Marczius Tizenötödike, 1849 (6-79. szám)
1849-05-05 / 71. szám
MARCZKCS TKüEVÖTÖDIKE Szombat. 71-ik szám. Debreczen, május 5. 1849. Ma délután Klapka és Asboth ide megérkeztek. Szolnokból május 3-dika délutánjáról arról tudósitottunk, hogy Henczy budai várparancsnok aznap reggel tizenegy órakor pesti katonai parancsnokunkhoz a végett küldött volna két parlament arrt, hogy az őrizet, ha fegyverestől szabadon menni engedtetik kész Budavárát a magyaroknak átadni. Eddig a tudósítás. Annyi az egészből kivehető, hogy a császáriaknak Budán igen rosszul mehet dolguk. A kikötés, hogy fegyverestől, nem sokat nyom a latban, mert hiszem, igy szokták azt mindig kezdeni, s azon okok, mellyek a várbeli őrizetet arra bírták, hogy alkudozó parlamentaiieket küldjenek Pestre, rá fogja őket arra is kényszeríteni, hogy fegyvereiket larakják. Történhető, hogy Esztergom s Komárom felöl is sejtett valamit a német s igy akarta volna hirtelenében a pesti sergek parancsnokát rászedni, s könnyű módon szabadulni a kelepczéből, melybe beszorítva vannak. E feladási hajlam valószínűleg a Szőnyi ütközetek következménye. Az ellenség tudniillik midőn Budát megtartotta azon reményben volt, hogy Komárom mellett a mieink átjövetelét meggátolhatandja, mi azonban teljesen nem sükerült. * * * Későbbi tudósítások e hírről nem emlékeznek, ellenkezőleg azt beszélik, hogy a mieink előőrsei a budai hegyeken mutatkozván, Budáról Pestre lövések történtek. Fehérmegye egészen tiszta az ellenségtől. A pesti visszavonulás hírére az elszórt császáriak mindenfelől összehúzták csapataikat, s Jellachich mellé, ki a Duna jobb partján huzódék Tolna felé, csatlakozának. Fehérváron azonnal felkelt a nép, minek első következése jön, hogy a császáriak visszavonulások alkalmával a várost a mennyire csak lehetett messze elkerülték. Második következés az, hogy a város és megye azonnal kitűzték a nemzeti zászlót, a városi hatóság, a megyei bizottmány összegyűlt, s a törvényes rend mindenben helyreállíttatott. Ezenkívül egy megbízott küldetett a kormányhoz Debreczenbe, meghozva a hódolati nyilatkozatot. A kiküldött már meg is érkezett. Előadásának érdekes része az, hogy a kiküldött a magyarok legújabb történeteiről valamint a függetlenség kinyilatkoztatásáról csak akkor hallott valamit először, midőn a Dunát átlépte, annyira el voltak zárva minden közlekedéstől. Pázmándi Dénes ma mint fogoly megérkezett. Ghiczi Kálmán úr is friss egésségben megérkezett. A tisztelt úr január 3-án olly parancsot von a honvédelmi bizottmánytól, hogy a főtörvényszékeket Debreczenbe rendelve, maga is oda igyekezzék az igazságügyi ministérium személyzetével. Bizony későre juthatott kezéhez e levél, hogy álladalmi titkár úr csak most jelenhetett meg. Debreczen május 5. Szerkeztő! Ha valamiképen más érdekes czikkek nem feküdnének ennek asztalán, engedje meg, hogy az Esti lapok tegnapi számában megjelent Tájékozásból egy pár sort meghermeneutikázzak. Olvassuk azon lapban hogy mi kellett nekik, mi nem kellett. A többiek közt: „Nem kellett (az Esti lap clubjának) a Marczius féle respublica, melynek prófétái hit és őszinteség nélkül hirdették az igét, s petulantiákkal, sárdobálással felcsimpátkoztak zsíros hivatalok magasságára, hogy felszabaduljon minden scrupulus nélküli ambitio, felbátrodjék az önfeledés szemtelensége, elpiruljon az erkölcs szigora, s kétségbe essék a hit jellem.“ — Ezúttal csak ezen tirádát akarnám elemezni. Nem kellett azon respublica, melynek prophetái hit és őszinteség nélkül hirdették az igét. Erre kettőt kell felelni, a hit és őszinteség felett ítéljen az Isten, ki a veséket vizsgálja, de nem gyarló ember. Másodszor különös a hit és őszinteség hiányát a Marcziusra nézve akkor hallani miután köztudomású dolog, hogy a Marczius első megjelente napjától fogva mindig republicanus volt. Ilyen volt már akkor midőn a táblabiró párt még mindig az atyáskodó fejedelemről, beszélgetett, ki törvényeinket szabadon és nem kényszerítve erősítette meg. Nem kellet azon respublica melynek prófétái petulantiakkal és sárdobálással felcsimpatkoztak zsíros hivatalok magasságába, hogy aztán felszabaduljon minden scrupulus nélküli ambitio. Ez alighanem önre vonatkozik szerkezte. Erre szinte kettő a felelet. A Marcziusnak fele komoly volt, a fele charivari. Miként ezt minden lap teszi, melly magának publicumot akar szerezni. Tették ezt a másik oldalon is, kik a radicalok ellenében harczoltak komoly czikkekben, harczoltak szerintök úgy nevezett petulancziakkal. Ami pedig a minden scrupulus nélküli ambitiók felszabadulását illeti, tudjuk, hogy egy bizonyos pártnak leginkább ez borsolja orrát. És én épen e kitételben látom azon szeget, mellyet azon párt zsákba szeret ugyan rejteni, de az mindannyiszor kiüti magát. 71