Miskolczi Estilap, 1915. március (24. évfolyam, 49-73. szám)

1915-03-02 / 49. szám

2 jubiláns ünnepség is volt, amennyi­ben s gőzmalom alapításának most van 50 éves fordulója. A közgyűlésen Szitányi Ödön el­nökölt s megjelent azon 27 részvé­nyes, akik összesen 10,874 részvényt képviseltek. Elnök megnyitván a közgyűlést, üdvözölte a megjelenteket s miután a határozatképességet konstatálta, megemlékezett az immár hetedik hó­napja folyó világháborúról s ennek kapcsán bejelentette, hogy a malom 50 éves fennállását nagy ünnepségek keretében óhajtották megü­lni, a mos­tani idő azonban erre nem alkalmas, de bízik benne, hogy fegyvereink győzni fognak s akkor a most el­maradt ünnepség is megtartható lesz. Visszapillantást vetett még a malom 50 éves múltjára s azután a jegyző­könyv hitelesítésére dr. Holländer Gusztáv intézeti ügyészt, hitelesíté­sére pedig Bartányi Gyula és Rad­vány István részvényeseket kérte fel. Ezután dr. Hol­ander Gusztáv in­tézeti ügyész az igazgatósági és fel­­ügyelőbizottsági jelentést terjesztette elő. Az igazgatósági jelentésből kö­zöljük a következőket: „Társaságunk alapításának a le­folyt üzletévben beállott 50. évfor­dulója alkalmából örömmel és meg­elégedéssel állapítjuk meg, hogy az 1864 év január hó 16-án akkor még Borsod Miskolczi Gőzmalom és Kova­­malomkő Gyár Társulat név alatt történt alapításából hatalmas válla­lat fejlődött, amely eredeti helyi ér­dekeltségű jelentősége kereteiből rég kinőve, ma már az ország malom­iparának egyik legjelentékenyebb té­nyezőjévé vált. Az eredetileg kitűzött célnak, t. i. a termelő és fogyasztó közönség ér­dekei ápolásának, még áldozatok árán is következetesen szem előtt tartását soha sem hagyta figyelmen kívül társaságunk, lépésről lépésre haladva, fejlődött abban az irányban, amint azt ereje megengedte és tért hódítania sikerült és gondosan ügyelve arra, hogy az érdekkörébe bevont malmok berendezése állandóan a technika legmagasabb színvonalán tartassák, elérte azt, hogy az ország gazdaközönsége szeretettel pártolja és gyártmányai évről-évre mind na­gyobb kelendőségnek örvendenek. Az eredeti egy 120 bécsi mázsa napi őrlőképességre berendezett kis malommal szemben ma már hét, napi 8606 méter mázsa őrlőképességgel biró nagy malom tartozik társaságunkhoz, sőt az érdekközösségünkbe bevont Kassai műmalom részvénytársaságot is ideszámítva, amelynek a részvény­többséget bírjuk, tulajdonképen nyolc. A részvénytőke 200,000 forintról 5.200,000 koronára emelkedett. Da nemcsak a társaság anyagi erejének nagy arányú fejlesztése volt a lefolyt 50 év alatt biztosít­ható, a részvények hozama is ezzel kapcsolatosan mindjobban emelke­dett, mert az első 80 év alatt a részvénytőke után átlag fizetett 6 74 százalék osztalékkal szemben a to­vábbi 20 évben az átlag már 11 ,92 százalékra emelkedett. Erős a hitünk és a reményünk, hogy társaságunk fejlődése a múlt­­ban bevált nyomdokokon haladva, ezentúl még inkább folytatódni fog, amidőn mindjobban tudtára ébred az ország, hogy anyagi felvirágozásának a legbiztosabb alapja a fogyasztási cikkeknek menő és nagyobb mennyi­ségben való termelése és feldolgo­zása és meg vagyunk győződve, hogy úgy mint eddig, a jövőben is mó­dot fog arra találni társaságunk, hogy az ország közgazdasági érde­keinek az előmozdításával párhuza­mosan szerzett jó hírnevét megtartsa­­ és részvényesei részéről hozzáfűzött bizalomnak megfeleljen. Az 1914. üzletévről szóló jelen­tésünkre nem térhetünk át anélkül, hogy a mindnyájunknak lelkét betöltő háborúról meg ne emlékezzünk, amelybe az ország belesodortatott és amelynek győzelmes megvívásáért immár hetedik hónapja a legnagyobb önfeláldozásnak adta tanújelét. Kimondhatatlan nagy vér és anyagi áldozatokkal jár ez a háború, de el­kerülhetetlen volt. Államiságunk lé­téért gazdasági jövőnk biztosításáért folyik és ahogy a honpolgárok min­den egyes tagjának, úgy az ország összes vázlatainak is hazafias er­kölcsi kötelessége, hogy abból részét kivegye és a győzelmet biztosítsa. Ezért is hazafias kötelességünknek tekintettük a múlt évi november hó­ban kibocsátott magyar hadikölcsön jegyzésében 500.000 korona összeg­gel résztvenni. A lefolyt év üzletmenetét illetőleg jelenthetjük, hogy a szerfelett gyenge termés által még tetézett áldatlan vi­szonyok között is malmaink szeren­csés fekvése és mintaszerű berende­zése mellett mégis sikerült nemcsak rendes fogyasztóink szükségletét ki­elégíteni, hanem a hadsereg ellátá­sában is nagyobb mértékben részt­venni, úgy, hogy a háború által okozott anyagi visszahatástól válla­latunk m­egóva maradt. A közgyűlés az igazgatósági és felügyelőbizottsági jelentést tudomá­sul vette és az 1914. évi felosztá­sára a következőképen határozott: 1,265,023 korona 98 fillér tiszta nyeresé­g, 26 000 drb. részvény után 16 és fél százaléknak megfelelő 83 korona osztalékot fizet, ez összesen 858,000 korona, a munkások segély­alapjának növelésére 100,000 korona, a tisztviselők segélyalapjának dotá­lására 50,000 korona, a Debreczen­­ben vagy Miskolczon létesítendő malomiskola alapjára 50,000 korona, jótékony célú adományokra 15,000 korona, összesen 1,073,000 koronát fordít és a felmaradó 192,023 ko­rona 98 fillért új számlára viszi át. Az osztalékot március 1-től kezdve fizetik. Az alapszabályoknak oly irányú módosítása után, hogy a közgyűlés Miskolczon vagy Budapesten tar­­tatik, megválasztották a felügyelő­bizottság régi tagjait: dr. Grós Károlyt, Csanak Józsefet, Koós Samut, Lövy L­­óst, dr. Rakovszky Endrét, dr. Rosenberg Teofilt, Lasz­­rína Jenőt, dr. Szentpály Istvánt, Wagner Sándort, Zaleszki Imrét­­s dr. Csatáry Ágostort. Ezzel a közgyűlés véget ért. . .­­ A gőzmalom tisztviselői közül töb­ben hadbavonultak. Ezek közül Gobi István miskolczi tisztviselő hősi ha­lált halt, Mangesius Ede losonczi és Forgács Andor csányi tisztviselők­nek nyoma veszett. Fráter József, Czvik Aladár debreczeni, Rothbart József losonczi, Kálmán József hat­vani, Weisz Géza és Wertheimer Adolf miskolczi tisztviselők meg­sebesültek ; az utóbbi orosz fogságba került. K­I ’KOlCZI KSXiLA F* HRDK­Q NAGY RIOZGASZINHÁZ­­ WEIDLICH-PALOTÁBAN |­S?a színre kerül: Starc ! a leopárddal Csungel dráma 2 felvonásban Istd­amorfózis (Saját gyilkosa) Szenzációs, fantasztikus dráma 3 felv. Előadások kezdete d.u. 6 és este fél 9-kor HELYÁRAK: A városnak fizetendő vigalmi adóval: Páholyülés 1*65 K. Fentartotthely 1*10 K. Zsöllye —*88 K. Támlásszék —.66 K. Zártszék —*44 K. Gyermekeknek 10 éven alul és katonák­nak őrmestertől lefelé páholyok kivételével felár Hétrő3-hétR*@. Miskolcz, 1915 március 1./ — Csókolom a kezét, nagyságos asszonyom. Nem tudja, miért vannak a házak fellobogózva? — Azt hiszem, a mazuri és a bu­kovinai győzelmeket ünnepeljük vele. — No-no! Higgye el, hogy nem azért. Hanem azért, mert most volt a Borsod-Miskolczi Gőzmalom fennál­lásának ötven éves jubiláris évfor­dulója, közgyűlése. Hogy lássák az ideérkező vendégek, hogy Miskolci tudja értékelni a közgazdasági élet hullámzásának kiemelkedő esemé­nyeit. Higgye el, asszonyom, ezért van fellobogózva a város. — Hallja ! Ezt nem is kell olyan nagyon bizonyítgatnia. Ezt­ én haj­landó vagyok már az első szóra el­hinni. Érdekes, hogy a malom Bor­­sod-Miskolczi és Debreczeni István Gőzmalom és mégis Hatvan felé gravitál. A báró Hatvanyék felé. Éppen a napokban beszéltem erről Schreckerrel és megkérdeztem, hogy érzi magát így hatvan felé az ember? — Mit mondott rá? — Hallgassa meg. »Tudja, asz­­szonyom, — felelte Schrecker, — nekünk a hatvan nem ominózus dá­tum, mert nekünk Hatvan felül is éppen olyan befolyásunk van min­­denre, mint Hatvanon alul. Akármi­lyen rossz esztendők járnak, a mi vállalatunkat az nem érinti. Hatvany Ferenc báró mindig olyan megkapó színekkel ecseteli a helyzetet, hogy az csoda. A Hatvany Lajos báró ré­vén pedig a szövetséges német biro­dalom színpadjain is van exportunk. Ámbár azt hiszem, a lisztnél Lajos bárót is jobban érdekli a zsurna­lisz­­tika. A lisztjének van kelete, neki volt és lesz Nyugat-ja, amelyet ő hódít meg.“ Ezt mondta nekem Schrecker. Mit szól hozzá? — Érdekes. Bizony, nagy dolog az az ötven év. Előbb megörlik a lisztet. Azután a munka megö­li a vezetők egészségét, energiáját. Egy­­egy esztendei őrlési munka után az­után jön a közgyűlés és akkor már csak Szitányi kell A liszt már meg van őrölve, csak Szitányi kell, aki elnököl, hogy befejezzék az esz­tendőt. — Hanem Schrecker csak nem akar megvénülni. A malomnak csak félszáz esztendeje van, de Schrecker a jubileumon két szász fiúra tekint­het vissza. Kétszász fiút adott a ha­zának, a hadseregnek Schrecker. Mégsem öreg. Pedig ő nem olyan mint a másik igazgató. Ő nem May gyerek. Mondja, ott volt tegnap a malom közgyűlésén? — Föltétlenül ott voltam, asszo­nyom. Ilyen drágaságban olyan jó érzés, közel ülni a liszthez. Manap­ság nem szégyen, ha valakinek lisz­tes a­ kabátja. Sőt ellenkezőleg: csak vagyonosságát, gazdagságát jelenti. Hanem érdekes, hogy kiséri a hatvan a malmot. Megsebesült tisztviselője is hat van. Az évi tiszta nyereség ellenben egy és fél millió. Rengeteg pénz! Nekik mennyi vagyonuk fek­szik búzában, gabonában, árpában és zabban. Nekem pedig sem pénzma­­gom nincs, sem terményem. Még csak az a közismert bizonyos egy zabszem sincs, amit az ilyen anya­gilag is szorult helyzet idején a se­gédhivatal ablakában elhelyezhetne az ember. Még csak az az egyetlen zabszem is hiányzik, ami pedig most elférne a segélyben, amit az állam­tól kap az ember. Bizony, olyan szűk ez az állami segély, hogy eb­ben a segélyben nemhogy egy zsák liszt, de egy zabszem sem fér el. Hanem mit szól, asszonyom, a leg­újabb tanácsosi kinevezéshez ? — A Fűrész Sándoréhoz? Örülök neki. Már megijedtem, — mikor el­ment Marzsó, — hogy csak hat ki­rályi tanácsos lesz Miskolczon. Most azonban ismét teljes a létszám. Most megint elmondhatják a miskolczi ki­rályi tanácsosok, hogy: heten va­gyunk, uram ! heten! — Mondja, asszonyom! Volt már a Rejtélyes házban. Az Apollóban. A Conan ‘Doyle Seherlock Holmes filmjének mai előadásán. Nézze meg, asszonyom. Okvetlenül nézze meg. Hiszen maguk, asszonyok,» a Rejté­lyes házakat úgyis szeretik. Szíve­sen meg is nézik. Nézze meg ezt a R­ejtélyes házat és fejtse meg a rej­télyét. • — Hát mi a rejtélye, mondja! — Először is rejtélyes, hogy miért van az Apollóban minden este zsú­folt ház. Másodszor rejtélyes az, hogy akármelyik igazgatósági tag tart ügyeletes szolgálatot, előadás végére az igazgatósági tagok mindig a Gobbi Jenő, vagy a Veres József maszkjában jelennek meg. Nézze meg, asszonyom. — Hiszen ráérek. Több nap, mint kolbász. — Ebben téved, asszonyom. Men­jen Balajthy János üzletébe, a Vá­rosháza téren és meglátja, hogy meny­nyi kolbász van ott. És milyenek ! Ha azt tudnák az oroszok, még ké­pesek lennének repülőgépen megje­lenni Miskolc­ felett, hogy v­­esse­nek belőle. — Hallom, hogy ma megint men­tek tizes honvédek a harctérre. Nem fáznak ilyen hidegben? — Miért fáznának, asszonyom. Mindenik vásárolt magának a régi jó „Grünfeld Ignác és fiai“ cégtől pompás szilágysági szilvóniumot, jó, erős rumot, teához valót. Mert oda­­fönt mit ér az ember, ha kétszer sült el. A kétszersülttel nem ér ott semmit a tea. De rummal, az már igen. És Győri­­ győzi a szállítást. Győri — gyűri a konkurrenseit, mint Böcsögő a szállodásokat, vendéglő­söket. — Hanem magán meglátszik, hogy a malomgyűlésre indult. — Miért, asszonyom ? — Mert már igen sokat darál. — Jól van. Hallgatok, ha úgy akarja. Hallgasson maga is, asszo­nyom ! Hallgasson rám. Tudja, a hallgatás beleegyezés és ha rám hallgat, beleegyezik. Hiszen maga is­ olyan, asszonyom, mint az egyet­len miskolczi hónap: a február. Maga is 28 as. — Meggondolom. Majd a választ megadom a Rejtélyes házban. — Rendben van. Megoldom a rej­télyt. Micsoda rejtélyre van kilátás! Csókolom a kezét, asszonyom ! Aiglon, 1915 m­..rc.u . 2

Next