Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 53. kötet, 1935.

WAGNER JÁNOS: Magyarország Valloniái A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye alapján

702 WAGNER JÁNOS, tatá­hoz áll közel (10, p. 195). WENZ szerint a kettő között átmeneti alakok is találhatók, és ezért ő valamennyiüket a subpulchellához sorozza. Az anyagot gondosan átvizsgálva megállapítottam, hogy valóban két típus (pulchella és costata) fordul elő benne, amiből viszont az következik, hogy két legjobban elterjedt Valloniánk ősei már a pontikumban éltek hazánk területén, és így mindkét faj igazi őshonosnak tekinthető. A­­pulchella őse sokkal gyakoribb volt az öcsi faunában, mint a costatáé, utóbbiból alig akadt egy-két példány. Az előbbieket vastag szájperem, és a ma is élő pulchelláéval nagyjából megegyező héj jellemzi. (1. ábra.) A negyedkorban már több Vallonia szerepel hazánkban, ezek­nek termőhelyét, valamint gyűjtőik nevét nagyrészben megtalál­hatjuk ROTARIDES összefoglaló rösz­ munkájában (8, p. 42—43). Külön kell megemlékeznünk dr. KORMOS TIVADAR munkásságáról, aki a sárréti holocénból néhány új alakot írt le a Sárrét geológiai 1. ábra. A Vagonia subpulchella SBUR. háza, öcs, pontién. (Erősen nagyítva.)

Next