Medvetánc, 1983/4 - 1984/1
Pető Iván - Szakács Sándor: A gazdasági intézményrendszer átalakítása 1948-49-ben
GAZDASÁGI INTÉZMÉNYEK 1948-49 223 egységek gyakorlatilag csak irányító szerveiken keresztül érintkezhettek. A tervgazdaság kiépülő rendszerének egyik jellegzetessége éppen az lett, hogy horizontális, vertikális, tehát termelők és felhasználók közötti kapcsolatok helyett a hierarchikus kapcsolatok váltak uralkodóvá. A felhasználók igényeit így nem a közvetlen megrendelések, hanem a felettes szervek által közvetített szükségletek tervformába öntött, módosított változata jelezte. Mivel tulajdonképpen minden terméknek szerepelni kellett a központilag jóváhagyott tervben, a termelés nem tudott rugalmasan alkalmazkodni a felmerülő szükségletekhez. Az ebből származó problémákat fokozta, hogy a nagyobb vállalatokba beolvasztott kis- és középüzemek termékeinek egy része eltűnt, mivel azokat gyáripari méretekben sem előállítani, sem tervezni nem tudták. Mindennek következményeként a termelésben, a fogyasztásban, a szolgáltatásban állandósultak az ellátási zavarok, mindennapos lett a hiány. A gazdasági intézményrendszer átalakítása az 1948. évi államosítások után, mint tárgyaltuk, az 1947 második felétől érlelődő, az év végére lényegében megszülető politikai döntés végrehajtását jelentette. A kommunista párt pozíciói ekkorra lehetővé tették, hogy rövidtávú célkitűzései megváltoztatásával, az ideálisnak tekintett társadalom megteremtése érdekében áttérjen a Szovjetunióban érvényesülő gyakorlat bevezetésére. Az intézményrendszer átalakításának vezérfonalává az vált, hogy a szovjet praxis, az ottani tapasztalatok minden lényeges tekintetben mérvadóak, törvényszerű példát adnak. A vezetés úgy vélte: az intézményrendszer generális átalakításával megteremthetők a feltételek a társadalmi, gazdasági folyamatok központi vezérlésére. Ennek jegyében 1948—1949 során alapvető feladatnak tekintették, hogy a központi döntéseket zavaró, még meglévő autonóm intézményeket, szervezeteket átszervezzék, felszámolják. Mivel a koalíció számára elfogadhatatlan volt az 1944—45 előtti intézmények politikai tartalma, s mert a fegyverszüneti szerződés is előírta egy részük feloszlatását, ez a folyamat, miként a gazdasági élet intézményeinél ezt részletesebben bemutattuk, már közvetlen a háború után megindult. Az új autonóm szervezetek, intézmények megteremtése viszont igen hamar elakadt, számos téren pedig el sem kezdődött. A különböző társadalmi rétegek, csoportok érdekeit képviselő, korábban létező szervezetek közül, csak az — elsősorban a kommunista párt által irányított — szakszervezetek szerepe nőtt. A munkáltatói érdekképviseleti szervek (a korábban említett GYOSZ mellett, a KOKSZ - a Kereskedők Országos Szövetsége, a TÉBE — Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete, az IPOK — az Iparosok Országos Képviselete) a kötött gazdálkodás kiterjesztésével, az egyre szélesebb körű államosításokkal jelentőségüket, befolyásukat, fokról fokra elvesztették, 1948 közepén pedig formálisan is felszámolták magukat.27 Egy időre a koalíciós vitáknak is középpontjába került a paraszti érdekkép.