Mérleg, 1974 (10. évfolyam, 1-4. szám)
1974 / 1. szám
A „MÉRLEG" POSTÁJA 10. évfolyamunk 1. számában több írásunkkal is, de elsősorban a J. Ladriére-rel folytatott beszélgetésünkkel emlékezünk a 700 éve elhunyt Aquinói Szent Tamásra. Ladriére nyilatkozata és visszatekintése saját szellemi fejlődésére a neotomizmus egyfajta mérlege. Reméljük, hogy ebben a jubileumi esztendőben további szakavatott értékelések jellennek majd meg a világsajtóban, amiről majd mi is beszámolhatunk. „Gabriel Marcel egzisztencializmusa“ című összefoglaló könyvszemlénk a múlt év végén meghalt francia gondolkodó filozófiájáról szól. Elmélyítjük előző számaink két témáját is: az emancipációs törekvéseket teológiailag és történetileg a rabszolgaságon keresztül kíséreljük meg átgondolni (S. Schulz, B. M. Biermann), a szexualitást az újabb etikai és antropológiai szempontok szerint értelmezzük (G. Baum). Az általános drágulás sajnos arra kényszerít bennünket, hogy a Mérleg árát — a Forint-ár kivételével — megemeljük. Előfizetőink megértését kérjük. — Nagyra értékelem a Mérleg szemle-gyűjteményét, és mindig nagy érdeklődéssel olvasom. Azt hiszem, nagyon hiányozna, ha csak egyszer is nem kapnám meg. Minden számban van valami nagyon érdekes, elgondolkoztató olvasmány számomra (ha természetszerűleg nem is minden cikk egyformán jelentős), de legutóbbi számuk egy olyan interjút közöl, amely több volt, mint érdekes: meglehetősen „fölkavart“ (1973/3. Antoon Vergore: „Az ember fokozatosan válik emberré ...“). Nem botránkozásról van itt szó, még kevésbé felháborodásról. Egyszerűen azt jelenti, hogy valami egészen újat hozott számomra és azt hiszem, mások számára is. Olyan megszokott véleményeket, állításokat, hiedelmeket ingatott meg, amelyeket nem könnyen ad fel az ember, és amelyek szilárd alaptételeknek látszottak. Hadd szögezzem gyorsan le: Vergote stílusa, világossága és bátorsága nagyon rokonszenves, őszintesége gondolkodásra késztet, és sok mindenben egyetértek vele. A legmeghökkentőbb felismerése, állítása az, hogy „az ember nem vallásos születésénél fogva“, „a többi igényétől egyértelműen elhatárolt vallási szükséglet nincs az emberben“, „az ember (mégis) képtelen Istent felfedezni, ha nem jut el hozzá a Róla szóló vallási üzenet, a kinyilatkoztatás“ (226, 227, 228).