Mélyépítéstudományi Szemle, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955-06-01 / 6. szám
Mérnöki oklevelét 1816-ban szerezte meg a pesti Tudományegyetem keretében működő Mérnöki Intézetben. (Institutum Geometricum.) Előbb a Tisza, utóbb a Duna vízrajzi felvételénél dolgozott Huszár Mátyás mellett, majd 1829-ben rábízták az egész dunai „mappáció“ vezetését, sőt a dunai hajózási mérnöki tiszt ellátását is — bár csak ideiglenes minőségben. A dunai felvételek, melyek nemcsak a Duna-szabályozás, de a hajózás megindításának is az előfeltételét jelentették, valamint az Alduna szabályozásáról és a Lánchídról írott cikke, hívták fel reá Széchenyi figyelmét. Ekkor került szoros kapcsolatba Széchenyivel, akinek aztán élete végéig legközvetlenebb munkatársa, műszaki tanácsadója lett. Közös tanulmányút után fogtak nagy munkájukhoz, az Alduna szabályozásához és a később Széchenyiről elnevezett vontatóút megépítéséhez. Bár a munkálatok befejezését Bécs gáncsoskodása megakadályozta, Vásárhelyinek mégis sikerült az akkori hajók számára járhatóvá tenni az Aldunát s ezzel biztosítani a hajózást Bécstől a Fekete-tengerig. A munkálatok alapjául szolgáló s korában páratlanul tökéletes térképek és a hihetetlenül nehéz körülmények között végzett felvételezés, majd maga a folyószabályozás egyaránt kivívták nemcsak a kortársak, de az utókor csodálatát is. A munkálatok eredményességét nemcsak az anyagi nehézségek— a kormányszervek akadékoskodása — nemcsak a törökök hasonlóképpen ellenséges magatartása s a feladat újszerűsége hátráltatta, hanem a fellépő járványok is, melyek szinte megtizedelték a munkatársak sorait. Maga Vásárhelyi is csak betegen és élete veszélyeztetésével tudta vállalt kötelességét teljesíteni. Az aldunai munkálatok ideiglenes befejezése után fogott főműve, a Tisza-szabályozás tervének elkészítéséhez. Széchenyi már korábban is élénk figyelemmel kísérte a Tisza-szabályozás ügyét. Felismerte az addigi elszigetelt munkálatok eredménytelenségének okát, és a szabályozás feladatát egy modern, egységes vízgazdálkodási program keretében ,,a Tiszavölgy rendezésével kapcsolatban kívánta megoldani. Ezért igyekezett a korábban szétforgácsolt erőket egy hatalmas szervezetbe, a Tiszavölgyi Társulatba tömöríteni, ezért kérte fel — hivatalosan : a nádor révén — Vásárhelyit egy egységes folyószabályozási terv elkészítésére, mely a helyi szempontokat érvényesítő és meddő viszálykodásra okot adó addigi tervekkel szemben biztosíthatná a közös munka lehetőségeit. Ez az irodalmi hivatkozások révén „előleges javaslat“ néven közismert terv azonban részletesen csak a Felső-Tisza szabályozásának vitatott kérdésével foglalkozott— az egész Tisza szabályozásának csak az alapelveit foglalta össze. A zseniális tervvázlat azonban már önmagában is mutatta Vásárhelyi elgondolásának helyességét, úgyhogy a vita eldöntésére meghívott külföldi szakértők — Fonte A. F. és Francesconi mérnökök — feltétel nélkül elfogadták azt. Utóbb — egy év alatt — Vásárhelyi elkészítette a „Tisza folyó általános szabályozásának tervét“ is. Ez a terv azonban az idők folyamán elkallódott, feledésbe merült s a Vásárhelyi-irodalomban eddig egyáltalán nem szerepelt. Nyomtatásban mindezideig csak egyes részletei jelentek meg — egy kallódó kéziratos másolatból idézve — „A Tisza hajdan és most“ c. hivatalos kiadvány egyik 1906-ban közreadott kötetében. Vásárhelyi tervének itt részletesen kifejtett alapelve szerint az első feladat a csekély esésű folyó lefolyási viszonyainak megjavítása, a kanyargó meder átvágásokkal való megrövidítése. Csak ha már az árhullámok levonulását meggyorsítottuk, lehet eredményes az ármentesítés, a folyó kiöntésének korlátozása — töltésezéssel. A folyó szabályozását és az ármentesítést azonban Vásárhelyi egymással szoros kapcsolatban lévő feladatnak tekintette : „A töltéseknek — mondja — nemcsak az áradásokat kellene megóvni, hanem helyeztetésük által arra kell törekedni, hogy általuk maga a folyó is jobb karba tétessék, úgy, hogy ágya emelése meggátoltatván épp annak mélyítése eszközöltessék“. ,,A főfeladat — tehát — hogy amennyiben a helybeli viszonyok megengedik, a szabályos töltés építése megközelítessék. ..“ Vásárhelyi azonban meghalt mielőtt még tervét megvalósítani, vagy legalábbis a terv megvalósítását biztosítani tudta volna. Egészségét a hosszú évek emberfeletti erőfeszítései tönkretették. 1846. április 8-án a Tiszavölgyi Társulat értekezletén — megtámadott tervének védelme közben — szívszélhűdés érte és meghalt. Ezért volt kénytelen Széchenyi Paleocapához a Pó szabályozás európai hírű tervezőjéhez fordulni, hogy az ő tekintélyével biztosítsa a Tisza egységes és tervszerű szabályozásának megvalósítását. Kétségtelen, hogy Paleocapa magáévá is tette Széchenyi és Vásárhelyi közös elvét a Tiszavölgy egységes rendezésének szükségességéről, mely szerint a Tisza-szabályozás és az ármentesítés a megoldandó feladatnak csak az első részét jelentik, amit a lecsapolásnak és az öntözésnek kell követnie. Elfogadta Vásárhelyi szabályozási tervének alapelvét is — az átvágások és a töltésezés együttes alkalmazását — azonban, nyilvánvalóan, mert nem volt ideje arra, hogy a Tisza sajátos természetét kellően megismerje, a két tényező szerepét és jelentőségét Vásárhelyitől némileg eltérően ítélte meg. Éppen ezért javaslatában a feladat gyakorlati megoldását illetően letért a Vásárhelyi által kijelölt útról. A Vásárhelyi-féle terv és Paleocapa módosító javaslata közti eltérés azonban távolról sem olyan nagy, mint azt általában feltüntették, és legfőképpen helytelen az a beállítás, hogy Vásárhelyi az átvágásokat, Paleocapa pedig a töltésezést részesítette volna előnyben. Vásárhelyi terve — mai szemmel nézve — éppen a töltések kérdésében volt a körültekintőbb és a megalapozottabb ! Vásárhelyi a Tisza 120 kanyarulatának 102 átvágással való megrövidítésével a folyó eredeti hosszát 38%-kal kívánta megrövidíteni. Paleocapa igaz ugyan, hogy csak 21 átvágást tartott elengedhetetlenül szükségesnek, de ezzel is — mivel éppen a legnagyobb kanyarokat akarta átvágni 17%-os rövidülést lehetett volna elérni. Hasonlóképpen nem a számszerű adatok mutatják a két terv különbségét a töltések kérdésében sem, hiszen 285