Mindenes gyűjtemény 4. (Komárom, 1790)
1790-05-05 / 10. levél
Kalendáriumból nem vi’sgál jövendőt, Hanem aratással méri az esztendőt. A’ tavaszt elméri az új virágokról, Az őszt érti almákkal, le-görbült ágakról. Tudja, hol kell várni a’ Nap’ támadását, Szokott helyen leli annak haladását. A’ melly fának hosszát ölével megmérte, Annak vénülését ’s romlását is érte. Látta első, látta másod’ Unokáját, Még sem rántzolta meg a’ vénség pofáját. Ez a’ kedves élet! ez a’ virgontz vénség! De most az ilyenhez nem lehet reménység. Sz. M. Montesquieu’ Fisgálóddsi, melly okai légijenek a’ Római Birodalom’ nagy váltónak és annak hanyatldsdnak, 6-dik résznek i/-dik szakasza. "Ez a’ valóságos Tsídósok között ragyogó Montesquieu Úr, ki a’ Világ’ jobb részének szemei előtt az ő fontos és rövideden írtt érdemes munkáiért, legkiváltképpen pedig a’ Törvények’ származásának, azoknak a’ Vallással , az emberekkel, és azoknak természeti mivoltokkal, a’ földnek a’ melyen laknak helyheztetése’ állapotával, a’ bevett szokásokkal, és az Uralkodásokkal, és az* uralkodásnak mivoltával tett ’s fontosan megvisgált kombinátiójáért