Matrikula, 2014 (4. évfolyam, 1-4. szám)

2014 / 1. szám - Erdős Pál: A borosjenői nemes és borosjenői és szegedi gróf Tisza család rövid története

Matrikulai A borosjenői nemes és borosjenői és szegedi gróf Tisza család rövid története Erdős Pál, Geszt (porcsalma@gmail.com) A borosjenői Tisza család - mint annyi sok más nemesi családunk - legrégibb történetére vo­natkozólag igen gyér adatok maradtak fenn, s ezek egy részénél az összekötő kapcsot legfeljebb a név azonossága nyújtja, ez pedig nem mindig kétségtelen bizonyítéka az egy családhoz tartozásnak. Tisza személynévvel már az Árpád-ház alatt találkozunk, egy II. Endre király alatt 1211 évben kelt oklevélben Tyza filius Nuuhu nevű udvarnokról van említés, mintegy száz évvel később egy Tisza (Thesa, Thysa, Tyssa) mester szerepel, aki mint Mária királyné apródja kezdi pályafutását s később mint I. Károly második nejének, Erzsébetnek ajtónállója hű szolgálatai jutalmául Érd, Ladány és Üröm falukat kapta, s ezeken kívül Boros-Jenőn is volt jószága. De nem a Zaránd vármegyei Borosjenőn, ahol a későbbi Tiszák szerepelnek, hanem Pilis vármegyében (ma Pilisborosjenő). 1327-ben Tiszay Pál Csongrád vármegye szolgabírája, 1341-ben Tisza Jakab fiai Bihar várme­gyében, Süvegben birtokosok. Itt aztán hosszú időre megszűnnek a különben is gyér adatok, egész a XVI. századig. Ekkor kap címeres nemességet 1578. április 12-én Rudolf királytól Tisza Tamás feleségével, Orsolyával, gyermekeivel, Mihállyal, Katával, Ilonával és László nevű testvérével egyetemben (1551- ben tért haza konstantinápolyi követségéből). Ez a Tisza címer viszont teljesen más volt, mint a ma ismert Tisza címer, zöld mezőben ágaskodó farkas és hold. Tisza Tamásnak háza, szőlője és földje volt Szatmáron és Tasnádon. Gyermekei sorsát pedig homály fedi. Mindezek a Tiszák lehetnek a mai borosjenői Tisza família ősei, de összekötő genealógiai ka­pocs híján minden kétséget kizárólag legelső ősnek Tisza György deákot kell tekinteni. Aki feleségével és két sógorával együtt 1636. június 21-én I. Rákóczi György erdélyi fejedelem­től Arad, Csanád és Temes vármegyékben a török hódoltsági területhez tartozó vidékeken tizennégy falut és pusztát kapott adományba. A lánya, Erzsébet Csulay György erdélyi református püspök fele­sége lett. Fia, Tisza István, aki birtokszerzései és ügyes gazdálkodása, valamint politikai szereplése és Várad védelménél kitüntetett vitézsége által először emelte ki a Tisza nevet a közrendű nemesek sorából. Tisza lakhelye a Zaránd vármegyei Borosjenőben volt, onnan intézte ügyeit. Közhivatalt is vál­lalt: 1649-ben Zaránd vármegye szolgabírája, 1651-ben országgyűlési követe, majd alispánja lett. Ambícióját ez nem elégítette ki, s e tekintetben helyzete is kedvező volt, meghitt barátja, a történetíró Szalárdi János és sógora, Csulay püspök az erdélyi fejedelmi udvarnál befolyásos emberek voltak, s célja elérésében hathatósan támogatták.

Next