Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-04-08 / 21. szám
84 körülményeknél fogva olly kérdéseknek enged helyet, mellyet igazságosan elítélni a világon egy biró sem tudhat. A sajtótörvényt, a táblabirák ezen legotrombább ukázát az első kiadásbanaz ifjúság megégette, a másodikban elítélte. — Az unióról szóló articulus, a világ leghóbortosabb beszéde. Abban se vezéreszme, se részlet. A hitelintézeti törvény szerzője azt hiszi, hogy a földbirtok mostani góthius viszonyai , mint az angol imádság mondja, mindörökre, s egy napig fen fognak maradni. A nemzeti színekről szóló törvény tarkaságnak megjárja, ám pingálják be újra a sóházak kapuit, de ezt a nemzeti tarkaságot átvinni a választási törvényekre, igen vakmerő tréfa volt. A históriai rozzant jogok miatt a polgári jogok legszebbikével az ország legdemorálisáltabb részét ajándékozni meg akkor, midőn a rendek előtt tabula rasa volt, didalort kezeikkel irtak bele a mi tetszett, valóban szégyen.Európa előtt anynyira sem lenni dicsvágyónak , hogy műveikben büszkélkedhetnének! Ez a választási törvény ollyan, hogy ha Magyarországon három család, melly birtokra nézve az országban első rendű, összeáll, a 378 követek közöl a majoritást nem volna nehéz megszereznie. Francziaországban a választási törvény, mellyel a 200 franknál kevesbet adózók a nemzetből a leghidegebb indolentiával mintegy lemetszettek, Francziaországban, hol a birtokra nézve egész Európában az arányosság legszerencsésben van megoldva, úgy hogy az egykét kivételen kívül nagy földbirtokosok alig vannak, ott is a törvényhozás az egész országra nézve egyenlő censust hozott be. És nálunk, hol ollyan forma viszonyok vannak, hogy egy nagy úr bír egy egész vármegyét, mellette aztán van egy nemes közönség, mellynek tagjai közöl az egyik igen keveset, a másik semmit sem bir, s legfeljebb lólopásból él, akkor alkotnak olly csudálatos és confusio teljes törvényeket. Experimentálni akarnak a legkritikusabb időkben. A jó szerencsére és a magyarok istenére bizzák magukat a nélkül, hogy számot vetnének magukkal, hogy ez a magyarok istene egyszer már mégis kifogy a türelemből, s a nemzetet, melly magát annyira a véletlenre szereti bízni, keményen meg fogná lecrkéztetni. Az a választási törvény ollyancsudálatos, hogy azt, minő követeket fog az felküldeni, senki előre nem képzelheti. Jöhet össze egy olly törvényhozás, melly az első napon azt mondhatja: Magyarok 300 esztendő óta sem tudtátok megtanulni, hogy az a gondolatnak is botrányos, hogy bármelly ország szabadsága és jóllétére nézve, hasznos institutio legyen, ha az uralkodó külföldön lakik. Nektek törvényetek van, hogy a király itt lakjék, nektek az uralkodó házzal szerződéstek van , egyik félnek úgy kell kötelességét teljesíteni, mint a másiknak. Ollyan törvényhozás jöhet létre, melly az első napon kimondhatja. Az tökéletes botrány, miszerint a haza némelly fiainak, amint a világra jön, midőn még azt sem tudjuk, becsületes lesz-e belőle, vagy gazember, már ollyan szavazatot ad, mint a nép választottainak, és anélkül, hogy érdemesnek tartatnék e czifranevű emberek gyülekezetét eltörölni, csak egyszerűen ignorálni fogják a főrendeket. Menjünk tovább.Egy ollyan minden rendszer nélküli választási törvény mellett épen nem volna csuda, ha olly eredmény jönne létre, mit sokan nem nagyon bánnának ugyan, de azok, kik ezt a törvényt hozták, egyátalában nem czélozták elérni. Ha a nemzeti gyűlésnek eszébe jutna a többi között afféle elveket is fejtegetni, hogy például nem lehetne-e a rendet , csendet és törvényszerűséget valahogy olcsóbban mint most fentartani. Hogy váljon jó dolog-e ez, hogy az országban egy fényes udvar legyen, hogy körötte a gazdagok, hatalmasok, nagyranguak, s más affélék egybe seregeljenek, a szerény munkás népre kevély arczaikkal rész hatást gyakoroljanak? Egy szóval a nemzeti gyűlés tagjai egymás szemébe pillantva neki bátorodnának,s elkiáltanák magukat: éljen a respublica, úgy is ez most Európában a jelszó. Ez az egyik extremum, de ott lehet a másik is. A nemzeti gyűlés tagjainak választására a papság a vallásbeli versenygések,birtok elleni irigység olyan confusiot hozhatnak létre, hogy a gyűlés reactionális szint vehetne magára. Ez esetben azonban majd a pesti barikadpárttal gyűlne meg baja; itt úgy is el van határozva azon nemzeti gyűlésnek úgy imponálni, mint imponált a helytartótanácsnak. Meglátjuk, mi lesz belőlünk. Azonban csak azt az egyet ne higyjük, hogy már minden a maga rendén fog menni. Az európai viszonyok csak kezdődnek. — Ollyan mozgalmak keletkeztek, mellynek vége mindést középkori institutio alnak, ha azok az egyenlőség elvét bármi magyarázatában sértenék, végképeni eltörlését vonná maga lilán. Pest apr. 8. Polgártárs! A tegnapi közgyűlés iszonyúan fellázító véremet. „Keblem tartalmának ki kell ömölnie.“ Színházi szabadság-ügy volt szőnyegen. Én nem fértem a terembe, mert,elkéstem. Mire beljebb juthattam volna, hogy szóljak, az ülés eloszlatott. Szólok tehát most. A színházakról törvényezikknek, mellyet ez az országgyűlés , vagy micsoda rögtönzött, van egy pontja, melly azt rendeli, hogy a színházi előadások, — vidéken , — csak a helybeli hatóság engedelmével történhetnek. Ha ez a czikk a városi hatóságból egy censurált collegiumot akart csinálni, úgy ez a czikk gyalázatos. Én azonban hinni akarom, hogy e czikk nem így értetett, hanem elég nyomora mégis, már azért is, mert kétértelmű