Mai Nap, 1991. március (3. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-13 / 61. szám
Egy játszma vége, egy játszma kezdete * Bezerédi rendezi a vizsgaelőadást VEDD (LE) A KALAPOD! Ma, március 13-án vége a veszprémi nagy menetnek. Beiktatják a színház új igazgatóját, Kapás Dezső művészeti vezető pedig veszi a kalapját (ha ugyan van neki). Ugyanezen a napon kapja meg a Jászai Mari-díjat a színház kiváló fiatal művésznője Pásztor Edina, és ma kezdődnek a színpadi próbák a Budapesti Kamaraszínházban, ahova befogadták Kapás főiskolai osztályát. Ők eredetileg Veszprémben mutatták volna be vizsgaelőadásukat, a Vedd le a kalapod a honvéd előtt! című zenés, hazafias operettet. Kapás Dezsővel az olvasópróba előtt tudtunk váltani néhány szót. Kórházi vizsgálatról egyenesen ide érkezett. Hogy van? - Jól érzem magam mind pszichikailag, mind fizikailag. Kontrollvizsgálaton voltam, a betegségem nem új, még a Vígszínházban szereztem. Nem fogok megdögleni, legalábbis az elkövetkezendő húsz évben nem. Ami körülöttem volt, az egy jó, aktív helyzet. - Talán már túl aktív is... - Ami Veszprémben történik, nagyon mocskos dolog, és egy éve tart. Csak most bukkant a felszínre. Az igazgatóválasztás végeredményét én jó előre borítékoltam, így hát engem nem lepett meg az eredmény, csak a szakmát. - Most mi lesz? - Természetesen onnan eljöttem. De a főiskolásaim döntése is természetes, hogy továbbra is szeretnének együtt maradni, lehetőleg az én vezetésemmel. Most alakult úgy a helyzetünk, hogy van hova mennünk. A Budapesti Kamaraszínház ebben a válságos helyzetben - amikor a főiskolásoknak ott nem volt maradásuk, viszont az évad végén szerződés után kell nézniük - befogadott bennünket erre a produkcióra. A vizsgaelőadást április 20-21-én mutatjuk be, őszszel pedig a színház műsorára tűzi. De arról még korai beszélni, mi lesz később. - Ki rendezi a vizsgaelőadást? - Bezerédi Zoltánt hívtam, aki nagyszerű zenés produkciókat rendezett már Kaposvárott. Tudjuk, hogy kiváló színész, főiskolás korában már volt rendezői próbálkozása, nagyon jól emlékszem rá. Igazi színész-rendező. Ebben az operettben kiélhetik magukat a gyerekek. A történet 1942-ben játszódik, a doni katasztrófa előtt. Amikor a darabot bemutatták, úgy tűnt, nagy siker lesz. Aztán mégse lett, mert a szerzőt,Erdélyi Mihályt a népbíróság elítélte mint szovjetellenes propagandistát. Ábrahám Ildikó Kasszasiker vagy művészfilm Moképtelenségek A Mokép a legutóbbi évekig az egyetlen filmforgalmazó vállalat volt Magyarországon. Ma már csak egy a forgalmazók között. Annyiban mégis megőrizte - legalábbis mostanáig - egykori jellegét, hogy a többiek által mostohán kezelt művészfilmeket eljuttatta a nagyközönséghez. Most viszont úgy tűnik, hogy ezt a szerepet egy másik cég, a Budapest Film vette át. Szándékuk szerint történt-e így, kérdeztem a Mokép két képviselőjét, Szermek Ottónét és Dimitrov Sándort. - Szó sincs arról, hogy el szeretnénk veszíteni a korábbi arculatunkat -állítja Szermekné. Szerintünk a Mokép köteles bizonyos kulturális missziót betölteni. Csakhogy ez egyre inkább lehetetlen vállalkozás. Tudni kell, hogy Magyarországon egy film vagy járulékoltatott, vagy támogatott. Előbbi után fizetendő a kulturális járulék, az úgynevezett „giccsadó”, míg a támogatott filmek forgalmazási költségeihez az állami költségvetés hozzájárul. Ehhez pályázatot kell benyújtani a Művelődési és Közoktatási Minisztérium illetékes főosztályára, ahol eldöntik, támogatják-e a filmet. Szerencsésebb volna, ha fehéren-feketén le lenne fektetve, hogy melyek a támogatás feltételei. Ma ugyanis nem tudjuk, minek alapján dönt a minisztérium. S főként: nem tudjuk meg kellő időben, hogy mennyi pénzt várhatunk. Mert a támogatást csak az év második felében kapjuk meg. Nyilvánvaló, hogy értékes, filmművészeti szempontból jelentős alkotásokra kérünk támogatást. S az is nyilvánvaló, hogy ezek a filmek kereskedelmi szempontból veszteségesek vagy csak minimális hasznot hajtanak. Viszont mivel mindannyiszor kevesebb ez a támogatás, mint amennyit megpályázunk, egyre nagyobb a veszteségünk. Például tavaly összesen mintegy négyszázezer forint volt a jegyárbevételünk, a veszteségünk viszont 3,5 millió. - A Mokép ráadásul nem rendelkezik úgynevezett Artmozi hálózattal, mint a Budapest Film - mondja Dimitrov Sándor. - Ők a filmek egyedi támogatásán túl üzemeltetőként is kapnak az előadásszámokhoz kötődő, normatív jellegű támogatást. Mi viszont a Broadway mozit csak béreljük, ezért egy fillért sem kapunk az előadások után. Mindez arra „ösztönöz’’, hogy csupán piaci szempontokat érvényesítsünk. - Az idei évre már a tervezett veszteségünk legalább négy-öt millió forint - veszi át ismét a szót Szermek Ottóné. - S nem tudni, mit hoz a jövő. Ma már az úgynevezett sikerfilmek sem jelentenek okvetlenül óriási bevételt. Az biztosan nem megy, ami korábban, hogy egy-egy kasszasiker „eltartott" tíz-húsz művészfilmet. Lassan elképzelhetetlen, hogy bármilyen filmművészeti értéket közvetítsünk. S felnőnek úgy generációk, hogy egyszerűen nem találkoznak az egyetemes filmművészet fontosabb alkotásaival. Talán, ha április elsejétől működni kezd a Magyar Mozgókép Alapítvány, áttekinthetőbb lesz a támogatás rendszere. K. T. 1991. március 13., szerda Mégsem pihen Dévényi Márpedig lesz három kívánság Pihen a Három kívánság. A tévé egyes csatornájának frissen kinevezett intendánsa - Bányai Gábor- nyilatkozta ezt két héttel ezelőtt. Ezek után már csodálkozni sem kell a felröppent híren, miszerint a program vagy megszűnik, vagy új műsorvezetője lesz. Ám hét végén a gyerekek nagy örömére mégis megjelent a képernyőn Dévényi Tibor. A legilletékesebbet, a műsor atyját kérdeztem a jövőről. - Az én irányításom alatt a továbbiakban is lesz Három kívánság! Öt évvel ezelőtt indultunk, s a beérkező levelek számából és a nézettségből ítélve mára igen népszerű a műsor. Akkor a politikamentességemmel az Úttörőszövetség ellenlábasává váltam, nem igazán kedveltek. - Óriási dolog, hogy egyegy álom beteljesül, egy kisgyerek találkozhat Maradonával, Ben Johnsonnal vagy vidéki kis falujában banánt ehet... - Az utazásokért sokan irigyelnek is bennünket, s azt mondják, hogy erre bezzeg van pénz. Közben nem tudják, hogy a legtöbb kívánság teljesítése egy fillérbe sem kerül. Az én munkám nagyobbik része ugyanis abból áll, hogy megszervezzem a randevúkat és találjak hozzájuk szponzorokat. - A műsor indulásakor is kértek a gyerekek egészen megvalósíthatatlannak tűnő dolgokat? - Kisebb kívánságokkal indítottak-persze relatív, hogy kinek mi fantasztikus -, de amikor jött egy „nagyobb”, kihívásnak éreztem a feladatot. A vadászszenvedélyem hajtott, hogy teljesítsem. Az az igazság, hogy egy gyerek kérésének nehezen tud ellentmondani bármelyik felnőtt is. Amióta pedig már jó néhány sztárt tudhatunk a tarsolyunkban, a rájuk való hivatkozás elég alap a felkérésre. - Volt sikertelen próbálkozás? - Stevie Wonderrel szeretett volna együtt zongorázni egy vak kisfiú. A találkozás összejött, de a művész azt kérte, hogy a koncert után kerüljön sor a meglepetésre. Ez viszont olyan késő éjszakai időpont volt, ami a gyerek megszokott életritmusába nem illett bele, és közben elaludt. Pályázott a televízióban új ötlettel? - Sőt, nyertem is. Csenterics Ágnes rendezővel egy új gasztronómiai „rovatot" szeretnénk beindítani a TV 1 - en, Ebédeljen nálunk! címmel. Az első színhely a Gundel étterem lesz, az asztalnál Frenreisz Károly, Bujtor István és Latinovits Zoltán „várja” a nézőket... eszes 15