Mai Magazin, 1986 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1986-03-01 / 3. szám
Nagycenk — az első okleveles említést véve figyelembe, mely okiratban IV. Béla királyunk a Czentke nevű birtokot Simon soproni ispánnak adományozta — több mint 700 esztendős múltra tekinthet vissza. (Valószínű azonban, hogy ennél jóval idősebb, mert településre igen alkalmas helyen, a Fertő tó peremén épült, ősi közlekedési utak és egy régi város, Sopron szomszédságában.) A honfoglaló magyarok ugyan először csak Kapuvárig szállták meg a vidéket. Amikor viszont 907-ben IV. (Gyermek) Lajos vezetésével a keleti frankok megtámadták a magyar szállásokat, és a salzburgi Annalesekek szerint Pozsonyligetfalunál — mások szerint Zalavárnál — vereséget szenvedtek, a magyarok az Enns folyóig ellenőrzésük alá vonták a területet. A kutatók szerint a vármegye területén — a kalandozásokban is részt vett — Sur vezér nemzetsége telepedett meg, akinek neve az Osl-nemzetségben élt tovább. A mai község 1906-ban egyesült Nagycenk és a szintén történelmi múltú Kiscenk (vagy ahogy kezdetben nevezték, Dánielcenk) községből. Kiscenk, korábbi Nádasdy-birtok, a Wesselényi-féle összeesküvésben részes Nádasdy Ferenc országbíró kivégzését követően került a Széchényi-család tulajdonába. Előbb, 1677-ben csak zálogjogon, majd 1711-től végleg. 1804-re, a sorozatos birtokvásárlások eredményeképpen, az összes nagycenki birtok is Széchényi Ferenc kezébe egyesül. Egy kis családtörténet A Nógrád megyei Szécsénykéről származó Széchényi-família a 17. században, egyetlen nemzedék életében emelkedett a szinte teljes ismeretlenségből az ország vezető főúri családjai sorába. Ami a család eredetét illeti, vannak. Gaál Zoltán felvételei esetleg