Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 18. kötet, 1900.

HORVÁTH GÉZA és MOCSÁRY SÁNDOR: A Magyar Nemzeti Múzeum Troides gyüjteménye és Erzsébet királyné pillangója

98 HORVÁTH GÉZA ÉS MOCSÁRY SÁNDOR. A hímek szárnyainak alapszíne fekete. E fekete alapszín keretében hol csak az alsó szárnyakon, hol a felső szárnyakon is nagy aranyos zöld, aranyvörös vagy aranysárga mezők tündököl­nek. Egy fajváltozatnál (Troides Priamus var. Urvillianus GUÉR.) a szárnyak kobaltkékek, egy fajnál (Troides Dohertyi KIPP.) ellen­ben egészen feketék. A nőstények általában jóval nagyobbak, mint a hímek; a legnagyobbak kiterjesztett szárnyakkal majdnem arasznyi széle­sek, tehát valóságos lepke­ óriások. Szárnyaik rendesen fénytelen feketék, fehér, szürkés vagy sárgás foltokkal többé-kevésbbé tarkázva. Könnyen belátható, hogy ily nagyfokú ivari dimorphismus mellett, a­hol a hímek és nőstények színre és nagyságra nézve egymástól annyira eltérnek, a különböző alakoknak fajbeli össze­tartozandóságát sokszor csak nagy nehezen lehetett egész bizto­san megállapítani. A Troides-pillangók hernyói az eddigi tapasztalatok szerint különféle Aristolochia-fajokon élnek ; többnyire bársonyfeketék s a mellett karmazsinpiros tüskékkel vannak borítva. Mintegy négy hét alatt elérik teljes nagyságukat és bábbá alakulnak, melyből aztán a pillangó átlag 30—40 nap múlva kél ki. A pillangók rendesen sűrű őserdőkben vagy azok szélén tar­tózkodnak és lassan lebegő, inkább hintázó repüléssel szállon­ganak a fák koronái körül. De ha valamitől megriadnak, akkor nyílsebesen a magasba szöknek és csak nagy nehezen csillapod­nak le. Az egyes fajok földrajzi elterjedése rendesen csak kis terü­letekre, például egyes szigetekre vagy szigetcsoportokra szorít­kozik, mintegy bizonyságául annak, hogy az elszigetelés, az izolá­lás mennyire előmozdítja az önálló fajok keletkezését. Némely fajok nagyobb elterjedési körrel bírnak ugyan, de ezek aztán nagy­fokú változékonyságot is mutatnak. Ilyen mindenekelőtt a Troides Prictinus L., mely a Molukkáktól egész Dél-Ausztráliáig el van terjedve, s a­melynek e miatt igen sok helyi változata és elté­rése van. W. ROTHSCHILD, ki a Troides-nemzetség monographiáját 1895-ben megírta (Novitates Zoologicae. II. p. 183—233), összesen

Next