Mindenes gyűjtemény 1-2. (Révkomárom, 1789)
I. negyed - 1789-07-01 / 1. levél
8 nem a’ Teremtő részéröl az ő ditsősége, az ember’ részéröl pedig, az ő boldogsága, ’s tökélletessége ? De miképen érheti el az ISTEN ezt a’ kettős véget, hanemha az olyan munkák által, mellyek az ő akaratja ’s parantsolatja szerént lesznek. — Ez az erősség, mellyet az ISTEN ditsőségének meggondolásából veszünk, igen erős és érezhető. Az ISTEN véghetetlenül szereti magát, ’s nem teremthet semmit más ízeiből, hanem magára nézve; ha azért a’ teremtések szabad elmével ruháztattak fel, azoknak a’ Teremtővel való egyesüléseknek kell állani az Ő szeretetében ’s szólgálatjában , a’ melly is a’ Természet’ Törvényjének legelső és legnagyobb célja. Szint’ olyan szükséges tehát hogy van természeti Törvény,a’ miilyen szükséges hogy az ISTEN szereti magát, és ha életet ád valakinek magán kívül, a’ maga ditsőségére cselekeszi azt. — — Tegyük fel más részről, hogy az ember csak olyan mint a’barom, és hogy semmi törvény alá nem vettetett; mi hasznát veszi így az okosságnak, gondolkozásnak, ’s szabadságnak ? Mi lesz’ így a’ Társaságra nézve ? mert a’Társaság, sokkal inkább mint egyéb állapot törvényeket kíván, hogy senki a’ másét ne bántsa. Az embereket minden zabola nélkül magoknak bocsátani