Mérleg, 1957 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1957-05-31 / 1. szám

ORMI dolgozók linttül Június 1-től új bérrendszer a külkereskedelemben A bérrendezés alapelvei — Átszervezik a nomenklatúra­ — Új prémiumrendszer Szakszervezeti feladatok Amikor ez a lap az olvasó kezébe kerül, június első nap­jaiban, a külkereskedelmi vál­lalatok alkalmazottai számára már életbe lépett az új bér­rendszer. A Gazdasági Bizott­ság határozata alapján a Mun­kaügyi­­Minisztérium rendelete értelmében június 1-én lép­nek életbe az új fizetések és ezek szerint a ledolgozott első hónap után, július 2-án vi­szik haza a dolgozók az első új összegű keresetet. Az új fizetésekről megkér­deztük Hantos Miklós elvtár­sat, a Külkeres­kedelmi Mi­nisztérium munkaügyi osztá­lyának vezetőjét. A következő tájékoztatást adta: — A végrehajtási utasítást most készíti­ minisztériumiunk, ezért annak részleteiről még nem beszélhetünk. Lényeges­nek tartom azonban a Gazda­ság­ Bizottság által elfogadott és a Mu­nkaügyi Minisztériu­mi rendeletben foglalt alapel­vek ismertetését is. Ezek sze­rint a külkereskedelemben el kívánjuk tüntetni azokat az aránytalanságokat, amelyek a bérezésben, részben az egyes külkereskedelmi vállalatok között mutatkoznak, részben népgazdasági szinten a­­kül­kereskedelemben foglalkozta­tottak és más területen — például az iparban — hasonló munkakörben dolgozók fizeté­se között tapasztalható. — A bérek nivellálása az egész külkereskedelemben bér­emelést jelent, de természete­­s,,­ nem mindenütt egyenlő mérték­ben. A népgazdaság mai helyzetét, anyagi lehető­­­­égein­ket, és a mai fizetéseket figyelembe véve, véleményem szerint a külkereskedelmi dol­gozók fizetése jelentősen meg­javul. A javításnak két forrá­sa van. Egyik az állami támo­gatás, a másik a Miniszterta­nács által a tárca rendelke­zésére bocsátott prémiumke­ret egy részének felhasználá­sa. Igen lényeges az új pré­miumrendszer is, amely az ex­port­forgalmi jutalékból és az árkiegyenlítési prémiumból áll.­­ A külkereskedelem fon­tosságának, az itt dolgozók munkájának fokozott elismeré­sét jelenti, hogy megszűnik az az igazságtalan hátrányos helyzet, amiben — mondjuk — egy külkereskedelmi vál­lalati könyvelő, vagy gépírónő volt, azzal szemben, aki telje­sen hasonló munkát végzett valamelyik nehézipari válla­latnál. Azzal, hogy a népgaz­daság különböző ágaiban egy szintre hozzuk a fizetéseket, végeredményben egész bér­rendszerünk struktúráján haj­tunk végre alapvető változáso­kat.­­ Az alapvető változást mu­tatja az is, hogy teljesen át­szervezzük az eddigi nomen­klatúrát. A múltban három­száz munkakört­ ismert a kül­kereskedelmi bérrendszer. Most a megközelítően azonos forint értékű munkaköröket összevontuk és a jövőben ösz­­szesen húsz munkaköri cso­port lesz, szélesebb bérhatá­rok között. Jóval nagyobb lesz az igazgatók­ munkaköre, akik a szakszervezettel egyetértés­ben sokkal szabadabb kézzel határozhatják meg egy-egy dolgozó fizetését, beosztásának fontossága és munkájának ér­téke szerint. A jobb munkát könnyebben lehet így honorál­ni és jobban biztosítjuk egy­­egy dolgozó előmenetelét is. Hasonló szellemben szabályoz­zuk a jövőben az új besorolá­sokat. A gyakran adódó új és új feladatok elvégzésére szükséges új munkaköröket eddig a vállalatok a minisz­tériumok útján a Miniszterta­nácstól kellett, hogy kérjék. A jövőben az igazgatók a meg­levő munkaköri csoportokon belül a szakszervezettel egyet­értésben saját hatáskörükben létesíthetnek új besorolásokat.­­ Az új prémiumrendszer is igen jelentős dolog. Míg például az iparban csak a százszázalékos tervteljesítésen C­­­i ’ 1 jerAn­i,imnc*t £2­­►THt witiS ,ti«Mt«»ssto* ** ennek is megvan a felső ha­tára, a külkereskedele­mben minden befolyt deviza ut­án — tehát már „egyetlen” dollár után is — jutalékot fizetünk, s ennek nem szabunk felső határt. Az árkiegyenlít­ésnél elért megtakarítás után is azonnal prémiumot fize­tünk, bár itt a másik oldalon a túl­lépés után térítendő p­enálé áll. Persze a prémiumot a vállalat kapja (az téríti a pö­­nálét is) és az elosztás az igaz­gató feladata. Úgy lrtjuk, hogy a második negyedév után körülbelül az alapbér húsz százalékát fogjuk préri­­ám­ként kifizetni az egész külke­reskedelemben. — Megoldatlannak tanom e pillanatban még a nye­vpót­­lék kérdését. Természe­tesen, aki eddig nyelvpótlékot ka­pott, az továbbra is megkapja és változatlanul érvényes az az alapelv, hogy pótlékot annak kell fizetni, akki napi m­unká­jában rendszeresen fe­lhasz­nálja nyelvtudását. Eddig azonban a munkaki­nöket nyelvpótlék szempontjából is részletesen felsorolták és mi­vel az eddigi munkakörö­k ösz­­szeolvadnak,kell majd valami intézkedés,hogy új beosztások, új alkalmazások, mun­­kaköri változások esetén kiknek kell majd nyelvpótlékot adni.­­ Fel szeretném, egyébként hívni a figyelmet arra, hogy a szakszervezeti bizottságokra kereskedelmünk egyik­ leg­bonyolultabb ágazata a külke­reskedelem. Azoknak, akik itt kívánnak elhelyezkedni, foko­zott követelményeknek kell megfelelniük. A kereskedelmi érzék, tárgyalóképesség mel­lett, nyelvtudás, alapos áru- és gyártási­smeret, a n­emzet­­közi kereskedelem techr­­ikájá­nak (lebonyolítási, f­izetési rendszerek, piacok ism­­erete stb.) elsajátítása, nem utolsó sorban politikai és e­rkölcsi szilárdság, bizony nem köny­­nyű mindezekkel a képessé­gekkel rendelkező emb­ereket találni, képezni, a külke­reske­­delem káderutánpótlását el­látni. Akit erre a területre állíta­nak, az hamarosan szembe­kerül a nemzetközi piac igen jól képzett előadóival, vevői­vel, az igen gyakori k­orrup­­ciós kísérletekkel, és ember legyen a talpán, aki a­ nem­zetközi szállodák, tárgy­alóter­­mek fényes légkörébert nem szédül meg, és a kapitalista vállalatok szédületes versenyé­ben el tudja adni, — és jól tudja eladni — iparunk nem mindig legkifogásta­anabb, nem mindig korszerű termé­keit. Több gyakorlatot, több nyelvtudást Egyik legnagyobb külkeres­kedelmi vállalatunk, az ELEKTROIMPEX vezetőivel beszélgetünk erről a pr­­­blémá­­ról. Brust László vezérigaz­gató, Németh Vince személy­zeti vezető és Kardos Sándor­­né SZB elnök elmondja a gondokat, bajokat, beszél a káderutánpótlás módszereiről. A külkereskedelem­ két helyről kap új mank­­ereket. Részben a közgazdasági egye­tem külkereskedelmi tagozatá­ról, részben a gyártó­iparból kerülnek a dolgozók válla­lat apparátusába. Természete­sen attól, hogy az ELE­KTRO­­IMPEX státuszába kerülnek, még nem lesznek külkereske­dők. Sokat kell addig m­inden­­kinek tanulnia. Azok, akik az egyetemről kerülnek ki, alapos elméleti oktatást kapnak, de eléggé hiányos az áruismeretük, kevés a kapcsolatuk a termeléssel. Aki pedig valamit el akar adni külföldön, annak alapo­san ismerni kell az­ áruját. Az nagy feladatok hárulnak a bér­rendezésekkel kapcsolatban,­­hiszen az új besorolásokat az igazgató az SZB-vel egyetér­tésben hajtja végre. Rajtuk múlik, hogy a külkereskede­lemben jelenleg meglevő bér­feszültséget a rendelet végre­hajtásával megszüntessék. Erről beszél Horváth Ede elvtárs, a KPVDSZSZ­ külke­reskedelmi szakmai bizottsá­gainak bérfelelőse is.­­ Álláspontunk szerint a bérrendezést csak az SZB-k és a bérfelelősök tevékeny részvételével oldható meg. Mi­után nem lineáris intézkedés­ről van szó, hanem új besoro­lásokról, az SZB-nek kell kép­viselnie a dolgozók érdekeit és ügyelni a meglevő igazságta­lanságok megszüntetésére, hogy elsősorban a végzett munka legyen mérvadó. Az egy-egy vállalatnak jutó ma­gasabb béralap a vállalaton belül sem jelenthet ,,egyenlős­dit”, nem nyújthat­­ lineáris emelést. Először az új besoro­lások szerinti bért kell bizto­sítani és csak a fennmaradó összeget lehet azok bérének emelésére fordítani, akiknek a régi besorolása sem volt mél­tánytalan. A rendelet és a végrehajtási utasítás most születik. Lapunk következő számaiban az új bérrendszer első tapasztalatai­ról írhatunk már részleteseb­ben. Magyar Pál mérnökök­ gyakorlati tudásá­val rendszerint nincs baj, itt a külkereskedelem technikai, pénzügyi, lebonyolítási ismere­tei hiányoznak általában és a nyelvtudás bizonyul kevésnek. Bár a nyelvtudás ebben a szakmában mindig kevés. Ha valaki egy nyelvet jól beszél, tanulja a másodikat, ha valaki „négynyelvű” azon töprenghet, melyiket tanulja meg ötödik­nek. Mit tesznek hát a vállalat vezetői, és milyen javaslataik vannak? Üzemi kapcsolatok A fiatal, egyetemről kike­rült szakembereket igyekez­nek megismertetni azzal a gyárral, mellyel kapcsolataik lesznek, azzal a termékcso­porttal alaposan, amit majd el kell adniuk. Az üzemláto­gatás, az anyagismeret állan­dó fokozása elengedhetetlen feltétele ennek a munkának. Az az ELEKTROIMPEX veze­tőinek a javaslata, hogy az egyetemisták már az ötödik év folyamán szerezzenek tudo­mást arról, hogy melyik kül­kereskedelmi vállalathoz ke­rülnek. Így még a tanítási év alatt megismerkedhetnének jö­vendő szakterületükkel. Azt mondják az elvtársak, hogy azelőtt, ha valaki erre a területre jött dolgozni, hosz­­szú ideig tanult egy tapasztalt külkereskedő mellett, „gya­kornokként” indult a szakmá­ban. Ma erre — a vállalat vezetői szerint — a létszám­­keret nem ad lehetőséget. Ha valakit felvesznek, azonnal konkrét feladatot, reszortot kell kapnia, kevés az ember. A mély vízben természetesen nehezebb megtanulni úszni, mintha a jelölt előbb egy ideig az „úszómester” kezébe kerül­ne. Ezeknek igyekeznek segí­teni: amennyit tudnak, az il­letőtől függ, mennyi idő alatt, mire viszi. Mit mond a minisztérium ? Droppa Gusztáv miniszter­helyettes elvtárs nagyrészt egyetért az ELEKTROIMPEX véleményével. — Vegyük sorra a kérdése­ket — mondja. — Az egye­temisták természetesen nem kész külkereskedők, amikor végeznek, képezni kell őket. PS Igi Yan Sa­m­iP/IFPaMknél, orvosoknál, jogászoknál is. Az iskola jó alapot ad, aztán jön az élet. Ott újra tanulni kell. Avval egyet kell érteni, hogy jó lenne, ha az egyetemista már az ötödik év folyamán eldöntené, hova akar menni. Ma már nincs kötelező elhe­lyezés, mindenki maga vá­lasztja meg a vállalatot, ahová menni akar. A negyedik év után a nyári gyakorlaton — bár ennek rendszere ez idén még nem teljesen tisztázott — a tanulók megismerkedhetnek az őket érdeklő vállalattal, azután az utolsó évben már készülhetnek a szakmára. — A kereskedelem-techni­kai tanfolyamok is nagy se­gítséget nyújtanak, a minisz­tériumban jelenleg is van le­bonyolító tanfolyam, ősszel in­dul pénzügyi, műszaki, ország­ismereti és egyéb előadássoro­zat is. A műszaki tudás leg­fontosabb iskolája azonban a gyakorlat. Ki kell menni az üzemekbe, az ottani műsza­kiakkal együtt készíteni az egyes cikkek specifikációját, gyártásismeretet szerezni, ez mindenkinek egyik fontos fel­adata. — A nyelvtudás szintén rendkívül fontos. Természete­sen a külföldi út a nyelvtu­dás szempontjából csak akkor eredményes, ha a kiküldött már bizonyos alapokkal ren­delkezik. Ez legalább közép­fokú nyelvvizsgát jelent. — A „gyakornokoskodás” kérdésében nem értek telje­sen egyet az ELEKTROIM­PEX vezetőivel. Magam a NIKEX-nél dolgozván, az úja­kat mindig különböző osztályo­kon, területeken foglalkoztat­tam, mielőtt végleges beosztá­sukat megkapták. Ez belső vállalatszervezési kérdés. Tu­dom, hogy kevés az ember, de jó gazdálkodással minden megoldható. Úgy kell a mun­kát, a munkaerőt csoportosí­tani, hogy a fiatalok tanulási lehetősége meglegyen. Nem könnyű, de megoldható. Jobb összefoglalást Droppa elvtárs búcsúszavainál aligha lehetne írni. — A külkereskedők rendkí­vül fontos, felelősségteljes munkát végeznek. Mindent el kell követnünk, hogy jól kép­­zett, sokoldalú szakemberek képviseljék iparunkat a nem­zetközi piacon. falud! András !­ehéz, de szé szakma Vezetők a külkereskedelem utánpótlásáról Szellemi Olim­piász Az Elektroimpex Szakszer­vezeti Bizottsága és Vállalat­vezetősége május 20-án „Szel­lemi Olimpiész”-t rendezett. Három témakörből készítet­te el az olimpiász rendező bi­zottsága a kérdéseket éspedig: az általános műveltség, a kül­kereskedelem technikája és a sport köréből. A kérdések olyanok voltak, amelyekről az Előkészítő Bizottság feltételez­te, hogy a dolgozók általában választ tudnak rá adni. Jó hangulatban és fokozódó részvételi kedv mellett folyt le a játék annál is inkább, mivel a nyertes versenyzők azonnal és készpénzben 40— 160.—­ forintos jutalmakat kaptak. (Összesen 1050.— fo­rintot fizettek ki.) A kezdeményezés helyes. A szórakozás mellett hozzájárult a kulturális és szakmai isme­retek bővítéséhez is. Külkereskedelmi k­imutatósorozat a Közgazdasági és Jogi Könyvki­adó kiadásában. Eddig megjelent kötetek: Auszt­rália, Új-Zéland, Ausztria, Brazí­lia, Burma, Ceylon, Columbia, Ecuador, Chile, Dánia,Izland, Egyiptom, Szudán, Franciaország, Finnország, Görögország, Guate­mala, El Salvador, Honduras, Hol­landia, Belgium, Luxemburg, In­dia, Irán, Irak, Szaúd-Arábia, Szul­­tánságok, Izrael, Japán, Kanada, Mexikó, Norvégia, Pakisztán, Af­ganisztán, Svájc Svédország, Szí­ria, Jordánia, Libanon Törökor­szág, Uruguay. További kötetek előkészületben vannak. A külkereskedelmi útmu­tatók hasznos segítséget nyújta­nak a külkereskedelmi dolgozók­nak. Minden kötethez gazdasági térképmelléklet is van. Megjelent a Közgazdasági és Jogi Könyvki­adó kiadásában Szemenyey—Hal­­mosy: Nemzetközi gazdasági intéz­ményei« című könyve is. Gondtalan nyár — Ne haragudjon, hogy kés­tem egy kissé — mentegetőzik Schiller Anna, a külkereskedel­mi szakmai bizottság társada­lombiztosítási felelőse, — de a minisztériumban jártam a ba­­latonboglári gyermeküdültetés megbeszélésére és tárgyalás közben elszaladt az idő. — Én is éppen a gyermek­üdültetésről, a nyári tervekről szeretnék érdeklődni. — Vannak terveink, sőt már a kivitelezés is folyik — még­pedig, úgy gondolom, a szülők nem kis örömére. Az idén ugyanis megoldódik végre a dolgozó édesanyák egyik ko­moly nyári gondja: hova te­gyem a gyerekeket, amíg nincs iskola. — Ez tényleg sok szülő gond­ja. És miyen megoldást talál­tak? “ Úgy vélem nem rosszat. A Szabadság-hegyi Diana­­úti iskolával állapodtunk meg abban, hogy két hónapon át 250 gyermek töltheti ott a nyarat jó levegőn és megfele­lő felügyelet mellett. — Ott is alszanak majd a gye­rekek? — Nem. Napközi jellege lesz e nyaraltatásnak Reggel fel­mennek, ott ebédelnek, játsza­nak, napoznak, szórakoznak, s délután lehozzák őket. Az es­téket már a szülőkkel tölthetik. — Milyen költséget jelen majd mindez a szülőknek? Úgy számoljuk, hogy kb. havi 250.— forintot kell majd .k5OQOOIXXXXXX>XCXXXXXX>OOOOOCXXXKX>OCX>OOOOCX»OCO^^ egy gyermekért fizetni. (A külkereskedelmi szakmai bi­zottság előreláthatólag bizo­nyos részt magára vállal.) Eny­­nyiből futja hozzávetőlegesen az ebéd, (ott főzik majd az is­kolában), a közlekedés és a pedagógusok honoráriuma. — Azt hiszem,’ minden szülő örömmel értesül majd a szak­­szervezetnek erről a jó kezde­ményezéséről. ■— Reméljük. A szülőket il­letően még az a tervünk, hogy egy úgynevezett szülői bizott­ságot alakítunk az érdekelt édesanyákból édesapákból, akik segítik majd munkánkat, összeszedik a pénzt, ellenőrzik az ellátást és javaslatokat tesz­nek a napi programb­a is. A szülőket pedig arra kérjük, időben jelentsék be igényei­ket, a vállalatok pontosan állít­sák össze hány fiút és leánya lánykát küldenek.­­ Az előbb említette Schirley elvtársnő, hogy a minisztérium­ban a balatonboglári üdülésről tárgyalt. Az idén is ott nyaral­tatják majd a Zsülkeres-stec-stab dolgozók gyermekeit? !—! Ezen a nyáron & leotosidtat­juk őket. Körülbelül 240 gyer­­mek vesz részt ez évben a boglári üdültetésben. Az egyes turnusok ütemtervét már el­küldtük a vállalatoknak, kér­jük pontosan tartsák be. Így a gyerekek mindabból a jó 1x51. örömből kivehetik a részüket, ami csak e szép fürdőhelyen vár rájuk. Fonó Györgyn® csas A Diana úti iskola a Széchenyi-hegyen. A Technoimpe­x Tousfrom Megvan­ Kár volt aggódnod, mert én minden ügyiratot gondo­san megőrzök, sszlán'SSI

Next