Magyarság, 1943. szeptember (24. évfolyam, 197-221. szám)
1943-09-01 / 197. szám
ICXIV. ÉVFOLYAM 197. (6 55.) SZÁM KIADÓTULAJDONOS MAGYARSÁG UPKIADÓ EGINÖK-VEZÉRIGAZGATÓ FŐSZERKESZTŐ ÉS FELELŐS KUDÓ VIRTSOLOGI RUPPRECHT OLIVÉR DR. A MAGYAR NÉPPEL A MAGYAR NÉPÉRT: AZ UJ EURÓPA ÚTJÁN A MAGYAR NEMZETISZOCIALISTA MOZGALOM NAPILAPJA BUDAPEST, 1943. SZEPTEMBER 1. SZERDA I Hármas értekezlet Sztálin nélkül? Nápoly feleté a angolszász légikötelékek fele elpusztult A Rajna-vidék felett is lelőttek 25 ellenséges gépet , 44.000 tonnát süllyesztettek el a német búvárnaszádok Teljes erejével, de sikertelenül tovább támad a Szovjet A KÖSZÖNET ÉS HÁLA SZAVA Bár a torlódó világesemények és a az a pattanásig feszült légkör, amely valósággal ránehezedik a québeci, — még, mindig be nem fejezett — tárgyalások óta a világra, — annyi más felé vonjuk is el figyelmünket — mégis szükségesnek tartjuk, hogy egy évfordulóra emlékeztessünk. Olyan évfordulóra, amely a magyarság életében a történelmi igazságtevést jelentette, a területben, erőben és politikai súlyban való megnövekedést. Három évvel ezelőtt, 1940 augusztus 30-án hirdették ki Bécsben a román és a magyar bizottság előtt a második bécsi döntőbírósági ítéletet; lapunknak ma három év előtti száma ezt a boldog eseményt tárta olvasóink elé. Ma három éve, ezen a napon, a visszaitélt erdélyrészi magyarság már előszedte a rejtett helyekről az 1919-ben begöngyölt piros-fehér-zöld színeket, s készült a magyar honvédség bevonulására. És rövidesen ez meg is történt. Azóta Erdély ezernyi szépsége, a „bérces kis haza” égbeszökkenő hegyóriásai, Európában páratlan és rengetegei, gyógy- és hőforrásai és mindenekelőtt Ízig szinmagyar erőslelkű, történelmi viharokban kipróbált népe, — a székelység gazdagítja az egyetemes magyar életet és tesz bennünket erősebbé, ellenállóbbá, minden viharral szemben, amely még esedékes és amely még nem zúgott el távolról sem a fejünk felett... Ez a döntőbírósági ítélet csak egy láncszeme volt annak a hatalmas európai újjárendeződésnek, amely 1938 márciusában, Ausztriának, a Német Birodalomban történt beolvadásával vette kezdetét, folytatódott csehországi, a szudéta vidék viszszatérésével, utána rövidesen az egész cseh-szlovák köztársaság összeomlása vált esedékessé, az új, dinamikus történelmi erők nyomására, — és ezzel kezdetét vette a trianoni Magyország felemelkedése is: — elsőnek a Felvidék tért vissza, utána a magyar honvédség az összeomló csehszlovák köztársaság romjain bevonult Ruszinföldre; — majd Erdély tért vissza az anyaországhoz; — a Berlinből kiiindult feszítő erő egyre távolabbi körre gyakorolt nyomást és 1941 tavaszán a páriskörnyéki békék egy másik nagy megajándékozottja, Jugoszlávia omlott össze, ez az összeomlás pedig a dél-magyar térség egy részével gazdagította újból az anyaországot. Ha magunk elé tesszük a térképet, mégpedig 1919 és 1941 európai térképét, — s azon belül a trianoni kis Magyarország és a mai megnagyobbodott Magyarország határaira vetünk tekintetet, — valóban az átrajzolt Európa térképét látjuk, — de kiegészítve azzal, hogy a vörös óriás ma már nem a magyar Kárpátok, gerincén szomszédos velünk, de ,az a német erő, amely 1938-ban megkezdte Európa térképének újrarajzolását, ezt a legnagyobb veszedelmet Európa, s ezzel Magyarország keleti határaitól is , majd ezer kilométerre dobta vissza Ázsia felé. Mindezek ismert dolgok. Arról azonban ma már kevesebb szó esik, hogy ennek az 1938-ban kezdődött nagy európai átrendeződésnek, amelyből mi magyarok is erőben és területben meggyarapodva kerültünk ki, — még nincs vége! — Sőt az új Európáért vívott óriási küzdelem most csúcspontjához közeledik: a történelem végzetes erői egyik, vagy másik irányban eldöntik Európa sorsát. Nos, amit e döntő periódusban tudnunk kell, amiről egy pillanatig sem szabad megfeledkezni, az a következő: az első világháborút követő párisi békediktátum egy szerencsétlen kísérlet volt arra, hogy miként lehetne Európában a természetellenes határokat megvalósítani? Az pedig, ami 1938 tavasza óta történt, — végeredményben a történelmi erők nagyszabású érvényesülése, a természetes irányokban, — a Közép-Európát uraló nagy német erők természetes feszülése érvényesült itt a legkisebb ellenállás irányában: ennek az erőnek érvényesülése roppantotta össze elsősorban a túlméretezett Cseh-Szlovákiát, majd a túlságos igényekkel jelentkező Lengyeországot, utána pedig a Párisban szintén túldotált Jugoszláviát; s ugyanez az erő hatott akkor, amikor a Páris-környéki békék egy harmadik nagy haszonélvezője, Románia szorult vissza szűkebb határok közé. A természetes egyensúly kereste itt a maga megvalósulását! Mármost: ezeknek az 1938. óta létesült új határoknak, ennek az egyensúly felé törekvésnek védője és kezeibe ezekben a döntő hetekben is szinte egyedül és kizárólag, az a német, haderő, amely egyrészt rendületlenül állja Európa keletén az öldöklő szovjet rohamokat, — Európa északi és déli térségében pedig mindenre felkészülve várja az angolszász inváziót, — pontosan annak az 1938 óta kialakult Európának védelmében, amelyet eddig fegyverrel, áldozatokkal, diplomáciával, döntőbírósági ítélettel kiharcolt. Ha ezeket az igazságosabb új határokat más valaki akarná megtartani a jövő számára, — például maguk az érdekelt kis- és középnemzetek, h úgy az hiú vállalkozás volna! Hiszen Európa összes kis- és közép nemzeteinek együttes ereje sem volna képes megállítani akár a szovjet rohamot, akár az angolszász inváziót, — még kevésbbé a kettőt egyszerre s egyidőben. Igen, a Szalonikiben állomásozó német véderő ma „kincses” Kolozsvárt is védik: az Atlanti-védőfal tartja a Királyhágót is és az Őreinél fogcsikorgató öldöklő harcban álló német gránátosok egyúttal a bérces erdélyi kis haza ezer szépségét is védelmezik! Aki nem igy gondolkozik az vak és süket az adott helyzettel szemben. ■ Ezek ,azok a gondolatok, amelyek tollhegyre kívánkoznak ma, amikor hálás szívvel gondolunk a három év előtti bécsi döntőbírósági ítéletre és annak igazságos bíráira. A KICSIBŐL KÖVETKEZTETHETÜNK A NAGYRA Pár napon át a világ érdeklődésének központjában a finn különbéke körüli hírek, események, cáfolatok és megnyilatkozások állottak. Eddig szándékosan nem beszéltünk erről a kérdésről, meg kellett várnunk, amíg maga Helsinki, — tehát a legilletékesebb hely — járul hozzá e kérdés tisztázásához. Indokolt ez az óvatosság! Mert az európai nagy küzdelem döntő óráiban sohasem tudhatjuk, hogy mely időpontban beszélünk hasznosan a békéről és mely időpontban ártunk inkább annak. A tömeglélek kiszámíthatatlan és ha fegyverek ropogása közben többször hallja a „béke” szót, mint ahányszor a háború parancsát kell teljesítenie, — akkor valósággal önmagát szédíti bele egy kellemetes békehangulatba, — s elfelejti megnyerni a háborúját! Az elmúlt napokban Finnország felől feltűnően erélyes formában jelentkezik a békekeresés hangja. Az első esemény az volt, amikor a finn politikai és társadalmi élet harmincegynéhány képviselője emlékirattal fordult az államfőhöz és a miniszterelnökhöz, mintegy felszólítva ezeket arra, hogy minden eszközt ragadjanak meg a béke megszerzéséért. Egyidőben ezzel a politikai akcióval egy mellékakció is folyt: — bizonyára a finn kormány tudtával. Nevezetesen: a finn szakszervezeti szövetség elnöke, Vuori, Stockholmba utazott és ott tárgyalásokat folytatott Deakin-nel, az angol Labour Party (Munkás Párt) szállítómunkás — szakszervezetének vezetőjével. Ez az utóbbi szakszervezet igen előkelő szerepet tölt be a maga több, mint 200.000 tagjával az angol munkáspártban és a szakszervezeti vezetőnek döntő szava van az angol szocialista mozgalomban. Az első hírek úgy szóltak a stockholmi összetalálkozásról, hogy azon a szakszervezeti szocialista vezetők a különbéke lelehetőségeit tárgyalták meg. Helsinki hivatalosan cáfolta ugyan ezt, de pár nap múlva magának a finn szocialista pártnak hivatalos lapja, a Suomen Social Demokraatti vallotta be Vuori visszaérkezése után azt, hogy Stockholmaban a finn és angol szakszervezeti kiküldöttek valóban arról tárgyalnak, hogy Finnország békevágyát az adott körülmények között miként lehetne valóra váltani? Mármost a legjellemzőbb az, amit a finn szociáldemokrata lap ír: „A kérdés legfőbb nehézsége továbbra is az marad, hogy semmiféle adat nincs arra vonatkozólag, hogy tulajdonképpen mik a Szovjet szándékai és tervei a békét kereső Finnországgal szemben? Mindeddig, amíg ez a kérdés homályban marad, semmit sem lehet tenni. Mindenki tisztában van azzal, — folytatja a finn szocialista lap, — hogy ha a két ország között békét akarnak teremteni, a béke feltételeit nem lehet egyoldalúan közölni, ha ugyanakkor a másik fél csökönyösen hallgat a saját céljairól.” Nyilatkozott tehát a stockholmi rejtélyes szakszervezeti kiküldötti tárgyalásokról a legületékesebb szerv: maga a finn szocialista párt. Ez az a „kicsi", amiből a „nagyra“, az általánosra, és az egész európai együttesre következtethetünk. Mert mi történt lényegében a stockholmi megbeszéléseken? Szocialista világnézetű kiküldöttek ültek össze, — finnek és angolok, — abban a reményben, hogy ők mint szocialisták, — egymás között könnyebben megállapi állatjait a finn békefeltételeit, — annyival is inkább, mert a harmadik érdekelt fél, — a Szovjetunió, amellyel ma Finnország harcban áll, — maga is szocialistának vallja magát! Ám a kísérlet az angol szocialisták közreműködésével sem sikerült, — •aminthogy Anglia» minden erőfeszítése eddig szintén sikertelen maradt, — valahányszor a Szovjet távolabbi célkitűzéseit és háború utáni igényeit kívánták angol avagy európai érdekből tisztázni! Hogy tudnának közvetítői szerepben több eredményt elérni az angol szakszervezeti kiküldöttek, amikor maga az angol kormány sem képes Anglia és a Szovjet viszonyát kitisztázni ? Nem hisszük, hogy egy megismételt kísérletnek, — akkor is ha azt mások és nem a finnek cselekednék ezt, — több volna az eredménye. Itt minden kísérletezés hiábavaló addig, amíg a Szovjet „csökönyösen hallgat”. Az európai jövő csúcskérdése a Szovjet kérdés. Egyelőre eljutottunk odáig, hogy ezt Londonban is így látják. És a folytatás? A válasz nem késhet soká, talán néhány hét, esetleg csak néhány nap... de dönteni kell! Ruttkay R. Kálmán. Ára 20 fillér Antal miniszter éles beszéde a defetisták ellen nemes cssk(7 Károly NY. VEZÉRŐRNAGY A KELETI HADSZÍNTÉR ÁLTALÁNOS HELYZETÉRŐL fölpofut a hiá Ca-K04zth,ai Oonn&r.ArPtrt 0 Kik kaphatnak iparengedélyt? MI LESZ A TŐZSDÉN? I I