Mindenes gyűjtemény 1-2. (Révkomárom, 1789)
I. negyed - 1789-09-19 / 24. levél
mo) # lehetett rajta megesmerni. „ Lord***! így szóllott az Öreg — Örülök hogy láthatlak: •— a’ te szép hírednek hallására egész elragadtatásba estem: ülj le, ne félj egy 121. esztendös embertől. A’ Lord a’ tsudálkozás- és várástól szorongattatván, mi fog lenni a’ dologból ? le-tél. Keményen kezd az öregre nézni, ’s csudálja annak nagy idejét. „ A’ te állhatatosságodnak, bölts tanátsodnak, mellyet a’ Királynak adtál, a* Király’ ellened való igazságtalanságának hírét hallottam. Az Ég megjutalmaztatja a* te virtusaidat. Megérdemled hogy a*** házból vetted származásodat. Nem tévelyedtek el valamely írásaid, mellyek famíliádat, jószágodat és Nemességedet illetik ? Igen is, felel a’ Lord nagy elevenséggel — de nem tudom mint tévelyedtek el. Mind eddig haszontalan fáradtam, hogy azokat feltalálnám: ez a’kár nékem jószágomnak, ’s Privilégiumomnak egy harmad részében áll, sőt azért sem adnám, ha káromat vissza-pótolhatnám. Jól vagyon, mond az öreg, amott egy láda, íme a’ kiáltsa, nyisd fel vele. E’ szókra alig volt Lélek is a’ Lordban , feláll, ki nyitja a’ ládát, látja benne az ő elveszett leveleit, és kiterjesztett kezekkel így szólt az Öregnek „Nemes szívü embert —mutathatnék é én erántad elég háládatosságot? Ímé megtaláltam ne*