Mélyépítéstudományi Szemle, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1955-06-01 / 6. szám

Mérnöki oklevelét 1816-ban szerezte meg a pesti Tudományegyetem keretében működő Mérnöki Intézetben. (Institutum Geometricum.) Előbb a Tisza, utóbb a Duna vízrajzi felvételénél dolgo­zott Huszár Mátyás mellett, majd 1829-ben rá­bízták az egész dunai „mappáció“ vezetését, sőt a dunai hajózási mérnöki tiszt ellátását is — bár csak ideiglenes minőségben. A dunai felvételek, melyek nemcsak a Duna-szabályozás, de a hajó­zás megindításának is az előfeltételét jelentették, valamint az Alduna szabályozásáról és a Lánc­­hídról írott cikke, hívták fel reá Széchenyi figyel­mét. Ekkor került szoros kapcsolatba Széchenyi­vel, akinek aztán élete végéig legközvetlenebb munkatársa, műszaki tanácsadója lett. Közös tanulmányút után fogtak nagy munkájukhoz, az Alduna szabályozásához és a később Széchenyiről elnevezett vontató­út megépítéséhez. Bár a mun­kálatok befejezését Bécs gáncsoskodása megaka­dályozta, Vásárhelyinek mégis sikerült az akkori hajók számára járhatóvá tenni az Aldunát s ezzel biztosítani a hajózást Bécstől a Fekete-tengerig. A munkálatok alapjául szolgáló s korában párat­lanul tökéletes térképek és a hihetetlenül nehéz körülmények között végzett felvételezés, majd maga a folyószabályozás egyaránt kivívták nem­csak a kortársak, de az utókor csodálatát is. A munkálatok eredményességét nemcsak az anyagi nehézségek­­— a kormányszervek akadé­koskodása — nemcsak a törökök hasonlóképpen ellenséges magatartása s a feladat újszerűsége hát­ráltatta, hanem a fellépő járványok is, melyek szinte megtizedelték a munkatársak sorait. Maga Vásárhelyi is csak betegen és élete veszélyezteté­sével tudta vállalt kötelességét teljesíteni. Az aldunai munkálatok ideiglenes befejezése után fogott főműve, a Tisza-szabályozás tervének elkészítéséhez. Széchenyi már korábban is élénk figyelemmel kí­sérte a Tisza-szabályozás ügyét. Felismerte az ad­digi elszigetelt munkálatok eredménytelenségének okát, és a szabályozás feladatát egy modern, egy­séges vízgazdálkodási program keretében ,,a Tisza­­völgy rendezésével­ kapcsolatban kívánta meg­oldani. Ezért igyekezett a korábban szétforgácsolt erőket egy hatalmas szervezetbe, a Tiszavölgyi Társulatba tömöríteni, ezért kérte fel — hivata­losan : a nádor révén — Vásárhelyit egy egységes folyószabályozási terv elkészítésére, mely a helyi szempontokat érvényesítő és meddő viszálykodásra okot adó addigi tervekkel szemben biztosíthatná a közös munka lehetőségeit. Ez az irodalmi hivat­kozások révén „előleges javaslat“ néven közismert terv azonban részletesen csak a Felső-Tisza sza­bályozásának vitatott kérdésével foglalkozott­­— az egész Tisza szabályozásának csak az alapelveit foglalta össze. A zseniális terv­vázlat azonban már önmagában is mutatta Vásárhelyi elgondolásának helyességét, úgyhogy a vita eldöntésére meghívott külföldi szakértők — Fonte A. F. és Francesconi mérnökök — feltétel nélkül elfogadták azt. Utóbb — egy év alatt — Vásárhelyi elkészítette a „Tisza folyó általános szabályozásának tervét“ is. Ez a terv azonban az idők folyamán elkallódott, fele­désbe merült s­­ a Vásárhelyi-irodalomban eddig egyáltalán nem szerepelt. Nyomtatásban mindez­­ideig csak egyes részletei jelentek meg — egy kal­lódó kéziratos másolatból idézve — „A Tisza hajdan és most“ c. hivatalos kiadvány egyik 1906-ban közreadott kötetében. Vásárhelyi tervének itt részletesen kifejtett alap­elve szerint az első feladat a csekély esésű folyó le­­folyási viszonyainak megjavítása, a kanyargó me­der átvágásokkal való megrövidítése. Csak ha már az árhullámok levonulását meggyorsítottuk, lehet eredményes az ármentesítés, a folyó kiöntésének korlátozása — töltésezéssel. A folyó szabályozá­sát és az ármentesítést azonban Vásárhelyi egy­mással szoros kapcsolatban lévő feladatnak tekin­tette : „A töltéseknek — mondja — nemcsak az áradásokat kellene megóvni, hanem helyezteté­sük által arra kell törekedni, hogy általuk maga a folyó is jobb karba tétessék, úgy, hogy ágya eme­lése meggátoltatván épp annak mélyítése eszkö­zöltessék“. ,,A főfeladat — tehát — hogy amen­­­nyiben a helybeli viszonyok megengedik, a szabá­lyos töltés építése megközelítessék. ..“ Vásárhelyi azonban meghalt mielőtt még tervét megvalósítani, vagy­ legalábbis a terv megvalósí­tását biztosítani tudta volna. Egészségét a hosszú évek emberfeletti erőfeszítései tönkretették. 1846. április 8-án a Tiszavölgyi Társulat értekezletén — megtámadott tervének védelme közben — szív­­szélhűdés érte és meghalt. Ezért volt kény­telen Széchenyi Paleocapához a Pó szabályozás európai hírű tervezőjéhez fordulni, hogy­ az ő tekintélyével biztosítsa a Tisza egységes és tervszerű szabály­ozásának megvalósítását. Két­ségtelen, hogy Paleocapa magáévá is tette Szé­chenyi és Vásárhelyi közös elvét a Tiszavölgy egy­séges rendezésének szükségességéről, mely szerint a Tisza-szabályozás és az ármentesítés a megol­dandó feladatnak csak az első részét jelentik, amit a lecsapolásnak és az öntözésnek kell követnie. Elfogadta Vásárhelyi szabályozási tervének alap­­elvét is — az átvágások és a töltésezés együttes alkalmazását — azonban, nyilvánvalóan, mert nem volt ideje arra, hogy a Tisza sajátos természe­tét kellően megismerje, a két tényező szerepét és jelentőségét Vásár­helyitől némileg eltérően ítélte meg. Éppen ezért javaslatában a feladat gyakorlati megoldását illetően letért a Vásárhelyi által kije­lölt útról. A Vásárhelyi-féle terv és Paleocapa módosító javaslata közti eltérés azonban távolról sem olyan nagy, mint azt általában feltüntették, és legfőkép­pen helytelen az a beállítás, hogy Vásárhelyi az át­vágásokat, Paleocapa pedig a töltésezést részesí­tette volna előnyben. Vásárhelyi terve — mai szemmel nézve — éppen a töltések kérdésében volt a körültekintőbb és a megalapozottabb ! Vásárhelyi a Tisza 120 kanyarulatának 102 át­vágással való megrövidítésével a folyó eredeti hosszát 38%-kal kívánta megrövidíteni. Paleocapa igaz ugyan, hogy csak 21 átvágást tartott elenged­hetetlenül szükségesnek, de ezzel is — mivel éppen a legnagyobb kanyarokat akarta átvágni 17%-os rövidülést lehetett volna elérni. Hasonló­képpen nem a számszerű adatok mutatják a két terv különbségét a töltések kérdésében sem, hiszen 285

Next