Magyarság, 1941. május (22. évfolyam, 88-113. szám)
1941-05-01 / 88. szám
Német válasz Rooseveltnek: „A náci övezetben minden nagot meg fiogimst forpeHolni** Német csapatok elérték a déli göfrög kikötőket és lehetetlenné tették az angol csapatok további behajózását Churchill és Eden nyilatkoztak az angol seregek görögországi borzalmas pusztulásáról .» görög kormány alakul Athénben — Rosszabbodnak Anglia élelmezési viszonyai — Plymouth háznegyedei romokban hevernek A német és olasz csapatok folytatják offenzivájukat Egyiptomban és már Soltomtól keletre harcolnak A MÁSODIK FELVONÁS FELÉ. Az angol politika tevékenysége, csakúgy, mint az angol sajtóé, két irányú: egyrészt magyarázzák és mentegetik a vereséget, másrészt az angol lomhaságot meghazudtoló igyekezettel találgatnak. — mi következik ezután? Természetesen ezt Angliában nem fogják eltalálni, mert olyan ellenféllel állanak szemben, amely forradalmi mentalitásának megfelelően mindig meglepetésekkel dolgozik és mindig ott készíti elő a diplomáciai, illetve katonai csapást, ahol azt a klasszikus külügyérek és stratégák a legkevésbbé várnák. Mégis van egy séma, amelyet következetesen alkalmaz a Német Birodalom és ez a következő: lezárt, befejezett katonai akciók után azonnal kezdetét veszi a nagy mérkőzés újab fázisának diplomáciai előkészítése. Így is mondhatnánk: az első támadást a diplomácia láthatatlan támadó osztagai végzik, egy ugyancsak láthatatlan vezérkar haditervei szerint, s csak amikor a diplomácia elvégezte az előkészítés munkáját, akkor indul meg újból a tengely félelmetes katonai gépezete, hogy végigrobogjon azon a területen, amelyet a diplomáciai előkészítés éretté tett az új hadműveletek számára. A világtörténelemben szinte páratlan jelenségnek vagyunk így tanúi, de ez csak úgy lehetséges, hogy a Német Birodalom Vezére ma saját kezében összpontosítja az államvezetést és a hadvezetést; nincs külön fővezér és vezérkar és nincs külön kormány, a külügyminiszterrel, aki a külpolitikát irányítja. Ma Hitler jelenti egy személyben az állam fejét és a legfőbb hadurat, csak úgy, mint a katonai műveleteket irányító hadsereg főparancsnokát. Csak Cézárnak, — hatalma tetőpontján — és Napóleonnak kezében összpontosult így az államvezetés és hadvezetés szuverén teljes hatalma. Ez egyik titka a Német Birodalom által elért eredményeknek, a katonai és diplomáciai téren. Churchill magyaráz és védekezik: megmagyarázza, hogy Angliának „erkölcsi” kötelessége volt megadni a beígért segítséget Görögországnak. Védekezőik: adott körülmények között több segítséget nem nyújthatott, mert az egyiptomi frontot sem lehetett kockáztatni azzal, hogy onnan jelentősebb csapatkontingenseket dobnak át a görög frontra. Aztán szokás szerint dicsekszik: az történt a balkáni fronton, amit mi akartunk: sikerült egy időre a német erőket lekötni, sikerült széttagolni a német légi és szárazföldi, valamint tengeri haderőt, s ezzel sikerült gyengíteni a német átütőerőt, amely az invázióra készül. Arról természetesen hallgat Churchill, hogy ha a német erők ilyen széttagolása mindig német győzelmet jelent és újból és újból egy nagy európai terület kerül a tengely katonai és gazdasági rendező hatalma alá, akkor hol fog győzni Anglia ? Az angol sajtó viszont találgat: a szemek a Földközi-tenger két kulcspontjára, Gibraltárra és Szuezre szegeződnek. Gibraltár uralja a Földközi-tenger nyugati bejáratát, a megerősített Alexandria- Szuez a keletit. E két megerősített pont megtartása egyet jelent a Földközi-tenger feletti uralommal, elvesztésük pedig egyet jelent Anglia közelkeleti és afrikai egész hatalmi bázisainak összeomlásával. Érthető ezek után, ha aggódással találgatják ma Londonban azt, mit fog cselekedni most Spanyolország, hiszen Gibraltár sorsa ettől függ és mit fog cselekedni az a Törökország, amelynek esetleges átállása a tengely oldalára annyit jelentene, hogy szabad az út Kisázsián keresztül Szuez felé?! És miért volna ez lehetetlen? Napok óta a török sajtó hangja megváltozott: vádolják Angliát és felelősségrevonást sürgetnek, eddigi angolbarát lapok leszámítolják a tényleges helyzetet és követelik az értelmes megoldást. Egyik oldalon szemük előtt lebeg az angol vonalra állt Jugoszlávia és Görögország tragédiája, a másik oldalon Románia és Bulgária példája, amelyeket semmi károsodás nem ért abból, hogy a balkáni hadjárat német hadtesteit átengedték területükön. VALÓBAN AGGASZTÓ A HELYZET... Van alapja az angol aggodalomnak úgy spanyol, mint török vonatkozásban. A vezető angol lap, a Times megállapítja, hogy Spanyolországban tekintélyes számú német műszaki alakulatok állomásoznak. Az sem közömbös, hogy a falangista ifjúság vezérkara ezekben a napokban jár Németországban. Görög vonatkozásban helyes a Times megállapítása: messzemenő következtetést kell levonni abból, hogy az a Törökország, amelyet kölcsönös védelmi egyezmény fűz Görögországhoz, még csak nem is tiltakozott a görög szigeteknek német csapatok által való megszállása ellen. Sőt ennél is több történt: Törökország nem emelt óvást az ellen, hogy a Fekete-tengerről a Boszporuszon és a Dardanellákon át német csapatkötelékek és muníció futott be hajókon az Égei-tengerre, illetve a görög szigetekre. Mint erre lapunk e helyén néhány nappal ezelőtt utaltunk, — valóban egyre tisztább körvonalakban bontakozik ki egy óriási harapófogó, amelynek egyik szára Berlinből kiindulva, a Gibraltárig nyúlik, a másik délkeleti irányban Szuez felé; befogja ez az óriási harapófogó az egész földközitengeri medencét és ha összecsukódik, — elvágja az angol világimpérium két ütőerét Csak egy a csodálatos: az a józan emberi ésszel föl nem érhető csökönyösség és a butaság határán mozgó makacsság, amellyel az angolok önmagukat és a világot áltatják: — valami csoda még megmentheti az impériumot! JÁTÉK A SZAVAKKAL. Rooselfelt elnök elhatározta — s elhatározását nyivánosságra is hozta már —, hogy az Angiiába irányuló amerikai szállítmányok védelmét az USA haderejére bízza. Ez a lényeg! Csak mellébeszélés az, hogy minek fogják nevezni a szállítmányokat kísérő tengeri erőket: — „semleges őrjáratoknak”-e, vagy egyszerűen hadi kiséretnek. Egészen fölösleges itt a hágai nemzetközi tengeri egyezményre hivatkozni és bujkálni a paragrafusok között; keresni, hogy nem hadviselő állam számára az egyezmény hány tengeri mérföldre engedélyez hajózást? Az egyezmény t. i. egyszerűen tiltja a nem hadviselő államok hadihajóinak befutását a hadizónának minősített vizekre. Játék a szavakkal: mert ha az USA fenntartja magának azt a jogot, hogy önmaga határozza meg, hogy hol van a hadizóna határa, akkor azt is mondhatja, hogy ő sehol nem lát hadizónát, csak közvetlenül az angol partoknál, tehát egész idáig kísérteti az amerikai flotta-egységekkel. De ugyanilyen joggal mondhatta hónapokkal ezelőtt Németország és közölte is a világgal, hogy mely sávot minősít ő Anglia körül hadizónának. Ez a német meghatározás a hosszúsági és szélességi fokok és percek pontos megadásával történt meg hónapokkal ezelőtt. Valahol másutt van itt a kutya elásva, — de nem olyan mélyen, hogy ne lehessen kiásni. Roosevelt elhatározta, hogy minden áron segíti Angliát. Ha ez a preokupáció megvan, — a jogászok játszva megtalálják a fedező paragrafust. “Egyik szócsöve, volt párisi nagykövete Bullit minapi kijelentése megerősíti ezt: ez a gentleman, aki Roosevelt legszűkebb környezetéhez tartozik, így nyilatkozott harmadnapja: lehet, hogy az Angliának és Kínának nyújtandó segítség az USA-t háborúba sodorja, — de nekünk meg kell segítenünk minden áron Angliát! — Ezzel lényegében eldőlt a vita: nem a paragrafusok számítanak, hanem az USA elhatározása. Sőt lehet, hogy az „őrjárat” bevezetésével még közelebbi és határozottabb célja is van Washingtonnak: tudjuk, hogy a német tengeri és légierők — ahogy ezt Hitler bejelentette februári beszédében — elsüllyeszti az első amerikai szállítóhajótaz általa hadizónának minősített vizeken abban a pillanatban, amikor rátalál. Lehet, hogy pont erre az első hajóelsüllyesztésre vár Amerika. Ez lesz a jogcím a végzetes lépésre, amely logikusan következnifog: az USA nyílt háborús beavatkozására. Amerika akarja így! Ruttkay R. Kálmán ÁRA: 10 FILLÉR / Német válasz Roosevelt „őrjárataira66: a hadiövezetben minden hajót meg fogunk torpedózni Berlin, április 30. Rooseveltnek, az Egyesült Államok hajóhadának járőrtevékenységéről a washingtoni sajtókonferencián tett kijelentései a Wilhelmstrasset teljesen hidegen hagyták. A birodalmi főváros politikai köreiben csupán arra mutattak rá, hogy olyan ügyről van szó, amelyet a német sajtó már eléggé megvitatott. Megjegyzik még, hogy ez a kérdés nem tartozik politikai térre, minthogy Németország annak idején határozott nyilatkozatot tett a hadiövezetek tárgyában. A Wilhelmstrasseban nyert benyomást abban lehet összefoglalni, hogy Németországnak teljesen mindegy, várjon a Németország által megjelölt hadiövezeteket valaki elismeri-e vagy sem. Ezzel kapcsolatban utaltak Berlinben a Führer félreérthetetlen nyilatkozatára, hogy minden hajót, amelyik a hadiövezetbe kerül meg fognak torpedózni. (MTI) Roosevelt nem ismeri el az Északatlanti-óceáni német blokádterületet New York, április 30. Roosevelt elnök Stark tengernagy ismert kijelentésével kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a semleges zóna, amit maga jelölt meg, csupán kereskedelmi hajókra vonatkozik. A hadihajók szabadon közlekedhetnek az összes vizeken. Egyébként Roosevelt kijelentette, hogy az északatlanti óceáni német blokádterületet nem ismeri el. Hír szerint valószínűleg a jövő hét folyamán vitára kerül sor a képviselőházban az idegen hajók lefoglalása miatt. Amíg George szenátor el szeretné kerülni, hogy a hajókíséretek kérdését megvitassák a parlamentben, a convoy-rendszer ellenfelei Nye szenátor útján bővített javaslatot nyújtottak be, amely szerint az őrjárat-rendszer is tilos volna. Roosevelt véleményei Az amerikai hajók felkereshetik még az Anglia körüli hadiövezetet is A haditengerészet vezérkari főnökének ama bejelentésére, hogy az Egyesült Államok hajóraja 2000 mérföldes sávon végzi a járőrszolgálatot, megjegyezte Roosevelt, hogy ez a szám hamis képet nyújt. Azok a vezércikkek és főleg térképek, amelyek az elmúlt pénteki sajtónyilatkozata után jelentek meg az amerikai lapokban, ellentétben állnak azzal, amit mondott és amit a hírlaptudósítók jelentettek az értekezletről — mondotta az elnök. — Ő úgy vélekedett, hogy a járőrszolgálatot oly messzire kell kiterjeszteni, amennyire az a nyugati félteke védelme érdekében szükséges. Világos —mondotta Roosevelt, — hogy nem lehet pontosan megmondani a mérföldek számát, hasonlóképen magától értetődik, hogy az amerikai hajók helyzete szinte naponta változik. Ezután azt kérdezték az elnöktől, vájjon az amerikai hajók felkereshetik-e a még az általa hadiövezetnek kimondott vizeket Anglia körül. Roosevelt erre azt felelte, hogy erre a semlegességi törvény feljogosítja a hajókat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy csakugyan el is mennek oda. Stark tengernagy, a tengerészeti műveletek vezetője, kijelentette, hogy az Egyesült Államok semlegességi őrjáratai bizonyos pontokon az amerikai partoktól 3000 kilométernyi távolságra portyáznak. Stark jelezte, hogy az őrhajók általában körülbelül az Atlanti-óceánon való átkelés félútjáig portyáznak. (MTI) ^ {*- \v-1 »y K ADÓTULAJDONOS MAGYARSÁG LAPKIADÓ RT A MAGYAR ^ ^ FELELŐS SZERKESZTŐ « AS1, Wt NEMZETISZOCIALISTA ‘ VJ, ÜL“*" '”l B. VIRTSOLOGI RUPPRECHT OLIVÉR Dll MOZGALOM NAPILAPJA MATTYASOVSZKY KORNÉL Budapest, 1941 t , A . , , ,. _ , XXI. ev /olyam Május 1 Csütörtök_____________hta^aK neppe£ a magyar. Képért: a* uj Luxo-partyák________________gg. (5853.) szám