Medvetánc, 1987/2 melléklete - Fordulat és reform 1987
Lengyel László: Adalékok a Fordulat és reform történetéhez
Lengyel László ADALÉKOK A FORDULAT ÉS REFORM TÖRTÉNETÉHEZ Ez egy szubjektív emlékezés a Fordulat és reform megírásának történetére. Mások nyilván másként emlékeznének. Tudom, hogy az ilyen szubjektív eszmefuttatást méltán érheti az elfogultság, a torzítás vádja. Vállalom. A hangsúlyok az én hangsúlyaim, a jelzők az én jelzőim. Valószínűleg lehetett volna egy egyeztetett szöveget is megfogalmazni. Ekkor azonban a történet történetének történetét is meg kellene majd valakinek fogalmaznia. A Fordulat és reform örököse kíván lenni mindazoknak, akik e században Magyarországot radikális gazdasági és társadalmi változtatások révén az európai progresszióhoz és a világgazdaság mélyáramaihoz akarták kapcsolni. Közvetlenül hatottak ránk az 1953—57-es és az 1968-as reformeszmék. A közvetlen előtörténet nagyjából 1979-re nyúlik vissza. Az 1978-as gazdaságpolitikai fordulat új helyzetet teremtett. A kormányzat - ezen a továbbiakban a párt- és állami vezetést értem — szakított korábbi céljaival, és a gazdasági növekedés erőltetése helyébe az egyensúlyi politikát helyezte. E gazdaságpolitikai fordulatot a világpiaci versenyárrendszer-mechanizmus reformjával együttesen kívánták végrehajtani. A közgazdászok véleménye megosztott volt mindkét fordulat tekintetében. Azok, akik később a Fordulat és reform szervezőivé, szerkesztőivé, íróivá váltak, akkoriban úgy vélekedtek, hogy a növekedés megállítása szükségszerű, az adósság növekedése akár a beruházások, akár az életszínvonal javára helytelen. Ugyanakkor a gazdasági mechanizmus megújítására nem találták alkalmas eszköznek a viágpiaci versenyárrendszer bevezetését. Bírálták szakmailag magát az árelképzelést, azt a feltételezést, hogy a gazdaság, a vállalatok így jobban összekapcsolhatók lesznek a világpiaccal, illetve hogy az árak liberalizálása helyett egy diktált áralku feltételeit fogjuk megteremteni. De a kritika kiterjedt arra is, hogy az ármechanizmus ilyen átalakítása már bevezetésekor meg kell hogy bukjon, el kell hogy veszítse erejét, mert beleütközik egy olyan monopolizált vállalati szervezeti rendszerbe, amely nem hagyja érvényesülni a megfogalmazott elveket és intézkedéseket. E rövid távú bírálatok visszavezethetők arra, hogy már ebben az időszakban körvonalazódtak egy kétfelé ágazó, de egygyökerű közgazdasági eszmerendszer körvonalai. Ez az „új gazdaságtan” egyszerre tartalmaz monetista, monetarista és institúciós, institucionalista elemeket. Abból indul ki, hogy a magyar gazdaság lényegét tekintve nem egy felülről lefelé lineárisan szervezett, hierarchikus paternalista rendszer, amely naturális redisztribúcióra épül, hanem egy pénzzel