Magyarság, 1963 (39. évfolyam, 1-46. szám)

1963-01-04 / 1. szám

2. oldal 1963. január 4. No. 1. szám. “MAGYARSÁG” — “HUNGARIAN PEOPLE” — AMERICAN-HUNGARIAN NEWSPAPER — A Hungarian Weekly Newspaper the Mining and Industrial area of theUnited States of America — Issued weekly September to Junie, by­ weekly July and Aug. — Megjelenik hetenként, szept.-től jún.-ig, kéthetenként: júl.-aug.-ban Eugene Szebedinszky, Editor & Publisher Szebedinszky Jenő szerkesztő és kiadó SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: 4753 Monongahela Street Pittsburgh 7. Pa­(A hazelwoodi Carnegie Library-val szemben) Szerkesztőség - Kiadóhivatal telefonszáma: 521-6566 (Code Area 412) Pannónia nyomda: 5403 2nd Ave., Pittsburgh 7, Pa. — £ 421-6544 Minden postai küldeményt erre a címre kérünk: All correspondence should be mailed to: “MAGYARSÁG” — P. O. Box 5649, Pittsburgh 7, Pa. (“Special delivery’’: 4753 Monongahela Street, Pittsburgh 7, Pa.) Cikkek, melyek íróik névaláírásával jelennek meg — nem egyeznek feltétlenül a szerkesztőség álláspontjával! — Felkérés nélkül beküldött kéziratot nem érzünk meg és nem küldünk vissza! Minden olyan levélhez, mely személyi vonatkozású és melynek írója választ kíván, válasz-bélyeg mellékelését kérjük! — Akik címet változ­­tatnak, idejében közöljék régi és új címüket! Előfizetés egy évre: $5.00 — Subscription rate, one year: $5.00 — Külföldre évi előfizetés: $6.00 — * Légiposta példányonként Európába 45 cent; Délamerikába 30 cent * Second-class postage paid at Pittsburgh, Pa. ERRŐL - ARRÓL KODÁLY ZOLTÁNT a budapesti Magyar Tu­dományos Akadémia nyilvános ülésén ünnep­elték nyolcvanadik születésnapja alkalmából. Dr. NAGY­­SÁNDOR operáción esett át az egyik new yorki kórházban. Bízunk benne, hogy ha­marosan gyógyultan visszakerült otthonába. Beteg­sége miatt nem írhatott több levélre választ. Lapunk­ban éveken át közöltük értékes írásait, melyekkel a gyógyulása után biztosan újra találkozunk. MOLNÁR IMRE a pittsburgh­i WP 34 fiókjá­nak pénztárosa. Neve véletlenül kimaradt a fiók karácsonyi üdvözlő-hirdetéséből, most pótoltuk. * A KÉT SZILVESZTERI mulatság, úgy a hazelwoodi Magyar Házban,, mint a mckeesporti Magyar Házban fényesen sikerült. * RUHAGYŰJÉST rendez a pittsburgh­i Magyar Ház a salzburgi Mgyar Caritas részére, hogy a sok, Ausztriában rekedt magyar menekült testvéreinken­­segíthessen. A gyűjtés megkezdéséről írunk idejé­ben, de már most nézzünk körül és készítsünk elő minél több, jó állapotban lévő ruhát, cipőt és fehér­neműt családok részére. Mindenféle szükséges! ^8 Két gólya szeli az Óceán levegőjét, amikor egy hatalmas jet­kép húz el fel­ettük. — Tyű, de sietős ennek! — szól az egyik. — Na, te is sietnél, ha füstölne a farkad . . . .... — Használt a fogyószer a férjednél ? — De mennyire. Egy tengerjáró volt a hasára tetoválva ... Az most már csak mentőcsónak . . . * — Érdekes, arról sose hallani, hogy egy nő a főnökének a kasszájával eltűnt . . . — Dehogynem! Csak akkor magukkal viszik a főnököt is . . . A Bobby gróf vendégségben van. Mutatnak neki két szép árnyképet. — Ezek a mi dédszüleink! — óh, — mondja Bobby, — négerek voltak?'?!?'? £91 a Szerkesztőség telefonszáma! iul UuUU (Távolsági hívásnál “Area code” 412) MAGYARSÁG „The Sing Along with R Coloring Book” a címe annak a 24 oldalas nagyszerűen sikerült karikatúra könyvnek, mely most hagyta el a sajtót és szép karácsonyi ajándék azoknak, akik kedvelik a Szellemes karikatúrákat. Vasi mester, a pesti volt '18 Órai Újság’* országos hírű, karikatúra művésze rajzolta s a tökéletes angol szöveget Fá­bián Ilona írta hozzá. Nyetocska, “K" unokája ír benne a kis Kennedy Caroline-nek, ír benne a nagypapáról, a nagyma­máról, a szakállas Fidel bácsiról, Nehruról, Titóról, a kultur­­cseréről, sportokrról stb. Két-három illusztráció minden olda­lon. LEGÚJABB ÁRA: $1.00 és 10­0 porta! — Rendelje meg a Magyarság könyvosztályán! Azonnal küldjük. Báli emlékek tálultak elém a múlt esztendő utolsó szombatján, — amikor, rossz szokásomhoz híven, alaposan megkésve beléptem a pittsburghi Webster Hall “Georgian’' termébe, ahol a Magyar Társaság, a pittsburghi ma­gyar Professional Club tartotta idei báli estélyét. — Szólt a cigányzene és valaki valahol játszott a nagyterem villanyával. — Hol halovány, sejtelmes, szűrt félhomályt bocsátott alá, hol meg derűs fény­­özönnel borította be a menyezetet. Mindig csak úgy, ahogyan a tánchoz kellett. Éles fénykévék vágtak be­le a teremnek addig biztosnak vélt sarkaiba, fényké­peztek. Arcokat, mozdulatokat, amik nagyon érde­kesek lesznek, mire emlékké öregszenek. Finoman zsongott a díszes terem, amikor a ze­ne elhallgatott. Pohárcsörrenés, koccintás, pár han­gosabbnak sikerült szó itt-ott, angol, de inkább ma­gyar, mert magyar bál volt városunkban. Ami egy­magában is csodát jelent. Tökéletes báli hangulatban mi sem volt jelentősebb, mint hogy mi lesz a követ­kező tánc, tangó, keringő vagy csárdás... És az, hogy ki kivel fog táncolni. Azok is élvezték, akik már in­kább csak “bájbál” mellett nézték a báli asztal mel­lől. — Néhány hölgy­ válasz, ami igazán érdekes er­refelé. —­­És tánc közben is elkérték a táncoló höl­gyeket, akárcsak otthon, régen ... Igen, a régi báli emlékek akaratlan is ráfeksze­nek a krónikás válogatott szavaira. — Ezért van az, hogy nem tudom különválasztani a mondanivalókat. Miattuk. — Mert, ha már “Bál”, akkor a régi Pest nagy és fényes mulatságai vannak az ember eszében. .Togászibál, mjediikus’-bál, vitézi'-bál. Lud­ovika-bál',­ egyetemi századok báljai, képzőművész-bál bölcsész­bál . . . Az Opera-bálról nem is beszélve, még keve­sebbet a keszthelyi és debreceni gazdász bálról, vagy a balatoni Anna-bálokról, meg a többiekről, amiket kihagytam. Érettségi bál . . . tovább-tovább . . . Hét nagy zenekar a pesti Vigadóban .... Frakkos szmo­­kingos deli fiatalemberek és hosszú glasszé kesztyűs, na­gyestélyi­ben, selyemben, csipkében, mennyei bol­dogságban úszó elsőbálas sudárderekú leánykák . . . Csillogó szemű, csodaszép fiatalasszonyok . . . Éjfél­kor nagy csárdás és kettő felé a szupér csárdás mely­­nek már jelentősége van . . . Közben a tágas étter­mekben megoszlott társaságok. Fizető lányos papák, állandóan tanácsadó bájos mamák és nagynénik. — Pukkanó pezsgősüvegek, szomorodni, egri bikavér, zöldszilváni, itt-ott tokaji. Körbe-körbe járó cigá­nyok, négyesével, hármasával, kettesével és a fiúk asztalához csak a puffadtképű pikulás jut a vén brá­csással. A bőgős érzéssel brummogtat valamerre. Ma­gvari Imre kövér nyaka alatt édesen sír a hegedű, hogy “Csak egy kislány van a világon!” a nyurga jogász súgva kérdezi: “Katóka, mi a, kedvenc nótá­ja ... ” — és boldogan teszi a tányérrav egyetlen, gyűrött ötpengősét. — A rendezők váltakozva el­­eltű­nnek, ing­előt cserélni, mert az első menetet vé­gig táncolták, de most jön a java. Kezdődik minden elölről. Bécsiszelet,föl és jóféle bortól felfrissülve tart ma­jd kivilágos virradatig, ötig, hatig hivatalo­san. Aztán hazakísérni a lánykákat és gardemamá­t .­­ (Folytatás a következő oldalon) „Zeneietlen” zenekritika (Folytatás az előző oldalról) tómiát, ismeri hallószervünk felépítését, berendezését, hiá­nyosságait és tökéletességét egyaránt. A muzsikus ismeri nemcsak a hangjegyeket, a hangszerelés és összhangzat­tan szabályait- de speciális hallása (abszolút zenei hallás) segítségével megmondja, hogy a művésznek, vagy a zeneda­rab alkotójának miért kellett volna így csinálni és nem úgy vagy miért, írta, játszotta azt úgy és nem így. Mi "zeneietlen” zenekriti­kusok, zenebarátok- ha ma­gyarok vagyunk, mindezeket talán nem, vagy csak részle­tekben, esetleg helytelenül -tudjuk. Egyet azonban tu­dunk, amit természetesen tud­hat a fizikus- a phyziológus, a zenész, ha magyar, amikor magyar zenéről van szó, hogy azt, legyen az illető bot­fülű, vagy kiváló zenei hallá­sú- nemcsak füleinkkel hall­juk, hanem szívünkön, lel­künkön át Mégpedig akár a­­risztokratikus, akár demokra­tikus — ez mindegy. — teljes egyenlőséggel! Ez nem valami specialitás­­mint a töltött káposzta, hanem nemzeti, faji tulajdonság! A magyar is hallja (hacsak nem föld-süket,­ a német, az olasz, spanyol- indus és a töb­bi zenét, csak nem úgy, mint azt a német, olasz- indus hall­ja. Mi, magyarok, ha Liszt, Bar­tók Dohnányi, stb zenét, de elég csak ha cigánytól hallga­tót hallunk, elmerengünk, — vagy könnyezünk. A néger spirituálék hallatára pedig — semmit nem érzünk! Azokon a néger könnyezik, talán. Mindnyájan láthattunk, lát­hatunk­ csendben kvaterká­zásban, vagy halk trécselésben ülő öreg magyar urakat és hölgyeket, mikor valahol csár­dást húz a cigány. Mozdulat­lanok ők, talán oda sem­mi­ (Folytatás a 3. oldalon) 1963. január 4. Jelentkezz! R. F. Farrel kommisszárius dec. 23-án figyelmeztette az USA-ban tartózkodó összes nem- állampolgárokat, hogy 1963. január folyamán telje­síteniük kell a törvényben elő­írt jelentkezési kötelezettsé­geiket. Minden postahivatal­ban ingyen kapható a jelent­kezési űrlap, amit kitöltés u­­tán mindenkinek személyesen kell visszaadni.

Next