Magyarság, 1938. október (19. évfolyam, 221-246. szám)

1938-10-01 / 221. szám

9n’■' " M-h i’Yt; ,m ,j iMÍ WS_ - ■ ■ . ■ t- ■ - 5...... ELŐFIZETÉSI ÁRAK: SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL) EGY BORA 4 PENGŐ, A LEGNAGYOBB KEDVEZ- KIADÓTULAJDONOS) MAGYAR SAG LAPKIADÓ BT. IL. HUNYADI JÁNOS-ÚT 2. TELEFON: *15 60-10 MENNYEL 2.50 PENGŐ, EGYES SZÁM­ARA HÉT­ ELNÖK VEZÉRIGAZGATÓ FŐSZERKESZTŐ ÉS FELELŐS KIADÓI (25 MELLÉKÁLLOMÁSSAL). ÉJJELI SZERKESZTŐ­KÖZNAP 10 FILL, VASÁRNAP 20 FIL I­, NÉMET- IFJ. VIRTSOLOGI RUPPRECHT OLIVÉR DR. SÁG VL, ARADI­ UTCA 8. TELEFON) 11-54-61, II 54-04 ORSZÁGBAN 10 PFENNIG, VASÁRNAP 20 PFENNIG FELEI OS SZERKESZTŐ. MENETJEGYIRODA, UTAZÁSI ÉS KÖNYVOSZTÁLY, MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP nnpav sr­k­r­m a­1W ^ ESKI,UT­C•­SZÁM, TELEFON) 18-12-10. SZÁM POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA) 28990 HUBAY KALMAN LEVÉLCÍM) BUDAPEST 2. POSTAFIÓK) 55. SZÁM BUDAPEST, 1938 OKTÓBER 1. SZOMBAT XIX. ÉVFOLYAM, 221 (5247) SZÁM Mindenesetre várjunk az örömtüzek­kel. Egyetlen szóval sem mondjuk, hogy sü­lyedjünk bele a reménytelen csügge­­désbe, mert­­ még nem veszett el min­den. Az örö­m­tüzekkel azonban várjunk és várjunk a győzelmi indulókkal is. Ne hencegjünk és ne hirdessük — verve a saját mellünket és főképpen lojálisan verve a kormányzat mellét —, hogy „el­dőlt a magyar Felvidék sorsa“. Semmi sem dőlt el még — magyar vonatkozás­ban. Egyes-egyedül a szudétanémetség sorsa dőlt el, mégpedig úgy, amint azt a nemzeti szocialista német birodalom és a nemzeti szocialista szudétanémetség akarta, kívánta és követelte. A magyar Felvidék sorsa nem „dőlt el“, hanem legfeljebb a szőnyegre került. S köszön­jük meg a hatalmas barátoknak, köszön­jük meg Mussolininak és köszönjük meg a Jillernek, hogy a­­. .. . táj été­ .■ c­sák, mert nélkülük ugyan meg nem esett volna a világ szive a felvidéki magyar­ság, szlovákság és ruténség szenvedésein. Mi pedig­­előre is részvétteljes aggódás­sal, féltő együttérzéssel gondoljunk ma­gyar véreink ama borzalmas és ember­­fölötti szenvedéseire, amelyekben a sze­rencsétleneknek az eljövendő három hó­nap során részük lesz. Dante feljöhetne sírjából, s úgy véljük­, javított és bőví­tett kiadást rendezhetne sajtó alá a Di­­vina Comedia-ból, mert azok a pokoli szenvedések, amelyekben a felvidéki ma­gyarságnak e három hónap során része lesz, még az ő dús fantázáját is nyilván meghaladják. E pillanatban fegyelmezettségünk nem engedi, hogy a nyílt színen vitassuk meg: mi történt, mi nem történt, ami történt, miért történt s ami nem történt, miért nem történt? Ennek a megvitatásnak igen hamar — meglepően hamar — el­jön az ideje és akkor nem leszünk szé­gyenlősek felvetni bizonyos kérdéseket és e kérdések között például a felelősség kérdését is. Addig is azonban rettentő nagy­ tisztelettel kérjük a magyarországi politika és sajtó népfrontos, liberális, marxista, nemkülönben „népi, nemzeti, jobboldali, szociális stb.“ tényezőit, hogy ne lelkendezzenek annak a nagy „diplo­máciai sikernek“ a láttán, amelyet a fel­vidéki magyar kérdésben „arattunk“. A jó Isten szent szerelmére, legalább a kül­föld előtt ne nevettessük ki magunkat, ne tegyünk úgy, mintha rettenetes jó­kedvünkben tapsikálni szeretnénk. Szo­rítsuk ökölbe a kezünket és szorítsuk össze a fogainkat és mentsük meg, ami a magyar történelmi igazságok számára m­egmenthető. A nagy tapsikálás, a ret­tentő örömujjongás és a „diplomáciai siker“ melldöngető hangoztatása mellett a végén még tényleg elhiszik nekünk, hogy semmi egyebet nem akartunk, hogy ez volt vágyaink netovábbja s hogy ha valami pozitívumot is a kezünkbe nyom­tak volna, hát igazán azt se tudnánk, hogy mit kezdjünk vele... Ha pedig a r­épfrontsajtó kebléből nem spontán, nem önként tör föl a lelkesedés, hanem volta­képpen irányított ujjongással, az agy­tröszt lerendezésének sajtóbeli „vetüle­­tével“ állunk szemben, akkor szabadjon szépen megkérnünk az agytröszt elnökét arra, hogy sürgősen hagyja abba a dop­pingolt lelkendeztetést, mert semmi, de semmi okunk sincsen a kitörő örvende­zésre. Már csak azért sem, mer­t­ ismer­jük a partnereket. Ma még csak külpolitikai részében és e részben is inkább csak felszínesen kell foglalkoznunk azzal az elintézéssel, amely a magyar kérdést háromhónapos közvet­len vita tárgyává tette a csehek és a magyarok között. És itt először is az tű­nik szembe, hogy húsz esztendőn ke­resztül mesterségesen verték bele az em­berek fejébe, lelkébe, tudatába a békés revízió lehetőségét és ábrándját. Erről a békés revízióról, annak lehetőségéről, ke­resztülvihetőségéről szintén fogunk m(;s r­atvi."!-,­s­ ru*km majd a fing'Jb beszélnek róla s amikor ezek a tények esetleg egészen másként fognak beszélni, mint ahogy azt a mi agg, revíziós pró­fétáink elképzelték. Azután meg kell mondanunk, hogy az egész cseh kérdést, annak minden gennyes váladékát, fer­tőző gócait, veszedelmes bacillustelepeit a német nemzeti szocializmusban rejlő hatalmas dinamika lendítette a világ lel­kiismerete elé. Meg kell mondani, hogy ha a két hatalmas totális állam fejétől, Mussolinitól és Hitlertől függött volna egyedül, akkor ma a magyar kérdés ép­pen úgy eldőlt volna a müncheni talál­kozón a népi és történelmi igazságok szellemében, mint ahogy eldőlt a szu­­détanémet kérdés. Mélységes tisztelettel nézünk Chamberlainre és Daladierre, akik fáradságos munkával megmentet­ték az európai békét, de ne titkoljuk, hogy a nyugati demokráciák voltak azok, amelyek a magyar kérdés gyors, világos, alapos és igazságos elintézését és megol­dását elodázták. Talán azt is meg lehet írni, hogy miért. Már alsóházi beszédében is utalt rá Chamberlain, hogy a magyarság köve­telése — jogos, szükségszerű, igazságos és természetes követelése — kellemetle­nül érintette a nyugati demokratikus ha­talmakat. Megróttak bennünket, amiért nem esünk hasra a cseh „demokrácia“ előtt, hanem még mi is nehezítjük sze­gény, jó­lenes helyzetét. A konfliktus, amely Csehország körül majdnem ki­tört, nem német—cseh, hanem világné­zeti konfliktus volt. A nyugati demokrá­ciák meg akarnak Csehország számára menteni annyit, amennyi csak megment­hető, mert félnek, hogy a demokráciák és szövetségeseik Csehországgal egy fon­tos középeurópai hídfőt­ veszítenek el. A szudétanémet területek azonnali levá­lását már kényszerűségből lenyelték, m­ert tudták, hogy­­a szudétanémetek vál­tóját a német birodalom — sőt, ami en­nél is fontosabb — a nemzeti szocialista német birodalom zsirálta. Jog ide és igaz­ság oda: ha ma a magyar és lengyel kö­veteléseket a jog, az igazság és a törté­nelem parancsai szerint azonnal elinté­­­­zik, akkor a magyarságból nem lehet ki-­­ verni azt a tudatot, hogy a kérdés kéd- . .­­­­——■■■ ■ —­­ ................................... . .■ i .r ——■ tmmmim a mma­z egyik ipoly-hidai HÁROM HÓNAP Irtás HUBAY KÁLMÁN Prága elfogadta a müncheni döntést Prágából érkezett hivatalos jelentés sze­rint a csehszlovák kormány elfogadta a szu­­détanémet kérdés rendezéséről szóló mün­cheni tervet. Az elfogadásról a délután fo­lyamán hosszabb közleményt adnak ki. Münchenből jelentik: Mielőtt elküldték Prágába a müncheni értekezlet eredményé­ről kiadott hivatalos közleményt. Daladier és Chamberlain fogadta Mastny berlini cseh követet, hogy ismertesse vele, milyen körül­mények között jött létre az egyezmény. Prágából jelentik: Pénteken délelőtt hiva­talosan kijelentették Prágában, hogy a cseh kormány Newton prágai angol követ útján üzenetet kapott Chamberlain miniszter­­elnöktől, amely szerint péntek délre várja a csehszlovák választ a müncheni dönté­sekre. A cseh kormány mélységes meglepe­tését fejezte ki afelett, hogy olyan rövid időt kapott ilyen történelmi fontosságú és megsemmisítő felelősséggel járó ügy meg­fontolására. Sohasem akar többé háborút viselni egymás ellen Anglia és Németország / Münchenből jelentik: Hitler vezér és kan­- 1-5: Ch­mberlinn tinggl miniszterielnök -pernek délelőtti megbeszélésük, után a kö­vetkező közös nyilatkozatot hozták nyilvá­nosságra: — A pénteki nap folyamán újabb meg­beszélést folytattunk és egyetértünk abban, hogy a német—angol kapcsolatok kérdése elsőrendű fontosságú mindkét ország és Európa szempontjából. A csütörtök este aláírt egyezményt és a német—angol flotta­egyezményt népeink ama kívánságának jel­képe­i rejtez­ük hogy " Lét r-Ip­rcha­egy akar t többé egymás ellen kab­int viselni. "Határozott szándékunk, hogy más kér­déseket is, amelyek országainkat érdeklik, a megbeszélések módszerével intézzük el és továbbra­ is azon fáradozunk, hogy a véle­ményeltérések esetleges okait kiküszöböl­jük, hogy ezen az úton hozzájáruljunk az európai béke biztosításához. Adolf Hitler, Neville Chamberlain. A müncheni egyezmény teljes szövege Münchenből jelentik. Azok a megbeszélé­sek, amelyeket Németország, Olaszország, Franciaország és Anglia kormányfői csütör­tökül délben megkezdtek, késő este fejeződ­tek be. A hozott határozatokat, amelyeket az alább következő okmányokban fektettek le, iránban eljuttatták a cseh kormányhoz. Egyezmény, létrejött Németország, Na­gy­­britannia, Franciaország és Olaszország kö­zött 1938 szeptember 29-én Münchenben. Németország, az Egyesült Királyság, Fran­ciaország és Olaszország a szudétanémet te­rület átengedésére vonatkozóan elvben már létrejött megállapodás figyelembevételével megállapodott az átengedés alábbi feltételei­ről és módozatairól és az e célból megteendő rendszabályokról s egyenként felelősnek je­lentik ki magukat az egyezmény által a tel­jesítésének biztosítására szükséges lépé­sekért: 1. A kiürítés október 1-én kezdődik. 2. Az Egyesült Királyság, Franciaország és Olaszország megállapodnak abban, hogy a terület kiürítése október 10-ig megtörténik, még­pedig bármiféle meglevő berendezés szétrombolása nélkül és hogy a csehszlovák kormány viseli a felelősséget azért, hogy a kiürítést a megjelölt berendezések megron­gálása nélkül hajtják végre. 3. A kiürítés módozatait részleteiben nem­zetközi bizottság fogja megállapítani, am­elg Németország, az Egyesült Királyság, Fran­ciaország, Olaszország és Csehszlovákia kép­viselőiből fog állani. 4. A túlnyomórészt német területnek né­mi­­ csapatokkal való szakaszonkénti meg­szállása október 1-én kezdődik, a mellékelt térképen megjelölt négy területszakaszt a következő sorrendben fogják német csapa­tok megszállani: az 1-gyel megjelölt terület­szakaszt október 1-én és 2-án. A 2-vel meg­jelölt területszakaszt október 2-án és 3-án, a 3-mal megjelölt területszakaszt okt. 3-án, 4-én és 5-én. A 4-gyel megjelölt területszakaszt október 6-án és 7-én. A túlnyomóan német jellegű fennmaradó területet a fent említett nemzetközi bizottság haladéktalanul meg fogja állapítani és október 10-ig megtörténik megszállása. 5. A 3. pontban emlttet nemzetközi bi­zottság megállapítja azokat a területeket, amelyekben népszavazásnak kell történnie. Ezeket a területeket a népszavazás lezárá­sáig nemzetközi alakulatok fogják meg­ rező és igazságos elintézése a totális ál­lamok dinamikájának, akaraterejének, céltudatosságának tulajdonítható. A kö­vetkezmény? A totális gondolatnak, a nemzeti szocialista gondolatnak további megerősödése Magyarországon, mégpedig is megnagyobbodott Magyarországon is. Ez az, amitől borsódzott a demokráciák háza, s hogy ez ne következzék be: ezért nem kapott egymillió felvidéki magyar, ezért nem kapott a szlovákság és ezért nem kapott a ruténség azonnal igazságot Honi zsidóságunk ünnepelhet és dicsőít­heti a békeszándékát. Fajtestvérei túl a Felsődunán, túl az Ipolyon, túl az Un­yon, túl Beregszászon egyelőre igazságot kaptak. Vagy legalábbis haladékot. Qui habet tempos, habet vitám. Egyelőre ennyit. És ha az igazságért be nem törik a fejünket valamely mond­vacsinált paragrafus bunkójával, ha be nem tiltanak azért, mert meg mertük — nem mondani, hanem meg mertük — közelíteni az igazságot, akkor... akkor folytatása következik ... Izgalmas lesz a regény, de tanulságos is lesz. S a tanulságokból irgalmatlanul le kell vonni a­­ következtetéseket. Még ha fájdalmasak is lesznek a következte­tések. Ara 10 fillér ( SIC*ir.\ talopcs^­s . /

Next