Magyarság, 1943. szeptember (24. évfolyam, 197-221. szám)

1943-09-23 / 215. szám

10 A ködvelő Hat csöve van, háromféle lövedéket lehet használni benne Számos olvasónk felkért bennünket. írjuk le a legújabb német fegyvernek, a ködvelő­­nek a jellegzetességeit. A kérésnek az alábbiakban teszünk eleget: A kedvelőket néhány hónappal ezelőtt ve­tették be a németek a keleti arcvonalon. Csak akkor jöttek ki vele, amikor a Szovjet a hírhedt Sztálin-orgonákkal már meglehető­sen lejárta magát. Az első kedvező sorozatok­­nak megvolt az a hibája, hogy a kilövéshez fekete puskaport használtak s így a lövedék útját vastag fekete füstszallag jelezte, úgy­hogy könnyen ki lehetett térni előle.. Ma már füst n­élküli­ puskaport használnak s csak egy tűssugár követi a lövedéket. A kö­vető háromféle lövedéket bocsájthat az ellenségre: a tulajdonképpeni ködgránátokat, amelyek hatalmas füsttengerbe borítják a lecsapódás környékét — ez a magyarázata, hogy a visz­­szavonuló németeket nem tudják követni s így alig van veszteségük — aztán a repesztő­­gránátok, amelyek robbanási hatásfokát se­hol sem­ tudták eddig felülmúlni, végül a lánggránátokat, amelyek óriási hőfokot ter­jesztve, mindent tűzbe borítanak, ahol célba érnek. A ködvetőnek hat­ csöve van s egyszerre lehet kilőni mind a hatot, vagy egyenkint. Maga a ködvető sokkal könnyebb a Sztalin­­orgonánál. Míg egy nehéz tábori tarack átla­gos súlya 20 mázsa szokott lenni a ködvetőé mindössze 7—16 mázsa, a kaliber szerint. A tűzereje akkora, hogy 81 nehéz taracküteg­nek, egyenkint hat ágyúval, megfelel­ő ked­­vező. Lerögzítése percek alatt megtörténik, elsütését villamos áram végzi. Fájdalmatlan ionkezelés­­ elektromos árammal? „Mire a beteg észreveszi, hogy az áram lázzal már rendbetettük a fogait." Egyik német szakközlöny írja az alábbia­kat, amik a fogbetegek millióit bizonyára megnyugtatja: — Akinek valamije fáj, rendszerint vissza­gondol azokra az órákra, amikor más, szen­vedő embertársát kinevette vagy legalább is megmosolyogta. A fájdalom olyan tényező az emberi létben, ami a születéstől a halálig nyomon kísér bennünket, s valóban, csak a halál jótékonyságában ér véget. Különösen érzékeny az ember a néha elviselhetetlen fog­fájásokra s éppen a foggyógyászat az, amely a többi orvosi ténykedés mögött meglehető­sen elmaradt. Még Amerikában, a fogkeze­lés hazájában is elismerik, hogy valamit sür­gősen tenni kell a fogbetegek érdekében, mert a fogkezelés mai helyzete azt eredmé­nyezi, hogy az emberiség nagy százaléka a már jelzett elmaradottság következtében pusztul el. „Olvasson újságot, míg a fogát kezelem.“ Amerikában régóta használják már a fáj­dalmat kiküszöbölő injekciókat, amelyeket, mint tudjuk, a felső fogsor betegségénél a fájó fog mellé a foghúsba, az alsó sornál pedig a szájszögletbe helyeznek el. Sajnos, de való, hogy a fogbetegek nagy része, még eze­ket az alig érezhető, mégis kellemetlen szú­­rásokat sem viseli el, tehát nem is megy or­voshoz. Nem sokkal jobb a fagyasztás sem, mert azonfelül, hogy kellemetlen utóhatása lehet, meglehetősen körülményes és nem mindig biztos fájdalomkiküszöbölő ténykedés. Forvésésnél vagy amputációnál nem is hasz­nálható. Most négy német fogorvos együttesen olyan eljárást dolgozott ki, amelynek gyakorlati ke­resztülvitele így történik: a beteg leül a székbe, a homlokára ezüstpántot, a bokájára anódokat szerelnek, újságot nyomnak a kezé­be s csak arra kérik, látsa el a száját. A beteg érzi, hogy kellemes zsibbadás fogja el s hogy egy manométerszerű, a szék karfájá­ra szerelt óra finom nyelve erősen mozog. A zsibbadás egyre erősebb s egyszer csak a fog­orvos kimondja a végszót: — készen vagyunk, tessék öblíteni... A legsúlyosabb fogműtéteket is így bonyo­lítják le. A kezelés titka — az elektromos áram. Fokozatosan bevezetett áram, eddig még nem közölt módon a fájdalomérzést, tel­jesen kiküszöböli s a fogkezelés tökéletesen sikerül, amellett a fertőzés minden lehetősége ki van zárva. „Mire a beteg észreveszi, hogy az áram kezd kellemetlenné válni, már régen rendbetették a­ fogait” — hangzik az érdekes cikk utolsó mondata. Most aztán már csak arról van szó: mikor érkezik el hozzánk az újítás? A CSIGA A TÜDŐBAJ ORVOSSÁGA A csigáról kevesen tudják, hogy gyógyszer­nek is alkalmas. Pedig már a régi korok népei is használták. A csigakivonat igen jó külön­böző betegségeknél és sebesüléseknél. Angliá­ban a gyengeszervezetű gyermekek, és a tü­dőbajosok fogyasztják. Tüdővész ellen a fiatal, házatlan csiga jó. A betegek minden különö­sebb elkészítés nélkül, vagy tejben főve eszik. A közhit szerint nem szabad mindenféle sza­badban összeszedett csigát elfogyasztani, mert a csiga mérges növényeken is él, tehát a fogyasz­tása halálos is lehet. Magyarországon a nép nem szereti a csigát. Undorodnak puha, nyirkás testétől az emberek. Egy helyen fogyasztják az oláhok, Erdélyben. Itt a fiatal anyák és terhes nők eszik. Graham Bell unokája szerint a feltaláló sohasem ismerte el, hogy az ő találmánya a telefon Hát akkor ki találta fel ? 1937-ben Page északamerikai mechanikus ér­dekes felfedezést tett. Egy elektromos áramnak kitett dróttekercs segítségével, amit egy patkó­­mágnes két szára közé helyezett el — észre­vette, hogy ahányszor az elektromos áram ki­hagy vagy újra megindul — különböző rezgések keletkeznek. Csakhamar rájött, hogy e tüne­mény alkalmas az emberi hangnak huzal útján való továbbítására. Ezzel megszületett a táv­beszélő alapgondolata. Mikor ez a felfedezés megtörtént, háromesz­tendős volt az a bizonyos Reis Fülöp, aki 1834 január 7-én született Celnhausenben. 1850-ben inas volt egy­­ festékkereskedésben. 1853-ban otthagyja, a kereskedési és természettudományi és matematikai tanulmányokkal foglalkozik. 1858-ban már a fizikában is jártas és azonnal megkezdi a kezébe került Page-féle alapgondo­latok gyakorlati kidolgozását. 1860-ban már bemutatja azt a készüléket, amely nemcsak emberi hangot, hanem zenét is tud továbbítani huzalokon keresztül egyik helyről a másikra. Mikor 1874-ben meghal, már „divatban van­“ a távbeszélő, amely kifogástalanul működik. Graham Bell, aki 1847 március 3-án Edinburg­­ban született és 1922-ben halt meg csak töké­letesítette Reis készülékét és a világ úgy köny­velte el az ügyet, mintha Bell találta volna fel a telefont. Most érdekes közleményt tett közzé Bell egyik unokája, a családi irattárban található Bell­­feljegyzések alapján. Megírja, hogy Bell soha­sem ismerte el, mintha ő találta volna fel a telefont, és soha egy pillanatra sem tagadta Reis elsőségét. Azt is közli, hogy a gyakorlati forgalom számára nem Amerika vezette be el­sőnek a telefont, hanem Németország, ahol már 1877-ben Stephan főpostamester átadta a nyil­vánosságnak­ az első négy telefonvonalat. Huszonöt esztendővel ezelőtt Tirolból indult útnak a spanyolnátha, amely 15 millió embert vitt a sírba Az emberiség történetében a háborúk pusz­títása sohasem járt egyedül hanem azok nyo­mában mindenütt ott settenkedett a beteg­ség, a járvány. Amint az egészségében és idegeiben megviselt egyes országok már azt hitték, hogy sikerült a háború szerencsés vagy szerencsétlen befejezése után megnyu­godni és az eljövendő időket biztosítani a béke jegyében, a járványok alattomos mó­don támadást intéztek a háborúskodó lakos­ság ellen és amit a háború még meghagyott, azt a járványok és betegségek igyekeztek továbbpusztítani. Huszonöt esztendővel ezelőtt a tiroli harc­terekről indult útnak az a náthaláz, amely következményeiben valóban borzalmas mó­don pusztított végig a háborúban megrok­kant Európán. Annak ellenére, hogy ez a nát­haláz Tirolból indult el pusztító útjára, a köztudatba mégis mint spanyolnátha véső­dött be, noha egyéb köze nem volt az ibériai félszigethez, mint az, hogy amíg Európában egy országban sem volt szabad ennek a kór­nak létezéséről írni a sajtóban, akkor legelő­ször a spanyol kormány engedte meg, hogy a sajtó cenzúramentesen írjon a század leg­nagyobb járványáról és pusztításairól. A spanyolnátha a valóságban nem egyéb erős, szövődményes influenzánál és koránt­sem modern betegség, új járvány volt, ha­nem a mindenkori háborúk állandó kísérő jelensége, csak egyszer ilyen, máskor olyan formában ütötte fel a fejét és az akkori or­vostudomány még nem tudta pontosan meg­nevezni a betegséget és nem tudott ellene hatékonyan védekezni. A spanyolnátha, a különböző nevek és vi­szonyok alatt, az elmúlt kétszáz évben pél­dául nem kevesebb, mint hétszer szántott vé­gig az európai kontinensen. És minden egyes megjelenése pontosan a befejezett háborúk utáni időkre esett. Melyek voltak ezek a há­borúk? Idősorrendben a kétszáz év alatt a következők: 1. 1743-ban az osztrák örökösödési háború, 2. 1761-ben a hétéves háború, 3. 1780-ban az amerikai függetlenségi há­ború (a járvány négy hónappal előbb kezdett el pusztítani Európában, mint Amerikában), 4. 1813-ban a napóleoni háborúk, 5. 1837-ben Algéria meghódításának ez volt a magas ára, 6. 1871-ben a német-francia háború, 7. 1918-ban az első világháború befejezése. Leghevesebben az 1918. esztendő augusztu­sa és 1919 augusztusa között pusztított az epidémia. *15 millió halottja­ volt, tehát két­­szer annyi mint a harctereken. Csak az első esztendőkben (tehát 1918— 1919-ben) országok szerint az áldozatok így oszlottak meg: Spanyolország 152.000, Franciaország 200 ezer, Anglia 151.000, Írország és Skócia 49 ezer, Brazilia 150.000, Délafrikai Unió 150.000, Perzsia 200.000, Japán 250.000, Mexikó 400 ezer, Olaszország 430.000, Németország 400 ezer, Északamerikai Egyesült Államok 600 ezer és India 7 millió ember. A kínai pusz­tulásról csak hozzávetőleges adatok álltak rendelkezésre, éppen így igen sok más ország­ról sem. Ezért a statisztikusok csak hozzá­vetőleges becslésekkel dolgozhattak a járvány pusztításainak számszerinti megállapításánál. Az áldozatok száma kerekeit­ 15 millióra be­csülhető, tehát valóban majdnem kétszer any­­nyian pusztultak el e járvány következtében, mint amennyi áldozatot maga az első világ­háború követelt emberéletben. Ki a kés feltalálója ? A technika bevonulása az emberiség tör­ténetébe a kés feltalálásával kezdődött. Az emberiség eme első szerszáma tűzkőből ké­szült. A késő utókor az őskori sírok fel­tárása alkalmával ismerte meg őket. Eze­ket a szerszámokat az ősember a vadálla­tok elleni védekezésre használta fel. A ké­seken kívül ezekben a sírokban reszelőket, fúrókat, különleges „ütőköveket” stb. ta­láltak. A feiburgi egyetem tanára, dr. Georg, utalt arra, hogy az emberiség kul­túrára való hajlamot bizonyítja az a tény, hogy­­ az első vágószerszámok elkészítésé­hez az ember a természetből nem meríthe­tett példát. Itt tehát nem a természet utánzásáról volt szó, hanem teljesen új eszközök feltalálásáról. A kés azonban nem jelentette a végcélt, hanem ennek segítsé­gével újabb és hasznosabb szerszámokat sikerült előállítani. A kés feltalálója tehát ugyanolyan rendszeres és okszerű elgon­dolásból, illetve következtetésekből indult ki, mint a mai fejlett kultúrával rendelkező népek feltalálói. 27 napsa ti a napsait A potsdami geofizikai intézet behatóan foglalkozik a napfoltok hatásának megfi­gyelésével. Mint ismeretes a napfolt nem­ egyéb, mint a nap felszínén keletkező gáz­forgatag, amelynek hőmérséklete 1100 fok­kal alacsonyabb a 6000 fok hőmérsékletű napnál. Ezek a sötétebb foltok a napon né­ha szabad szemmel is felismerhetők. A ki­sebb napfoltok néha órákon belül eltűnnek a nagyobbak azonban hónapokon át meg­figyelhetők. A foltok látszólag keletről nyugatra húzódnak, amelyből a nap fordu­lására következtetnek. Egy ilyen fordulat kb. 2. napig tart. Nagyobbszámú napfol­tok keletkezését kb. minden 11 évben fi­gyelték meg. Az utolsó ilyen napfoltidő­szak 1933—34. évben ért véget. 1933-ban a nap 234 napon át napfoltmentes volt. 1936. óta azonban mindig észleltek kisebb foltokat, amelyek 1937-ben érték el a maximumot. A napfoltok az időjárásban is éreztetik hatásukat. Megállapították pl., hogy a trópusokban néhány fokkal ala­­csonyab a hőmérséklet és több az eső, ha a napfoltok nagyobb számban mutatkoz­nak. Úgyszintén megfigyelték, hogy kiváló bortermő évek a napfoltmentes időszakkal függnek össze. Csütörtök, 1943. szeptember 16. Két érdekes angolszász katona: 1. Sir Arthur William Tedder, aki Rómát bombázta. * 2. Emery Scott Land, aki hol futba­­lozik, hol az amerikai flottát szer­vezi újjá. Ennek a rovatnak az a célja, hogy a ma élő híres emberek, a mai haladás s a mai élettel összefüggő kérdéseket tartsa nyilván. Az események sodrában annyi minden fel­jegyezni való akad, hogy csak egy kis ré­szüket lehet visszaadni, így tehát legalább a legérdekesebbeket adjuk. Ebben a vonalban pedig hol ama é­­etrajz, amely érdekesebb, mint azé, aki Rómát bombázta, vagy akinek Amerika a mai tengeri hatalmát köszön­heti? * „A szellem és a rombolás embere" Sir Arthur William Tedder 1890-ben szü­letett. Bölcsőjére nem írta rá a sors,­­hogy valaha is katona lesz. Gyenge, vézna gyerek volt... ezért aztán a szülei inkább a szellemi téren igyekeztek előbbre vinni Williamot. Be­íratták"­­ Magdalen Collegiumba, majd a cambridgei egyetemre, ahol irodalmat, régé­szetet és művészettörténelmet hallgatott. Az első világháború kitörése előtt a Fidzsi szi­geteken gyarmatügyi szolgálatba került. On­nan visszajött és 1916-ban már a „Royal Flying Corps”-ban találjuk. De csak 1921-ben kezd komolyan foglalkozni a repüléssel. 1929- ben került be a Royal Air Force vezérkarába, 1936-ban a távolkeleti angol repülés főnöke, majd 1938-ban visszahívják a repülésügyi mi­nisztériumiba, mint a repüléskutatás vezetőjét. Teddert ezek után a Középkelet angol re­pülésügyeinek vezetésével bízták meg. Kairó­ból irányította az Olaszország elleni támadá­sokat. Itt mondotta Tedder: — eddig Shakes­­peare-i idézetekkel bajlódtam, de a mai mű­vészettörténelmet bombákkal írják! — Ki­adja a Róma bombázására vonatkozó utasí­tását s ma­­ mindenkinél népszerűbb ember angolszászoknál... Mikor az admirális labdát rúg, Emery Scott Land 1879-ben született az USA Colorado­­ államában. Kalandos termé­szetű fiatalember volt, szüleivel emiatt ál­landó hadilábon állt, végül úgy oldotta meg a dolgot, hogy önkéntesen csatlakozott egy szabadcsapathoz, amely Kuba szigetén har­colt a spanyolok ellen. Mire azonban odaér­kezett, már vége is volt a háborúnak. Ekkor a tengerészeihez lépett be és elvégezte­ az annapolisi akadémiát. Land már az intézet­ben híres futbalista volt, de emellett szorgal­masan tanulmányozta az amerikai haditen­gerészet felszerelési körülményeit és nem egyszer megállapította, hogy ezek bizony nem tökéletesek. Hosszas munkával tanul­mányt írt a helyes felszerelésről. Ez néhány újságíró segítségével egyszerre neves emberre tette. Megkapta a NAVY CROSS kitüntetést s már az 1918-as fegyverszüneti tárgyalásokon is jelen volt.­­ Hoover elnöksége idején „ugrott ki” Land, amennyiben az USA-tengerészet főnökkons­truktőrjévé léptették elő. Roosevelt idejében is megtartotta hírnevét. Őt bízta meg az USA- tengerészet teljes átszervezésével. Vele dol­goztatták ki azokat a hajótípusokat, amelyek leginkább alkalmasak csapatszállításokra. Kétségtelen — írták akkor német részről hogy Land az amerikai tengerészek első vo­nalában áll s igen szorgalmas ember, de cso­dát ő sem művelhetett, hiszen minduntalan megkötötték a kezét. — Tény, hogy az ame­­rikai pénzvilág állandóan keresztülhúzta, számításait, mivel pedig az elnök újabb és újabb flottát követelt, Land két tűz közé ke­rült s kénytelen volt — rossz hajókat adni. Land flottáiból nagyon kevés egység úszkál ma már a tengeren. A többi a mélyben pi­hen és ez az ember, aki egykor oly hatalmas volt, ma már erősen, lefelé halad híressége ívjén... ________ FILMRE VETTÉK, HOGYAN SZÜLETIK A CSIRKE. Németországban a mozifelvevőgép annyira kifejlődött, hogy a legcsodálatosabb természeti titkokat is láthatjuk­ ma már képen, ahogyan végbemennek. Lefényképezték, hogyan megy le a torkán az étel, hogyan forog a láb­csont járás közben, hogyan dobog a szív és ho­gyan rezegnek a hangszálak beszéd közben. Mindezek azonban látható nagyságú folyamatok De ezzel nem elégedtek meg a német tudósok. Filmre vették láthatatlan kicsiny élőlények életét. Például ma már képen látható, hogyan születik meg a vizibolha. Most arról készítettek felvételeket, hogyan születik a csirke a tojásban. A tojás héjába sikerült egy parányi üvegabla­kot beilleszteni, anélkül, hogy a csirkeembrió bent elpusztult volna. Először az embrió szeme vált felimerhetővé, aztán a vérkeringés kezdő­dött­ meg, az ötödik napon kezdett a szív verni. Szerkesztő: MESZLENY MIHÁLY PÁL Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, I. kerület, Hunyadi Jáno­s-út­­, szja. Telefon: 156-019. Leveleim: Budapest, 2. Postafiók 55. Éjjeli szerkesztőség: Budapest, VIII. kerület Gyulai Pál,u. 14. Telefon: 145-542, 145-543. Előfizetési árak egy hóra 5.60­0, negyedévre 16.0­0. Egyes szám ára hétköznap 20 fillér, va­sárnap 40 fillér. Postatakarékpénztári csekk­számla 28990. Megjelenik hétfő kivételével min­den nap. Nyomatott ft Centrum Kiadóvállalat Rt. körforgógépein, Budapest, Vill., Gyulai Pál u. 14. m. — Felelős: Czollner László

Next