Mai Magazin, 1986 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1986-03-01 / 3. szám

Nagycenk — az első okleveles említést véve figyelembe, mely okiratban IV. Béla királyunk a Czentke nevű birtokot Simon soproni ispánnak adományozta — több mint 700 esztendős múltra te­kinthet vissza. (Valószínű azonban, hogy ennél jóval idősebb, mert telepü­lésre igen alkalmas helyen, a Fertő tó peremén épült, ősi közlekedési utak és egy régi város, Sopron szomszédságá­ban.) A honfoglaló magyarok ugyan elő­ször csak Kapuvárig szállták meg a vi­déket. Amikor viszont 907-ben IV. (Gyermek) Lajos vezetésével a keleti frankok megtámadták a magyar szállá­sokat, és a salzburgi Annalesek­ek sze­rint Pozsonyliget­falunál — mások sze­rint Zalavárnál — vereséget szenvedtek, a magyarok az Enns folyóig ellenőrzé­sük alá vonták a területet. A kutatók szerint a vármegye területén — a ka­landozásokban is részt vett — Sur vezér nemzetsége telepedett meg, akinek ne­ve az Osl-nemzetségben élt tovább. A mai község 1906-ban egyesült Nagycenk és a szintén történelmi múltú Kiscenk (vagy ahogy kezdetben nevez­ték, Dánielcenk) községből. Kiscenk, korábbi Nádasdy-birtok, a Wesselényi-féle összeesküvésben részes Nádasdy Ferenc országbíró kivégzését követően került a Széchényi-család tu­lajdonába. Előbb, 1677-ben csak zálog­jogon, majd 1711-től végleg. 1804-re, a sorozatos birtokvásárlások eredménye­képpen, az összes nagycenki birtok is Széchényi Ferenc kezébe egyesül. Egy kis családtörténet A Nógrád megyei Szécsénykéről szár­mazó Széchényi-família a 17. század­ban, egyetlen nemzedék életében emel­kedett a szinte teljes ismeretlenségből az ország vezető főúri családjai sorába. Ami a család eredetét illeti, vannak. Gaál Zoltán felvételei esetleg

Next