Mindenes gyűjtemény 4. (Komárom, 1790)
1790-05-19 / 14. levél
Tudja meg a’ Szőlő-tő illy árvaságát Tulajdonságomnak, ’s gyámoltalanságát v Éltemnek , és adoz nagy garázdaságát Az úton járóknak, ’s irgalmatlanságát. Megfojtja bizonnyal első zsengéjében Levét a’ Szőlő-tő, ’s a’ maga vérében El fog temetkezni, ’s el fogy erejében. Gyümöltsét nem adja többé nagy féltében. Az Alma- Körtvély-fa ha ezt tapasztalják, Gyümölcses bővséges Erdők ha meghallják, Elhervadnak inkább, hogy sem vígasztalják Az úton járókat, ezt igazán vallják» Én ugyan senkinek kincsét nem irigylem, Cseresnye, Baracknak szépit ha szemlélem, De ha nints gyümőltse, csak tökének vélem, És soha bántását annak meg nem élem. De nékem sebeim igen fájdalmasak, Árnyékos ruháim nagyon ártalmasak, Ezektől fosztnak meg a’ diadalmasak. Azokkal sértenek meg az hatalmasak. Nem oko£ énnekem illy kárt a’ gyűlölség, Hanem tsak egyedül a’ bő gyümöltsösség, Ragadományokra , kiket a’ dühösség Vezérel, ’s nints bennek könyökíletesség, A’ többi fáknak is lesz’ veszedelmére, Ha gyümöltsöt szülnek, ’s nagy győzedelmére Válik az Ittasnak és nem élelmére urának, ’s panaszt tesz nézve sérelmére, így vétkesnek senki hát nem állíttatik, hanem ha sok kincsel rakva fajdíttatik, v ................................... 1-es .