Mindenes gyűjtemény 3. (Komárom, 1790)
1790-01-13 / 4. levél
XIV-dik Lajos Királynak volt Valité* re Kis-Asszonytúl (k) eggy gyermeke, a ki Viromanduai ( Vermandois ) Hertzegnek ne* 2 t gy zé s. (c) Ki lett légyen ez a’ Kis-asszony, megmondja Czirjék Mihály a’ maga érzékeny Leveleiben , mellyeknek eggyike ugyan ezé a’ Kis-asszonyé XIV- dik Lajoshoz. Én itt csak azt a’ rövid Frantia érneket fordítom Nemzetem’ nyelvére, mellyet Pelisson írt a’ Valliere nevében a’ Király állhatatlanságáról : ̋ Minden e’ Világon rabja a’ romlásnak , ’S az idővel eggyütt járó változásnak ! A’ legérzékenyebb szív is nem sokára Megunja vólt tárgyát, ’s más színt vesz* magára. Nem bámúlt még a’ Nap örökös hívségen ! ’S nem is bámúl még jár a’ kék kerekséget ! Az állandóságnak olly Törvényi vágynak, Mellyek nem tetszenek kicsinynek sem nagynak Nints lánt, a’ melly fogva tartsa a’ szíveket, Meguntam , szerettem tegnap a’ mellyeket önnön magunkkal is sokszor ellenkezünk , Sokszor egymás ellen ki-kél önnön kezünk. Óh Lajos ! ez a’ mi fényedet tsonkítja , Bár fejed’ más felöl sok Laurus szorítja ! Szerettél valaha , de már más rabja Vagy ! Hajlandóságink közti különbség jaj de nagy! Szerelem ! Szerelem ! kitol mind febeme; Vettem , mind pediglen irígylett nevemet, Allhatatosb szívet néki mért nem adtál ? Vagy tőlem is ollyat hogy meg nem tagadtál!