Magyarság, 1938. augusztus (19. évfolyam, 172-195. szám)
1938-08-02 / 172. szám
ELŐFIZETÉSI ARAKI SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, EGY HÓRA 4 PENGŐ, A LEGNAGYOBB KEDVEZ- BADOTULAJDONOS, MAOTAIUC LAPRUM RT., HUNYADI JÁNOS-UT 1 TELEFONJ *14-44-14 MENNYEL 3.50 PENGŐ, EGYES SZÁM AHA HÉT- B.NOE-VEZÉRIGAZGATÓ, FŐSZERKESZTŐ ÉS FELELŐS DADOI (35 MELLÉKÁLLOMÁSSAL). ÉJJELI SZERKESZTŐKÖZNAP 10 FILL, VASÁRNAP 30 FILL, NÉMET- ITJ. VIRTSOLOGI RUPPRECHT OLIVÉR DR. -----LÉG VL. ARADI UTCA 8. TELEFON: 11-54-41,11-54-42, ORSZÁGBAN 10 PFENNIG, VASÁRNAP 20 PFENNIG FELEITI SZERKESZTŐI MENETJEGYIRODA, UTAZÁSI ÉS KÖNYVOSZTÁLY, MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP ' kavam Níízffjtv, ESKÜ-UT 8. SZÁM, TELEFONI 18-12-10. SZÁM POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLÁI 28990 HUBAY KÁLMAN LEVÉLCÍM: BUDAPEST 2. POSTAFIÓKI 55. SZÁM BUDAPEST, 1938 AUGUSZTUS 2. KEDD______________________XIX. ÉVFOLYAM, 172 (5198) SZÁM nyíregyházi levél IRTA: FIALA FERENC 1937 őszén, a „nagy razzia" idején jártunk utoljára a híres szabolcsi fővárosban. A város megbolygatott méhkashoz hasonlított. A vasúti állomáson gyulladtszemű, rongyos ruhás handle-hadsereg várta a pesti gyorson érkező ügyvédeket, akik jogi tudásuk teljes súlyával siettek szabolcsi hitsorsosaik segítségére. A fővárosban megjelenő liberális lapok éles cikkekben számoltak be a nyíregyházi eseményekről és magyar vendégszeretetre, alkotmányos érzületre és minden szép, nemes dolgokra hivatkozva követelték a razzia megszüntetését, amely — szerintük — ellenkezett az aranybullával, a Tripartitummal és mindama kódexekkel, amelyekre annyiszor szeretnek hivatkozni az utóbbi időkben. A Nyíregyházán elrendelt általános razzia úgy fölkavarta a szabolcsi zsidóság békéjét, mint annakidején a híres „nagy pör“ tárgyalása, mikor egyetlen bajba jutott vidéki sakter védelmére az egész európai liberális sajtó fölvonult és a külföldi zsidó hírlapírók valóságos ostromzár alá vették a Nyírséget. Csak akkor, 1883-ban várták enynyire a pesti újságokat és a pesti híreket, csak akkor, félévszázad előtt hömpölygött így végig a szabolcsi földeken élősködő, bevándorolt és még külsőségekben sem asszimilálódott zsidóság lappangó tömegei között az izgalom hulláma, mint a múltesztendei vizsgálat idején. A nagy razzia azonban szép csendesen véget ért. Nem történt semmi különös, s most, 1938 augusztusában ismét béke és nyugalom honol a szabolcsi községek és a nyíregyházi Kossuth Lajos-tér körül húzódó gettó házai között. A földekről már betakarították a termést s csak néha-néha töri meg a végtelen csendet egy-egy cséplőgép kései bugása. Szabolcsban teljes a csend, mint a Sipka-szorosban. Ezt a nyugalmat bizonyítja Nyíregyháza városa is, ahol minden volt, razzia és jelenlegi zsidótörvény ellenére is tovább folyik az az élet, amelyet rövid pár napra mintha szüneteltetett volna a Darányi-kormány által elrendelt múltesztendei vizsgálat. Azóta már az ellenőrzés miatt vidékre kirajzott kis zsidók ismét visszatértek a városokba, sőt — amint azt a nyírbátori állomáson tapasztaltuk — fokozott munkával próbálják helyrebillenteni a razzia által okozott károkat. Bent, Szabolcs megye fővárosában keletgalíciai városokra emlékeztető kép fogadja a vendéget. Kaftános, pajeszos zsidók álldogálnak a sarkokon, a piszkos feliratú és még piszkosabb kirakatú üzletek előtt és nagy lelki nyugalommal bonyolítják a számukra életet jelentő üzlet minden más faja számára érthetetlen fonalát, öreg, vízözön előtti frakkerek és konflisok döcögnek végig a rossz kövezeten a déli napsütésben. Hozzákviszik a szakállas kufárokat a vidéki tanyákra és a vasúti állomásra. A kép — amely Nyíregyházán elénk tárul — a valamikor jobb napokat látó Koronaszálló udvarán terebélyesedik ki igazi jelentőségében. A fehér asztalok körül nem is nadrágtartós, de a szó közönséges értelmében vett „hózentrágeres“, piszkos ingű, csámpás cipőjű vendégek ülnek. Szörnyű, megdöbbentő a kép. Egy darab Magyarországra ültetett Galícia, amely ellen már kevés minden húszszázalékos törvényjavaslat, mert a bevándorolt zsidóság már annyira összenőtt a szabolcsi vidékkel, annyira gúzsba kötötte az ezer esztendő óta itt élő régi osztályokat, anynyira megfertőzte ennek az Istenáldotta földnek nyakas magyarságát, hogy csak valami hirtelen égzengés, valami pánik, valami különös utakon idetévedt csoda mentheti meg a magyarság számára ezt a szerencsétlen országrészt. Nincsen törvény, amely rendezni tudná ezt a borzalmas kuszaságot és amely a béke és a szeretet jegyével tudná eltüntetni a nyíregyházi, a nyírbátori, a nyírábrányi és a többi nyírségi város nyakára telepedett paraziták által ütött sebeket. A Magyarság egyik legutóbbi számában részletesen beszámoltunk az olasz fasizmus legújabb fajvédelmi határozatairól és megemlítettük, hogy Mussolini annak ellenére is szükségesnek tartotta a zsidó fajkeveredés elleni védelmet, hogy az olasz lakosságnak mindössze egy ezrelékét teszi ki a zsidó bevándorlás. És ekkor — ennek a törvénynek az ismeretében — önkénytelenül is felmerült bennünk a kérdés, hogy várjon milyen drákói törvényeket, milyen vasban fogant rendeleteket kellene hozni ezen az agyonfertőzött vidéken, hogy ismét helyreállítsuk a magyar faj tisztaságát és kiküszöböljük a magyar jövőből azokat a különös testalkatú, elállófülű, sajnálatraméltó „parasztgyerekeket“, akik egy mohó, kapzsi beszivárgott fajta szomorú félvér-letéteményesei. Ezek az anyai ágon leginkább magyar származású, szerencsétlen nyomorultak nem tartoznak se a magyarsághoz, se a zsidósághoz, s mindenhonnan kivetve tengetik reménytelen életüket. Nem tartoznak se ide, se oda s csak mint a pusztuló szabolcsi magyarság tragikus bastardjai követelik egy eddig soha nem látott drákói szigoruságú fajvédelmi törvény szükségességét. Egyik szabolcsi ismerősünk mondotta, hogy Szabolcs — a régi értelemben vett Nyírség —, már elveszett a fajvédő magyarság számára. A húszszázalékos zsidótörvényt nyíltan kinevetik, mert tudják, hogy már övéké a föld, ők irányítják a piacot, s ha közvetlenül talán nem is, de közvetve szoros kapcsolatban élnek az ország ezen részében talajt vesztett, középnemes zsentri-osztállyal. A legtöbb családnak meg van a maga házi zsidója, igen sok helyen zsidó a kasznár, zsidó vezeti a szeszgyárakat, zsidó köti a szerződést s a szabolcsi magyarság csak ennek a kapzsi, mindent megfertőző fekete varjuseregnek a közreműködésével kapja a hitelt, az életet. Szabolcs — mai állapotában — elveszett világ s talán csak az segítene rajta, ha zárt területnek minősítenék a szabolcsi vidéket, s nem enyhe törvényekkel, nem ötven évre szóló reformokkal, hanem a modern álomhatalom vasvesszejével tisztítanák meg az itteni világot. Az elmúlt liberális kor és a jelenlegi rendszer minden bűne és hibája talán itt, a Felsőtisza melletti területen nyilvánul meg legjobban, ahol távol a fővárostól és távol az ország szívétől egy sajátságosan bűnös és tragikus átalakuláson ment keresztül az itt élő magyarság, amely az elmúlt liberális világ könynyelmű, hanyag államvezetése miatt a maga erejéből nem tudott megbirkózni a galíciai erdők homályából reá törő új hódítók roppant tömegeinek szívós és konok életharcával. A japánok véres ütközetben visszaszorították a Mandzsúriába benyomult szovjet csapatokat A csatározások még nem értek véget . Az oroszok vissza akarják szerezni az elvesztett mandzsu területeket Bulgária visszanyerte katonai egyenjogúságát és megnemtámadási szerződést kötött a Balkán államokkal Minden eddiginél súlyosabb orosz—japán határvillongás színhelye volt vasárnap délelőtt a mandzsu—szovjetorosz határvidék. A mandzsu katonai hatóságok jelentése szerint szovjetorosz katonai csapatok két kilométernyire a határtól mandzsu területre hatoltak be. Csangkufeng és Csatszonfeng között a dombos vidéken egyesült mandzsujapán csapatok megtámadták a mandzsu területre behatolt szovjetorosz katonai csapatokat. A kifejlődött ütközetben a szovjetoroszok 200 embert veszítettek. A véres ütközet ügyével hétfőn a koradélelőtti órákban rendkívüli japán minisztertanács foglalkozott, mielőtt még vasárnap este a miniszterlnök, a külügyminiszter, a hadügyminiszter és a vezérkar tagjai folytattak nagyjelentőségű megbeszélést. A rendkívüli minisztertanács elhatározta, hogy a vasárnapi véres események miatt minden eddiginél élesebb hangú tiltakozást jelent be a szovjet kormánynál. A moszkvai demarsot azonnal végre is hajtják s erre vonatkozóan a japán nagykövet már utasítást kapott. A japán fővárosban a helyzetet igen súlyosnak tartják, de nem reménytelennek, föltéve, hogy Szovjetoroszország nem tesz kísérletet arra, hogy a vasárnapi ütközet folytán elveszített mandzsu területet visszaszerezze. Kormánykörökben hangoztatják, hogy Japánnak nem áll érdekében a helyzet további kiéleződése, mert hiszen visszaszerezte már azt a területet, amelyet szovjetorosz csapatok jogosulatlanul megszállottak. Az ideérkezett legújabb jelentések szerint szovjetorosz részről máris kísérletet tettek arra, hogy megtorolják a vasárnapi csatavesztést s a szovjetorosz tüzérség ágyúzta Kojo és Jusan koreai városkákat. További jelentések szerint Külsőmongólia határán nagylétszámú szovjetorosz csapattestek menetkészen állanak, hogy bevonuljanak Mandzsúriába. A jelentés szerint háromszáz szovjetorosz teherautón vonult föl az orosz katonaság Külsőmongólia és Mandzsúria határára. Késő éjszakai moszkvai híradás szerint a szovjetorosz-mandzsu határincidensről hivatalos jelentést adtak ki, amely szerint a japánok részéről visszafoglalt magaslatok szovjetorosz területen vannak. A jelentés szerint a japán gyalogság négykilométeres mélységben benyomult szovjetorosz területre, de később visszaszorították őket. Az orosz jelentés szerint a japánok vesztesége 400 halott, 5 ágyú, 14 gépfegyver, míg az oroszok részéről 13-an estek el s egy harcikocsi és egy repülőgép volt a veszteség. A jelentés hangsúlyozza, hogy a japán kormánynál erélyes tiltakozó lépést tettek és hangoztatták, hogy a határincidens komoly veszedelmet vonhat maga után. Szalonikiben a Balkán-államok elismerték Bulgária katonai egyenjogúságát Vasárnap Szalonikiben ünnepélyes külsőségek között kinyilvánították Bulgária katonai egyenjogúságát és felszabadították a bolgár államot a neuillyi békeszerződés megszégyenítő határozmányai alól. Kjoszeivanov bolgár miniszterelnök és Metaxasz görög miniszterelnök, mint a Balkán-szövetség ez idő szerinti elnöke kölcsönös megnemtámadási egyezményt írtak alá, amelynek keretében Bulgária visszanyerte katonai egyenjogúságát. A neuilly békeszerződés katonai határozmányai, amelyek Bulgária felfegyverzését korlátozták, az egyezmény következtében hatályukat veszítik. A Balkán-szövetség és Bulgária között létrejött megnemtámadási egyezmény jelentőségét a Vreme hétfői vezércikke abban foglalja össze, hogy a Balkánállamok szolidaritásának és öntudatának új korszaka kezdődött. A Balkán-szövetség államai és Bulgária saját kezdeményezésükből és saját akaratukból kötöttek egymással megnemtámadási egyezményt. Bulgária most már teljesen egyenrangú a vele szomszédos országokkal. Délszlávia annál is inkább örül az egyezmény létrejöttének, mert abban a Sztojadinovics-kormánynak tekintélyes része van. Runciman szerdán érkezik Prágába Runciman lord kedden Prágába utazik s ott szerdán megszervezi irodáját. Csütörtökön Benes köztársasági elnökkel és Hodzsa miniszterelnökkel tanácskozik, a hét végén pedig a nemzetiségek vezetőivel. A cseh lapoknak, különösen a prágai külügyminiszterhez közelálló Lidove Novini-nak léleshangú bírálata Runciman küldetéséről kínos meglepetést keltett Londonban. Az angol sajtó, élén a Times-szel, hangoztatja, hogy nagyon furcsa modor a cseh félhivatalos sajtó részéről, hogy mialatt a szudétanémetek helyeslik Runciman lord küldetését, addig a cseh lapok diszkreditálni igyekeznek az angol kormány szándékait annak a hangoztatásával, hogy az egész csak cselfogás és arra szolgál, hogy növelje a csehekre gyakorolt nyomást. Runciman lord — folytatja a Times — nem akar nyomást gyakorolni a csehekre, nem is döntőbíró, csak nagyon kevéssel több mint tanácsadó, akinek az a feladata, hogy mindkét félnek mérsékletet ajánljon. A Daily Telegraph megállapítja, hogy a cseh sajtó magatartása megnehezíti Runciman lord feladatát. Megegyezés a nemzetiségi javaslatok ügyében a cseh kormány és a pártbizottságok között Prágai jelentés szerint a nemzeti javaslatok kérdésében létrejött a megyegyezés a kormány és a koalíciós pártok hatos bizottsága között, úgyhogy hétfőn a kormány a koalíciós pártok vezetőségével is ismertethette a javaslatokat. Délután három órakor ült össze a koalíciós pártok hatos bizottságából, a koalíciós pártok és a klubok elnökeiből, valamint a képviselőház és a szenátus elnökeiből álló úgynevezett huszas bizottság és meghallgatta Hodzsa miniszterelnök részletes jelentését a nemzetiségi kérdés rendezésére irányuló javaslatokról. Hodzsa a közeli napokban újra fogadja a felvidéki magyar párt törvényhozóit. Ára 10 fillért