Mérleg, 1995 (31. évfolyam, 1-4. szám)

1995 / 1. szám

E SZÁMUNKRÓL Az ún. tudományos materialista világnézet egyeduralmának meg­szűnte óta aggasztó módon terjednek hazánkban a babonás hiedel­mek és a tudománytalan nézetek. A tanulmányok sorában közöljük J. Kremer bécsi bibliatudós ismertetését a Pápai Bibliabizottság legújabb dokumentumáról, amelynek egyik legfontosabb tanulsá­ga: szakítva mindennemű fundamentalizmussal, alkalmazzuk mo­dern tudományos kultúránk minden eszközét a Biblia megismeré­sében és értelmezésében! H. Stegemann göttingeni exegétának a kumráni tekercsekről szóló dolgozatát is evégett tesszük közzé, de azért is, hogy a témával kapcsolatban helyreigazítsuk a téveszmé­ket. Hasonló törekvések vezetik P. Lapide frankfurti zsidó vallás­tudóst is egész munkásságában, tőle most a húsvéti ünnepkörben a Názáreti Jézus feltámadásáról szóló cikkét adjuk közre. „Ám az Egyházban Isten némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat tanítóvá tett” (1 Kor 12,28). Aquinói Szent Tamás is hang­súlyozza a főpásztorok tanítóhivatala mellett a teológiáét (l.Yves Congar tanulmányát, Mérleg 80/1.). Ezért különös figyelmet érde­melnek az olyan főpásztorok megnyilatkozásai, akik egyúttal jeles hittudósok is, mint az e számunkban interjút adó K. Lehmann, mainzi megyéspüspök. De nemcsak a szentírás­ és a hittudomá­nyok tisztelete illik az értelmiségi emberhez, hanem a többi tudo­mányoké és az egész emberi kultúráé is, amelyek autonómiáját a II. Vatikáni Zsinat kifejezetten tanítja (GS. 59). Ennek az elisme­rése folyóiratunknak és e számunknak is alapelve. Ez tükröződik jegyzeteinkben (pl. a torinói lepelről), további tanulmányainkban U. Pewer bonni demográfiai szakértő és Ch. Kummer SJ müncheni természetfilozófus tollából, Polcz Alaine budapesti pszichológus vallomásában és R. Bleistein SJ müncheni neveléstudós, H. Tiet­meyer frankfurti bankár, valamint A. Greeley chicagói pap-szocio­lógus cikkeinek a Spektrumban olvasható összefoglalásaiban. Más gondolkodásmód jellemzi a könyvrovatunkban tárgyalt szek­ták egy részét. Az irántuk tanúsítandó türelem és az igazságos megkülönböztetés a „tolerancia évében” mégis időszerű köteles­ségünk. De a kritika és a jogi fellépés is kötelességünk az olyan szélsőséges szektás irányzatokkal szemben, mint amelyek gyilkos­ságoktól sem riadnak vissza, ahogy feltehetőleg legújabban Toki­óban történt, vagy mint amelyek jogerős bírósági végzések szerint nem tekinthetők egyháznak, hanem sokkal inkább „bűnöző pénz­mosó szervezeteknek”. (B. J.)

Next