Mérleg, 1995 (31. évfolyam, 1-4. szám)
1995 / 1. szám
E SZÁMUNKRÓL Az ún. tudományos materialista világnézet egyeduralmának megszűnte óta aggasztó módon terjednek hazánkban a babonás hiedelmek és a tudománytalan nézetek. A tanulmányok sorában közöljük J. Kremer bécsi bibliatudós ismertetését a Pápai Bibliabizottság legújabb dokumentumáról, amelynek egyik legfontosabb tanulsága: szakítva mindennemű fundamentalizmussal, alkalmazzuk modern tudományos kultúránk minden eszközét a Biblia megismerésében és értelmezésében! H. Stegemann göttingeni exegétának a kumráni tekercsekről szóló dolgozatát is evégett tesszük közzé, de azért is, hogy a témával kapcsolatban helyreigazítsuk a téveszméket. Hasonló törekvések vezetik P. Lapide frankfurti zsidó vallástudóst is egész munkásságában, tőle most a húsvéti ünnepkörben a Názáreti Jézus feltámadásáról szóló cikkét adjuk közre. „Ám az Egyházban Isten némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat tanítóvá tett” (1 Kor 12,28). Aquinói Szent Tamás is hangsúlyozza a főpásztorok tanítóhivatala mellett a teológiáét (l.Yves Congar tanulmányát, Mérleg 80/1.). Ezért különös figyelmet érdemelnek az olyan főpásztorok megnyilatkozásai, akik egyúttal jeles hittudósok is, mint az e számunkban interjút adó K. Lehmann, mainzi megyéspüspök. De nemcsak a szentírás és a hittudományok tisztelete illik az értelmiségi emberhez, hanem a többi tudományoké és az egész emberi kultúráé is, amelyek autonómiáját a II. Vatikáni Zsinat kifejezetten tanítja (GS. 59). Ennek az elismerése folyóiratunknak és e számunknak is alapelve. Ez tükröződik jegyzeteinkben (pl. a torinói lepelről), további tanulmányainkban U. Pewer bonni demográfiai szakértő és Ch. Kummer SJ müncheni természetfilozófus tollából, Polcz Alaine budapesti pszichológus vallomásában és R. Bleistein SJ müncheni neveléstudós, H. Tietmeyer frankfurti bankár, valamint A. Greeley chicagói pap-szociológus cikkeinek a Spektrumban olvasható összefoglalásaiban. Más gondolkodásmód jellemzi a könyvrovatunkban tárgyalt szekták egy részét. Az irántuk tanúsítandó türelem és az igazságos megkülönböztetés a „tolerancia évében” mégis időszerű kötelességünk. De a kritika és a jogi fellépés is kötelességünk az olyan szélsőséges szektás irányzatokkal szemben, mint amelyek gyilkosságoktól sem riadnak vissza, ahogy feltehetőleg legújabban Tokióban történt, vagy mint amelyek jogerős bírósági végzések szerint nem tekinthetők egyháznak, hanem sokkal inkább „bűnöző pénzmosó szervezeteknek”. (B. J.)