Mérleg, 1974 (10. évfolyam, 1-4. szám)

1974 / 1. szám

A „MÉRLEG" POSTÁJA 10. évfolyamunk 1. számában több írásunkkal is, de első­sorban a J. Ladriére-rel folytatott beszélgetésünkkel emlékezünk a 700 éve elhunyt Aquinói Szent Tamásra. Ladriére nyilatkozata és visszatekintése saját szellemi fejlődésére a neotomizmus egy­fajta mérlege. Reméljük, hogy ebben a jubileumi esztendőben további szakavatott értékelések jellennek majd meg a világsajtóban, amiről majd mi is beszámolhatunk. „Gabriel Marcel egziszten­cializmusa“ című összefoglaló könyvszemlénk a múlt év végén meghalt francia gondolkodó filozófiájáról szól. Elmélyítjük előző számaink két témáját is: az emancipációs törekvéseket teológiai­lag és történetileg a rabszolgaságon keresztül kíséreljük meg átgondolni (S. Schulz, B. M. Biermann), a szexualitást az újabb etikai és antropológiai szempontok szerint értelmezzük (G. Baum). Az általános drágulás sajnos arra kényszerít bennünket, hogy a Mérleg árát — a Forint-ár kivételével — megemeljük. Előfizetőink megértését kérjük. — Nagyra értékelem a Mérleg szemle-gyűjteményét, és mindig nagy érdeklődéssel olvasom. Azt hiszem, nagyon hiá­nyozna, ha csak egyszer is nem kapnám meg. Minden számban van valami nagyon érdekes, elgondolkoztató olvasmány szá­momra (ha természetszerűleg nem is minden cikk egyformán jelentős), de legutóbbi számuk egy olyan interjút közöl, amely több volt, mint érdekes: meglehetősen „fölkavart“ (1973/3. Antoon Vergore: „Az ember fokozatosan válik emberré ...“). Nem botránkozásról van itt szó, még kevésbé felháborodásról. Egyszerűen azt jelenti, hogy valami egészen újat hozott szá­momra és azt hiszem, mások számára is. Olyan megszokott véleményeket, állításokat, hiedelmeket ingatott meg, amelyeket nem könnyen ad fel az ember, és amelyek szilárd alaptételeknek látszottak. Hadd szögezzem gyorsan le: Vergote stílusa, világos­sága és bátorsága nagyon rokonszenves, őszintesége gondolkodás­ra késztet, és sok mindenben egyetértek vele. A legmeghökkentőbb felismerése, állítása az, hogy „az ember nem vallásos születésénél fogva“, „a többi igényétől egy­értelműen elhatárolt vallási szükséglet nincs az emberben“, „az ember (mégis) képtelen Istent felfedezni, ha nem jut el hozzá a Róla szóló vallási üzenet, a kinyilatkoztatás“ (226, 227, 228).

Next