Matrikula, 2021 (11. évfolyam, 1. szám)
2021 / 1. szám - Szabó Előd: Belterjesség vagy endogámia?
Matrikula Belterjesség vagy endogámia? Szabó Előd (szaeltan@gmail.com) Mostanában több helyről hallhatjuk, hogy a régi időkben - éspedig főleg falun - nagy volt a belterjesség. Van, aki ezzel magyarázza a mai betegségeket, rendellenességeket, beteg gyermekeket, a korabeli gyermekhalandóságot és van, aki a soknak vélt ikerszülést is. Mivel ez a városi legenda is eddig csak szájról szájra tudott terjedni, az online, facebookos világban viszont egy-egy életszerűtlen, alap nélküli, torzított vagy általánosító kijelentésre a későbbiekben akár „iskolákat alapíthatnak”, mindenképp szánni kell időt a vélekedések és nem kellő vizsgálódás szülte általánosítások ellenvéleményezésére. Szerencsére ma már vannak olyan kutatások, amelyekre lehet ez irányban támaszkodni. Ennek ellenére a hangzatos általánosítások jellegüknél fogva könnyen terjednek és elkezdtek beivódni a laikus köztudatba - értve ez alatt az érintett térségeket is. A településfeldolgozó kutatásaim során képződött eredmény kifejezetten alkalmas arra, hogy ezt a kérdést akár több ezer ma élő ősetre nézve megvizsgáljuk, úgy döntöttem, hogy írnom kell a kérdésről. A használt családfa-szerkesztő programban több tízezer különböző korokban élt személy felmenőit tudom analizálni kifejezetten az ősvesztés (több ágon azonos felmenők) jelenlétének vizsgálatára. Még ilyen jellegű kimutatást nem készítettem ugyan, számadatokkal, arányokkal nem tudok szolgálni, de 13 éves tapasztalatomat át tudom adni. Valóban létezik egy bizonyos - döntő többségben egészséges keretek közt zajló - átgondolt, logikus és következetes, sőt szükséges (!) endogámia, ami nem több, nem kevesebb puszta nemzetségi és környékbeli, azonos valláson és nemzetiségen belüli egészséges endogámiánál és semmiképp nem írható le az inkább pejoratív értelmű belterjességgel. Érdekes hozadék, hogy ezek a közelebbi-távolabbi rokonházasságok teszik igazán érdekessé a genealógiát. Munkám során ezekre mindig odafigyeltem, sokszor megvizsgálva az édes-, másod- és harmadunokatestvérek közti házasságok leszármazottainak további sorsát (gyermekszám, életidők, sok esetben a ma élőket is ismerve). Ezáltal - ha számokkal nem is szolgálhatok - van egy rálátásom, mennyire gyakori, és mennyire aggasztó vajon ez a típusú endogámia. A ránézésre kimondott "belterjesség" szóra jó példa egy elhangzott állítás, amit úgy döntöttem, gyorsan ki is vizsgálok. Az egyébként jóhiszemű állítás a következő volt: a szóban forgó község „95%-át 3 családnév alkotja és mindenki rokon már a 4. generációnál”. Szerencsére ilyen esetben a Family Search keresztelési mutatója segítségével gyors, viszonylag pontos, de mindenképp reprezentatív felmérést, számolást lehet végezni. A valóságban a 3 család a falu 47%-át teszi ki (és nem a vélt 95%-át). Az állítás azon része, hogy „mindenki rokon a 4. generációnál” nagyon szubjektív, attól is függ, mit nevezünk rokonnak. Ha úgy értjük, olyan szinten már rokon, hogy a köztük való házasodás már egészségtelen lenne, akkor ez is egy nyilvánvaló túlzás, hiszen a házasságok nagy részét ez érintené. Jellemzően ott erősödhet fel a belterjesség vélelmezése, ahol egy-két családnévből nagyszámú leszármazott él. A tapasztalat viszont 3