Magyarság, 1943. augusztus (24. évfolyam, 172-195. szám)

1943-08-01 / 172. szám

XXIV. ÉVFOLYAM 172. (6 4 9­0.) SZÁM KIADÓTUAJDONOS­­MAGYA­RL LAPKIADÓ »A VIRTSOLOGI RUPPRECHT OLIVÉR DIL A MAGYAR NÉPPEL A MAGYAR NÉPÉRT: AZ UJ EURÓPA UTJÁN BUDAPEST, 1­9­4­3. AUGUSZTUS 1. VASÁRNAP ELNÖK-VEZÉRIGAZGA­T­­ŐSZERKESZTŐ ÉS FEZEZÓS KIADÓ A MAGYAR NEMZETISZOCIALISTA MOZGALOM NAPILAPJA­­ FELELŐS SZERKESZT: RATTKAY R. KÁLMÁN DR. Ára 40 fillér Ti? • *’ . „ —' . Róma, London és Washington cáfolja a béketapogatódzások­ hírét Rendkívül élénk mozgolódás a Vatikánban A TÖRTÉNELEM VONATÁN Írta: Hubay Kálmán Észre kell venni, hogy azok a bizo­nyos körök, amelyek — akár világ­nézeti beállítottságuknál, akár pedig vérségi kapcsolataiknál fogva — les­állásból figyelték a szent vajúdások között világra készülő új élet küzdel­meit, egy idő óta olyan magasan hord­ják az orrukat, olyan ellentmondást nem tűrően nyilvánítanak véleményt élők és holtak, jelen és jövő történé­sei fölött, mintha — zsargonjukhoz illő héberséggel szólva — máris Bal habájisz, a ház urai lennének. Észre kell venni­­őket, mert ha egyébként nem is hederítünk sokat ködös vágy­álmaikra, olyan hangosan adnak élet­jelt magukról, akkora mikrofont helyeztek Ádámcsutkájuk szalagjai és izmai elé, hogy az intim belvárosi kávéházak mélyén fülbesúgott sutto­gásaik is el kell, hogy jussanak ezeken a hangerősítő készülékeken keresztül azokhoz is, akiknek füleik a tiszta szándékú szavak és a nemes igék be­fogadására teremtődtek. Fölényes hangú levelek íródnak esetleg tény­leg létező, bár a nagyobb valószínű­ség szerint inkább csak a levélírók fantáziájában élő címzettekhez, aki­ket kioktatnak arról, hogy a „törté­nelem vonatára“ menetközben tilos felszállni vagy arról­­ leszállni s aki ed­dig a magyar nemzetiszocializmus sín­párjain futott a jövő felé, az most ne igyekezzék menetjegyet váltani arra a másik vonatra, amelynek mozdo­nyán jelvényként akár a körző és vonalzó szabadkőműves jelvénye, akár Dávid csillaga, akár a szociál­demokrata három nyíl, akár más bal­oldali embléma ékeskedik. Mi pedig úgy érezük e jelenségek láttán, hogy a ma mindennél fontosabb, egyetemes nemzeti érdekeket szolgáljuk, ha min­­den félreértés, vagy félremagyarázás­­elkerülésének kedvéért éppen most h­atározottan, világosan leszögezzük az általunk töretlenül és hittel kép­esett magyar nemzetiszocialista moz­galom álláspontját.­­Mozgal­munk magatartását a múltban is, a­­jelenben is, a jövőben is nem világ­nézeti ellenfeleink lekukkadó, vagy feltörekvő reményei,­­hanem minden­kor a mozgalom belső tartalmából­ fa­kadó felismerések igazsága és ereje határozta meg. Ezek az igazságok és erők mindenkor függetlenek voltak eseményektől, mert nagyságukat so­hasem külső körülményekkel, hanem mindenkor csak saját legbelsőbb tar­talmukkal lehetett mérni. Külső kö­rülmények befolyásolhatják magatar­tásukban azokat, akik az egész ma­gyar nemzetiszocializmus értelmét abban látták, hogy a maguk számára „i* Duce jogállását“ követelték,“ de az eszmékben hívő és eszméket szolgáló magyar nemzetiszocialisták a maguk politikai hitét és cselekvését minden­kor az eszmék belső feszítő ereje sze­rint fogalmazták meg és hajtották végre. S amikor a politikai széljárás műkedvelő meteorológusai az esemé­nyek ciklonális mozgásából már a mindent kiszárító, trópusi passzát­szelek betörésére következtetnek, me­lyek lekukkaszthatnák a lelkek új vetéseit, minden bizonnyal nemzeti célt szolgálunk akkor, ha szemlét tar­tunk azok felett az eszmemagvak fe­lett, amelyek a magyar nemzetiszo­cialista mozgalom televény, termő ta­lajából kicsiráztak és­ Széchenyi Ist­ván „nagy magyar parlagjának“ új és új területeit vonták be a belterjes politikai művelésbe, öt évvel ezelőtt, a Nemzeti Figyelő című politikai lap 1938 április 17-i számában rögzítettük le először összefoglalóan azt, hogy mit akarunk s ezek az irányeszmék azok, amelyek azóta is megszabják világnézeti hovatartozandóságunkat, de megszabják cselekvéseinket is. Mit akartunk akkor? Akartuk, hogy „a magyarság és en­nek a magyarságnak minden egyes tagja az életet — a maga életét is — ne a jogok, hanem a kötelesség olda­láról nézze. Mi nem jogokat hirde­­tünk,­ hanem­­ kötelességeket. Meggyő­ződésünk, hogy csupán az erőteljesen sorsközösségi alapon j­egszervezett magyar állam tudja kifejteni azt,­­az erőt, am­ely felfokozza az egyes em­ber erejét és amely a nemzet minden egyes tagját magasabb szellemi és kulturális nívóhoz juttatja“. Akartuk, hogy „ebben a nemzetben minden testvérünk abból a hitből és tudatból induljon ki, hogy a Duna völgyében a mi fajtánk, a történelmi magyarság hivatott arra, hogy a né­pek együttesében vezető szerepet játsszon“. Akartuk, hogy „a magyar állam ki­felé erőteljes és expanzív külpoliti­kát, befelé pedig nagyvonalú és bel­terjes gazdaságpolitikát valósítson meg.“ Akartuk a zsidókérés megoldását, mint ahogy egy évvel később, 1939 ja­nuár 23-án a második zsidótörvény kormánypárti előadója­ fejtette ki a képviselőház bizottságában, hogy en­nek a kérdésnek a megoldása függet­len az erre irányuló európai törekvé­sektől, mert Magyarország számára a probléma akkor is megoldást sür­getne, ha a megoldás szükségszerű­sége nem találkoznék az európai alka­lomszerűséggel. Akartuk, hogy „magyar mozgal­munk minden fegyvertársa életszem­léletében, magatartásában föltétlenül és minden körülmények között milita­rista legyen, tehát megvesse és gyű­lölje a beteg pacifizmust.“ Akartuk, hogy „minden magyar testvérünk higgje és tudja, hogy a magyar jövendő érdekében a magyar­ság szellemi, kulturális életében is erő­teljes tisztogatásra, az örök magyar­ság eszményeinek­­erőteljesebb szolgá­latára van szükség“. Akartuk, hogy „a nemzetiszocialis­ta magyar mozgalom a maga célkitűzé­seit mindenkor magyar módszerekkel, a magyarság történelmi lelkiségének megfelelő eszközökkel valósítsa meg“. A háborúban álló országban nincsen lehetősége annak, hogy részletesen idézzük mindazokat a fejtegetéseket, amelyeket annak idején ezeknek az irányeszméknek indokaiként megszö­vegeztünk, de kérdezzük: van-e ok vagy szükség arra, hogy a magyar nemzetiszocialista mozgalom ezeket az irányeszméket revízió alá vegye, módosítsa vagy éppen megtagadja? Nem minden­ ok és minden történelmi szükség azt parancsolja-e, hogy a je­lenben és a jövőben még határozottab­ban higgjünk azoknak a felismeré­seknek az igazságában, amelyek cse­lekvéseinket és hitünket megindokol­ták és megalapozták a múltban és még határozottabbá teszik a jövőben? Mióta ezek a célkitűzések első ízben jelentek meg nyomtatásban, kitört a második világháború. A magyarság érezte, hogy a trianoni évtizedek után ez a háború őt is szólítani fogja, de érezte azt is, hogy ebben a világmér­kőzésben azok mellett a népek mellett van a helye, amelyek a páriskörnyéki békék rendszerével szemben a törté­nelmi jog, a népi igazságosság szelle­mében építik fel Európa jövőjét. Ér­zéseink, különösen a bolsevista Orosz­országgal folyó harc kitörése óta, bizonyossággá váltak, megsejtett igaz­ságaink kétségtelen igazolást kaptak, fanatikus hitünk a Történelem üllőjén az események kalapácsa alatt ková­­csolódik kemény acéllá. A magyar nemzetiszocialista mozgalom az utolsó évek során belső erejében megtisz­tulva, magáról minden salakot le-­ hányva, a jószándékú, de megszállott dilettánsok, dilettantizmusát kiküszö­bölve, soha annyira nem érezte, mint most, hogy előreszegzett szemekkel, határozott léptekkel, minden megalku­vás vagy taktikázás nélkül kell men­nie azon az útón, amely a múltban sem volt rózsákkal kirakva, de amely­ről régen is tudtuk, ma pedig fokozot­tan tudjuk, hogy egyedül vezethet a nagy népi és nemzeti felemelkedéshez. Egész­ bizonyosan tudjuk­­azt is, hogy kemény nacionalizmusunkban, nem parasztfogásra ,vagy proletár- vitéz Jaross Andor: A magyar honvédre nézünk! Bizhan Jenfi: A fasizmus Palszk« Ferenc feli­itnzé»elltt. HOGYAN SZERELTÉK LE A SZÉKESFEHÉRVÁRI ZSIDÓGYŰLÖLŐ POLGÁRSÁGOT? Tudósítás Dániából, ahol a belpolitikai élet változatlanul a­­ háború előtti...

Next