Magyarság, 1963 (39. évfolyam, 1-46. szám)
1963-01-04 / 1. szám
2. oldal 1963. január 4. No. 1. szám. “MAGYARSÁG” — “HUNGARIAN PEOPLE” — AMERICAN-HUNGARIAN NEWSPAPER — A Hungarian Weekly Newspaper the Mining and Industrial area of theUnited States of America — Issued weekly September to Junie, by weekly July and Aug. — Megjelenik hetenként, szept.-től jún.-ig, kéthetenként: júl.-aug.-ban Eugene Szebedinszky, Editor & Publisher Szebedinszky Jenő szerkesztő és kiadó SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: 4753 Monongahela Street Pittsburgh 7. Pa(A hazelwoodi Carnegie Library-val szemben) Szerkesztőség - Kiadóhivatal telefonszáma: 521-6566 (Code Area 412) Pannónia nyomda: 5403 2nd Ave., Pittsburgh 7, Pa. — £ 421-6544 Minden postai küldeményt erre a címre kérünk: All correspondence should be mailed to: “MAGYARSÁG” — P. O. Box 5649, Pittsburgh 7, Pa. (“Special delivery’’: 4753 Monongahela Street, Pittsburgh 7, Pa.) Cikkek, melyek íróik névaláírásával jelennek meg — nem egyeznek feltétlenül a szerkesztőség álláspontjával! — Felkérés nélkül beküldött kéziratot nem érzünk meg és nem küldünk vissza! Minden olyan levélhez, mely személyi vonatkozású és melynek írója választ kíván, válasz-bélyeg mellékelését kérjük! — Akik címet változtatnak, idejében közöljék régi és új címüket! Előfizetés egy évre: $5.00 — Subscription rate, one year: $5.00 — Külföldre évi előfizetés: $6.00 — * Légiposta példányonként Európába 45 cent; Délamerikába 30 cent * Second-class postage paid at Pittsburgh, Pa. ERRŐL - ARRÓL KODÁLY ZOLTÁNT a budapesti Magyar Tudományos Akadémia nyilvános ülésén ünnepelték nyolcvanadik születésnapja alkalmából. Dr. NAGYSÁNDOR operáción esett át az egyik new yorki kórházban. Bízunk benne, hogy hamarosan gyógyultan visszakerült otthonába. Betegsége miatt nem írhatott több levélre választ. Lapunkban éveken át közöltük értékes írásait, melyekkel a gyógyulása után biztosan újra találkozunk. MOLNÁR IMRE a pittsburghi WP 34 fiókjának pénztárosa. Neve véletlenül kimaradt a fiók karácsonyi üdvözlő-hirdetéséből, most pótoltuk. * A KÉT SZILVESZTERI mulatság, úgy a hazelwoodi Magyar Házban,, mint a mckeesporti Magyar Házban fényesen sikerült. * RUHAGYŰJÉST rendez a pittsburghi Magyar Ház a salzburgi Mgyar Caritas részére, hogy a sok, Ausztriában rekedt magyar menekült testvéreinkensegíthessen. A gyűjtés megkezdéséről írunk idejében, de már most nézzünk körül és készítsünk elő minél több, jó állapotban lévő ruhát, cipőt és fehérneműt családok részére. Mindenféle szükséges! ^8 Két gólya szeli az Óceán levegőjét, amikor egy hatalmas jetkép húz el felettük. — Tyű, de sietős ennek! — szól az egyik. — Na, te is sietnél, ha füstölne a farkad . . . .... — Használt a fogyószer a férjednél ? — De mennyire. Egy tengerjáró volt a hasára tetoválva ... Az most már csak mentőcsónak . . . * — Érdekes, arról sose hallani, hogy egy nő a főnökének a kasszájával eltűnt . . . — Dehogynem! Csak akkor magukkal viszik a főnököt is . . . A Bobby gróf vendégségben van. Mutatnak neki két szép árnyképet. — Ezek a mi dédszüleink! — óh, — mondja Bobby, — négerek voltak?'?!?'? £91 a Szerkesztőség telefonszáma! iul UuUU (Távolsági hívásnál “Area code” 412) MAGYARSÁG „The Sing Along with R Coloring Book” a címe annak a 24 oldalas nagyszerűen sikerült karikatúra könyvnek, mely most hagyta el a sajtót és szép karácsonyi ajándék azoknak, akik kedvelik a Szellemes karikatúrákat. Vasi mester, a pesti volt '18 Órai Újság’* országos hírű, karikatúra művésze rajzolta s a tökéletes angol szöveget Fábián Ilona írta hozzá. Nyetocska, “K" unokája ír benne a kis Kennedy Caroline-nek, ír benne a nagypapáról, a nagymamáról, a szakállas Fidel bácsiról, Nehruról, Titóról, a kulturcseréről, sportokrról stb. Két-három illusztráció minden oldalon. LEGÚJABB ÁRA: $1.00 és 100 porta! — Rendelje meg a Magyarság könyvosztályán! Azonnal küldjük. Báli emlékek tálultak elém a múlt esztendő utolsó szombatján, — amikor, rossz szokásomhoz híven, alaposan megkésve beléptem a pittsburghi Webster Hall “Georgian’' termébe, ahol a Magyar Társaság, a pittsburghi magyar Professional Club tartotta idei báli estélyét. — Szólt a cigányzene és valaki valahol játszott a nagyterem villanyával. — Hol halovány, sejtelmes, szűrt félhomályt bocsátott alá, hol meg derűs fényözönnel borította be a menyezetet. Mindig csak úgy, ahogyan a tánchoz kellett. Éles fénykévék vágtak bele a teremnek addig biztosnak vélt sarkaiba, fényképeztek. Arcokat, mozdulatokat, amik nagyon érdekesek lesznek, mire emlékké öregszenek. Finoman zsongott a díszes terem, amikor a zene elhallgatott. Pohárcsörrenés, koccintás, pár hangosabbnak sikerült szó itt-ott, angol, de inkább magyar, mert magyar bál volt városunkban. Ami egymagában is csodát jelent. Tökéletes báli hangulatban mi sem volt jelentősebb, mint hogy mi lesz a következő tánc, tangó, keringő vagy csárdás... És az, hogy ki kivel fog táncolni. Azok is élvezték, akik már inkább csak “bájbál” mellett nézték a báli asztal mellől. — Néhány hölgy válasz, ami igazán érdekes errefelé. —És tánc közben is elkérték a táncoló hölgyeket, akárcsak otthon, régen ... Igen, a régi báli emlékek akaratlan is ráfekszenek a krónikás válogatott szavaira. — Ezért van az, hogy nem tudom különválasztani a mondanivalókat. Miattuk. — Mert, ha már “Bál”, akkor a régi Pest nagy és fényes mulatságai vannak az ember eszében. .Togászibál, mjediikus’-bál, vitézi'-bál. Ludovika-bál', egyetemi századok báljai, képzőművész-bál bölcsészbál . . . Az Opera-bálról nem is beszélve, még kevesebbet a keszthelyi és debreceni gazdász bálról, vagy a balatoni Anna-bálokról, meg a többiekről, amiket kihagytam. Érettségi bál . . . tovább-tovább . . . Hét nagy zenekar a pesti Vigadóban .... Frakkos szmokingos deli fiatalemberek és hosszú glasszé kesztyűs, nagyestélyiben, selyemben, csipkében, mennyei boldogságban úszó elsőbálas sudárderekú leánykák . . . Csillogó szemű, csodaszép fiatalasszonyok . . . Éjfélkor nagy csárdás és kettő felé a szupér csárdás melynek már jelentősége van . . . Közben a tágas éttermekben megoszlott társaságok. Fizető lányos papák, állandóan tanácsadó bájos mamák és nagynénik. — Pukkanó pezsgősüvegek, szomorodni, egri bikavér, zöldszilváni, itt-ott tokaji. Körbe-körbe járó cigányok, négyesével, hármasával, kettesével és a fiúk asztalához csak a puffadtképű pikulás jut a vén brácsással. A bőgős érzéssel brummogtat valamerre. Magvari Imre kövér nyaka alatt édesen sír a hegedű, hogy “Csak egy kislány van a világon!” a nyurga jogász súgva kérdezi: “Katóka, mi a, kedvenc nótája ... ” — és boldogan teszi a tányérrav egyetlen, gyűrött ötpengősét. — A rendezők váltakozva eleltűnnek, ingelőt cserélni, mert az első menetet végig táncolták, de most jön a java. Kezdődik minden elölről. Bécsiszelet,föl és jóféle bortól felfrissülve tart majd kivilágos virradatig, ötig, hatig hivatalosan. Aztán hazakísérni a lánykákat és gardemamát . (Folytatás a következő oldalon) „Zeneietlen” zenekritika (Folytatás az előző oldalról) tómiát, ismeri hallószervünk felépítését, berendezését, hiányosságait és tökéletességét egyaránt. A muzsikus ismeri nemcsak a hangjegyeket, a hangszerelés és összhangzattan szabályait- de speciális hallása (abszolút zenei hallás) segítségével megmondja, hogy a művésznek, vagy a zenedarab alkotójának miért kellett volna így csinálni és nem úgy vagy miért, írta, játszotta azt úgy és nem így. Mi "zeneietlen” zenekritikusok, zenebarátok- ha magyarok vagyunk, mindezeket talán nem, vagy csak részletekben, esetleg helytelenül -tudjuk. Egyet azonban tudunk, amit természetesen tudhat a fizikus- a phyziológus, a zenész, ha magyar, amikor magyar zenéről van szó, hogy azt, legyen az illető botfülű, vagy kiváló zenei hallású- nemcsak füleinkkel halljuk, hanem szívünkön, lelkünkön át Mégpedig akár arisztokratikus, akár demokratikus — ez mindegy. — teljes egyenlőséggel! Ez nem valami specialitásmint a töltött káposzta, hanem nemzeti, faji tulajdonság! A magyar is hallja (hacsak nem föld-süket, a német, az olasz, spanyol- indus és a többi zenét, csak nem úgy, mint azt a német, olasz- indus hallja. Mi, magyarok, ha Liszt, Bartók Dohnányi, stb zenét, de elég csak ha cigánytól hallgatót hallunk, elmerengünk, — vagy könnyezünk. A néger spirituálék hallatára pedig — semmit nem érzünk! Azokon a néger könnyezik, talán. Mindnyájan láthattunk, láthatunk csendben kvaterkázásban, vagy halk trécselésben ülő öreg magyar urakat és hölgyeket, mikor valahol csárdást húz a cigány. Mozdulatlanok ők, talán oda semmi (Folytatás a 3. oldalon) 1963. január 4. Jelentkezz! R. F. Farrel kommisszárius dec. 23-án figyelmeztette az USA-ban tartózkodó összes nem- állampolgárokat, hogy 1963. január folyamán teljesíteniük kell a törvényben előírt jelentkezési kötelezettségeiket. Minden postahivatalban ingyen kapható a jelentkezési űrlap, amit kitöltés után mindenkinek személyesen kell visszaadni.