Magyarság, 1942. november (23. évfolyam, 248-271. szám)
1942-11-29 / 271. szám
Ahol Csokonai Lillája alussza örök álmát... Dunaalmás, november közepe. « "Autónk lágyan suhan az őszi verőfényben a budapest-bécsi országúton párhuzamosan a vén Dunával, amely méltóságteljesen hömpölyög partbörtönében, de közben elbújik a partot szegélyező fűzfák mögé. Vadregényes, bozóttal benőtt szigeteik tarkítják a szélét, kőzátonyok regulázzák az öreg folyót, nehogy haragos kedvében nekilendüljön a szántóföldeknek. Almásfüzitő után kerékpárosok jönnek szemben, vidáman integetnek, utolsó, őszi vándorok. Majd előbukkannak a csinos, kedves, fehér házak, itt vagyunk, célhoz értünk. Dunaalmás, az európai hírű kénesfürdő faluja fogad magyarosan, szeretettel. A fürdőszálló előtt szállunk ki autónkból, hogy azután gyalogszerrel keressük a múltak emlékeit. Mert nemcsak a gyógyfürdőjéről és nagyszerű szállóiról nevezetes Dunaalmás, hanem arról is, hogy itt élt és itt halt meg a „komáromi regény” hősnője, Csokonai Vitéz Mihály nagy szerelme: Lilia. A főúton mindjárt találkozunk emlékével. Sárgára festett családi ház falán találjuk az emléktáblát, fehér márványba vésett aranyos betűkkel. Ebben a házban élt és halt meg LILLA Csokonai költészetének nemzője. Újból épült 1933-ban. Azután tovább indulunk fölfelé, a falu fölötti dombra, ahol Dunaalmás temetője fekszik. A temető elején fehértornyú templom vigyáz a halottak csendes álmára és őrzi a lelkek nyugalmát. Jobbra tőle fekszenek a sírok, középütt négy szimmetrikus tuja tekint le a vén Duna fenségesen hömpölygő hullámaira. A sírkert obeliszk és márvány. Ez a katolikus temető. Árok választja el a romantikus akácostól, mely mögötte indul fel a hegyre. Az akácos alatt a másik temető bújik meg: a református temető. Akik ebben a két temetőkertben nyugosznak, azok már rég leszámoltak szerelemmel, boldogsággal, szenvedéssel és ármánnyal egyaránt, a holtakat már nem érik el a földi dolgok, megtisztult kikük mosolyogva néz le a földön küzködő, harcoló és álmokat kergető emberekre. Puha, sárga szőnyegbe süpped a lábunk, amely botorkálva keresi a múlt emlékeit. A dombszőnyeget meg-megszakítja itt egy mohos márvány, amott egy korhadt fakereszt, amely a sárga avarból figyelmeztet az elmúlásra. A régi temetőben vadul összenőtt a csipkerózsa, hiszen ide már régen nem temettek senkit. Az új temető feljebb van. A sírköveken és kereszteken néhány kopott betű látszik csak, ez maradt vissza csupán az emberi életekbe. Pedig mennyi színes mese, milyen szomorú életregény húzódhatik meg egy-egy ilyen megfakult sírfelirat mögött. A Lilla utolsó földi pihenője Rácskerített sír fogadja a megilletődött élő vándort. Két egymás mellett álló márványlap tekint ránk. Föléjük bálványfa vonja árnyékát, amely a két síremlék között tör utat magának és talán éppen a két halott porából nőtt ki A miniumot, ha volt rajta, talán már rég lemosta az őszi permeteg, aranyban csillogó betűi megfakultak már. Virág nincs a síron és ezt a kettős sírt mégis számon tartják a magyar irodalom annálesei. Mert az egyik sírkő alatt az nyugszik, akinek szerelmét a magyar líra talán legszebb versei őrzik elmulhatatlanul, a másik sírkő azt takarja, akinek ebből a szerelemből semmi sem jutott, mert nem is juthatott, annak ellenére, hogy az elsőnek a férje volt Isten és emberek előtt . "Egyik kövön ez ált Lilla áldott hamvainak férje Végh Mihály esperes élt 78 éveket. Meghalt február 15. 1555. Béke hamvaira. E kő alatt pihen tehát Lilla, Csokonai Vitéz Mihály egyetlen nagy szerelme, akinek a nevét a Lilla-dalokban a magyar irodalomtörténet örökre megőrzi. A másik sírköven hosszabb felirat magyarázza, hogy ki nyugszik itt az ódon kálomista temetőben e sírhant alatt. Itt nyugszik az Urban boldogult azetes Lévai István ur teste egy napon feltámad s ditsőült lelkével egyesül ember, barát, hiv férj E sirkövet emelte hiv párja ns. Vajda Juliánná assz. Meghalt 1. jun. 1810. Élet. 76-ik észt. E másik halott Lilla férje, nemzetes Lévai István, akinek a lány szülei jóvoltából, Lilla keze jutott. De csak a keze, mert a megkínzott és erőszakkal férjhez adott leány szíve örökre Csokonai Vitéz Mihályé maradt. Hiába volt a szülői kényszer, amit egyszer a sors összekötött, emberkéz azt nem szakíthatja szét soha többé. Csokonai — Komárom — Julia Ahogy itt állunk e sírok előtt, gondolatban visszaszállunk a múltba. Mert Komáromban kezdődött a nagy regény, az olthatatlan szerelem, amelynek egyik főszereplője idekerült, a dunaalmási öreg református temető sákhantja alá. 1797-et írnak és Komáromban igen nagy sürgés-forgás van. Idegenek, de magyar harcosok gyülekeznek az ősi városba, Ferenc császár hívta egybe a magyar nemességet- Nagy veszedelem fenyegette a Habsburg trónt, Napóleon gárdistái már Bécsben tivornyáztak és már Győrig eljöttek a franciák. Hadsereg kell ellenük és a magyar nemesek ezért gyűltek össze Komáromban, hogy megállítsák a francia ármádiát. Csokonai Vitéz Mihály ekkor érkezett nemes Komárom városába. Nevét ekkor már nagyrészt ismerték, hiszen ő szerkesztette a „Diétái Magyar Múzsát”, amely Pozsonyban jelent meg. Szerkesztette és verseket írt,de sorsa egyenlő volt az akkori poéta sorssal: vándorolni, barangolni szerte az országban, otthon és pihenő nélkül. Mikor Komáromban egybegyűlve látta a magyar nemességet, nagy nekibuzdulásában lelkesítő ódát írt „Nemes magyarság felülésére” címmel és ezt az ódát az inzurgensek ünnepén Komárom legszebb leánya szavalta el: Vajda Júlia, Vajda Pál szenátor, módos komáromi kereskedő híres szép leánya. És itt indul el a „komáromi regény”. Mert a szép leány érdeklődését azonnal felkeltette a nagy poéta, aki ilyen szép verse-eket ír, de ugyanekkor Csokonai Vitéz Mihályt is megbabonázta versének csodaszép szavalója. Hogy Lilla milyen szép volt, arról így írt Domby Márton, tudós litterátus: „Derék termetű, kinyílt homlokú, interesszáló ábrázatú, szőke, tüzesszemű leányka”. Tehát nem csoda, ha a szépségek iránt annyira érzékenylelkű költő így ír róla egyik legszebb versében: „Eincs tavasszal, nincs se nyáron Mint Te olyan rózsaszál Még nagyobb díszt nyerne Sáron Csak Te ott virítanál. Rózsaszínnel játszadoznak Két virító arcaid, Rózsamez felé harmatoznak Csókratermett ajkaid”. Minden leány büszke lehetne erre a gyönyörű dicséretre, amelyre Vajda Júlia vagy ahogyan Csokonai verseiben nevezte: Lilla szíve megnyitt a szerelmes poéta felé, így kezdődött a „komáromi regény” a költő és Lula, nagy, elszakíthatatlan szerelme. A »komáromi regény" Csokonai Vitéz Mihály nagy szerelmével Komáromban maradt. De szegény poéta volt, akit a gazdag kereskedő nem látott szívesen leánya oldalán. A sors azonban segített rajtuk. Az akkori idők ismert költőnője volt Komáromban Lilla nagynénje, Bédiné Fábián Julianna, aki meghívta gyakran Csokonait irodalmi beszélgetésre, hiszen Bédiné Gvadányival levelezésben állott. De nemcsak ez vonzotta olyan nagyon a költőt, hanem az, hogy ezeken a beszélgetéseket jelen volt mindig, Vajda Júlia is, aki amióta a költőt ismerte napról-napra erősebben érezte, hogy a sors egymásnak rendelte őket. Csokonai Bédiné révén azután egyre gyakrabban jelent meg az öreg Vajda házában is és szerelmük Lillával egy életre szövődött szinte észrevétlenül is. Az öreg Vajda először erre nem is gondolt és beletörődött abba, hogy a híres költő házához jár. Csokonai életére is igen nagy hatással volt Júlia, aki egyben költészetének ihletője is lett. Egyik pompás vers a másik után született meg Júliához-Lillához és boldog, mámoros, szerelmes egy esztendő telt el azóta, hogy Júlia elszavalta Csokonai ódáját az ősi kollégium udvarán. Amilyen büszkén vette azonban az öreg Vajda, eleinte, hogy a házához poéta jár, annál nagyobb volt az ellenszenve, amikor látta, hogy a fiatalok között veszedelmesen szövődik a szerelem. Bármennyire is becsülte a szerinte „jóravaló, de élhetetlen" poétát, egyrészt, mint módos komáromi civil, másrészt mint kalmárlélek, nem volt hajlandó ingyenéletet tartani házában, ha az országos s hírű költő volt, még akkor sem. Eleinte a megszokott rágalmakkal akarta Liliét Csokonaitól elriasztani, de ező nem sikerült, mert a leány annál jobban szerette a költőt. Csokonai helyzete azonban egyre rosszabb lett már Komáromban, mert az öreg Vajda állandóan üldözte a költőt. Lilla végzete A sok harc vége az lett, hogy Júlia is belátta: Csokonainak állást kell szereznie s akkor egymáséi lesznek. Titokban eljegyezték egymást és Lilla rávette a költőt, hogy nézzen állás után s azután jöjjön érte vissza, hűséggel megvárja. Csokonai nekiindult a Dunántúlnak, vándorbotjával a kezében, hogy állást szerezzen és övé legyen végre imádott Lillája. De amíg Csokonai vándorútját rótta, Vajda Pál munkához látott. Megérezte az alkalmas időt, hogy a szerelmeseket végleg elszakítsa egymástól. Erőszakkal és dispenzációval hozzákényszerítette lányát Lévai István gazdag dunaalmási fakereskedőhöz, aki üzlettársa volt A kalmárlelkű ember azzal sem törődött, hogy Lévai beteges, öregcsont agglegény volt, csak az volt a fontos, hogy vagyonos és neki üzlettársa! Lilla lelkében összetörött minden az atyai kényszerre, de engednie kellett A vén agglegény látta a lány szenvedését, mégis magához kötötte a fiatal teremtést Közben Csokonai végre Csurgón állást kapott és nagy örömmel, kitörő boldogsággal gyalogolt vissza Komáromba, hogy Lillát feleségül kérje. És nagy lett a csalódás, amikor menyasszonya helyett Lévai Istvánnét találta Dunaalmáson. Ekkor fájdalmában írta meg a „Reményhez” című versét, amelyet örökre elvesztett. Egész lelke felborult, nem tudott többé meggyógyulni, káborgott az országban szivében Lillával és az örök fájdalommal, majd hazavánszorgott és 1805-ben meggyötört szíve megszűnt dobogná. Kisért az emlék ... Vajda Pál úr, a kalmár, akármilyen jól kalkulált, be kellett, hogy lássa: számítása mégsem vált be, mert leánya teljesen bol- dogtalanná lett, szenvedett csak a vén, beteges Lévai mellett. Egy vén roncs mellett élte le Lilla fiatal éveit és mikor férje meghalt, a boldogság utáni vágy kergette második férjéhez Végh Mihály hetényi re- | formátus espereshez. De itt is csalódott, , mert Végh Mihály Lilla első férje után . A franso szerencse £ifi£|£|€lé3férfi, NEPIEHI-iaél ©ebutfea 46/8» 1 r ttufenap, Bt*, november ül wücniBíIfl MARNIT2 Zenei ErdzüORt Vili, József hit 3T. I maradt hatalmas vagyont rövidesen eltékozolta. Lilla csalódva, otthagyta férjét és Komáromba költözött. De itt kísértette Csokonai nagy szerelme, a halál után még híresebbé lett költő géniusza. Átköltözött tehát Dunaalmásra, ahol 1855 február 15-én megszűnt dobognásokat szenvedett szíve és a komáromi regény végleg végetért! Emléktábla áll azon a házon, amelyben meghalt és a temetőben is márványkövet kapott. Márványból kijutott Lillának bőven. Boldogságból azonban csak egy röpke év. És Csokonai Vitéz Mihály csalódott szivével*» ott fent valahol a csillagok mögött, ki tudja, folytatódott-e a komáromi regény ’ Doma Ervint*» Okmányait származás-igazoláshoz, vagy nemességi ügyben felkutatja és beszerzi az Őskutató Intézet Budapest, VIII., Baross utca 10. Tel. 149-483. ____ Decemberben kezdődik a taborsás a Női Önkéntes Eiatvédelmi Munkaszervezetbe A Női önkéntes Honvédelmi Munkaszervezet a fővárosban decemberben kezdi meg a toborzását A Női önkéntes Honvédelmi Munkaszervezet által megbízott hölgyek házrólházra járva, felkeresnek mindenkit, és minden önkéntes jelentkező 14—70 év közötti egészséges magyar nőt nyilvántartásban vesznek, akár van elfoglaltsága, akár nincs. Azokat akik állásban vannak, csak elfoglaltságuk megszűnése esetén hívják be. A nagyarányú toborzás előreláthatólag december 9-e után kezdődik meg. A toborzó hölgyek megszervezése nagy lendülettel folyik , nemzeti szempontból annyira fontos szervező munkában közreműködő hölgyek, akik toborzásra már előzőleg jelentkeztek a Női önkéntes Honvédelmi Munkaszervezet irodájába,, töltik ki személyi lapjaikat, aláírják az eskümintát és igazolványt kapnak arról, hogy a jelentkezések összeírására jogosultak. Egyúttal itt látják el őket szükséges tudnivalókkal, írásbeli utasításokkal és a szükséges nyomtatványokkal. A Női önkéntes Honvédelmi Munkaszervezet propaganda osztálya ezúton is felhívja a toborzásra jelentkezett és összeírt hölgyeket, hogy a munka torlódásának elkerülése végett szíveskedjenek a címükre küldött meghívóban jelölt időpontban pontosan jelentkezni, a NÖHM propaganda osztályán (IV., Eskü út 6), így a várakozás elkerülhető és minden jelentkező ügyét azonnal elintézik. Nagyon fontos, hogy a toborzó hölgyek jelentkezése mielőbb megtörténjék, mert így tájékoztatásuk gyorsabban halad és a rájuk háruló hazafias munka könnyebben, akadály nélkül lesz lebonyolítható. Az ifjú ági lapok a honvédelem érdekeien A Magyar Ifjúság Házában megbeszélésre gyűltek össze a magyarországi ifjúsági lapok főszerkesztői, hogy közösen alakítsák át a magyar ifjúsági sajtót a hazai ifjúság honvédpolgárrá való nevelése érdekében. A nagy tanácsteremben leventeifjak és leventeleányok fogadták a megjelenteket, akik látható érdeklődéssel tekintették meg azokat a színes faliképeket, amelyek az egyes ifjúsági lapok működését szemléltették. Az előadói emelvény mögött négy méteres hatalmas piros lángnyelvűekkel keresztezett falragaszgyűjtemény mutatta be Magyarország küzdelmét a bolsevizmus ellen. A megbeszélésen dr. vitéz Dezséry Endre, Levente Hírközpontvezető ismertette az ifjúsági lapok eddigi fontos szerepét, amely különösen a weimar-firenzei európai ifjúsági találkozón emelkedett ki a többi nemzetek hasonló munkásságából. Előadása során kifejezte az ifjúság ama vágyát, hogy kedvelt lapjainak hasábjain olvasni akar a győzelmesen vívott önvédelmi harcról és a magyarság szerepéről az új Európa kialakulásában. Néhánytársasjátékot mutatott be, amelyek *— mint többek között a „Villámháború” vagy a „Sziréna” légoltalmi társasjáték — szintén a magyar ifjúság katonás gondolkodását fejleszti. Közölte még, hogy erre vállalkozó lelkes leventékkel antibolsevista hírszolgálatot kezd. A magyar ifjúsági lapok megjelent vezetői nagy örömmel fogadták el az idevágó indítványokat és elhatározták, hogy lapjaik hasábjain a fontos szerepet betöltő, az egész magyar ifjúságot felölelő leventeintézménnyel a korszerű honvédpolgárrá való neveléssel kívánnak foglalkozni és antibolsevista hírszolgálatot látnak el. A gyűlés elején a résztvevők elimádkozták azt a fohászt, amelyet valamennyi leventefoglalkozáson honvédeink győzelmes visszatéréséért mondanak el, a befejezéskor pedig a Hiszekegyet imádkozták el. EpilentikKokal (fteogeenitálHekel MAGYAR BETHEL, BUDAKESZI. GONDOZ ti