Mérleg, 1958 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1958-05-01 / 5. szám
Reggel hét óra. Az Állami Könyvterjesztő Vállalat Deák utcai központja még kihalt. Az íróasztalokról hiányoznak az akták és csak a tavaszi napsugár szokatlan nyári melege szökik be az ablakon. Kivéve a szakszervezeti szobát, ahol a hosszú asztal mellett már egy szék sem fér el, sőt még a falnál is az szb tagjai és az ob tagjai ülnek és értekeznek. Az álmosság, a szokottnál korábbi ébredés nem látszik az arcukon, sem a szemeken. Érthető, hiszen önmagukról, a vállalat dolgozóinak ügyes-bajos dolgairól vitatkoznak, tárgyalnak. A legfőbb napirendi pont a taggyűlés előkészítése és ez felöleli a nyári üdültetést, a munkaruha problémáját, takarékosságot és mindazt ami a vállalat életét előbbre viszi munkájukat ,könnyebbé, jobbá, és eredményesebbé teszi. Miért állt le a munkaverseny ? Martz Sándorné,szb elnök rövid beszámolója után a tagok kérdeznek és javasolnak. Csak néhányat a sok közül... Kövesdi Ferencné arról beszélt, hogy a dolgozók szeretnék megvásárolni azt a muncaruhát, amit a vállalattól kapnak. De kérik a szakszervezetet, hogy árát részletekben fizethessék, továbbá panaszkodott a munkaköpenyek rossz minőségére. Ezt Emil javasolta, hogy az új munkaruhát jobb anyagból készítsék és a többletet a dolgozók szívesen kifizetik. ■— A közgazdasági bizottság is több segítséget kér az szb tagoktól és az ob elnököktől, — mondotta Bányász Emil. Ezután a munkaversenyről beszéltek. Az ÁKV-nél leállt a munkaverseny. Ennek egyik oka, hogy a könyvesboltok értékelésénél az egész üzlet tervét veszik figyelembe, de csak egy embert jutalmaznak. Pedig égi bolt jó eredménye az egész kollektíva jó munkáját dicséri. A bizalmiak feladata i,Harc a kiváló vállalatért’’ jelszóval kezdődött az ATEX vállalat szakszervezeti bizalmijainak értekezlete. Az első negyedévi tervüket kiválóan teljesítették, a második negyedben is jól állnak, de azért nem szabad elbizakodniok. Idézem Kende Miklóst, az ATEX szb elnökét: A bizalmiak egyik feladata, hogy ismertessék a szakszervezeti tagokkal, mit jelent számukra, ha a vállalat elnyeri a kiváló vállalat címet. Honti Albert, Gera Zsigmond, Fehér Ernő, Weisz Tibor, Borsos Béla és a többiek, okos javaslataikkal, bírálataikkal segítették a szakszervezet s egyben a vállalat munkáját. A boltokban állandó választékra van szükség, mert csak akkor tudják elnyerni a kiváló vállalati címet. A fiatalok kíméljék az idősebbeket a nehezebb bolti munkától. Nem kielégítő a tanulófelelősök munkája, pedig a jó szakemberek, a megbízható utánpótlás alapja a tervteljesítésnek. Befejeződik az iskola, mit csináljanak a gyerekekkel, mert az is a szakszervezet feladata, hogy a nyári szünidőben segítsenek a gyermekes szülők gondjain. Sorolhatnám tovább azokat a felszólalásokat, amelyekből a jóakarat, a vállalat iránti szeretet és a munkatársi megbecsülés tükröződik. Miután azonban még be szeretnék számolni а VII. kerületi KÖZÉRT bizalmi értekezletéről átadom a szót Dániel András részb elnöknek és a vállalat bizalmijának, Mitli Dezsőnek. А VII. kerület 185 KÖZÉRT az AKV is az А ТЕХ ! а VII.ker.KÖZÉRT üzletéből 30 bizalmi jelent meg. — Mindössze kettő hiányzott. A napirend itt is a taggyűlés előkészítése és a csoportértekezletek megtartásának segítése. Mites Dezső az ellenőri kar bizalmija valamennyi ellenőr nevében vállalta, hogy az ellenőrök segítik a bizalmiakat a taggyűlés előkészítésében. Ezután beszéltek a társadalmi tulajdon védelméről, a takarékosságról, és megállapították, hogy mindkét területen sok még a tennivaló. Dániel Andrásné bejelentette a Nőtanács megalakulását. Tagjai: három központi és két hálózati dolgozó. Érdemes volt korán kelni, mert ha azt a sok-sok problémát, amelyeket ezen a három értekezleten hallottam, megoldják, a terveket és javaslatokat valóra váltják, tényleg aranyat lelnek. Ráczalmási György a szerkesztőség megjegyzése Kövesdi Ferencné felszólalásával kapcsolatban meg kell jegyez-* nünk, hogy a munkaruha kérdé-* sének rendezése a legutóbb meg*történt és az ezzel kapcsolatos in* tézkedés nem ad lehetőséget a vállalattól kapott munkaruha megvásárlására. A felszólalással egyébként egyetértünk és későbbi időben talán sor kerül megvalósítására. Hoop készül a taggyűlésre Mi lesz a korszerű zöldség- és gyümölcsgöngyölegekkel ? Évek hosszú sora óta szinte naponta esik szó a gyümölcs- és zöldség árusításnál használt göngyölegek körüli visszás helyzetről. A sok, különféle panasz közül ezúttal csak a göngyöleg-túra kérdését akarjuk felvetni, amely erőteljesen összefüggésben van a törvénysértések, a tiszteségtelen manipulációk problémájával. Röviden szólva: lehetetlen százszázalékosan pontos és megbízható kiszolgálást követelni az el- Valami új mega Kérdést intéztünk az ügyben legjobban érdekelteikhez, véleményük szerint mi lenne a göngyöleg túrasúly megoldásának helyes útja? — Nekem úgy tűnik, hogy ez megoldhatatlan probléma — válaszolta Zalubszki Mihályné, a 47. számú zöldség- és gyümölcsbolt vezetője. — Az árut, a szállításkor, utánamérni lehetetlen. Egyrészt a teherautó és a kocsikísérő azt nem várná és nem is várhatja meg. Másrészt pedig vannak áruk, mint például az eper, amelyet nem is szabad átforgatni, mert tönkremennek, így hát ügyeskednünk kell. A boltvezető nem fizet rá, de a vevő... — ez maradjon közöttünk — szóval a vevő úgysem érzi meg annyira. Tudom persze, hogy ez elvileg összeférhetetlen a szocialista kereskedelemmel. De mit lehet csinálni? Nem látok más megoldást... Nézze ezt a krumpliszsákot ez is tele van földdel... Mi a véleménye erről az árukiszállítás legilletékesebb felelősének, Földesi Mihálynak, a KÖZÉRT Zöldség-, Gyümölcselosztó Vállalat főosztályvezetőjének? — Az Élelmiszerkereskedelmi Iroda havonta kisel honárusítóktól, ha bizonyos körülmények szinte kényszerítik őket ennek az ellenkezőjére. Egyetlen boltvezető sem vállalhatja az anyagi terhét annak, hogy az átlag tára-súly pontatlan, s ő kevesebb árut kap a ládákban és rekeszekben, mint amennyit számláztak neki. A különbözetre vagy ráfizet, vagy azt — ami a gyakoribb — a vásárlók megkárosításával „egyenlíti ki”. Áldás kellene... ránk ide, a Nagyvásártelepre, s elrendeli a túra-súly megállapítást. Ilyenkor jelen vannak a kiskereskedelem, a SZÜVOSZ, a boltvezetők, az elosztók képviselői. 50 láda, illetve 100 rekesz átlagsúlya alapján állapítják meg a tárát. Ezeknél a mintaméréseknél többet mi már nem tehetünk. A ládákkal, s a rekeszekkel nekünk is rengeteg sok a bajunk. Valóban ideje lenne már valami más megoldással próbálkozni. Mindenesetre, ha nagyon nedves a göngyöleg, akkor mi a saját hatáskörünkben is elrendelhetjük — 10 százalékos minta figyelembevételével — a tára megállapítást. Mindez azonban nem oldja meg teljesen és kielégítően a problémát, tudjuk jól. Más a helyzet a burgonyánál, amelynek a zsákolásánál erősen ügyelünk arra, hogy minél tisztábban kerüljön a kereskedésekbe. Végleges megoldást pedig itt a mi újításunk fog hozni, a burgonya szalagrosta, amely naponta 21 vagon burgonyát tud kiválogatni és a földtől megtisztítani." A nagycsarnok pincéjében meg is tekintjük a hatalmas szerkezetet. Valóban, már csak a szerelő vállalaton múlik, hogy mikor helyezik üzembe. A nagyvásártelepről távozóban kénytelen-kelletlen végig tekintünk a két emelet magas göngyöleg-hegyen, amely kitéve az időjárás kényénekkedvének, esőnek, napnak, több száz méter hosszúságban húzódik ott, s amelyben a legszerényebb becslés szerint is 300—400 ezer láda, rekesz stb. kiáltja világgá, hogy ez nemcsak kereskedelmi, de még nyersanyag szempontból is tűrhetetlen pazarlás, pénzkidobás. Várjuk a szakszervezet segítségét Ütünk végül a KÖZÉRT Zöldség-, Gyümölcs Kis- Kereskedelmi Vállalat igazgatójához, Vadas Sándorhoz vezetett. A kitűnő, elismert szakember így nyilatkozott: Tökéletes megoldásra ezekkel a fa göngyölegekkel mégcsak gondolni sem lehet. A fa törik, korhad, változtatja a súlyát, elfűtik, stb. A nádládákról nem is beszélve, mert azoknak az értéke egyenesen nulla. Az átlagsúlyt naponta mégsem lehet megállapítani, de különben is, az sem vezetne teljes eredményre. Mi lehetne hé, a megoldás? A végleges és tökéletes megoldás csak valami műanyag-göngyöleg bevezetése lenne. S ezt előbbutóbb így is, úgy is meg kell csinálni. Olyan műanyagot kell találnunk, amely nem töri az árut, nem oxidálódik, nem ad szagot a gyümölcsnek ,tartana van, mosható, s persze — akár esik, akár fúj — nem változtatja a súlyát. A fém, az alu- minium ládák nem jók erre. Próbálkoztunk már PVC-vel is, de az sem vált be. Mindenesetre sürgősen gondolkozni kellene valamilyen használható és kivitelezhető megoldáson. Ebben a szakszervezeti mozgalom segíthetne is, ha ráirányítaná az érdeklődést erre a kérdésre, mint újíttási feladatra. É S ezenkívül? Jó lenne valamilyen tapasztalatcserét rendezni a külföldiekkel, főleg a fában szegény országokkal, hogyan oldják meg ott a göngyöleg problémát? E téren szinte semmit nem tudunk. Azután feltétlenül egységesíteni kellene a ládákat, a relve székét. Ez is segítene az átlag tára-súly körüli visszásságok csökkentéséhez. A KÖZÉRT — újításként — már megkezdte a citrom és narancslédákból egységes göngyöleg készítését. Végül pedig: utasítottuk az üzleteket a göngyöleg megóvására, karbantartására — ezzel is javulhat a helyzet. Az egész göngyölegtára probléma a nyár derekán kulminál, amikor piacra kerül a spenót, sóska, tök, pucolt karalábé, zöldbab, répa, sárgadinnye, stb. Igyekezni fogunk addigra ezeket a részletmegoldásokat teljesíteni, hogy ezzel csökkentsük a boltvezetők, illetve a vásárlóközönség károsodását. Mi a magunk részéről teljesen egyetértünk Vadas Sándorral. Valóban sürgetően jelentkezik a göngyöleg-probléma megoldása. Ezért — népgazdaságunk teljesítőképességének figyelembevételével — ideje lenne napirendre tűzni az újfajta, korszerű göngyölegbevezetésének, megvizsgálását. fUDAPEST, 1956, H. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM Megjelenik havonta