Magyarság, 1943. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1943-01-01 / 1. szám

A MAGYAR NEMZETISZOCIALISTA MOZGALOM NAOILADJA SX7 A MAGYAR NEVEL A MAGYAR NEoAIT: Az UJ EURÓPA UTJÁN* Az áldozat és kötelesség jogán hívok minden igaz magyart újabb áldozatokra. Negyedik esztendejében jár a világszerte tomboló háború s hazánk immár második éve fegyveres résztvevője, szenvedője, de minden megpróbáltatás ellenére is a nemzet örökkévalóságában hívő harcosa a népek sorsát eldöntő küzdelemnek. A háború, amelyet az Úr Isten akaratából egy ideig polgári nyugalomban szemlélhettünk, immár a mi életünkben is viharzik, kérlelhetetlenül szedi áldozatait azok közül, akik nekünk a legdrágábbak. Sok anya velem együtt tudja, milyen súlyos az a kereszt, amelyet hordozunk, meglátogatott bennünket a Mindenható s mi mindnyájan egyek vagyunk a fájdalomban, mi érezzük legjobban, mi az, magyarnak lenni. Éppen ezért most, amikor arról van szó, hogy meggyógyítsuk a háború sebei közül azokat, amelyeket emberi erővel meg lehet gyógyítani, jogunk van kérni, sőt kérnünk kell. Meg szeretnénk érinteni a szíveket, egyenként szembe szeretnénk nézni mindenkivel s hozzá intézni a kérdést: „Felelj. Megtetted-e te is kötelességedet a hazáért, enyhitetted-e azoknak ategtát és gondját, akik hozzátartozójukévá atyjukat, fiaikat testvéreiket, családjuk támaszát és reménységét, vagy pedig egyetlen kenyérkeresőjüket vesztették el a becsület mezején? s levetted-e a gondot azoknak a válláról,, akiknek családfai most is odakonn har■colnak a mi biztonságunkért és életünk t kéri!" A létünkért és népünk igazságáért folyó harctól függ minden. Az államt, ezért minden sikert a háborúra áldoz és a lehetőség határain belül gondoskodik a harctéren lévők itthonmaradottairól De ez még nem elég. Szükséges, hogy maga a társadalom vegyen részt az áldozatban kell, hogy az áldozatot egyenlően oszszuk meg s ennek az emberi harcnak egyetlen eredményes fegyvere van: a jó szívvel adott fillérek és pengők tömege Ez a gyűjtés több mint jótékonykodás, több mint emberi együttérzés megmutatása. Most látjuk majd, mennyire szereti népünk minden rétege, lakosságunk minden egyes része családját és azt a nagy közössséget, amelynek tagjai vagyunk s amellyel együtt élünk vagy pusztulunk ebben az országban. Adjatok! Avassa a magyar társadalom ezt az alkalmat nemzeti áldozatkészségünk legszebb ünnepévé! Adjatok, hogy a legtöbbet áldozok hozzátartozóit, gyermekeit minél erősebben és melegebben ölelje át az örök Hungária istápoló karja. Adjatok, hogy az elkövetkező nemzedékek áldással emlékezzenek a ma élőkre, akik a szeretet és a jóság erőit is mozgósítani tudták! Adjatok azért a Magyarországért, amelynek eljöveteléért imádkozunk! , Budapest, 1942 december hó 31. napján. Horthy Miklósné Válaszoljon erre a kérdésre mindenki becsülete és lelkiismerete szerint. Ne , szavakkal, ne az együttérzés haraoztolj fásával, hanem,némán'Hcselekedj ,kte ! Amikor, ez év augusztusában azzal a kéréssel fordultam atársadalomhoz, hogy adjon mindenki tehetsége szerint téli holmit messze orosz földön harcoló véreink részére, kérő szavam meghallgatásra talált. Most még többet, még bensőségesebben kérek: a hadbavonultak családjainak, az emberfeletti áldozattal harcolók itthonmaradottainak. Január 17.-étől február 7.-éig országszerte minden eddiginél nagyobb arányú gyűjtést rendezünk a harctéren lévők itthonmaradottainak támogatására. Ezúttal pénzt kérünk; a tehetősektől ezreket és százakat, a szegényebbektől filléreket, de mindenkitől kérünk. Sok könnyet akarunk letörölni, a gondok áradatát feltartóztatni, tehát anyagi erőink határáig kérjük a társadalom támogatását. Gondoljunk arra, hogy a magyar haza ezer és ezer családja némán és zokszó nélkül soványabb kenyérrel, aggodalommal és önmegtagadással áldoz naponkint a magyar igazságnak, mert hozzátartozója mindnyájunk fennmaradásáért harcol vagy szolgál. Gondoljunk katonáinkra akiknek fegyvereit megavfozza, bátorságát és hősiességét f okozza az a tudat, hogy itthon mindenki részt vállal családjának gondjaiból. Ifj. nagybányai vitéz Horthy Miklós rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter a Magyarok Világszövetségének felkérésére Szilveszter éjszakáján a következő rádiószózatot intézte a világ magyarjaihoz: Magyar Testvérekr.l Az idő végtelenségének homokóráján ismét lepergett egy szem, amelyet a mi véges emberi elménk évnek nevez. Új esztendő virrad az egész világra és a világon szerte-széjjel élő valamennyi magyarra. Ez az esztendő a negyedik háborús évet jelenti az emberiség számára és e sorsdöntő napokban az élet és a halál titokzatos arca tekint mindnyájunkra. E megpróbáltatások közepette az egész magyar nemzet újévi köszöntését, együttérzését és szerető ragaszkodását tolmácsolom a világ magyarjainak, hogy most, amikor az idők fergetege minden kapcsolatot megszüntetett közöttünk, legalább ezzel kerüljünk közelebb egymáshoz. A Magyarok Világszövetsége minden esztendő utolsó napján a rádió hullámain keresztül fordul a világ magyarjaihoz. Az óhaza, az alma mater szeretetteljes üzenetét küldi azoknak, akik az ország határain kívül élnek és akik más világban más nemzetek között teremtettek maguknak exisztenciát és értékes munkájukkal, tehetségükkel megbecsülést szereztek magyar származásuknak. Néhány hónappal ezelőtt még én is az Óceán túlsó partján, Brazíliában képviseltem a magyarság érdekeit és amikor visszajöttem, kötelességemnek tartottam, hogy Délamerikában maradt magyarjainknak beszámoljak arról, miképen dolgozik kormányzatunk a nemzet vezetőivel fajtánk megtartásán és jövőjének biztosításán. Az egész világ magyarjaihoz szólva rioga rábii, hogy az elmúlt esztendőben ismét VH maradtunk történelmi múltúnkhoz. len biztonságáért és a jövő remény’stézért minden erőnket megfeszítve tünk és dolgoztunk. Mint ezer éven mindig, úgy most is a keresztény civili- záció védelmében voltunk kély teleire ki fegyvert ragadni, hogy szövetségeseink oldalán harcba szállva távol tartsuk földünktől és annak lakosaitól a bolsevizmus pusztítását és istentelenségét. Nem engedhettük meg, hogy elvegyék Istenünket, lerombolják templomunkat, megsemmisítsék ezeréves kultúránkat és mindazt ,ami számunkra nemzeti és lelki értéket jelent. Így most ismét, mint a történelem folyamán annyiszor tanúbizonyságot teszünk hazafias, vallásos és konstruktív eszméink mellett. Tudom, hogy benneteket hazátok és ugyanakkor itthonmaradt hozzátartozóitok sorsa érdekel. Megnyugtatását elmondhatom tehát, azt akarjuk, hogy a nemzet is minden egyes tagja egyformán vegye a részét az áldozatokból és hogy országunk épségben jusson el olyan békéhez, amely Isten segítségével a szabad és független Magyarországot jelenthetné és amiért évszázadokon át küzdöttünk. A magyarság sorsa akörülményekhez képest és a többi európai népek, életéhez viszonyítva megnyugtatóan kielégítőnek mondható. Az ország kormányzatának fő gondja, hogy egyrészt a lehetőségekhez képest senki se szenvedjen hiányt, másrészt pedig, hogy szociális és kulturális intézményeklétesítésével az élet színvonalát emelje, a gondokat csökkentse. De a nemzet vezetői nemcsak a vezetésük alatt állók sorsáról gondoskodnak, hanem szeretettel és el nem múló ragaszkodással gondolnak azokra is, akiknek a sors nem adta meg,hogy idehaza teremthessenek maguknál otthont, megélhetést és így idegen államokban kénytelenek élni. Tisztában vagyunk külföldre szakadt véreink értékével. Ismerve fajtánk erényeit, népességeit és hazájához való ragaszkodását, főleg pedig becsületes jellemét, egy jövendő Magyarország részére e világban szétszórt magyarjaink szükségesek. Szükségességüket nemcsak hazánkra értjük, hanem az egész világ békés együttműködésére vonatkoztatjuk! A Magyarok Világszövetsége nevében, amely annyi aggódó szeretettel törődik a világ legkülönbözőbb táján elszórtan élő magyarok ügyével, kívánom Nektek, hogy az új este idő valóra váltsa álmaitokat, úgy saját sorsotok kialakulásában. A — IX.