Mindenes gyűjtemény 4. (Komárom, 1790)
1790-05-26 / 16. levél
253 / Benn hagyta, ’s fogait, fél ízemét, ’s ortzáját, így hogy haja nem volt ’s színe sem volt festve; Kenn esmérték a’ kik majd imádták estve. Ildik Leopold Hazánk" reménysége 's ditsősége. Non, Leopoldus non timet Turcas nemque Borullos, accumulavit opes in cordibus subditorum, & fortitudinem in animis. — Hungari hostes minantur, extrahite acinacea, repetite sculpta aeternitati Verba. * MeriamUs. pro Rege nostro Leopoldo. Nem, Leopold nem fél fém a’ Törököktől, fém a’ Prustzusoktól, kintset gyűjtött magának az ő Jobbágyainak szívekben, ’s erösséget azoknak bátorságokban. —* Magyarok! fenyegetnek az ellenségek, húzzátok ki szablyáitokat, harsogtassatok amaz örökké-valóságra által írttszókat. Haljunk meg a mi Királyunkért Leopoldért. Nyájas Múzsa. Ilyen cím alatt bocsátott ki Győrben T. Nagy János Szányi Plébános Úr eggy jeles munkácskát, külömb külömb mértékü Versekben, mellyet minden rendű emberek ’a kivált a’’mi Asszonyaink nagy gyönyörűség* gél ’s harcoimal olvashatnak — Találtatife Strei*