Magyarság, 1997 (72. évfolyam, 1-2. szám)

1997-02-18 / 1. szám

1997. február 18. Vészkiáltás a végekről: “KÖZÖS HAZÁBAN SZERETNÉNK ÉLNI! ” Amint már annyiszor a múltban, mostanában is kigyullad a lármafa a magyar végeken. Mindezt persze, képletesen kell értelmezni, hiszen a vészharangokat is újságok és éterbeli hullámok pótolják manapság. Ebben a tiltakozó és ostorozó műfajban gyakran hallatja panaszát a Szlovákiához csatolt muravidéki magyarság hetilapja, a Népújság. Egyik karácsony előtti számában alaposan odamondogat a budapesti zsiványoknak, a tőle megszokott hangnemben. Amit a Lendvai Keps Zolti (L.K.Z.) őszintén, kertelés nélkül kiönt lelkéből, az nem elszigetelt helyi jelenség, hanem a Kárpát-medence öt milliónyi elcsatolt [bolsevista nyelvezettel a határon túli] magyarság közös fájdalmát tükrözi,­­ amivel sajnos, nemcsak a pesti sehonnai bitangok, hanem az “anyaország” agymosott lakóinak tekintélyes rétegei sem törődnek. “Nemzetünknek vak gyermekei volnánk, - írja L.K.Z. - ha nem vennénk észre, mennyire idegen, szinte közönnyel határos módon kezeli a határon kívül rekedt nemzetrészeket mindegyik, 2. v. háború utáni anyaországbeli kormány." Súlyos vádak ezek, amelyekre nem foghatják rá a pufajkás elvtársak, hogy lám, már megint az emigránsok terjesztenek ‘rémhíreket’. Nincs mentség a pesti hazaárulók számára! Még az sem, ami L.K.Z. szerint így hangzik: “Igaz, hogy határokon túl élő magyar nemzetrészek katasztrófális helyzete részben a magyar kormányoktól független történetsorozat következménye, de végül mégis mindegyik magyar kormány felelős a határon túli ma­gyarokért. Elsősorban TRIANON rabmagyarjai látják tisztán, hogy 1945 óta nemcsak TRIANON, hanem a budapesti népnyúzó tömeg­gyilkosok, a nem létező fasiszta kísértetekkel ezerszer annyit törődnek, mint a segítségükre szoruló kettős járom alatt sínylődő magyar nemzetiséggel. Folyamatosan olvashatunk elrabolt kétharmados országrészeink magyar sajtójában a budapesti politikai bitangok aljas bűnösségéről, ami a muszkavezető államfőre éppúgy vonat­kozik, mint az egész kriptokommunista államvezetésre.­­ Foly­tatásként ide kívánkozik L.K.Z. észrevétele. Sajnos, ezt a folyamatot leplezni igyekszik a magyar kormány. Nem érzékeli és nem akarja tudomásul venni, milyen súlyos történelmi felelőtlenség ez. A tényekkel szembe kell nézni: "A MAI MAGYARORSZÁGNAK NINCSEN TISZTESSÉGES KORMÁNYA.” “Belpolitikájában zűrzavar uralkodik, külpolitikai céljai pedig nem őszinték a határon túli magyarsággal szemben. Csak alátámasztásul: a határon túli magyarság pénzbeli támogatására a KÖLTSÉGVETÉSNEK CSAK EGY EZER SZÁZALÉKÁT fordítja a "magyar"kormány. ’’[Látjuk az idézőjeles finom megkülönböztetést, am­i a pesti kormány magyar voltát vonja kétségbe?] Hasonlítsuk csak össze ezt a koldus-fillért azokkal a milliárdokkal, amelyeket cigányokra, gittegyletekre, zsidókra és nemlétező "fasiszták” üldözésére pazarolnak. Súlyos szemrehányások, illetve vádak ezek, amelyek az elcsatolt öT milliós magyarság többségi véleményét tükrözik. Csak romlatlan, igaz hazafi lelkéből fakadhat az itt idézett magyarságtudat és egyetlen közös kárpátmedencei HAZA utáni vágyakozást!!! Soha egyetlen magyar kormány el ne felejtse, hogy a mai, megcsonkított ország határain túl élő magyarok VÉRBEN és LÉLEKBEN a honfoglalás előtti Vérszerződés, Árpád és a Szent Korona szellemével élünk EGYÜTT! --- “AZt sem szabadna elfelej­teniük, hogy mi valamennyien egy tisztességes és reményteljes MA­GYAR közösség részeként, EGY KÖZÖS HAZÁBAN szeretnénk élni.-’ Mit szólnak ehhez a trianoni status quo megrögzött hívei,­­ a kisgönczök, a fasisztázó csoórik? Vájjon ennek a derék ‘kisebbségi’ magyarnak KÖZÖS HAZA utáni vágyát is 'rózsaszínű' álomnak és szivárványos ábrándnak fokozná le az "aranyos madáka” bolsi poétája, vagy az önmagát átvilágító egykori kádárbesúgó, majd an­­tall-szakértő? Ha nem hajlandók észrevenni a trianoni kényszerhatárokra kenyérhéj módjára tapadó rabmagyarok millióinak jajkiáltását.­­ ÁLLJANAK FÉLRE és ne vezessék félre a jóhiszeműeket ‘nép­nemzeti’ hazug jelszavukkal! Mit tesz pl. a magyar parlamenti és az azonkívüli álellenzék a délvidéki magyarok autonómiája és emberi jogai érdekében? Sem­mit! Ez tűnik ki L.K.Z. egykori jutoszláviai rabmagyar által a nemzetáruló Budapestnek címzett üzenetéből is: Ma a legtragikusabb helyzetben a délvidéki magyarság van. TRIANON után Jugoszláviában 458 ezer magyart kényszerítettek érzelmi száműzetésbe. A közelmúltban már csak 358 ezer lelket számláló nemzetrészünknek az utóbbi két évben tíz százaléka kényszerült elhagyni szülőföldjét. Elsősorban a fiatalok és a férfiak. A Délvidéken már két éve mind a mai napig tart a gyorsított menetű etnikai tisztogatás, amelyet erőszakos szerb betelepítés kísér. Mi több: a felvidéki s az erdélyi magyarok helyzete sem sokkal szerencsésebb. “Végezetül: mit tehetünk és miben reménykedhetünk mi, magyarok?” Erre a kérdésre L.K.Z. így válaszol: Egy valami kétségtelen: a magyarság következő parlamentjének határozottan és kezdeményezően kell fellépnie a nemzetközi fórumokon a magyar AUTONÓMIÁK érdekében. Az ésszel és szívvel megáldott Deák Ferenc lényegig hatoló szavai jutnak eszembe: ’A rosszul gombolt mellényt újra ki kell gombolni.” 1997. január 1. Dr. DABAS REZSŐ MAGYARSÁG “MÉG MINDIG TISZTÁN ÉLNEK BENNEM 50 ÉV ELŐ­TTI EMLÉKEIM... ” 1945 január 13-án Pesten véget ért az ostrom,­­ elb­algattak a fegyverek A múlt évben az egész világon ünnepelték a 2. Világháború befejezésének 50. évfordulóját.­Akkor a győztesek örömmámorban úsztak... Vagon­számra kapták a kitüntetéseket, köztük a barbár szovjet ka­tonák 'Magyarország elfoglalásáért". A bolsik a megbecs­­telenítéseket 'felszabadulásként' ünnepeltették a magyar néppel! Hát én is hadd emlékezzem arra az esztendőre... Valahol olvastam, hogy Zsukov, a Magyarországon harcoló csapatok parancsnoka a magyar főváros eleste után jelentette Moszkvának, hogy 'legyőzték a magyar fasisz­tákat.' És mintegy 600.000 hadifoglyot ejtettek.­­ Pár nap múlva aztán rájöttek, hogy a jelentés téves volt, csak 400.000 foglyuk van. De egy kis aljasságért Zsufkovnak nem kellett a szomszédba mennie. Kiadta a parancsot: Összeszedni Pesten és vidéken az utcákon annyi embert, amennyit csak lehet! [ A p­arancs a szerencsétlen polgárokat érintette, akik már előbb hálát adtak az Istennek, hogy az ostrom alatt életben maradtak­­ és élelmiszert kerestek az utcákon családjuk számára...]-Nosza, az NKVD bolsi katonák megjelentek az utca-keresztező­­déseken és megállították a járókelőket, hogy DOKUMENTUM­­ért menjenek be egy-egy sarki nagy áruházba... Engem már háromszor elfogtak, de elengedtek ... aztán egyszer csak azok közé kerültem, akik magukkal sodortak, s így jutottam be egy áruházba “dokumentum" végett... A helyzet nagyon 'melegnek' látszott s kapun belépve, ott már cca 200 embert találtam. Kérdeztem őket,­­ hol adják itt a dokumenumot ? Keserűen nevettek: őket is ezzel a trükkel csalták be ide... Beszéltem egy nagyapával, akinek fia elesett a főváros védelmében, ő most lányának és unokáinak akart valami harapnivalót szerezni. Voltak, akik eltűnt hozzá­tartozóikat keresték, mások a romokból tüzelőanyagot próbáltak gyűjteni a pincében didergő családjuknak. Voltak olyanok is,akik jéggé fagyott ló­hullák húsát akarták hazavin­­ni... őket is 'begyűjtötték'... Egyikük felfedezte,­­ hogy a padlón van egy csapó­ajtó... Alighanem az üzlet raktárába vezet. Vagy hatan óvatosan lementünk és a csapóajtót behúztuk magunk mögött. Ott vártunk jó félnapot, mikor hallottuk, hogy a katonák terelik kifelé a népet... Még volt bennük annyi becsület, hogy nem árultak el minket... Aztán megvártuk a sötétedést­­ és az üzleten keresztül leléptünk...! így lettünk bujdosók a saját hazánkban.-Nem volt se kormány, se hatóság hogy megvédte volna polgárait a szovjet durvaságtól. Ott értettem meg igazán, mit szenvdhetett népünk a tatár és török hordáktól. - Ez volt az én "felszabadulásom" története. Nem kell magyarázkodnom, hogy éreztem magam a kommunista megszállók meg azok talpnyaló csatlósai iránt! TÓTH LÁSZLÓ ( Washington ) Horthy Miklós halálának 40. évfordulójára Vitéz Nagybányai Hor­thy Miklós, aki 1920 és 1944 között Magyarország kormányzója volt,­­ 40 év­vel ezelőtt, 1957. február 9- én hunyt el a portugáliai Estorilban. 3. oldal Visszatérnek a Habsburgok Pach Ferenc MTI (Bonn) A Habsburgok visszatér­nek címmel kommentálja a Die Welt című német lap, hogy Habsburg György magyar nagyköveti kine­vezést kapott. A lap Bis­marck kancellárt idézi, aki azt mondta, hogy minden magyar egy jogász és egy huszár keveréke. Ez ma is helytállónak bizonyul, amikor a magyar kormány a monarchia bukása óta először hivatalos tisztségre emelt egy Habsburgot. „Nem mentes az iróniá­tól, hogy a Habsburg cse­mete a kinevezést egy olyan magyar politikustól kapja, aki tíz évvel ezelőtt még kommunista párt­funkcionárius volt, és 1956-ban fegyverrel a ke­zében a szovjet hadsereg oldalán segített leverni a budapesti forradalmat. Horn Gyula ma Magyaror­szág miniszterelnöke, a kormányzó szocialisták vezetője, de legfőképpen magyar, aki tudja, hogy a Habsburg név nyugati kö­rökben olyan ajtókat nyit­hat meg, amelyek a hagyo­mányos magyar diplomá­cia előtt zárva maradná­nak” - így a kommentár. Szinte a Habsburg-biro­­dalom csendes visszaállí­tásáról beszélhetünk: György a magyarokat szol­gálja, míg, bátyja, Károly osztrák Európa-parlamen­­ti képviselő, s apjuk, Ottó ugyancsak Strasbourgban a bajorokat képviseli. A képzeletbeli híd végighú­zódik Közép-Európán. Törölték programjait Borisz Jelcin elnök megfázása miatt törölték az orosz államfő közeli prog­ramjait, köztük a nemzet­­védelmi tanács tervezett ülését. Ezt Szergej Jasztr­­zsembszkij elnöki szóvivő közölte hétfői sajtóértekez­letén. Az MTI jelentése szerint a szóvivő hangsú­lyozta, hogy az erős meghű­lés nem következménye az államfő két hónappal ezelőt­ti szívműtétjének, és orvosai szerint várhatóan a hét végéig rendbe jön az elnök. Jelcin és családtagjai elkap­ták a Moszkvában terjedő influenzát — mondta a szóvivő. Jelcin, akin november elején hajtottak végre szív­koszorúér-műtétet, decem­ber végén állt munkába, és mindössze néhány napot dolgozott eddig. Az elnök már a korábbi tévéfel­vételeken is teljesen egész­séges ember benyomását keltette. Moszkvában egyéb­ként cáfolják, hogy konzíli­umot hívtak volna össze. Örülnék, ha ma velem vacso­ráznál - mondja a skót a golf­partnerének. - Ezer örömmel! - kiált fel az. Mire a skót: - Jó. Akkor este nyolckor ott leszek a lakásodon. * • •

Next