Magyarság, 1940. január (21. évfolyam, 1-24. szám)

1940-01-03 / 1. szám

BUDAPEST, 1940. JANUÁR 3. Hubai S­z Kálmán: Ha nem kompromisszuumokra, hanem harcra születtünk! Hm kötőt! mellény meleg gyapj­uanyagból, kézimunkával készült, válogatott divatszínek­ben, mindössze........... Készletünk korlátozott! Ebből akkor is vegyen, ha most nincs is rá szüksége o­lvasatnnl. Budapest, január 2. Az újévi politikai nyilatkozatok közül magasan kiemelkedik a Nyilaskeresztes Párt elnökének, Hubay Kálmánnak be­széde, melyet a pártvezetőség üdvözlésére válaszul mondott el. A párt Andrássy­ úti székházában az országos vezetőség, a kép­viselői csoport és a kerületi vezetők élén Csia Sándor dr. országgyűlési képviselő üdvözölte Hubay Kálmánt, aki válaszában nagyvonalú politikai tájékoztatást adott. Bevezetőjében rövid visszapillantást nyújtott az 1939. évi mozgalmi esemé­nyeire, majd így folytatta: — Testvérek! Mit tagadtam: jól esik az üdvözlésetek és jól esik a megnyilatkozó testvéri szeretet, mert kevés ember volt az országban, aki ellen úgy felsistergett volna a gyűlölet, aki körül úgy csapkod­tak volna a rágalom hullámai, mint elle­nem és körülöttem , akit úgy űzőbe vet­tek volna minden oldalról, mint ahogy engemet űzőbe vettek. Akik azt hitték, hogy a magyar nemzeti szocializmus örö­kös dinom-dánom, vég nélküli diadal és mámoros heje-huja, azok tömjéneztek a győzelem óráiban, hogy elforduljanak tő­lünk és feszítsd meg!-ez kiáltsanak rám abban a pillanatban, amint számunkra is­mét elkövetkeztek a megpróbáltatások órái. S amint vallom a nehéz napokban, éppen úgy vallottam a diadalok mámoros perceiben is, hogy mi, személyek, férfiak, harcosok, élen járók és közkatonák nem vagyunk cél, hanem csupán eszköz vagyunk az Isten, a magyar sors és a Történelem kezében. De mi tudjuk, hogy az élet harc, és külö­nösen tudjuk, hogy a magyar nemzeti szocializmusért folytatott harcunkban nincsen személyes nyugalom, ebben a harcban kikezdik a magánéletünket, ki­kezdik személyi becsületünket, s minden támadást, minden gyűlöletet, minden gúnyt és minden rágalmat annak kell el­sősorban felfognia, aki az élen áll. A rendszer és a zsidóság könyörtelen, itt nem babra megy a játék, s ma a rágalmak és gyűlöletek tüzében is mondom: boldog és büszke vagyok, amiért ma­gyar nemzeti szocialistává, nyilas­­keresztessé, hungaristává hivott el az Isten, mert azért a gondolatért, amit mi hirdetünk és vallunk, minden gyöt­rődés kevés és minden áldozat gyö­nyörűséges. Szorongattatunk,­­ de meg nem töretünk, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe, ü­ldöztetünk, de el nem veszünk. Vagyunk és maradunk! — A polgáriasult lelkek, a harcok örök dezertőrjei ajánlották, hogy vonuljanak el arról a helyről, amelyre nem magamtól álltam, hanem ahová engemet állí­tottak. Vonuljak el, mert engem gyűlöl, még­pe­dig személy szerint gyűlöl a rendszer, s amíg én állok a mozgalom élén, addig nem hajlandó velünk tárgyalni a kor­mányzat. Azt feleltem: végre egy kérdés, amelyben a kormányzattal megegyezünk. Mert ha a kormányzat nem óhajt tár­gyalni velünk, e szándékában nincsen egyedül, mert minekünk sincsen tárgyalni valónk a kormányzattal. Mi nem tárgya­lásokra, nem kompromisszumokra, hanem a magyar nemzeti szocialista gondolatért harcra születtünk és harcra hivattunk el. Azt feleltem: ha jön utánam valaki, aki hasonló fanatizmussal, hasonló harcos készséggel, semmit fel nem adva és sem­mit el nem alkudva harcol a mi ideál­jainkért és megy a mi Csillagunk után, azt nem kevésbbé fogják gyűlölni ellen­feleink, s ha mi az ő gyűlöletük után iga­zodnánk, akkor a rendszer lassan mind­annyiunkat kiutálna a magyar nemzeti szocialista mozgalomból. Azt feleltem: annak pedig, akit a rendszer nem gyű­lölne, aki ellenfeleink rokonszenvét él­vezné, akit a túlsó oldalon ajnározná­­nak és elismernének, annak pedig én nem adom át a helyemet, mert az ilyen ember élvezhetné talán azt a kormányzati bizalmat, amit minden ál­ellenzékiség élvez, de soha meg nem kaphatná, vagy meg nem tarthatná a magyar nemzeti szocialista tömegek bizalmát. Hubay Kálmán ezután az egyesülés kérdéséről beszélt. Kijelentette, hogy a Nyilaskeresztes Párt kész minden egyesü­lésre, ha az nem jelenti az elvekben való hűség, vagy a harcikészség feladását.­­ S most, 1940. első napján, amikor nem csupán új esztendőt, de új évtizedet és új korszakot vezet be a magyar nem­zet számára is a naptár, számot kell vet­ni, még­pedig nagyon komolyan kell szá­mot vetni a Nyilaskeresztes Párt tenni­valóival. Programunk legelső pontjai: „Szabad magyar hazában, mint szabad magyarok akarunk élni és meghalni. So­hasem felejtett és minden tettünket irá­nyító szent célunk a trianoni bilincs tel­jes széttörése, a minden magyar testvé­rünket egyesítő, mindnyájunknak na­gyobb kenyeret nyújtó magyar népi munkaállam megteremtése”. Európa nagy népei ma gigászi harcot vívnak és nin­csen kétségünk atekintetben, hogy ennek a háborúnak következménye Európa új rendezése lesz. Hogy ebbe a világharcba Magyarország bekapcsolódik-e, vagy az eseményeknek néma szemlélője marad, az nem tőlünk, nem is a kormányzattól, hanem a nagy világerőktől, a Történelem­től függ. Nekünk minden­esetre elsőrendű kötelességünk, hogy mindazokon a terüle­teken, ahová hatásunk elér, igyekezzünk a magyarságban a végső­kig felfokozni a kemény, nacionalista öntudatot, hogy bármilyen megpróbál­tatás is köszönt erre a népre, a ma­gyarság acélos lélekkel tudja szolgálni a maga történelmi céljait. Külpolitikának alapja a Berlin—Róma­­tengely államaihoz, a páriskörnyéki béké­vel élesen szemben álló államokhoz való alkalmazkodás. Pártunk a magyar külpolitikának ezt a hivatalosan hirdetett irányát fenn­tartás nélkül teszi magáévá, őszintén kívánjuk, hogy Európa számára új, igazságos békét jelentő fáradozásukat és harcukat siker koronázza, s éppen ezért kötelességünknek tartjuk, hogy erőinkhez és eszközeinkhez képest szembeszálljunk azokkal az irányzatok­kal, amelyek nagyon is jól ismert cél­zattal, felelőtlenül, de annál céltudato­sabb gonoszsággal szeretnék megkon­­treminálni a magyar nemzetnek ezt a lélekből fakadó, természetes tengelyba­rát tájékozódását. Hubay Kálmán rámutatott ezután arra, hogy a nyilaskeresztesek ellen irányuló állandó támadások hátterében szabad­­kőműves, zsidó marxista szervezetek álla­nak. Ezekkel szemben a megsemmisítést tűzte ki célul a párt. Kemény figyelmeztetést intézett a párt­elnök ezután azokhoz, akik egyéni akciók­kal veszélyeztetik a nyilas mozgalmat. — A pártnak és a mozgalomnak sem­miféle úgynevezett „fekete volnára”­­ szüksége nincs — mondotta. A pártvezetőség teljes mértékben megérti a testvérek türelmetlenségét, igen sok te­kintetben megérti jogos elkeseredésüket is, a pártnak és a mozgalomnak azonban mindenkor csak kára származhatik abból, ha a türelmetlenség, vagy elkeseredés egyéni akciókra ragadtatja a testvéreket, mert minden rosszul előkészített, vagy egyéni akció éppen azt hosszabbítja meg, a testvérek megrövidíteni szeret­nének: a párt és a mozgalom harci időszakát és egyben növeli is a párt áldozatainak számát. Esztendőkkel ez­előtt, a mozgalom csecsemőkorában talán érthetők és talán szükségesek is voltak ezek az akciók, ma már azon­ban­ a mozgalomnak egyöntetű, fegyel­mezett megnyilatkozásokra, nem „fe­kete vonalakra”, hanem nyílt felelőssé­get vállaló harcosokra van szüksége. Hubay Kálmán végül azt hangoztatta, hogy a változott körülmények folytán a tömegszervezés helyett most már az egyéni meggyőzés módszereivel kell a párt továbbfejlődését biztosítani. " Hogy a jövő milyen harcokat, mi­lyen megpróbáltatásokat, milyen győzel­meket tartogat számunkra, nem tudjuk. A harcokat álljuk, a győzelemért harcolunk. Hogy ebben a harcban személy szerint talán felőr­­lődnük, nem fontos. A pompeji katona tűz- és hamuesőben állott keményen, feszes vigyázz!-ban, elszánt lélekkel a posztján, s nekünk ennek a pompéji katonának a lelkével és elszántságával kell állani a posztunkat, ahová bennün­ket Hit, Cél és Eszme állított. A győze­lem hite, a magyar munkaállam esz­méje, a magyar népmilliók felemelé­sének célja. Hisszük, hogy Hit, Cél és Eszme valósággá válik ebben az új, 1940-ik esztendőben. Kitartás! Ítéli idvözések a Városházán A főváros tisztviselői, az üzemek és pár­tok vezetői az új esztendő alkalmából, ked­den reggel köszöntötték Szendy Károly polgármestert és Karafiáth Jenő főpolgár­mestert. A polgármesteri hivatal tisztvi­selőkarát Lázár Imre gróf főjegyző, a ta­nácsnoki kart Bódy László és Morvay Endre alpolgármesterek, a kerületi elöl­járókat Schara Béla vezette Szendy Károly polgármester elé. A főpolgármesteri hiva­tal szerencsekívánatait Szentmiklósi József főjegyző, a főváros tisztviselőinek jókíván­ságait Bódy László és Morvay Endre al­polgármesterek tolmácsolták Karafiáth Jenő főpolgármester előtt. A főváros fzfildültsége­t Helyzani Délben a főváros küldöttsége a királyi várba hajtatott, ahol az évforduló alkalmá­ból Magyarország kormányzója előtt tisz­telgett. A küldöttséget Karafiáth Jenő tit­kos tanácsos, főpolgármester vezette, hogy a hagyományos szokásoknak megfelelően Magyarország kormányzója előtt kifejezze a főváros közönségének jókívánságait. A kormányzó örömmel vette tudomásul a fő­város közönségének jókívánságait, s utána a küldöttség tagjaival hosszasan elbeszél­getett. fElaptza áh, ay.Céatko.'zatt... Az egyik hétfői lapnak a hasábjain, amely úgy látszik még nem ismeri eléggé a magyar ifjúság szakállas „vezérét”, nyilatkozat jelent meg Zsabka Kálmán­tól. Nem térnénk ki erre a nyilatkozatra, ha csak az első részéről lenne szó, amely­ben Zsabka „bajtárs” bejelenti, hogy a Magyarságban ellene megjelent cikkek miatt sajtópert indít a cikkek szerzői el­len. Ám tegye , és lássa következmé­nyeit! Van azonban nyilatkozatának egy második bekezdése is, amelyben nemes egyszerűséggel kijelenti, hogy neki a Magyarság cikkében emlegetett Róth ne­vű izraelitához semmi köze sincs, ezzel szemben viszont a szóbanforgó Róth, — horribile dictu! — Hubay Kálmánnak, a Nyilaskeresztes Párt elnökének sógora! Nem óhajtunk a 40 év körüli szakállas ifjúsági vezérnek e kinyilatkoztatása fö­lött elmélkedni, egyszerűen leszögezzük tehát az alábbi tényállást: Hubay Kál­mánnak mindössze egy sógora van, akit sem most nem hívnak, sem ezelőtt nem hívtak Róthnak. Az illető magasállású állami tisztviselő, egyébként ősi székely család csarja. Más sógora Hubay Kálmán­nak nincs, mondanunk sem kell tehát, hogy a Magyarság cikkében Zsabka Kál­mánnal kapcsolatosan szerepelt Róth nevű zsidó Hubay Kálmánnal semmiféle rokonságban nincs. Zsabka Kálmán tehát arcátlanul hazu­dott. Nem csodálkozunk ezen, mert meg­szoktuk már ezt a szakállas „vezértől”. Csodálkozunk azonban azon, hogy egy magyar nacionalizmust hirdető hétfői lap, — amely egyébként a Turul Szövet­ség hivatalos lapja is, — hajlandó volt helyt adni egy ilyen feltűnően otromba hazug nyilatkozatnak. II T ■ ■ i" Mi I I M I II I mi I Kávéházban, étteremben kérje a MAGYARSÁGOT ______ Az Osservatore Romano a szovjetor­oszor­szági zsidóság helyzetéről Az Osservatore Romano, a Vatikán hiva­talos lapja nemrégiben érdekes cikkben szá­molt be a szovjetoroszországi zsidóság hely­zetéről. A cikk szerint a zsidóellenesség a szov­jet alkotmány szerint törvénytelen és tilos, a valóságban azonban hevesen dühöng. Egy amerikai zsidó, aki nemrégiben tért vissza Oroszországból, benyomásait a következőkép­pen foglalta össze: „Ha az oroszországi zsi­dók mai sorsuk és a cári rezsim alatti üldöz­tetések között választhatnának, kétségtelenül a cári pogrom idejének adnák az elsőbbsé­get”. Mi a szovjet antiszemitizmusáról nem tu­dunk semmit, hiszen az Istentelenek vezetője ma is éppenúgy Jaroslavski-Gubelmann nevű zsidó, mint azelőtt. Stern a távolkeleti hadse­reg főparancsnoka, aki a nemzsidó Blücher helyébe került, szintén az, de zsidó a népbiz­tosok leghatalmasabbika, Kaganovics is. Ha tehát az antiszemitizmus olyan hevesen dü­­höngene, mint ahogyan az Osservatora Ro­mano írja, akkor nem maradhatnának meg zsidók igen fontos, vezető pozíciókban. Amíg a Szovjet a zsidóellenes Németor­szág ellenségének számított, a zsidó szabad­ság hazájának tekintették és ekként dicsőítet­ték a zsidó lapokban, felsorolva, hogy pl. a szovjet állami kiadóvállalatok hány zsidónak a könyvét adták ki és még­hozzá sokszor jiddis nyelven stb. A zsidóságot most megza­varta a szovjet-német barátság, ami annak a jele, hogy külpolitikai vonatkozásban a szov­jet függetleníteni tudta már magát a zsidó befolyástól. Ezért foglalnak most már egyes zsidók és zsidó orgánumok a szovjettel szem­ben állást. Az Osservatore Romanoban idé­zett zsidó nyilatkozatnak is csak ez lehet a magyarázata, mert hiszen belpolitikai vonat­kozásban a zsidóság helyzetében eddig válto­zás nem történt. Kérdés, hogy a szovjet ho­­gyan­ fog reagálni arra, hogyha a világzsidó­­ság frontot csinál nyíltan is ellene és éppúgy fekete listára helyezi, mint ahogyan Német­országgal és Olaszországgal tette ? Ha nem fog a zsidóság kellő óvatosságot tanúsítani, nin­csen kizárva, hogy belpolitikai tekintetben is irányváltozás következik be és megváltoztat­ják az alkotmánynak ama szakaszát, amely szerint az antiszemitizmus törvénytelen és ti­los. Olaszország is ak­kor lépett a fajvédelmi törvényhozás útjára, amikor látta, hogy a vi­­lágzsidóság a fasiszmus államrendszerével élesen szembefordult. Ha a zsidóság külpoli­tikai okokból a szovjet ellenségévé válik a külföldön, nincsen kizárva, hogy ennek az oroszországi zsidóság issza majd meg a levét. Éppen ezért érdek­lődéssel figyeljük,­­ ho­gyan alakul a jövőben a szovjet és a világ­zsidóság viszonya? Meglepetések e vonatko­zásban egyáltalán nincsenek kizárva. (PRÁGA) . illetékes német helyen rá­mutatnak arra, hogy teljesen légbőlka­­pott, egy norvég napilap ama híre, hogy a cseh védnökségben 450 cseh papot letar­tóztattak. Megállapítják, hogy a katoli­kus Egyház, cseh területen sohasem gya­korolhatta oly nyugalmas és szabad mó­don feladatait, mint éppen most Rugomam­­ Kiss mi­: „fi nemes szenem nemzet nept" három kötetes könyv ára P. 40.­Az e­lső kötet kapható. Ára: P. 13.30 Az első kötet megvétele a második és a harmadik kötet megvételére kötelező ! Kapható a Magyarság könyv­osztályában, Budapest, II., Hunyadi János­út 2. Vidékre portót számítunk.

Next