Méhészeti Lapok, 1887 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1887. augusztus-szeptember / 8-9. szám
197 1814. Nova, facilis ac utilis apes in duplicatis alvearibus colaudi ratio Glaplovits Jánostól. 1816. Elementa rei rusticae Mitterpacher Lajostól. 1817. Nova accomodissima ac utilissima apum cultura Schikulszky Józseftől. Német nyelven: 1773. Kurze Anleitung für das Landvolk, in Absicht auf die Bienenwirthschaft, für die k. k. Erbhinder, insbesonderheit aber für das Königreich Ungarn. Toldy János cameralis inspectortól. 2 kiadás 1785. 1776. Der fahre Tirsprung des Bienenwachses M. J. Torkostól. 1795. Kurzer Unterricht zu einer natürlichen Bienenzucht. Bogsch János eredeti munkája. 1805. Kurze Anleitung zur Bienenzucht Ruffinyi Sámueltől. 1814. Die Bienenzucht in Doppelstöcken Csaplovits Jánostól. 1817. Die Theorie für der für elst er lichten Krankheit der Vaulbrut. Dr. Sonnenbergtől. 1818. Wirthschaftliche Bienenzucht. Marton Gábor munkájának német fordítása Leibitzer Jánostól. 59 év alatt 34 mű összesen 47 kiadásban, nem számítva az apróbb értekezéseket, melyek gazdasági munkákban, különösen pedig J. Langén, brassói lyceumi tanártól (Schirach sógorától) a felső-lausitzi méhészeti társulat évkönyveiben láttak napvilágot, és mindezek — igen kevés kivétellel — a kor színvonalán is állottak; némelyek, nevezetesen Toldy Inspector, Szuhányi János és Chabicsovszky György munkái elméleti tekintetben is oly kitűnők, hogy eltekintve Janschától, egész Dzierzonig, a német méhészeti irodalom sem képes jobbakkal dicsekedni.*) 1818-tól azonban nagyobb hézag támad a méhéhészeti irodalomban; II. Ferencz halálával ugyanis egészen megváltoztak a viszonyok s a méhészet ugy látszik kegyvesztes lett az udvarnál, hosszú időn át semmi sem történt annak érdekében; csak egy 1828. évi márczius 28-ról kelt kancelláriai rendelet látszik ismét visszaemlékezni a Mária Theresiai traditiókra, amennyiben az utak mellé hársfákat rendel ültettetni. Ez volt az utolsó, amit e század első felében a kormány hazánk méhészetének érdekében tett s ezzel a mostoha gyermek sorsára bocsájtotta azt. A tétlenség káros visszahatása csakhamar a méhészetnek még rohamosabb hanyatlásában nyilvánult s a keresetnek ezen gazdag forrása, mely még csak nem rég is annyi kéznek adott foglalkozást és annyi embernek biztosította existentiáját, megdöbbentő arányokban kezdett apadni. 1816-ban Czövek István még virágzó méhészetekről beszél és azt mondja, hogy Lőcse és Késmárk vidéken gyönyörű méheskerteket látott.a) * 2 9 Ez tény, így Szuhányi János a méhek nemi viszonyai tekintetében teljesen tisztában volt (Szorgalmas méhész 2—3. lap) ; tudta, hogy a párosodás a szabadban történik (7. lap); hogy az anya egész életére csak egyszer termékenyül (10. lap), sőt ismerte a termékenyülés jelét is (8. lap); tudta, hogy minden munkás pete vagy álcza anyává fejlődhetik (38—39. lap), hogy a munkások kivételesen hímeket szaporíthatnak (5. lap) stb. Kérdés, ki tudott ennél többet azon időben a méhekről ? 2) Legújabb és leghaszn. méhészkönyv 255. lap.