Medvetánc, 1987/2 melléklete - Fordulat és reform 1987

Lengyel László: Adalékok a Fordulat és reform történetéhez

Lengyel László ADALÉKOK A FORDULAT ÉS REFORM TÖRTÉNETÉHEZ Ez egy szubjektív emlékezés a Fordulat és reform megírásának történetére. Mások nyilván másként emlékeznének. Tudom, hogy az ilyen szubjektív eszme­­futtatást méltán érheti az elfogultság, a torzítás vádja. Vállalom. A hangsúlyok az én hangsúlyaim, a jelzők az én jelzőim. Valószínűleg lehetett volna egy egyez­tetett szöveget is megfogalmazni. Ekkor azonban a történet történetének törté­netét is meg kellene majd valakinek fogalmaznia. A Fordulat és reform örököse kíván lenni mindazoknak, akik e században Magyarországot radikális gazdasági és társadalmi változtatások révén az európai progresszióhoz és a világgazdaság mélyáramaihoz akarták kapcsolni. Közvetle­nül hatottak ránk az 1953—57-es és az 1968-as reformeszmék. A közvetlen előtörténet nagyjából 1979-re nyúlik vissza. Az 1978-as gazda­ságpolitikai fordulat új helyzetet teremtett. A kormányzat - ezen a továbbiak­ban a párt- és állami vezetést értem — szakított korábbi céljaival, és a gazdasági növekedés erőltetése helyébe az egyensúlyi politikát helyezte. E gazdaság­­politikai fordulatot a világpiaci versenyárrendszer-mechanizmus reformjával együttesen kívánták végrehajtani. A közgazdászok véleménye megosztott volt mindkét fordulat tekintetében. Azok, akik később a Fordulat és reform szer­vezőivé, szerkesztőivé, íróivá váltak, akkoriban úgy vélekedtek, hogy a növeke­dés megállítása szükségszerű, az adósság növekedése akár a beruházások, akár az életszínvonal javára helytelen.­ Ugyanakkor a gazdasági mechanizmus meg­újítására nem találták alkalmas eszköznek a viágpiaci versenyárrendszer beveze­tését. Bírálták szakmailag magát az árelképzelést, azt a feltételezést, hogy a gaz­daság, a vállalatok így jobban összekapcsolhatók lesznek a világpiaccal, illetve hogy az árak liberalizálása helyett egy diktált áralku feltételeit fogjuk megte­remteni.­ De a kritika kiterjedt arra is, hogy az ármechanizmus ilyen átalakí­tása már bevezetésekor meg kell hogy bukjon, el kell hogy veszítse erejét, mert beleütközik egy olyan monopolizált vállalati szervezeti rendszerbe, amely nem hagyja érvényesülni a megfogalmazott elveket és intézkedéseket.­ E rövid távú bírálatok visszavezethetők arra, hogy már ebben az időszakban körvonalazódtak egy kétfelé ágazó, de egygyökerű közgazdasági eszmerendszer körvonalai. Ez az „új gazdaságtan” egyszerre tartalmaz monetista, monetarista és institúciós, institucionalista elemeket. Abból indul ki, hogy a magyar gazda­ság lényegét tekintve nem egy felülről lefelé lineárisan szervezett, hierarchikus paternalista rendszer, amely naturális redisztribúcióra épül, hanem egy pénzzel

Next