Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 18. kötet, 1900.
HORVÁTH GÉZA és MOCSÁRY SÁNDOR: A Magyar Nemzeti Múzeum Troides gyüjteménye és Erzsébet királyné pillangója
98 HORVÁTH GÉZA ÉS MOCSÁRY SÁNDOR. A hímek szárnyainak alapszíne fekete. E fekete alapszín keretében hol csak az alsó szárnyakon, hol a felső szárnyakon is nagy aranyos zöld, aranyvörös vagy aranysárga mezők tündökölnek. Egy fajváltozatnál (Troides Priamus var. Urvillianus GUÉR.) a szárnyak kobaltkékek, egy fajnál (Troides Dohertyi KIPP.) ellenben egészen feketék. A nőstények általában jóval nagyobbak, mint a hímek; a legnagyobbak kiterjesztett szárnyakkal majdnem arasznyi szélesek, tehát valóságos lepke óriások. Szárnyaik rendesen fénytelen feketék, fehér, szürkés vagy sárgás foltokkal többé-kevésbbé tarkázva. Könnyen belátható, hogy ily nagyfokú ivari dimorphismus mellett, ahol a hímek és nőstények színre és nagyságra nézve egymástól annyira eltérnek, a különböző alakoknak fajbeli összetartozandóságát sokszor csak nagy nehezen lehetett egész biztosan megállapítani. A Troides-pillangók hernyói az eddigi tapasztalatok szerint különféle Aristolochia-fajokon élnek ; többnyire bársonyfeketék s a mellett karmazsinpiros tüskékkel vannak borítva. Mintegy négy hét alatt elérik teljes nagyságukat és bábbá alakulnak, melyből aztán a pillangó átlag 30—40 nap múlva kél ki. A pillangók rendesen sűrű őserdőkben vagy azok szélén tartózkodnak és lassan lebegő, inkább hintázó repüléssel szállonganak a fák koronái körül. De ha valamitől megriadnak, akkor nyílsebesen a magasba szöknek és csak nagy nehezen csillapodnak le. Az egyes fajok földrajzi elterjedése rendesen csak kis területekre, például egyes szigetekre vagy szigetcsoportokra szorítkozik, mintegy bizonyságául annak, hogy az elszigetelés, az izolálás mennyire előmozdítja az önálló fajok keletkezését. Némely fajok nagyobb elterjedési körrel bírnak ugyan, de ezek aztán nagyfokú változékonyságot is mutatnak. Ilyen mindenekelőtt a Troides Prictinus L., mely a Molukkáktól egész Dél-Ausztráliáig el van terjedve, s amelynek e miatt igen sok helyi változata és eltérése van. W. ROTHSCHILD, ki a Troides-nemzetség monographiáját 1895-ben megírta (Novitates Zoologicae. II. p. 183—233), összesen