Marczius Tizenötödike, 1849 (6-79. szám)
1849-02-20 / 6. szám
23 Midőn a dynastia demasqueroztatott s álarczát ellökve, saját mesztelen alávalóságában kezdett fellépni ; midőn az első ministerium romjai alá, a második — halvaszületett — is eltemetve jön, s a nemzeti hatalom a nép fenség ereje az arra Istentől s a becsületes lelkét ösmerő hazafiaktól hivatott férfiú kezeibe tétetett le, és megindult az osztrák-magyar háború: nem volt elég lélekjelenlét a nemzeti gyűlés tagjaiban, nem elég politikai tapintat Wortführerjeiben, miképp azt mondták volna: „Jól van! mi nem akartunk harczot a király ellen, hanem akartunk tiszteletet szerezni törvényeinknek. A király azonban nem akarja tisztelni a törvényt és harczot akar! Tehát legyen harcz és határozzon Isten az ügy igazsága felett. A pártütő király pedig király, Magyarország monarchia lenni megszűnt, s addig is, míg a háború szerencséje Isten segélyével ügyünknek diadalát biztosítva — az ország kormányának alakja, a közigazgatás rendezése iránt tanácskozhatnánk és megállapodhatnánk, legyen egy ideiglenes Kormányzó, vagy Elnök vagy bármi nemű fő. Legyen ez Kossuth és nevezzen ő felelős ministereket.“ Ezt tenni volt idő akkoron. Most azonban, midőn a napi történet gombolyagjára azóta az események ezer szálai tekerőztek fel, most midőn a viszonyok az akkoriaknál még sokkal bonyolultabbakká — bár a világosan látók előtt érthetőbbekké váltak-e.— felelős ministerium alkotásáról beszélni, vitatkozni, veszekedni — a legszelídebb névén szólva is, a legképtelenebb politikai kisszerűség. Vagy tán azt gondolja—jelen környülményeink közti valaki, hogy egy ellenségtől megszállott országban, hol az ellenség ma itt, holnap amott van, hol egy vidéken most magyar tricolor, majd feketesárga zászló lobog, s a közlekedés az el nem foglalt részekkel is gyakran— a közbeeső ellenség miatt — lehetetlen — olly rendszeresen, olly gelassen mehetnek az ügyek és olly csalhatatlanok lehetnek a számítások, mint a bureaucratia hajdani boldog korában, vagy mint egy békében élő táblabirói constitutioval biró országban hol a kiadás és bevétel in currenti vitethetik? Vagy azt hiszi valaki, hogy illy körülmények közt midőn a nemzeti létei kérdése legnagyobb részint haderőnk vezetésétől függ, midőn még a politikai kérdések, administratív bajok elintézését is majdnem egészen katonai lábra állítandónak javallaná az önfentartás módjai iránt eszmélni tudó józan értelem— a felelőség olly valami könnyű dolog melyet akármellyik táblabiró képviselő, csupa kiváncsiságból is, számolásra vonhatna bármelly perezben, megtudni, ha vagyon kukoriczás földei biztositva vannak e az ellenséges lovasság patkóitul? Az idők nagyok s azért a kicsinyszerüség és középszerűség ez időkben igen kiüti magát. Sok ember és kevés férfiú! Sok véres tollas és kevés forradalmi egyéniség. Ez a legnagyobb gát, melly ügyünk diadalának malmárul a kerékforgató habokat szerfelett visszatartja. Felelőség! és tudja e, ki felelősséget emleget, most, hogy az a halált szólítja nevén? Felelősség most! midőn az élet a siker, és halál: a veszteség! Felelőség most! midőn a nemzet mindent koczkára tenni köteles, mert élet és halál közt kell választania. De minek ezt folytatni, midőn tegnapelőtti czikkünkben úgy is kimutattuk, hogy ez az egész felelőségi tréfa, egy idétlen tragicomoedia volt, mellynek megvoltak comicussai, intrigueansai és patheticus úgy jóhiszemben levő jámbor szereplői, s melly már is egy borzasztó fiaskót ért meg. Hanem elég szomorú, hogy az események nagy drámája mellett illy kicsinyszerü comoediázás foly, mellynek legfőbb eredménye is— a kifütyültetés. Nekünk magyaroknak — különösen jelen körülményeink közt — legnagyobb bajunk, hogy ellenségeink irányában a legnyíltabb együgyüek volt flfltt, magunk közt pedig a legdiplomaticusabb metternichi intrigyeket kovácsoljuk, midőn a dolognak éppen fordítva kellene lenni. Nyíltság egymás irányában, szitok az ellenséggel szemközt : ez azon egyedüli jelszó, mellyel győzhetünk. Azért kinek a honvédelmi bizottmány némelly tagjainak politicája nem tetszenék — mi gyakran velünk is megtörtént már — tessék nyilatkozni őszintén és embusquade-ok nélkül, s a ház többsége ítélni fog a bizalmatlanságot gerjesztett vagy bizalmatlanságot érző felett. Ez a férfiasság eljárása. Ez a képviselői méltóság értelmezése szerintünk. Csernátoni. Nyakravaló. Nyakravaló nélkül akarod megvédni hazádat? Oh te szamár te, minő ostoba gondolat ez! Honszeretet, bátorság s más, mind kóficz; az a fő A katonában, hogy nyakravalója legyen. Mészáros Lázár, a kitől én ezt tanulom, s ő Tudja, hogy a legfő hősben a nyakravaló, Mert hisz az ő hada, melly olly hösseg megfutamult volt, Egytül egyig mind, mind nyakravalóba’ vala. Nyakravalótalanok, takarodjatok a csatatérrel.... Éljen Mészáros s éljen a nyakravaló! Petőfi Sándor.