Magyarság, 1940. április (21. évfolyam, 73-97. szám)
1940-04-02 / 73. szám
t itf MmHuRff VADOTULAJDOKOS, MAGYARSÁG LAPKIADÓ Bt. A MAGYAR ---------- FELELŐS SZERKESZTŐS ELNÖK-VEZÉRIGAZGATÓ, NEMZETI SZOCIALISTA , RÁTTKAY R. KÁLMÁN FŐSZERKESZTŐ IS FELELŐS KIADÓ MOZGALOM NAPILAPJA fcsr'; '‚*.*/ FŐMUNKATÁRS, IFJ VIRTSOIOGI RUPPRLCHT OLIVÉR DR. FULA FERENC Budapest, 1940 mmm mii,i |in,iii -lt| ||BN XXL évfolyam április 2. Kedd _ ________ •73. (5547.) szám. EGY TÉRKÉP KORUL A Magyarság 1940 március 28-i számában az alábbi cikk — amelyben foglalt hírünket egyébként a Pesti Újság is másnap, a pénteki számában átvette — jelent meg: „Hülönüs térkép egy francia képeslap első oldalán“ Az elmúlt napokban érkezett Budapestre a legelőkelőbb francia képeslap, a Lillustration-nak legújabb száma. A lap első oldalán levő fénykép, azt a jelenetet ábrázolja, midőn Reynaud jelenlegi miniszterelnök dolgozószobájában fogadja a Párisban tartózkodó Sumner Welles. A francia miniszterelnök egy hatalmas térkép előtt ül és bizonyára az általa elgondolt és megrajzoltatott új európai államalakulásokat magyarázza Roosevelt európai megbízottjának. A térkép sem a jelenlegi, sem pedig a háború előtti határokat nem mutatja, minden valószínűség szerint azonban fedi a francia kormány által elgondolt új európai országhatárokat, amelyekre már több francia politikus célzott, jobban szemügyre véve a térképet, egész különös megállapításra jutunk. Bennünket elsősorban természetesen a francia vezető politikusok által elgondolt új Magyarország érdekelt. A térképen ott látjuk Csonka-Magyarország határait, amely határok nem foglalják magukba sem a bécsi szerződés után visszakapott Felvidéket, még kevésbbé Ruszinszkónak azon részeit, amelyek 1939 március idusán kerültek vissza hazánkhoz. Eszerint tehát a francia elképzelés megfosztja Magyarországot a húszéves szenvedés után visszatért területektől, amely területeket ismét odaajándékozza a francia politika a térképen feltüntetett és a nagy világháború után összetákoltnál is nagyobb Csehszlovákiának. A térkép megszerkesztői természetesen nem feledkeztek meg a független Ausztriáról sem, amelyet a régi Ausztriánál nagyobb terjedelemben rajzoltak be a térképbe. Az új állam magába foglalja Bajorország jelentős részét is. Lengyelország ugyancsak hatalmasan megnövekedve kezdené meg önálló életét, mert a térképbe rajzolt Lengyelország mélyen belenyúlik Poroszországba, s magába foglalja nemcsak Danzigot, hanem egész Kelet-Poroszországot is. Lengyelország és Oroszország között egy úgynevezett ütközőállam körvonalai bontakoznak ki a térképen. Az ütközőállam északi határai a Balti-államoknál kezdődnek és Romániánál, illetve Csonka-Ma-A szociáldemokrata Népszava cikk jelent meg.gyarország északi határainál érnek véget. Nyilvánvaló, hogy a francia külpolitika egy ukrán ütközőállamot akar létesíteni Lengyelország és Oroszország között. Franciaország keleti határa a Rajnánál van, s a német határ valahol közvetlenül Hamburg mellett kezdődne. Tekintve, hogy a Lilustration első oldalán közölt fénykép a francia miniszterelnök dolgozószobájában készült, így nem kétséges, hogy a térkép fedi a francia hivatalos külpolitika elgondolásait, amely felfogás viszont a trianoni békeszerződésben megállapított magyar határok közé akarná ismét összezsugorítani hazánkat. Ez a térkép számunkra mindennél többet mond és sokkal reálisabban beszél azoknál a szirénhangoknál, amelyek a magyar liberális sajtóban és a nyugati demokráciák felé kacsintgató lapokban jelennek meg és olyan megvilágítást adnak a dolgoknak, mintha a szentistváni birodalom évezredes integritása egyenesen a francia külügyminisztérium és a francia kormány szívügye volna. Ez a térkép újabb merénylet-terv az integritási gondolat ellen és ezért nemcsak a magunk, hanem az egész magyarság nevében' beszélünk akkor. m'f£*-n a ' jkerekebben és leghatározottabban visszautasítjuk a fent közölt francia elgondolást. Ha a francia külpolitika nem tanult a múltból és egy esetleges francia győzelem csak megerősítené a trianoni szégyenszerződés alkalmával lefektetett pontokat, akkor ez nemcsak Németország, hanem Magyarország vereségét is jelentené. Ha a francia külpolitika nem látta be a trianoni békeszerződésben el-követett igazságtalanságokat és ismét olyan térképekkel dolgozik, amelyek hazánk újabb megcsonkítását helyezik kilátásba, akkor ne csodálkozzék a francia külpolitika a magyar közvélemény jogos felháborodásán, ha az ilyen és ehhez hasonló térképek szerkesztőiben semmi esetre sem véli felfedezni a magyarság irányában arról az oldalról — különösen az utóbbi időben — sokat hangoztatott megértést és állítólagos barátságot 1940 március 1-i számában az alábbi Francia hivatalos cáfolat egy nyilas lap közleményére (Páris, március 30. — Havas.) A „Pesti Újság” című budapesti nyilas lap pénteki számában megjelent térképpel kapcsolatosan a francia tájékoztató minisztérium hivatalos cáfolatot adott ki, amelyet a francia rádió is közölt szombaton éjszaka. A cáfolat hangsúlyozza, hogy a L’Illustration” című francia képeslapban közölt fénykép másolata, amely a „Pesti Ujság”-ban is megjelent, durva hamisítvány. A nyilas térképen mutatkozó „magyar határok” vonala nem Reynaud miniszterelnök, hanem a budapesti nyilasok kék ceruzaKétségtelen megdöbbenés fogadta azt a nyilas „leleplezést”, amely szerint a francia köztársaság elnökének dolgozószobájában készült fénykép vezető személyiségek körében olyan térképet ábrázol, amelyen Magyarország határai a régi trianoni vonalra vannak kirajzolva. Magyarország jogos nemzeti céljait ma már az egész világon elismerik, Magyarország magatartása megfelelő értékelésre talál a súlyos küzdelemben lévő háborús felek mindkét táborában. Magyarország igazságát végre több mint két évtized keserűsége és szívós kitartása után kezdik felismerni mindenütt. Megdöbbentően hatott tehát ez a térkép — melyet a nyilas újság közölt is — most, amikor a háborús célokról annyi szó esik. De kétszer jának műve. A tájékoztató minisztérium közleménye kiemeli, hogy a szóbanforgó térkép közlése éppen rossz időre esett, arra az időre, amikor Sumner Welles jelentést tett elnökének arról, hogy Franciaországnak területi igényei nincsenek és ellene van Európa mindennemű feldarabolásának. A tájékoztató minisztérium egyébként hangoztatja, hogy a budapesti nyilasok ilyen irányú propagandája igen rossz hatást tett a francia közvéleményre, huszonnégy óra múltán megjelent a cáfolat. Természetesen nem a nyilas sajtóban A cáfolat egyszerű hamisítványnak minősíti az egész beállítást, térképpel és vastagon kirajzolt határvonalakkal együtt. Meg kell kérdeznünk, hogy ilyen nehéz időkben és helyzetben mi szükség van az ilyen, enyhén szólva elhamarkodott közlésekre, az ilyen sajátos ízű „leleplezésekre” , amelyek csak arra alkalmasak, hogy idebent nyugtalanságot, odakint pedig érthető ellenérzést váltsanak ki? Mi ugyan nem vagyunk hívei a cenzúrának, de ha már ez az intézmény megvan és működik, akkor talán inkább feladatai közé tartoznék az ilyen cikkek visszatartása addig, amíg tartalmi valóságuk kétségtelenül Az Esti Kurír című liberális lap 1940 április 1-i számában az alábbi cikk jelent meg: HAMISÍTÁS Anglia MUteldrlttHri fenyegeti a semlegeseket A Fehér Könyv adatai nagy izgalmat keltettek Amerikában Molotov beszéde csalódást okozott Romániában AMezővel szemben veszteség nélkül győztek a német repülők Chamberlain holnap beszélni fog. Mint ezt a sajtó előre beharangozta: az alsóházban be fogja jelenteni azokat a szigorított rendszabályokat, amelyekkel Anglia a tengeri kereskedelmet és a semleges országok gazdasági életét a jövőben ellenőrizni fogja Churcill, hadügyminiszter szombati rádióbeszéde egy pillanatig sem hagy kétséget az iránt, hogy milyenek lesznek ezek a rendszabályok? Emlékszünk rá az 1914— 1918-as világháborúból, hogy Anglia miként ellenőrizte például Hollandia és Dánia egész külkereskedelmét. A híres „fekete lista”-rendszer, amely gazdasági kémhálózat segítségével kinyomozta, hogy melyik cég mit szállított Németországnak, — egy kis ízelítőt adhat erre. Aki erre a listára rákerült, — azt ilyen vagy olyan eszközzel, — de lehetetlenné tették és csődbe kergették. Ma már leplezetlenül írja az angol sajtó azt, hogy a Németországgal határos semleges államok teljes beviteli szükségletét akarja Anglia megállapítani és azon túlmenőleg semmiféle pluszbevitelt engedélyezni nem fog, illetve minden arra irányuló kísérletet blokád-rendszabályokkal gyökerében fog elfojtani. Kétségkívül azért, hogy ez a plusz valamilyen úton át ne szivárogjon Németországba. Hallatlanul súlyos rendszabály! Bizonyára egy-két év előtti statisztikák alapján fogják Angliában ezt a szükségletet megállapítani, mintegy megmerevítve a beviteli volument. De ha ezt teszik, mi lesz a fejlődéssel? Hiszen minden nemzetgazdaság élettörvénye a fejlődés, az emelkedés s egy hosszúra nyúló háború esetén a beviteli korlátozás egy helybenállást parancsol majd. A semleges államok feleslegeire azt mondja Angla, hogy azokat kész átvenni. Igen , de el tudja-e szállítani? És mivel fizeti? És ha kifizette, a kapott angol fontot hol és hogy értékesítse az a semleges állam? Csupa megoldatlanság, csupa ütközés! Európa, a semleges Európa egész gazdasági élete a háborús terror nyomása alá kerül így. Anglia rendelkezni akar, és mások számára csak az engedelmesség vigaszdíja marad meg. Kegyetlen eszközök ezek, — mert hiszen nem is ellenfélről van szó, akivel szemben a háború jogán megállhat az ultima ratio is. Emlékszünk a világháborúból, hogy ez a blokád több, mint háromszázezer német gyermeket vitt el, — az éhség szörnyű fegyvere büntetett ártatlanokat. A háború második hónapjában egy francia szakíró, aki nyugalmazott tábornok, azt írta, hogy: gazdasági értelemben nincs semlegesség ebben a háborúban; ilyen, vagy olyan formában, több-kevesebb mértékben mindenki részese az új háborúnak. Jól látta a francia szakíró. Illetve azt is kérdezhetnénk: tán előre tudta, hogy ez az angol lépés következik? Churchill még egy mondatára kell rávilágítani. Azt mondotta, hogy a szövetségesek hét hónap óta egy ember ellen, Hitler ellen viselnek háborút, nem a német nép ellen. Ha ezt a reklámízű kijelentést összevetjük a szigorított, blokád-rendelkezésekkel, üres frázissá törpül Churchill mondása. Hiszen nemcsak az ellenfelei Németországot, hanem most a környező összes semleges államokat, aggokat, gyermekeket, anyákat és betegeket — büntetik a gazdasági élet lefojtásával, a szükségletek korlátozásával. De miért mindent csak angol szemszögből nézni? Hiszen elvégre azt a kérdést is fel lehet vetni, hogy azonos-e össz-Európa érdeke, háromszázmillió ember érdeke a negyvennégy milliós szigetország érdekeivel? Hogy a semlegesek erre a fokozott zárra miként fognak reagálni, azt nem tudjuk. De hogy reagálni fognak, az bizonyos, hiszen elevenjükbe vág a dolog. Minden akció megszüli a maga reakcióját. * A német Fehér Könyv leleplezései tartják izgalomban másodnapja az Egyesült Államokat. Érthető: néhány amerikai diplomata fölöttébb kétes és homályos viselkedését is leleplezi a Fehér Könyv, eredeti, Varsóban zsákmányolt" lengyel külügyminisztériumi okmányok alapján. Tud- ÁRA: 10 FILLÉR be nem bizonyosodik, mint például az, hogy Magyarország tíz éven át volt miniszterelnökének a magyar sajtókérdésre vonatobudapeseti francia követségnek eddig nincs még tudomása egy hivatalos cáfolatról, amely a Népszava című lap szerint állítólag kiadatott Párisban a tájékoztató minisztérium által a UIllustration c. francia lap március 18-i számának borítéklapján szereplő térképpel kapcsolatban, amelyet egyes budapesti lapok részéről propagandasztikusan kiaknáztak. Viszont a követség megállapította, hogy a francia rádió legutóbbi szombati, 21 óra 30 perces adásában ezt az ügyet humoros szavakban tette szóvá. A rádió rámutatott arra, hogy gyerekes dolog feltenni azt, hogy Paul Reynaud, akkori pénzügyminiszter irodájában Sumner Welles úr szemei elé olyan térképet helyeztek el, ahol a jövő Európa, határai már most meg lennének hoza komoly és felelősségteljes írásából töröljön általunk nem ismert szempontok szerint részeket, vonva fantasztikus módon és olyan módon, amely egyébként teljesen ellenkezik éppen azokkal a tervekkel, amelyekre Franciaország hivatkozik. Anélkül, hogy elébe akarna vágni az illetékes francia helyek esetlleges helyreigazításának, a francia követségnek minden oka megvan arra, hogy azt gondolja, hogy itt csak egy, az Anschluss előtti Európát ábrázoló térképről lehet szó, amelyet ügyetlenül retusált a L Illustration fényképésze, akinek nem volt semminő politikai hátsó gondolata, hanem aki csak felvételét akarta javítani. Ezt a felfogást megerősíti az a tény, hogy az egyébként durván ábrázolt határvonalak megvonása nem azonos a L’Illustration ugyanazon számának valamennyi példányán. (MTI.) A Magyar Távirati Iroda 1940 április 1-i kiadásában az alábbiakat közölte i tJ...k.Lv.ÍT ...................