Méhészeti Lapok, 1887 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1887. augusztus-szeptember / 8-9. szám

197 1814. Nova, facilis ac utilis apes in duplicatis alvearibus colaudi ratio Glaplovits Jánostól. 1816. Elementa rei rusticae Mitterpacher Lajostól. 1817. Nova accomodissima ac utilissima apum cultura Schikulszky Józseftől. Német nyelven: 1773. Kurze Anleitung für das Landvolk, in Absicht auf die Bienen­­wirthschaft, für die k. k. Erbh­inder, insbesonderheit aber für das König­­reich Ungarn. Toldy János cameralis inspectortól. 2 kiadás 1785. 1776. Der f­ahre Tirsprung des Bienenwachses M. J. Torkostól. 1795. Kurzer Unterrich­t zu einer natürlichen Bienenzuch­t. Bogsch János eredeti munkája. 1805. Kurze Anleitung zur Bienenzuch­t Ruffinyi Sámueltől. 1814. Die Bienenzuch­t in Doppelstöck­en Csaplovits Jánostól. 1817. Die Theorie für der für elst er lichten Krankheit der Vaulbrut. Dr. Sonnenbergtől. 1818. Wirthschaftliche Bienenzuch­t. Marton Gábor munkájának né­met fordítása Leibitzer Jánostól. 59 év alatt 34 mű összesen 47 kiadásban, nem számítva az apróbb értekezéseket, melyek gazdasági munkákban, különösen pedig J. Langén, brassói lyceumi tanártól (Schirach sógorától) a felső-lausitzi méhészeti társulat évkönyveiben láttak napvilágot, és mindezek — igen kevés ki­vétellel — a kor színvonalán is állottak; némelyek, nevezetesen Toldy Inspector, Szuhányi János és Chabicsovszky György munkái elméleti te­kintetben is oly kitűnők, hogy eltekintve Janschától, egész Dzierzonig, a német méhészeti irodalom sem képes jobbakkal dicsekedni.*) 1818-tól azonban nagyobb hézag támad a méhéhészeti irodalomban; II. Ferencz halálával ugyanis egészen megváltoztak a viszonyok s a mé­hészet ugy látszik kegyvesztes lett az udvarnál, hosszú időn át semmi sem történt annak érdekében; csak egy 1828. évi márczius 28-ról kelt kancelláriai rendelet látszik ismét visszaemlékezni a Mária Theresiai tradi­­tiókra, a­mennyiben az utak mellé hársfákat rendel ültettetni. Ez volt az utolsó, a­mit e század első felében a kormány hazánk méhészetének érdekében tett s ezzel a mostoha gyermek sorsára bocsáj­­totta azt. A tétlenség káros visszahatása csakhamar a méhészetnek még roha­mosabb hanyatlásában nyilvánult s a keresetnek ezen gazdag forrása, mely még csak nem rég is annyi kéznek adott foglalkozást és annyi embernek biztosította existentiáját, megdöbbentő arányokban kezdett apadni. 1816-ban Czövek István még virágzó méhészetekről beszél és azt mondja, hogy Lőcse és Késmárk vidéken gyönyörű méheskerteket látott.a) * 2­ 9 Ez tény, így Szuhányi János a méhek nemi viszonyai tekintetében teljesen tisztában volt (Szorgalmas méhész 2—3. lap) ; tudta, hogy a párosodás a szabadban történik (7. lap); hogy az anya egész életére csak egyszer termékenyül (10. lap), sőt is­merte a termékenyülés jelét is (8. lap); tudta, hogy minden munkás pete vagy álcza anyává fejlődhetik (38—39. lap), hogy a munkások kivételesen hímeket szaporíthatnak (5. lap) stb. Kérdés, ki tudott ennél többet azon időben a méhekről ? 2) Legújabb és leghaszn. méhészkönyv 255. lap.

Next