Marosvidék, 1893 (23. évfolyam, 1-60. szám)

1893-01-01 / 1. szám

Hallottuk belőle, miként a tagsági díjak gyen­gén folynak be s a hátralékok százakat tesznek ki. Szomorú állapotok, melyek javítására minden té­nyező vállvetett munkájára szükség van, de az egyletet elhagyni nem szabad, újból régi fényes helyére kell emelni. A vizsgáló bizottságok kiküldése után a tiszt­­újítás következett. A tisztikar nagyrészben a régi maradt, csak László Gyula I. jegyző helyett, ki elfoglaltsága miatt lemondott, választatott egyhangúlag más Szen­t­g­y­ö­r­g­y­i Dénes közs. tanító személyében, úgyszintén Nagy Sándor helyett We­s­t­f­a­l Ágos­­ton pénzügyi hivatalnok választatott meg dal­­osztályi igazgatónak. — Január II. vasárnapján a közgyűlésnek folytatása lesz, a midőn a leltár- és pénztárvizsgáló bizottságok teszik meg jelentései­ket és az 1893-ik évi költségvetés fog mega­la­­pittatni. —i­­s. Az iparkamara köréből. Sz. 3286—1892. A marosvásárhelyi kereskedelmi és iparkamara az érdeke­s feleknek tudomására hozza, hogy a m. kir. államvasutak gépgyárának igazgatósága 1768 köbméter erdei fenyő, 400 köbméter lucz­­fernyő és 640 köbméter bükkfa sz­állítására, a sza­­mosvölgyi vasút igazgatósága pedig különféle anyagok szállítására nyilvános pályázatot hidetett. A közelebbi feltételek a kamara irodájában megtekinthetők. Marosvásárhelytt, 1892. deczember hó 20-án. Sz. 3276—1892 A marosvásárhelyi kereskedelmi és iparkamara az érdekelt iparosok tudomására hozza, hogy a m. kir. államvasutak igazgatósága az 1893-ik évre szükségelt asztalos-, bádogos-, ács-, kádár-, szűcs-, szíjgyártó- és házi-ipari uton előállított fa­­gyékény­es szalmafonú munkák szállítására pályázatot hir­detett. A közelebbi feltételek a kamara irodájá­­­ban megtekinthetők. M­aros-V­á­sárhely tt, 1892. deczember 23-án. Tauszik B. Hugó, elnök. Réthy Dezső titkár- IRODALOM. Melyik erdélyrészi lapra fizessünk elő. Az erdél­y részi lapok közül rég idő óta az „Ellenzék“ vivta ki vezérszerepet, úgy tekintélyé­nél, mint kitűnő szerkesztésénél fogva. Az utóbbi időben pláne állandólag akkora és oly kimerítő sürgöny-tudósításokat közöl mindennap, hogy feles­legessé teszi budapesti lapok járatását. Még nem volt az erdélyi részekben soha napi­lap, mely nem kimélve semmi anyagi áldozatot, ha az égen nem sütne nap, nem ragyognának csillagok, de elrabolni a napsugárt, a csillagragyo­gást, azt nem kívánhatja senki ember fiáért, szóval nem óhajtja a földet az éggel egyesíttetni vagy megfordítva. Felültem tehát az első kísérlettel vagyis az első fellépés rosszul ütött ki, mert nemhogy kö­zelbe juttatott volna, de távolabb estem, mint a­milyen távol voltam. Megtört reménynyel, fájó érzéssel mondtam le Melinda szívéről, mert be­láttam, hogy a folyton verselő Gyuricza mellett a további versenynek nincs helye. — Búcsúzásul azonban megírtam még az utolsó hangokat: Ha az Isten nem teremti Szőke Gyuriczát, Házastársul vettem volna Barna Melándát! De, mert Isten teremtette Szőke Gyuriczát: Elverseli ő előttem Barna Melándát! Nem tudom aztán mi történt a költői lelkekkel, sokáig nem láttam Melándát se Gyuriczát, noha gyakran jártam a Melindáék háza felé, mert hiába, az ember gyarló! Karácsony másodnapján, egy évvel a lemondás után történt az, hogy Gyuriczát viszontláthattam — könnyű vasba verve. — Szervusz Gyuri, ugyan mi van veled ? — Semmi. Ártatlan embert ezek az urak elfog... — Ne tessenek beszélgetni! — figyelmeztet a csendőrőrmester. — Hátrább 6 lépéssel! Ez a figyelmeztetés meg nekem szólott. Szent Isten, mi történt Gyuriczával? Lopott, ölt, rabolt, vagy mit csinált ? Most már a világért sem hagytam volna el. Hat lépéssel a kiséret után követtem útjukban. — Az 1893 ik év beköszöntése kedves köte­lességünkké teszi, hogy ezen rovat alatt is kifejezzük boldog újév kivonatunkat tisztelt olvasóink részére. — Az 1892-ik évet 62. számmal zártuk le, mely tény azt igazolja, hogy 10 számmal adtunk ki többet, mint a mennyire programmunk szerint kötelezve voltunk s így kétségtelen igaz, hogy anyagi és szellemi áldozatkészségünket ezáltal is bebizonyítottuk. A jelen évfolyamban is igyekszünk rendkívüli számok és mellékletek adása által tisz­telt olvasóinknak méltányos igényeit kielégíteni. Midőn szives munkatársainknak szellemi és tisz­telt előfizetőinknek anyagi támogatását ámultakért megköszönjük, azt a jövőre is egész tisztelettel kérjük. Jelszavunk marad a régi, kitartással előre. — A karácsonyi ünnepek az áhitat órái mel­lett, az örömnek és mulatozásnak is meghozták az időt és alkalmat. Nyilvános időtöltés, házi mu­latság, névnapozás egymást érték. Mikor a Melándáék falujába értek, az egész falu népe kicsődült s véletlen Melándáék is szembe jöttek Gyuriczával. Milyen meglepetés ! Több, mint költőies. Melánda apja tőlem kérdezősködött, hogy mi történt Szőke úrral. — Nem tudom, ha nem tudja mit Barna úr? fogasson be gyorsan s kövessük odáig, hol Gyurit átadják, majd ott megtudunk mindent. Gyuri a szolgabiróhoz került, hol rögtön jegyző­könyvre vették a dolgot. A szolgabiró jó emberem lévén s így jelen le­hettem a kihallgatási adtáson. — Tudja-e ön, hogy miért lett letartóztatva,és idekisérve ? — kérdé a szolgabiró. — Nem tudom, — felelte Gyuricza. — Nos őrvezető úr, adja elő az okokat. — Az őrség figye­lme egy Téglásról eltűnt és őrülési rohamokban szenvedő fiatal­ember elő­­kerítésére volt már napok óta irányozva, ki a vett értesítések szerint veszedelmes egyén, mennyiben az útjában akadt embereket bántalmazza. Ma déli 12 órakor szemleútunkban láttuk, hogy egy ember levett kalappal, az égre szegzett fejjel, fenyege­­tőleg hadonázott kezekkel, majd a térdig érő hó­ban hangos kiáltozásban tört ki. Közelébe érve, e fiatal embert letartóztattam, mert a közölt sze­­mélyleirásnak megfelelt. Van szerencsém a t. szolgabiró úrnak a további hivatalos eljárás végett átadni. — Nos Szőke úr,hallja-e letartóztatásának okát? — Igen, de bátorkodom megjegyezni, hogy itt tévedés van ; először: mert nem vagyok téglási, másodszor : nem vagyok őrült, harmadszor: nem bántottam senkit és negyedszer: nem hangos kiabálásban törtem ki, csak elszavaltam egy saját — 3­­ oly változatos és gyorsan értesült legyen, mint az „Ellenzék.“ Az újév közeledtével mindenkinek, a ki erdély­­részi lapot akar olvasni, a legmelegebben ajánljuk az „Ellenzék“-et, mely 13 évi fenállása óta folyton haladott s ma már páratlanul áll az erdélyi ré­szekben. — Előfizetési ára: Egy évre 16 frt. Félévre 8 frt. Negyedévre 4 frt. Egy hóra 1 frt 50 kr. Előfizetési pénzek Kolozsvárra, ez „Ellenzék“ kiadóhivatalába küldendők. „Az országos magyar gazdasági egyesület“ hivatalos lapját, a „Köztelket“, ezen legelter­jedtebb gazdasági szaklapunkat a karácsonyi ün­nepek alkalmából négy annyi terjedelemben és igen gazdag tartalommal jelentette meg karácsonyi meglepetésül tagjai részére. — A lap élén gróf Dessewffy Aurél, az egyesület elnöke, vonat­kozik ama közgazdasági fordulatra, mely ma az egész művelt Nyűget figyelmét a mezőgazdasági ügyek fejlesztésére terelte s társulásra hívja fel a magyar mezőgazdákat. Eredeti közleményeket írtak a lap összes szakvezetői valamennyi önálló tanulmányt közölve a mezőgazdaság gyakorlatából, a vezérczikkben pedig a lap szerkesztője adja a modern agrár­programmot.­­ A számos illus­tratio közül kiválnak a Vastag Géza és Bürkner Stelén festőművészek nagyobb rajzai. — az első a Beirinkler-Koppék-féle fajbaromfi-tenyészet egyik törzsét, a második a gróf Teleky-féle fél­vér angol­­ménes „Elsa“ nevű kanczáját csikóstól rajzolta meg mesteri kivitelben. — A „Köztelek“ ez egyet­len példánya úgy belérték, mint terjedelem tekin­tetében számot tesz hazai gazdasági irodalmunkban. Az orsz. magyar gazdasági egyesület csak hivatá­sának felel meg, midőn díjtalanul küldi meg a hozzá (Budapest, „Köztelek“) levelező lapon for­dulóknak. HÍRROVAT. Maros-Vásárhelyit, 1893. január hó 1. — Szilveszter estéje beköszöntött. Lapunk zártakor búcsúztatják sok külső zajjal és lármás mozgalommal az ó-évet. Mi is búcsút veszünk az 1892-ik évtől s reménynyel tekintünk az 1893-ik év felé. A remények és vágyak teljesítésében vajha ne lenne fukar az újesztendő! — Időjárásunkról. A tél a legnagyobb erővel tombol és dermesztő tartós, csípős hideget áraszt. Mindenfelé vastag hólepel borítja a földet s Halifax hívei élvezetük teljes örömében lehetnek. — Báró Kemény Kálmán főispán az újév ünnepére Kolozsvárra utazott. — Gróf Teleki Sámuel január 4- vagy 5-ik napján utazik el Londonba, honnan hosszabb ke­leti utazásra indul. — Városi közgyűlés. Maros-Vásárhely sz. kir. város törvényhatósági bizottsága decz. 31-én, szom­baton, d. u. 3 órakor rendkívüli közgyűlést tar­tott, melynek több közérdekű tárgya mellett azon sürgős miniszteri leirat is volt, melyben tudatva lett, hogy az ismert regálé bérlet ügyben a magas kormány a szászrégeni Krosz és Schobel ajánlatát erősítette meg. A közgyűlés főbb mozzanatait is fogjuk ismertetni. — Hymen. Körösy István m. kir. honvéd-fő­hadnagy, marostordamegyei földbirtokos, deczem­ber 27-ikén, karácsony harmadnapján, tartotta es­küvőjét Körösy Margit kisasszonynyal, Körösy Al­bert főszolgabíró, marostordamegyei földbirtokos bájos és szellemes leányával. Az esketési szer­tartás déli 12 órakor volt a magyarpéterlaki ev. ref. templomban, hova a szorosan vett nászközön­ségen kívül, a községből és vidékről nagy közöns­ség gyűlt össze, hadd láthassa azt a szép, fiatal unokatestvér-párt, a­mely papi áldás mellett, Hymen rózsaláncza által még szorosabbra fűzte a családi köteléket. A szép, sugárnövésü meny­asszonyt az örömszülők négyes fogata röpítette fel a kényelmes családi otthonból az Isten házá­hoz, mig a vőlegény édes­anyjának díszfogatán sietett az Úr örök hajlékába, hol Tavaszi József ev. ref. lelkész, fennkölt szellemű alkalmi beszéd kíséretében végezte az esketési szertartást, melyen jobbadán csakis a család legközelebb álló tag­jai jelentek meg. A násznagyi tisztet Rozsnyai Lőrincz magyar királyi honvédszázados, a vő­legény sógora és Filep Albert királyi tanácsos, a Körösy család rokona, teljesítették. Utóbbi Szentiványi Kálmán országgyűlési képviselőt helyettesítette, mint a ki — nejével, mint a család rokona — a násznagyi és nászasszonyi teendőkre volt felkérve. Nászasszonyok: Rozsnyai Lőrinczné és özvegy Taubler József őrnagyné úr­hölgyek ; koszorusleányok: Körösy Róza és Hona kisasszonyok ; vőfélyek : Viski Ferencz és Gámán Károly (tartalékos hadnagy) urak voltak. Az eske­tési szertartást az örömszülök házánál gazdag nász­lakoma követte, melyen a felköszöntések, a sze­­rencsekivánatok sem hiányoztak. Filep Albert, Tavaszi József, Gámán Károly és Kerekes Sámuel vitték a szót, hol kötött, hol kötetlen beszédben. A kifejezett jókivánatok mellé részünkről is kinyil­vánítjuk legszivélyesebb szerencsekivánatunkat. — Gyászhir. Id. gróf Haller György meg­halt! Ez a mélyen leverő hir valósult meg decz. 29-én, melyről a következő gyászjelentést vettük: költeményemet az Isten szabad ege alatt Azt hiszem erre jogom van, ez szabadságomban állott. Kérem elbocsájtásomat. — Elhiszem Szőke úrnak, hogy ez mind úgy van, de sajnálom hogy elbocsátanom ez idő sze­rint nem lehet, mert magam is különösnek tartom, hogy józan észszel hogy jöhet ön ahoz, hogy 25 fokos hidegben, térdig érő hóban, elrejtve a szántó­földeken, levett kalappal szavaljon a nagy semmi­ségben, a nagy semmiségnek. — Próbaszavalat volt. — Minő alkalomra? —■ Felolvasási estélyre. — Hol akart felolvasni ? — Barna Tóbiás úr házánál. — A költeményt ön irta? — Igen is. — Kérem az urat — szólt most az őrsvezető — azt a verset Tompa Mihály irta! Gyuricza erre elsáppadt s a földre esett és el­halt a szó ajkain. . . . Barna Tóbiás kérdezte, hogy mi történt. Én elmondtam neki, ő elmondta otthon. Ismét elmúlt egy pár esztendő, mikor Melin­­dával találkoztam. — Nos, asszony-e már nagysád? — Az! — Ki a férje? — Szőke Gyuri, a­ki Tompa Mihály kiadatlan költeményeivel meghódított. — Hiszen Nagysád akkor Tompa Mihályba volt szerelmes. — Persze, nem is Gyuriba! — De azért szereti Gyurit is ? — Oh kérem, ne tudjon mindent!

Next