Méhészeti Lapok, 1887 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1887. augusztus-szeptember / 8-9. szám
198 és már 1831-ben — tehát csak 15 évvel később — Staut József azt mondja, hogy nem ismer egész Magyarországon embert, aki 100 kaptár méhhel bírna.1) Csak egyes helyeken, ahol a nép nem tudott régi foglalkozásától felhagyva, más kereset után nézni, tenyésztettek még csupán szakszerűen méheket, másfelé ha voltak is méhek, semmi súlyt sem fektettek többé reájuk. Az ipar és kereskedés a méhészettel karöltve hanyatlottak; minél kevesebb volt a méh, annál kevésbbé érezték annak szükségességét; végtére nem kereste a mézet senki, akinek épen volt, adta amint vették, talán még örült is, hogy megszabadulhatott tőle. Ezek voltak a magyar méhészetnek legsötétebb, jövő és kilátás nélküli napjai. A régi gárda hívei, kik más körülmények között kezdtek foglalkozni a méhek tenyésztésével — és bár sokszor csóválták fejeiket a megváltozott viszonyok fölött, halálig hívek maradtak hozzá — egymás után dőltek ki és helyeikbe lépni senki sem vállalkozott; a méhek zsongó bongó világát néma tétlenség váltotta fel; a hajdan gazdag kaptárak kiürülve lomtárba kerültek, vagy ott feledve üresen ásítoztak az elhagyatott méhes pókhálói között. A jobb napokat ért méhesek maguk is roskadozva indultak a föld felé, régi jó gazdáik után, amíg megszánták a jószivü szomszédok és apródonként feltüzelték. így pusztultak el a legvirágzóbb méhészetek; úgy látszott, hogy a méhtenyésztés utolsó napjait éli, és ha valami hatalmas szózat fel nem riasztja a szunnyadozókat, elhitethettük volna magunkkal, hogy a cultúra tetőpontja felé sietünk.2) — mert kivéve néhány öreg papot és tanítót, akik nem akarták épen méheiket elpusztítani, méhek tenyésztetével alig foglalkozott valaki. A méhészettel együtt hanyatlott annak irodalma is; 1818-tól 1868-ig, tehát 50 év alatt magyar és német nyelven összesen csak 19 méhészeti munka jelent meg, — ezek közül is csak 12 önállóan, a többi részint mint gazdasági, részint mint mai munkák kiegészítő része. Ezek: 1831-ben Leghasznosabb és új felfedezésekkel írott rövid gazdasági munka. Tsötönyi Mártontól (méhekről 269—282. lap.) 1831-ben A mezei gazdaság kézi könyve. Szant Józseftől. 2-ik kiadás 1835. a méhekről (142—149. lap). 1833. A méhészet kérdésekre és feleletekre röviden felosztva. Milotai Ferencztől. 1835. A tapasztalt méhész gazda, ózdi Pétertől. 1835. Leibitzer János gazdasági könyve, melynek X-ik kötete a méh tenyésztést is felöleli. 1836. Szeleid méhtenyésztési. Nutz Tamás után Némethy József. ) A mezei gazda kézi könyve 143. lap. zs Washington tudvalevőleg a cultura előhírnökének nevezte a méhet; Dr. Magerstadt pedig azzal toldotta meg ezt, hogy a magasabb cultura elül azonban visszahúzódik, — úgy mint Dr. Rodiczky mondja a méh fel a gyárvárosok szájáról és kerüli az ipar aranyos körmeit.