Mérleg, 1958 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1958-05-01 / 5. szám

Reggel hét óra. Az Állami Könyvterjesztő Vállalat Deák utcai központja még kihalt. Az íróasztalokról hiányoznak az akták és csak a tavaszi nap­sugár szokatlan nyári melege szökik be az ablakon. Kivéve a szakszervezeti szobát, ahol a hosszú asztal mellett már egy szék sem fér el, sőt még a fal­nál is az szb tagjai és az ob tagjai ülnek és értekeznek. Az álmosság, a szokottnál korábbi ébredés nem látszik az arcu­kon, sem a szemeken. Érthető, hiszen önmagukról, a vállalat dolgozóinak ügyes-bajos dol­gairól vitatkoznak, tárgyalnak. A legfőbb napirendi pont a taggyűlés előkészítése és ez felöleli a nyári üdültetést, a munkaruha problémáját, taka­rékosságot és mindazt ami a vállalat életét előbbre viszi munkájukat ,könnyebbé, jobbá, és eredményesebbé teszi. Miért állt le a munkaverseny ? Martz Sándorné,­szb elnök rövid beszámolója után a ta­gok kérdeznek és javasolnak. Csak néhányat a sok közül... Kövesdi Ferencné arról be­szélt, hogy a dolgozók szeret­nék megvásárolni azt a mun­­­caruhát, amit a vállalattól kapnak. De kérik a szakszervezetet, hogy árát részletekben fi­zethessék, továbbá panaszkodott a mun­kaköpenyek rossz minőségére. Ezt Emil javasolta, hogy az új munkaruhát jobb anyagból készítsék és a többletet a dol­gozók szívesen kifizetik. ■— A közgazdasági bizottság is több segítséget kér az szb tagoktól és az ob elnökök­től, — mondotta Bányász Emil. Ezután a munkaversenyről beszéltek. Az ÁKV-nél leállt a munkaverseny. Ennek egyik oka, hogy a könyvesboltok ér­tékelésénél az egész üzlet ter­vét veszik figyelembe, de csak egy embert jutalmaznak. Pe­dig égi­ bolt jó eredménye az egész kollektíva jó munkáját dicséri. A bizalmiak feladata­ i,Harc a kiváló vállalatért’’ jelszóval kezdődött az ATEX vállalat szakszervezeti bizal­mijainak értekezlete. Az első negyedévi tervü­ket kiválóan teljesítették, a második negyedben is jól állnak, de azért nem szabad elbizakodniok. Idézem Kende Miklóst, az ATEX szb elnökét: A bizalmiak egyik feladata, hogy ismertessék a szakszer­vezeti tagokkal, mit jelent számukra, ha a vállalat el­nyeri a kiváló vállalat címet. Honti Albert, Gera Zsig­­mond, Fehér Ernő, Weisz Ti­­bor, Borsos Béla és a többiek, okos javaslataikkal, bírálata­ikkal segítették a szakszerve­zet s egyben a vállalat mun­káját. A boltokban állandó válasz­tékra van szükség, mert csak akkor tudják elnyerni a kiváló vállalati címet. A fiatalok kí­méljék az idősebbeket a nehe­zebb bolti munkától. Nem ki­elégítő a tanulófelelősök mun­kája, pedig a jó szakemberek, a megbízható utánpótlás alap­ja a tervteljesítésnek. Befeje­ződik az iskola, mit csinálja­nak a gyerekekkel, mert az is a szakszervezet feladata, hogy a nyári szünidőben se­gítsenek a gyermekes szülők gondjain. Sorolhatnám tovább azokat a felszólalásokat, ame­lyekből a jóakarat, a vállalat iránti szeretet és a munka­társi megbecsülés tükröződik. Miután azonban még be szeretnék számolni а VII. ke­rületi KÖZÉRT bizalmi érte­kezletéről átadom a szót Dániel András ré­szb elnöknek és a vállalat bizalmijának, Mitli Dezsőnek. А VII. kerület 185 KÖZÉRT az AKV is az А ТЕХ ! а VII.ker.KÖZÉRT­ üzletéből 30 bizalmi jelent meg. — Mindössze kettő hiány­zott. A napirend itt is a tag­gyűlés előkészítése és a cso­portértekezletek megtartásá­nak segítése. Mites Dezső az ellenőri kar bizalmija valamennyi ellenőr nevében vállalta, hogy az el­lenőrök segítik a bizalmiakat a taggyűlés előkészítésében. Ezután beszéltek a tár­sadal­­mi tulajdon védelméről, a ta­karékosságról, és megállapí­tották, hogy mindkét területen sok még a tennivaló. Dániel Andrásné bejelentet­­te a Nőtanács megalakulását. Tagjai: három központi és két hálózati dolgozó. Érdemes volt korán kelni, mert ha azt a sok-sok problé­mát, amelyeket ezen a három értekezleten hallottam, meg­oldják, a terveket és javasla­tokat valóra váltják, tényleg aranyat lelnek. Ráczalmási György a szerkesztőség megjegyzése­ Kövesdi Ferencné felszólalásával kapcsolatban meg kell jegyez-* nünk, hogy a munkaruha kérdé-* sének rendezése a legutóbb meg*­történt és az ezzel kapcsolatos in* tézkedés nem ad lehetőséget a vállalattól kapott munkaruha megvásárlására. A felszólalással egyébként egyetértünk és ké­sőbbi időben talán sor kerül meg­­valósítására. Hoop készül a taggyűlésre ­ Mi lesz a korszerű zöldség- és gyümölcsgöngyölegekkel ? Évek hosszú sora óta szinte naponta esik szó a gyümölcs- és zöldség árusításnál használt göngyölegek körüli visszás helyzetről. A sok, különféle panasz közül ezúttal csak a göngyöleg-túra kérdését akar­juk felvetni, amely erőtelje­sen összefüggésben van a tör­vénysértések, a tiszteségtelen manipulációk problémájával. Röviden szólva: lehetetlen százszázalékosan pontos és megbízható ki­szolgálást követelni az el- Valami új mega Kérdést intéztünk az ügyben legjobban érdekelteikhez, vé­leményük szerint mi lenne a göngyöleg túra­súly megoldá­sának helyes útja? — Nekem úgy tűnik, hogy ez megoldhatatlan probléma — válaszolta Zalubszki Mi­­hályné, a 47. számú zöldség- és gyümölcsbolt vezetője. — Az árut, a szállításkor, utána­mérni lehetetlen. Egyrészt a teherautó és a kocsikísérő azt nem várná és nem is várhatja meg. Másrészt pedig vannak áruk, mint például az eper, amelyet nem is szabad átfor­gatni, mert tönkremennek, így hát ügyeskednünk kell. A boltvezető nem fizet rá, de a vevő... — ez maradjon kö­zöttünk — szóval a vevő úgy­sem érzi meg annyira. Tu­dom persze, hogy ez elvileg összeférhetetlen a szocialista kereskedelemmel. De mit le­het csinálni? Nem látok más megoldást... Nézze ezt a krumpliszsákot ez is tele van földdel... Mi a véleménye erről az árukiszállítás legilletékesebb felelősének, Földesi Mihály­nak, a KÖZÉRT Zöldség-, Gyü­­mölcselosztó Vállalat főosz­tályvezetőjének? — Az Élelmiszerkereskedel­­mi Iroda havonta kisel hon­árusítóktól, ha bizonyos körülmények szinte kény­szerítik őket ennek az el­lenkezőjére. Egyetlen boltvezető sem vál­lalhatja az anyagi terhét an­nak, hogy az átlag tára-súly pontatlan, s ő kevesebb árut kap a ládákban és rekeszek­ben, mint amennyit számláz­tak neki. A különbözetre vagy ráfizet, vagy azt — ami a gyakoribb — a vásárlók meg­károsításával „egyenlíti ki”. Áldás kellene... ránk ide, a Nagyvásártelepre, s elrendeli a túra-súly megál­lapítást. Ilyenkor jelen van­nak a kiskereskedelem, a SZÜVOSZ, a boltvezetők, az elosztók képviselői. 50 láda, illetve 100 rekesz átlagsúlya alapján állapítják meg a tá­rát. Ezeknél a mintamérések­­nél többet mi már nem tehe­tünk. A ládákkal, s a reke­szekkel nekünk is rengeteg sok a bajunk. Valóban ideje lenne már valami más meg­oldással próbálkozni. Minden­esetre, ha nagyon nedves a göngyöleg, akkor mi a saját hatáskörünkben is elrendel­hetjük — 10 százalékos minta figyelembevételével — a tára megállapítást. Mindez azon­ban nem oldja meg teljesen és kielégítően a problémát, tudjuk jól. Más a helyzet a burgonyánál, amelynek a zsá­kolásánál erősen ügyelünk arra, hogy minél tisztábban kerüljön a kereskedésekbe. Végleges megoldást pedig itt a mi újításunk fog hozni, a burgonya szalag­rosta, amely naponta 21 vagon burgonyát tud kivá­logatni és a földtől meg­tisztítani." A nagycsarnok pincéjében meg is tekintjük a hatalmas szerkezetet. Valóban, már csak a szerelő vállalaton múlik, hogy mikor helyezik üzembe. A nagyvásártelepről távozó­ban kénytelen-kelletlen végig tekintünk a két emelet magas göngyöleg-hegyen, amely ki­téve az időjárás kényének­­kedvének, esőnek, napnak, több száz méter hosszúságban húzódik ott, s amelyben a leg­szerényebb becslés szerint is 300—400 ezer láda, rekesz stb. kiáltja világgá, hogy ez nem­csak kereskedelmi, de még nyersanyag szempontból is tűrhetetlen pazarlás, pénzki­dobás. Várjuk a szakszervezet segítségét Ütünk végül a KÖZÉRT Zöldség-, Gyümölcs Kis- Kereskedelmi Vállalat igaz­gatójához, Vadas Sándorhoz vezetett. A kitűnő, elismert szakember így nyilatkozott­­: Tökéletes megoldásra ezek­kel a fa­ göngyölegekkel még­­csak gondolni sem lehet. A fa törik, korhad, változtatja a sú­lyát, elfűtik, stb. A nád­ládák­ról nem is beszélve, mert azoknak az értéke egyenesen nulla. Az átlagsúlyt naponta mégsem lehet megállapítani, de különben is, az sem vezet­ne teljes eredményre. Mi le­hetne hé, a megoldás? A végleges és tökéletes megoldás csak valami mű­anyag-göngyöleg beveze­tése lenne. S ezt előbb­­utóbb így is, úgy is meg kell csinálni. Olyan műanyagot kell talál­nunk, amely nem töri az árut, nem oxidálódik, nem ad sza­got a gyümölcsnek­ ,tartana van, mosható, s persze — akár esik, akár fúj — nem változ­­tatja a súlyát. A fém, az alu-­ minium ládák nem jók erre. Próbálkoztunk már PVC-vel is, de az sem vált be. Min­denesetre sürgősen gondolkoz­ni kellene valamilyen használ­ható és kivitelezhető megoldá­­son. Ebben a szakszervezeti mozgalom segíthetne is, ha ráirányítaná az érdeklődést erre a kérdésre, mint újít­­tási feladatra. É S ezenkívül? Jó lenne valamilyen tapasztalatcserét rendezni a külföldiekkel, főleg a fában szegény országokkal, hogyan oldják meg ott a gön­gyöleg problémát? E téren szinte semmit nem tudunk. Azután feltétlenül egységesí­teni kellene a ládákat, a re­lve székét. Ez is segítene az átlag tára-súly körüli visszásságok csökkentéséhez. A KÖZÉRT — újításként — már meg­kezdte a citrom és narancslé­­dákból egységes göngyöleg készítését. Végül pedig: uta­­sítottuk az üzleteket a gön­gyöleg megóvására, karban­tartására — ezzel is javulhat a helyzet. Az egész göngyöleg­tára probléma a nyár derekán kulminál, amikor piacra kerül a spenót, sóska, tök, pucolt karalábé, zöldbab, répa, sárga­dinnye, stb. Igyekezni fogunk addigra ezeket a részletmeg­oldásokat teljesíteni, hogy ez­zel csökkentsük a boltvezetők, illetve a vásárlóközönség ká­rosodását. Mi a magunk részéről telje­sen egyetértünk Vadas Sán­dorral. Valóban sürgetően je­lentkezik a göngyöleg-problé­ma megoldása. Ezért — nép­gazdaságunk teljesítőképessé­gének figyelembevételével —­ ideje lenne napirendre tűzni az újfajta, korszerű göngyöleg­­bevezetésének, megvizsgálását. f­UDAPEST, 1956, H. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM Megjelenik havonta

Next