Magyarság, 1939. október (20. évfolyam, 95-119. szám)

1939-10-05 / 98. szám

1039 október 5. csütörtök BOSQASie Német konzulátust létesítettek Szegeden A német birodalmi kormány Szegeden Békés, Tolna, Bihar, Arad, Csanád, Bács- Bodrog, Csongrád, Toron­tál és Baranya vármegyékre, valamint Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyének Kecskeméttől délre eső ré­szére — az utóbbi várost azonban beleértve kiterjedő joghatósággal konzulátust állí­tott fel, amelynek vezetésével Erich Kampf konzult bízta meg. (MTI) Kitiltották Károlyi Mihály és Garami Ernő szellemi csempészáruját A Magyar Távirati Iroda egyik jelentése arról számol be, hogy a pozsonyi „Novitas“ könyv- és lapterjesztő vállalat Károlyi Mi­hály gróf ,,Egy egész világ ellen“ és Ga­rami Ernő „Forrongó Magyarország“ című műveit — mindkettő kitiltott sajtótermék — ,,Uj Zrínyiász" címü fedélbe kötve terjeszti. Ezért a kereskedelmi miniszter az említett sajtótermékeket tartalmazó „Uj Zrinyiász“ címü kötettől megvonta a postai szállítás jogát. * Szegény Mikszáth Kálmánt Aranyos hu­morú könyvének címével, egyszóval műve hírnevének varázsával próbálkozik most gálábul valamely sötét szándék. Csillogó, bájos köpönyegben akarják belopni az 1918—19-es idők­revitézlett, de nyugodni még mindig nem tudó ,„lovagjai“ hazafiat­­lan, megvetendő elmeműveiket. Minden megvetésünk ezé a „magvetésé“, ezé a kon­kolyhintésé. A csempészáruk skálája tág, a bibliafedélbe kötött valutáktól az autólök­­hárítóba szerelt gyémántokon keresztül az országvesztő Károlyi Mihályok, Garami Er­nők, és em­igránstársaik förmedvénycsem­­pészetéig. Csempészárunak pedig­­ elkob­zás a sorsa. Eltemették Idősb Thuránszky Lászlót Sátoraljaújhelyről jelöltük: Osztatlan nagy részvét mellett temették el szerdán délután Natoraljaúújh­elyen­, K­azinczy-utca­i­­ kúriájá­nak parkjában Zemplén vármegye nagy ha­lottját, id. b­uk­ki és komjáthai Thuránszky Lászlót, a vármegye nyugalmazott főispán­ját és örökös törvényhatósági bizottsági tag­ját. Az elhunytban vitéz Thuránszky László dr. miniszteri osztályfőnök, a miniszter­elnökségi sajtóosztály vezetője, édesapját gyászolja. A koszorúk özönével bontott ravart a gyászoló Thuránszky-, Ghyczy-, Kossuth- és Ambrózy-családok tagjain kívül Zemplén vármegye és a Felvidék előkelő családainak képviselői állták körül. A gyászoló család­tagok mellett ott voltak a polgári és katonai hivatalok és intézmények vezetői és Zem­plén vármegye tisztikara teljes számban, a vármegye ősi zászlójával. A miniszterelnök­ségi sajtóosztály képviseletében Torma Do­monkos miniszteri osztálytanácsos jelent meg a temetésen. Id. Thuránszky Lászlót, utolsó kívánságá­hoz képest, kúriájának parkjában helyez­ték örök nyugalomra. A koporsónál Enyedy Andor miskolci református esperes mondott magas szárnyalású imát és búcsúbeszédet, majd a koporsót Fáy István dr., Kossuth Pál, Radácsy György főszolgabíró és Mattya­­sovszky Kálmán vármegyei főjegyző vitték a szőlődomb alján megásott sírhoz, ahol Bornemisza Miklós alispán a vármegye ne­vében búcsúztatta az elhunytat, mint a vár­megye ősi tradícióinak megszemélyesítőjét és az ősi magyar tulajdonságok egyik leg­szebb mintaképét. (MTI) ■■■ SZCT-n is Héthónapi börtön áru­­csempészésért Szerdán délelőtt tárgyalta a büntető­­törvényszék Dorossy Dezső dr. elnöklése mellett Móczi Anna varrónő és Hender An­tal soffor valutabűnügyét, akik az ügyész­ség vádja szerint 1937 decemberében tiltott áru csempészésére szövetkeztek és az ehhez szükséges 1500 pengőt a Nemzeti Bank engedélye nélkül vitték ki az országból. Móczi Anna a pénzért 150 darab öngyújtót és 56 tégely arzént akart behozni Buda­pestre, a vámőrök azonban társával együtt leleplezték. A valutabűnü­gy főtárgyalásán az asszony eleinte tagadott, a soffőrrel való drámai szembesítés után azonban beismer­ték bűnösségüket. A vád- és védőbeszédek elhangzása után a törvényszék ítéletében bűnösnek mondotta ki Móczi Annát az ellene emelt vádban és ezért héthónapi bör­tönbüntetésre ítélte, a soffőrt azonban az Miene emelt. Már felmentettk. Forog a körhinta a ligetben Az Alpesi Falu fényes betűi kinéznek az Angol Park területéből a szemben levő kukoricafőző üstre, ahol tizennégy fillér egy cső friss, gőzölgő kukorica. Az Angol Park belsejéből az esti élet zaja leszűrve ér a ligeti vurstli faházai közé. Valami fa­nyar előkelőséggel folynak a dallamok a park kőfalai mögül a várakozó autók gumi­kerekei fölött. Az előkelőbb Angol Parkból kiszorult kö­zönség minden öröme, fiatalsága, duh­ajsága, s talán elkeseredése itt tombol a feltűnő színekkel ékesített bódék között. Ne félj, Julika! A körhinta megáll, égő arccal, fényes sze­mekkel ugranak talpra a lovaslegények, amazonok, összekarolva, izzadt homlokkal indulnak új izgalmak, új szórakozások felé. Kék ingujjas, keskenyszájú fiatalember, szétvetett lábakkal megáll a bámészkodók előtt. — Egy menet 10 fillért Csak 10 fillér a nagyszerű mulatság! Felnőttek és gyerme­kek 10 fillérért a mennyországba jutnak! Anyák, apák mosolygó arccal helyezkednek a komolyabb ülőhelyekre. Hajó billeg, dia­dalkocsi bársonya kínálja biztos párnáját. De a gyermekek nem szeretik az ilyen sze­­lid száguldást; ők félnek ugyan, de ve­szélyt akarnak. Egy öt év körüli fiúcska vörös, pufók arccal erősködik: — Lóra akarok, anyuka... ültess a lóra, de fogjál a derekamon... A nagykonytos fiatalasszony lóra ülteti a gyermeket és védőn átfogja a kis, gömbö­lyű derekat. De mindjárt tisztázni akarja semleges helyzetét s odaszól a szétvetett lábú körhintásnak: — Én csak a gyereket fogom, én nem fizetek. — Ugyan, drága nagyságos asszony, csak nem sajnálja azt a 10 fillért, hiszen aki a dobogón van, az mind forog. Keménykötésü, sötétkékruhás, fehércipős legénnyel fiatal, csinos, rózsaszínruhás leányka lép a körhintához. Még arcán ég a falu hamva, de szeme csodalesen nézi a forgatagot, a legényt. — Lóra? — kérdi a legény. — Nem, nem... még nem ültem lovon... — húzódik a lány. — Akkor egyszer el kell kezdeni, Juli­kém­ — máris derékon kapja a lányt és a lóra teszi, maga pedig a másikra ugrik. — Jaj!... — rémüldözik a kezdő kör­­hintás. — Ne félj semmit — hunyorít a fiú —, én is itt vagyok, a ringás csak lovon igazi. Hé, mesteri meg van-e az a verklijében, hogy: Angyalom, kis csibém,?! A hintás füttyent, aztán hunyorít. — Itt van 40 fillér kettőnkért, meg a nó­táért, ahél a kezed Julikém­ ... Az emberek mosolyognak, a körhinta te­lik, a verklin felhördül a dal: Angyalom, kis csibém... Julika nagy szeme helyreszű­­kül, már mosolyog és bátortalanul meglöki magát a lovon. Aztán mindenki forog. A vasmegyei Grizelda cipője A sarki árus 16 fillérért rikácsoló, tollas­­madarat árul a kiváncsi gyermekeknek. Forró virsli, óriáskifli, sósperec, őszibarack, szilva és dinnye csábítja a jókedv hevében éhezőket. A ligeti Jókai-színház nap-nap után Bors Istvánt játssza a kései szórako­­zóknak. A színház melletti „Vendéglő a Zöld Hordóhoz" kert helyiségei előtt bámész em­berek nézik, hallgatják a magyarruhás női­­zenekart. Egy csizmás, bajuszos, barnaképű bácsi ravaszkás szemmel pislog a zöld rács előtt, kicsit ingatja a fejét, aztán kimondja amit gondol: — Bolond vót ennek is a főkezdője... az asszonynép taneravaló, nem muzsiká­lásra ... hogy Pesten ezek a fejérnépek m­indenb­e beleszagulnak ... Rekedt kiáltás vonja magára az ember figyelmét: — Tessék, tessék... mindenki nézze meg! Itt látható a világ legkövérebb csoda­gyereke, a nyolcéves Annuska, aki 118 kiló! — A kikáltó hátrányul s valami hatalmas, fehér ruhadarabot ránt a közönség feje fölé. — Mindenki láthatja, hölgyeim és uraim, ez a fehérnemű a nyolcéves Annuskáés 10 fillérért akárki meggyőződhet róla, hogy nem nagyítunk, nem ámítunk! Azonkívül itt látható Grizelda, a világ legnagyobb höl­gye­ 238 centiméter magas és 43-as cipőt visel. — Máris magasra emeli a széles, nagy női cipőt, amely Grizeldáé, aki állítólag vas­megyei születésű. A nézők megoszlanak, sokan kiváncsiak, bemennek csodát látni, de vannak közöm­bös emberek is. Valaki megjegyzi: — Iluj, micsoda veszekedés lehet abban a bőrben. — Miért? — Na hallod?! A nő meg a zsír a legna­gyobb ellenségek és egy bőrben vannak. Liliputi primadonnák A legnagyobb látogatottságnak a Lilipuli­­szinház örvend. De nem is ok nélkül. Min­den előadás telt ház előtt pereg, az embe­rek maguk sem sajnálják azt a 20 fillért, amit gyermekeik 10 fillérjére fizetnek. A meleg nézőtéren több a felnőtt, mint a gye­rek, mindenki kiváncsi ezekre a kistermetű színészekre. A legelső sorban, karnyújtás­nyira a színpadtól, egy vöröshajú leány ül, lovagjával. A leány kezében színházi lát­cső. Talán így akarja megnagyítani az éles, gyermeknagyságban felejtett emberkéit. A gyermekek mozognak, kérdezősködnek, tü­relmetlenül várják az előadás kezdetét. Végre csengő jelzi a fontos eseményt, elsö­tétül a nézőtér, reflektorok világítják meg a színpadot és megkezdődik az előadás. Kis, ügyes színdarabok, magyar nóták, da­lok, ritmusos magyarláncok váltakoznak egymásután. Vékony gyerekhangokon szár­nyal a nóta. Dobraverték édesanyám házát... Majd: Kékpettyes rakottszoknya Lány van ám a dologba, nem asszony... Apró lábak dobbannak, kis, öreg fejek billennek, kis, elfacsarodott szívek magyar feltámadásról dobolnak, piros-fehér-zöld színre csókol az egyik helyre kis prima­donna. A világ legkisebb karmestere, aki 72 cm, 18 éves, dirigálja a liliputitzenekart. Irredenta szavak sírnak, magyar ruhák, szí­nek, táncok váltakoznak a hálás közönség lapjai után. A próféta megmondja Önnel:­ Szemben a barlangvasút vörösfejű sárká­nya vonzza a közönséget a törpék világába. A ligeti Fortuna­ mozgó előadásai folytató­lagosak, bármikor be lehet menni. Egymás kezét fogva jönnek-mennek a párok. Neve­tés gyöngyözik, vagy rikácsolás. Itt nem feltűnő a disszonáns hang. A Panoptikum előtt megdöbbentő érethűséggel áll az angol Thetis tengeralattjáró négy megmentett ha­jósa, két tiszt és két matróz. Csak merev szemük árulja el az élet hiányát. Forog az óriás kerék, ott is kikiáltó csá­bítja az embereket: — 10 fillér egy menet! Csak párosan höl­gyek és urak az égbe! A céllövöldében férfiak ügyeskednek s a hátuk mögött egy-egy hölgy, elismerő vállra­­csapását szerény mosollyal fogadják. A „Dodgem“ kétüléses autóiban egymásnak ütődnek az emberek. Hisz az egészben ez a mulatság! Kit lehet jobban a falhoz szo­rítani! Egy-egy magányos hölgy kocsiját minden valamirevaló az üldözőbe veszi. Az is mulatság, a ligeti autópályán. Az óriáskerék alatt titokzatos faépít­ményre bukkantam. Kicsi az egész bódé, mindössze egy rejtélyes szekrény áll a kö­zépen s mellette egy virslitevő férfi ü­l. A szekrény homlokzatán a következő felírás figyelmezteti a felületes szemlélőt: A Próféta megmondja Önnek! Horoszkóp, tenyérjóslás, grafológia egy­ben az egész nagyszerű készülék. Mindössze az ember a tenyerét a rézdugókra helyezi. Ráhelyeztem. Nem lehet ezen csodálkozni, hiszen mindenki kiváncsi magára és egy gép csak őszintébb, mint az ember. A hall­gatag férfi lenyelte a virslit, aztán felállt, lábával valamit nyomogatott alul, jobb kar­ját a szekrénybe dugta, mire a kis rézdugók mozgásba jöttek. Aztán hamarosan átnyúj­totta a próféta a kis papírlapot, amely kissé lehangolt: „Szinonal, ön azt hiszi, hogy szavába kerül és meghódít egy férfit. A végén kide­rül, hogy ön van megfogva. Jó nagymama lesz önből. Fejvonas: ön kedves, fecsegő, de nem jó emberismerő. Fantáziája csekély. Egészségvonal: Féltékeny ha­jlam­ú, de azt le fogja küzdeni." (Fim... Szomorú, mikor egy agyával dolgozó embernek megmondja a Próféta, fantáziája csekély ... legalább adott volna valami tanácsot, hogy mihez fogjak?) A madarat sikongató gyermekek lassan eltűnnek a verklis, zsibongó bódék közül, hűvös szél kavarta meg az elszórt papiro­sokat, az emberek fedetlen haját, a körhin­tán lendülök szoknyáit. Karikázott az óriás­kerék s a zeneszekrény lejárt gépezete a lármába csuklotta a békeidők egyik sláge­rét: Ujjé, a ligetben nagyszerű, ujjé a liget­ben jó!... — Hideg van — mondja egy fehérfogú, pruszlis lány a párjának, a főttkukoricás üst mellett —, vegyünk egy csövet, aztán menjünk haza, megesszük az utón ... Vettek két cső kukoricát, aztán egymás kezét fogva, megindultak az Állatkert felé, amerre a papírhulladékot hajtotta a szél. És ettek. Kőváry Margit m. A ML VCD kelmefestő- és mÁ I­EK vegytisztítógyár munkája gyors, pontos, felülmúlhatatlan! Deák Ferenc-utca 18. Telefon : 881—598- Minden jól megbukott avagy: nem jó a légkörbe beszélni Igazán itt az ideje, hogy a Tótágas egy or­vosi jótanáccsal keresse fel az An­drássy-út mögött települő rendkívüli magyar vagy inkább magyaros honpolgársereget. Nem jó a levegőbe beszélni, mert az idő megváltozott , hidegebb lett és a légkörtől hűlést lehet kapni, ami ellen csak a Markóban osztogatnak gyógyárut. De az idő amúgyis megváltozott és hopp, mint a gyorslábú tücskök ugrálják át a Kárpátokat a lengyel zsidók! Pedig más üzlet l­­íján a legkiválóbb boltot nyitották: a légkörbebeszélést, másnéven kávé­házi jóslást. Nos, ez az üzlet a szó szoros értel­mében­­ befagyott. A történelem számára megörökítjük néhány jóslatukat, hiszen hogy a jóslatok nem teljesültek, annak igazán nem ők az okai, mondásaik ellenben történelmi értékűek. Megjósolták, hogy a csehek miatt Amerika feltétlenül nekimegy a németeknek, hogy az oroszok miatt a Volga észak felé veszi útját, hogy miattuk — mármint a zsidók miatt — a négerek vizipuskával fogják kihajtani a né­meteket a Siegfried-vonalból, hogy jönnek már az újzélandiak, jaj Hitler­nek, hogy mielőtt Madagaszkár-szigetten zsidó­telepet csinálnának, Jehova el fogja tüntetni a szigetet a Földtekéről, hogy Pesten a rabbi egyetlen szavára kiszá­rad a Duna, hogy ugyanitt, mihelyt kiszáradt a Duna, kitör a tűz és ezt csak köpködéssel fogja oltani — a Córesz, hogy Bajcsy-Zsilinszky most már igazán nyilas lesz, hogy megkapta a lapengedélyt, hogy a valuta után a bérházakat csempészik ki az országból (nem csempézik, hanem csem­­­pészik­), hogy a második zsidótörvényt Fábián Béla fogja megmódositani s végül hogy a Tótágast feldolgozzák szafaládénak. Nahát, megbuktak, így csak a Pestre való ráköpködés maradt igazságnak — a Kazár­utcában ... Még mindig késik a régi vasutas-illetmények teljes összeges kiutalása Most tartotta országos elnöki tanácsülését a Voge központi vezetősége. Az általános helyzetről Gerencséry Mihály dr. ügyvezető elnök tájékoztatta a tanács tagjait. Szóba­­kerü­lt, hogy a fizetések teljes összegben való visszaállítása, a nyugilletmén­yek csök­kentésének a munkásság nyugbérrevízió­já­­val kapcsolatos sérelmek megszüntetése és a keresetek 8%-os csökkentésének hatályon kívül helyezése még ma is megoldatlan ma­radt. A Voge elérte azt, hogy a vasutassá­­got érintő ügyeknek kivizsgálására bizott­ságot küldtek ki, sajnos, a bizottság mun­kájának is abban kellett maradnia. A vas­utasegyesületek a Voge kezdeményezésére a menekült lengyel vasutasok felsegélyezésére nagyobb összegű adományt szavaztak meg. Varasdy főszámtartó javaslatára 26 nehéz sorsban élő magyar vasutas számára 44­0 pengő segélyt engedélyeztek. Pillich Nándor központi főtitkár jelen­tette a Mávant gépkocsivezetők és munká­sok helyzetjavítása érdekében tett lépése­ket, szólott a visszacsatolt felvidéki vasutas nyugdíjasok, özvegyek és árvák igazolási kötelezettségéről, beszámolt a Vasúti és Hajózási Club rendezésében lefolyt Szé­­(■/lengi-zarándoklat részleteiről és a Voge életének főbb mozzanatairól. Rendkívü­l megerősödött a szlovákiai magyar Nyilas­keresztes Párt Pozsony, október hó (A Magyarság tudósítójától.) A szlovákiai magyarság körében már az elmúlt évben megindult egy eszmei áramlat, amelynek célja a magyar nemzeti szocialista gondolat minél szélesebb körökben való terjesztése volt. Az eszme terjedését ez év elején már az első nyilaskeresztes pártszervezetek meg­alakulása, követte. Az utóbbi hetek esemé­nyei következtében a szlovákiai magyar Nyi­laskeresztes Párt rendkívül megerősödött. A szlovák kormány engedélyével folyó szer­vezkedés egyre nagyobb­­ arányokat ölt. A párt országos központja Pozsonyban műkö­dik, de felállították már a kerületi irodákat minden fontosabb városban és működnek a községi szervezetek is. Szlovákia minden részéből érkező jelentések szerint a szlová­kiai Nyilaskeresztes Párt a legközelebbi vá­lasztáson nagy eséllyel veszi fel a küzdel­met a többi pártokkal szemben, mert még a szlovákság körében is szimpátiával nézik a párt célkitűzéseit. 7

Next