai moszkvai híradás szerint a szovjetorosz-mandzsu határincidensről hi­vatalos jelentést adtak ki, amely szerint a japánok részéről visszafoglalt magaslatok szovjetorosz területen vannak. A jelentés szerint a japán gyalogság négykilométeres mélységben benyomult szovjetorosz terü­letre, de később visszaszorították őket. Az orosz jelentés szerint a japánok vesztesége 400 halott, 5 ágyú, 14 gépfegyver, míg az oroszok részéről 13-an estek el s egy harci­kocsi és egy repülőgép volt a veszteség. A jelentés hangsúlyozza, hogy a japán kor­mánynál erélyes tiltakozó lépést tettek és hangoztatták, hogy a határincidens komoly veszedelmet vonhat maga után. Szalonikiben a Balkán-államok elismerték Bulgária katonai egyenjogúságát Vasárnap Szalonikiben ünnepélyes külső­ségek között kinyilvánították Bulgária ka­tonai egyenjogúságát és felszabadították a bolgár államot a neuillyi békeszerződés megszégyenítő határozmányai alól. Kjoszeiva­­nov bolgár miniszterelnök és Metaxasz görög miniszterelnök, mint a Balkán-szövetség ez idő szerinti elnöke kölcsönös megnemtáma­dási egyezményt írtak alá, amelynek kereté­ben Bulgária visszanyerte katonai egyen­jogúságát. A neuilly békeszerződés katonai határozmányai, amelyek Bulgária felfegyver­zését korlátozták, az egyezmény következté­ben hatályukat veszítik. A Balkán-szövetség és Bulgária között létrejött megnemtámadási egyezmény jelentőségét a Vreme hétfői vezér­cikke abban foglalja össze, hogy a Balkán­államok szolidaritásának és öntudatának új korszaka kezdődött. A Balkán-szövetség államai és Bulgária saját kezdeményezésük­ből és saját akaratukból kötöttek egymással megnemtámadási egyezményt. Bulgária most már teljesen egyenrangú a vele szomszédos országokkal. Délszlávia annál is inkább örül az egyezmény létrejöttének, mert abban a Sztojadinovics-kormánynak tekintélyes része van. Runciman szerdán érkezik Prágába Runciman lord kedden Prágába utazik s ott szerdán megszervezi irodáját. Csütörtö­kön Benes köztársasági elnökkel és Hodzsa miniszterelnökkel tanácskozik, a hét végén pedig a nemzetiségek vezetőivel. A cseh lapoknak, különösen a prágai kül­ügyminiszterhez közelálló Lidove Novini-nak léleshangú bírálata Runciman küldetéséről kínos meglepetést keltett Londonban. Az angol sajtó, élén a Times-szel, hangoztatja, hogy nagyon furcsa modor a cseh félhivata­los sajtó részéről, hogy mialatt a szudéta­­németek helyeslik Runciman lord küldetését, addig a cseh lapok diszkreditálni igyekeznek az angol kormány szándékait annak a han­goztatásával, hogy az egész csak cselfogás és arra szolgál, hogy növelje a csehekre gya­korolt nyomást. Runciman lord — folytatja a Times — nem akar nyomást gyakorolni a csehekre, nem is döntőbíró, csak nagyon ke­véssel több mint tanácsadó, akinek az a fel­adata, hogy mindkét félnek mérsékletet ajánljon. A Daily Telegraph megállapítja, hogy a cseh sajtó magatartása megnehezíti Runci­man lord feladatát. Megegyezés a nemzetiségi javaslatok ügyében a cseh kormány és a párt­bizottságok között Prágai jelentés szerint a nemzeti javasla­tok kérdésében létrejött a megyegyezés a kormány és a koalíciós pártok hatos bizott­sága között, úgyhogy hétfőn a kormány a koalíciós pártok vezetőségével is ismertet­hette a javaslatokat. Délután három órakor ült össze a koalíciós pártok hatos bizottságá­ból, a koalíciós pártok és a klubok elnökei­ből, valamint a képviselőház és a szenátus elnökeiből álló úgynevezett huszas bizottság és­ meghallgatta Hodzsa miniszterelnök rész­letes jelentését a nemzetiségi kérdés rende­zésére irányuló javaslatokról. Hodzsa a közeli napokban újra fogadja a felvidéki magyar párt törvény­hozóit. Ára 10 fillért

Next