Marosvidék, 1893 (23. évfolyam, 1-60. szám)
1893-01-01 / 1. szám
Hallottuk belőle, miként a tagsági díjak gyengén folynak be s a hátralékok százakat tesznek ki. Szomorú állapotok, melyek javítására minden tényező vállvetett munkájára szükség van, de az egyletet elhagyni nem szabad, újból régi fényes helyére kell emelni. A vizsgáló bizottságok kiküldése után a tisztújítás következett. A tisztikar nagyrészben a régi maradt, csak László Gyula I. jegyző helyett, ki elfoglaltsága miatt lemondott, választatott egyhangúlag más Szentgyörgyi Dénes közs. tanító személyében, úgyszintén Nagy Sándor helyett Westfal Ágoston pénzügyi hivatalnok választatott meg dalosztályi igazgatónak. — Január II. vasárnapján a közgyűlésnek folytatása lesz, a midőn a leltár- és pénztárvizsgáló bizottságok teszik meg jelentéseiket és az 1893-ik évi költségvetés fog megalapittatni. —is. Az iparkamara köréből. Sz. 3286—1892. A marosvásárhelyi kereskedelmi és iparkamara az érdekes feleknek tudomására hozza, hogy a m. kir. államvasutak gépgyárának igazgatósága 1768 köbméter erdei fenyő, 400 köbméter luczfernyő és 640 köbméter bükkfa szállítására, a szamosvölgyi vasút igazgatósága pedig különféle anyagok szállítására nyilvános pályázatot hidetett. A közelebbi feltételek a kamara irodájában megtekinthetők. Marosvásárhelytt, 1892. deczember hó 20-án. Sz. 3276—1892 A marosvásárhelyi kereskedelmi és iparkamara az érdekelt iparosok tudomására hozza, hogy a m. kir. államvasutak igazgatósága az 1893-ik évre szükségelt asztalos-, bádogos-, ács-, kádár-, szűcs-, szíjgyártó- és házi-ipari uton előállított fagyékényes szalmafonú munkák szállítására pályázatot hirdetett. A közelebbi feltételek a kamara irodájában megtekinthetők. Maros-Vásárhely tt, 1892. deczember 23-án. Tauszik B. Hugó, elnök. Réthy Dezső titkár- IRODALOM. Melyik erdélyrészi lapra fizessünk elő. Az erdély részi lapok közül rég idő óta az „Ellenzék“ vivta ki vezérszerepet, úgy tekintélyénél, mint kitűnő szerkesztésénél fogva. Az utóbbi időben pláne állandólag akkora és oly kimerítő sürgöny-tudósításokat közöl mindennap, hogy feleslegessé teszi budapesti lapok járatását. Még nem volt az erdélyi részekben soha napilap, mely nem kimélve semmi anyagi áldozatot, ha az égen nem sütne nap, nem ragyognának csillagok, de elrabolni a napsugárt, a csillagragyogást, azt nem kívánhatja senki ember fiáért, szóval nem óhajtja a földet az éggel egyesíttetni vagy megfordítva. Felültem tehát az első kísérlettel vagyis az első fellépés rosszul ütött ki, mert nemhogy közelbe juttatott volna, de távolabb estem, mint amilyen távol voltam. Megtört reménynyel, fájó érzéssel mondtam le Melinda szívéről, mert beláttam, hogy a folyton verselő Gyuricza mellett a további versenynek nincs helye. — Búcsúzásul azonban megírtam még az utolsó hangokat: Ha az Isten nem teremti Szőke Gyuriczát, Házastársul vettem volna Barna Melándát! De, mert Isten teremtette Szőke Gyuriczát: Elverseli ő előttem Barna Melándát! Nem tudom aztán mi történt a költői lelkekkel, sokáig nem láttam Melándát se Gyuriczát, noha gyakran jártam a Melindáék háza felé, mert hiába, az ember gyarló! Karácsony másodnapján, egy évvel a lemondás után történt az, hogy Gyuriczát viszontláthattam — könnyű vasba verve. — Szervusz Gyuri, ugyan mi van veled ? — Semmi. Ártatlan embert ezek az urak elfog... — Ne tessenek beszélgetni! — figyelmeztet a csendőrőrmester. — Hátrább 6 lépéssel! Ez a figyelmeztetés meg nekem szólott. Szent Isten, mi történt Gyuriczával? Lopott, ölt, rabolt, vagy mit csinált ? Most már a világért sem hagytam volna el. Hat lépéssel a kiséret után követtem útjukban. — Az 1893 ik év beköszöntése kedves kötelességünkké teszi, hogy ezen rovat alatt is kifejezzük boldog újév kivonatunkat tisztelt olvasóink részére. — Az 1892-ik évet 62. számmal zártuk le, mely tény azt igazolja, hogy 10 számmal adtunk ki többet, mint a mennyire programmunk szerint kötelezve voltunk s így kétségtelen igaz, hogy anyagi és szellemi áldozatkészségünket ezáltal is bebizonyítottuk. A jelen évfolyamban is igyekszünk rendkívüli számok és mellékletek adása által tisztelt olvasóinknak méltányos igényeit kielégíteni. Midőn szives munkatársainknak szellemi és tisztelt előfizetőinknek anyagi támogatását ámultakért megköszönjük, azt a jövőre is egész tisztelettel kérjük. Jelszavunk marad a régi, kitartással előre. — A karácsonyi ünnepek az áhitat órái mellett, az örömnek és mulatozásnak is meghozták az időt és alkalmat. Nyilvános időtöltés, házi mulatság, névnapozás egymást érték. Mikor a Melándáék falujába értek, az egész falu népe kicsődült s véletlen Melándáék is szembe jöttek Gyuriczával. Milyen meglepetés ! Több, mint költőies. Melánda apja tőlem kérdezősködött, hogy mi történt Szőke úrral. — Nem tudom, ha nem tudja mit Barna úr? fogasson be gyorsan s kövessük odáig, hol Gyurit átadják, majd ott megtudunk mindent. Gyuri a szolgabiróhoz került, hol rögtön jegyzőkönyvre vették a dolgot. A szolgabiró jó emberem lévén s így jelen lehettem a kihallgatási adtáson. — Tudja-e ön, hogy miért lett letartóztatva,és idekisérve ? — kérdé a szolgabiró. — Nem tudom, — felelte Gyuricza. — Nos őrvezető úr, adja elő az okokat. — Az őrség figyelme egy Téglásról eltűnt és őrülési rohamokban szenvedő fiatalember előkerítésére volt már napok óta irányozva, ki a vett értesítések szerint veszedelmes egyén, mennyiben az útjában akadt embereket bántalmazza. Ma déli 12 órakor szemleútunkban láttuk, hogy egy ember levett kalappal, az égre szegzett fejjel, fenyegetőleg hadonázott kezekkel, majd a térdig érő hóban hangos kiáltozásban tört ki. Közelébe érve, e fiatal embert letartóztattam, mert a közölt személyleirásnak megfelelt. Van szerencsém a t. szolgabiró úrnak a további hivatalos eljárás végett átadni. — Nos Szőke úr,hallja-e letartóztatásának okát? — Igen, de bátorkodom megjegyezni, hogy itt tévedés van ; először: mert nem vagyok téglási, másodszor : nem vagyok őrült, harmadszor: nem bántottam senkit és negyedszer: nem hangos kiabálásban törtem ki, csak elszavaltam egy saját — 3 oly változatos és gyorsan értesült legyen, mint az „Ellenzék.“ Az újév közeledtével mindenkinek, a ki erdélyrészi lapot akar olvasni, a legmelegebben ajánljuk az „Ellenzék“-et, mely 13 évi fenállása óta folyton haladott s ma már páratlanul áll az erdélyi részekben. — Előfizetési ára: Egy évre 16 frt. Félévre 8 frt. Negyedévre 4 frt. Egy hóra 1 frt 50 kr. Előfizetési pénzek Kolozsvárra, ez „Ellenzék“ kiadóhivatalába küldendők. „Az országos magyar gazdasági egyesület“ hivatalos lapját, a „Köztelket“, ezen legelterjedtebb gazdasági szaklapunkat a karácsonyi ünnepek alkalmából négy annyi terjedelemben és igen gazdag tartalommal jelentette meg karácsonyi meglepetésül tagjai részére. — A lap élén gróf Dessewffy Aurél, az egyesület elnöke, vonatkozik ama közgazdasági fordulatra, mely ma az egész művelt Nyűget figyelmét a mezőgazdasági ügyek fejlesztésére terelte s társulásra hívja fel a magyar mezőgazdákat. Eredeti közleményeket írtak a lap összes szakvezetői valamennyi önálló tanulmányt közölve a mezőgazdaság gyakorlatából, a vezérczikkben pedig a lap szerkesztője adja a modern agrárprogrammot. A számos illustratio közül kiválnak a Vastag Géza és Bürkner Stelén festőművészek nagyobb rajzai. — az első a Beirinkler-Koppék-féle fajbaromfi-tenyészet egyik törzsét, a második a gróf Teleky-féle félvér angolménes „Elsa“ nevű kanczáját csikóstól rajzolta meg mesteri kivitelben. — A „Köztelek“ ez egyetlen példánya úgy belérték, mint terjedelem tekintetében számot tesz hazai gazdasági irodalmunkban. Az orsz. magyar gazdasági egyesület csak hivatásának felel meg, midőn díjtalanul küldi meg a hozzá (Budapest, „Köztelek“) levelező lapon fordulóknak. HÍRROVAT. Maros-Vásárhelyit, 1893. január hó 1. — Szilveszter estéje beköszöntött. Lapunk zártakor búcsúztatják sok külső zajjal és lármás mozgalommal az ó-évet. Mi is búcsút veszünk az 1892-ik évtől s reménynyel tekintünk az 1893-ik év felé. A remények és vágyak teljesítésében vajha ne lenne fukar az újesztendő! — Időjárásunkról. A tél a legnagyobb erővel tombol és dermesztő tartós, csípős hideget áraszt. Mindenfelé vastag hólepel borítja a földet s Halifax hívei élvezetük teljes örömében lehetnek. — Báró Kemény Kálmán főispán az újév ünnepére Kolozsvárra utazott. — Gróf Teleki Sámuel január 4- vagy 5-ik napján utazik el Londonba, honnan hosszabb keleti utazásra indul. — Városi közgyűlés. Maros-Vásárhely sz. kir. város törvényhatósági bizottsága decz. 31-én, szombaton, d. u. 3 órakor rendkívüli közgyűlést tartott, melynek több közérdekű tárgya mellett azon sürgős miniszteri leirat is volt, melyben tudatva lett, hogy az ismert regálé bérlet ügyben a magas kormány a szászrégeni Krosz és Schobel ajánlatát erősítette meg. A közgyűlés főbb mozzanatait is fogjuk ismertetni. — Hymen. Körösy István m. kir. honvéd-főhadnagy, marostordamegyei földbirtokos, deczember 27-ikén, karácsony harmadnapján, tartotta esküvőjét Körösy Margit kisasszonynyal, Körösy Albert főszolgabíró, marostordamegyei földbirtokos bájos és szellemes leányával. Az esketési szertartás déli 12 órakor volt a magyarpéterlaki ev. ref. templomban, hova a szorosan vett nászközönségen kívül, a községből és vidékről nagy közönsség gyűlt össze, hadd láthassa azt a szép, fiatal unokatestvér-párt, amely papi áldás mellett, Hymen rózsaláncza által még szorosabbra fűzte a családi köteléket. A szép, sugárnövésü menyasszonyt az örömszülők négyes fogata röpítette fel a kényelmes családi otthonból az Isten házához, mig a vőlegény édesanyjának díszfogatán sietett az Úr örök hajlékába, hol Tavaszi József ev. ref. lelkész, fennkölt szellemű alkalmi beszéd kíséretében végezte az esketési szertartást, melyen jobbadán csakis a család legközelebb álló tagjai jelentek meg. A násznagyi tisztet Rozsnyai Lőrincz magyar királyi honvédszázados, a vőlegény sógora és Filep Albert királyi tanácsos, a Körösy család rokona, teljesítették. Utóbbi Szentiványi Kálmán országgyűlési képviselőt helyettesítette, mint a ki — nejével, mint a család rokona — a násznagyi és nászasszonyi teendőkre volt felkérve. Nászasszonyok: Rozsnyai Lőrinczné és özvegy Taubler József őrnagyné úrhölgyek ; koszorusleányok: Körösy Róza és Hona kisasszonyok ; vőfélyek : Viski Ferencz és Gámán Károly (tartalékos hadnagy) urak voltak. Az esketési szertartást az örömszülök házánál gazdag nászlakoma követte, melyen a felköszöntések, a szerencsekivánatok sem hiányoztak. Filep Albert, Tavaszi József, Gámán Károly és Kerekes Sámuel vitték a szót, hol kötött, hol kötetlen beszédben. A kifejezett jókivánatok mellé részünkről is kinyilvánítjuk legszivélyesebb szerencsekivánatunkat. — Gyászhir. Id. gróf Haller György meghalt! Ez a mélyen leverő hir valósult meg decz. 29-én, melyről a következő gyászjelentést vettük: költeményemet az Isten szabad ege alatt Azt hiszem erre jogom van, ez szabadságomban állott. Kérem elbocsájtásomat. — Elhiszem Szőke úrnak, hogy ez mind úgy van, de sajnálom hogy elbocsátanom ez idő szerint nem lehet, mert magam is különösnek tartom, hogy józan észszel hogy jöhet ön ahoz, hogy 25 fokos hidegben, térdig érő hóban, elrejtve a szántóföldeken, levett kalappal szavaljon a nagy semmiségben, a nagy semmiségnek. — Próbaszavalat volt. — Minő alkalomra? —■ Felolvasási estélyre. — Hol akart felolvasni ? — Barna Tóbiás úr házánál. — A költeményt ön irta? — Igen is. — Kérem az urat — szólt most az őrsvezető — azt a verset Tompa Mihály irta! Gyuricza erre elsáppadt s a földre esett és elhalt a szó ajkain. . . . Barna Tóbiás kérdezte, hogy mi történt. Én elmondtam neki, ő elmondta otthon. Ismét elmúlt egy pár esztendő, mikor Melindával találkoztam. — Nos, asszony-e már nagysád? — Az! — Ki a férje? — Szőke Gyuri, aki Tompa Mihály kiadatlan költeményeivel meghódított. — Hiszen Nagysád akkor Tompa Mihályba volt szerelmes. — Persze, nem is Gyuriba! — De azért szereti Gyurit is ? — Oh kérem, ne tudjon mindent!