Miskolczi Estilap, 1916. április (25. évfolyam, 75-97. szám)
1916-04-02 / 76. szám
XXV. évfolyam. Vasárnap, április 276-ik (916.) szám Miskolczi Estilap Egyes eláss ára 2 fillér. Megjelenik Vasárnap és ivnselmp kivételével mindennap délután 1 órakor. Szerkesztsség és kiadóhivatal: Rozmaring u 2. sz. Szelényi és Társa könyvnyomdája. Telefes 62. szám. POLITIKAI NAPILAP § fi ----—--------—--------—----——“—-------— -**“ # | Kiadó laptulajdonos: VEELÉBY8 LAJOS. f Előfizetési árak helyben: egész évre 10 korona, félévre 5 korona, negyedévre 2 korona 50 fillér. — Vidékre: egész évre 12 korona, ♦♦ félévre 6 korona, negyedévre 3 korona. ♦♦ vT.z.-ftar -mKisimet -3*. | Három fronton. (Bécs, március 31.) A népek nagy küzdelme most a tavasz kezdetén, úgy látszik, elérte tetőpontját és hullámai olyan magasra csapkodnak, mint talán egyszer sem a húszhónapos háború folyamán. Amit Oroszország, Franciaország és Anglia erőben és energiában fel tudtak halmozni, mind harcba vetik. Több mint egy hónapja rettenetesen vérzik már a francia fősereg a verduni fronton és még mindig nem bírt levegőhöz jutni. Két héttel ezelőtt Cadorna ötödször is számos divíziót hajszolt bevehetetlen isonzói állásaink ellen és az oroszok nyol napon át hasztalan küldték mészárszékre Rigától a Poléziáig emberanyaguk rengeteg tömegét. Hildenburg rendíthetetlen frontján megtört minden támadás és a semleges katonai kritikusok véleménye szerint már eddig is százezer halottjába és sebesültjébe került az oroszoknak ez a tömegtámadás. Párisban éppen most ülésszelt az entente konferenciája, amely összegyűjtötte a zöld és a fehér asztalnál a négyesszövetség polgári és katonai vezéreit. Mialatt ezek szavakkal dobálóznak és harcolnak, mi tettekkel juttatjuk közelebb az eseményeket a döntéshez. Ellenségeink reménysége, úgy látszik, a zérus fokra csökkent, mert a központi hatalmak hős csapatai keleten, nyugaton és délnyugaton megsemmisítik az entente minden akcióját. A Maas és az Isonzó mentén csak lassan érik meg a döntés. Heves támadás és makacs védelem egymást követik e helyeken, gyakran szünetekkel. Talán leghevesebben dühöng a harc az orosz fronton. Csaknem egy fél esztendei készülődés után indították meg offenzívájukat az oroszok. A német legfőbb hadvezetőség az orosz támadások kezdetét március 18-ra teszi, amikor Hindenburg marsall sikeresen kivédte a Dryszvjaty-tó —Postavy szakaszon és a Naroc-tó mindkét oldalán az ellenség előre törési kísérletét. Már az első napon felmorzsolódott egy egész orosz hadtest. A következő napon folytatták az oroszok a nagy emberáldozatot a Duna fronton, Rgánál és Jakobstadtnál. Március 22 én azt jelentte a legfelsőbb hadvezetőség, hogy az oroszok vesztesége minden eddigiirányt meghalad. Ettől az időponttól kezdve, az orosz hadvezetőség több óvatosságot mutatott és kisebb éjjeli megrohanásokkal kísérletezett, amelyek azonban rendesen még drót akadályaink előtt, ágyui tízünkben összeomlottak. Március 24 én új szibériai hadosztályokat küldöttek tűzbe Jakobstadttól és Dünaburgtól délnyugatra, valamint Widsytől északra. Ezeknek a támadásoknak az elhárítása nem került nagy fáradságba. A következő napon gyengültek az orosz támadások, úgy látszik, a hadvezérek elvesztették energiájukat és kedvüket a szörnyű játék folytatásához. Március 2-án ismét felújultak a harcok. A cári hadsereg rengeteg emberanyaggal és munícióval támadta meg a német vonalakat Jakobstadttól északnyugatra és Postavy vidékén. Természetes, hogy mennél nagyobb erővel nyomultak előre, annál nagyobb volt a veszteségük. A Naroc-tótól délre nyugatporosz ezredek három orosz hadtest rohamoszlopait verték vissza és ez alkalommal 2200 foglyot ejtettek. A következő napon újabb orosz hadtestek léptek fel Postavynál és Mokrzicenél, amelyeknek ugyanaz lesz a sorsa, mint a többi már felőrölt hadtestnek. E helyen már megsemmisült két orosz divízió, mintegy 30 ezer ember. Ez a képe az oroszok tavaszi csatájának. Ugyanaz a taktika látható, mint húsz hónappal ezelőtt, amidőn az orosz emberóceán elárasztotta Galíciát és Nyugat-Lengyelországot, valamit később a Kárpátokat. Hasonló recept szerint dolgoznak megint az oroszok, mert még mindig nem látták be, hogy az óriási tömegeknek mészárszékre való vetése nem az ellenfelet gyöngíti meg, hanem magát a támadót. Mi már alaposan kitanulmányoztuk az oroszok taktikáját és ezért megelelő fogadtatásban tudjuk őket részesíteni. Vájjon meddig bírja ki még az emberanyaggal Oroszország ? A sárospataki főiskola áthelyezése Miskolczra. — Saját tudósítónktól. — Miskoloz, április 1. Mióta a sárospataki főiskola tanári karának memoranduma a nagy nyilvánosság elé került, a tudományos világban és a sajtóban úgyszólván napról napra foglalkoznak a főiskolának Miskolczra való helyezésével. A fővárosi lapok szép visszaemlékezéseket írnak a nagy történelmi múltú főiskoláról és egyértelműen konstatálják, hogy hiába a tradíció, a főiskolát aggoniájából csakis úgy lehet életre kelteni, ha a tanári kar jól megfontolt indítványát fesőbb helyen elfogadják és a főiskola mihamarább Miskolczra kerül. „Költözik a kollégium.“ Ilyen címen igen kedves sorokat írt a sárospataki főiskola áthelyezéséről Kj. a Budapesti Hírlap egyik legutóbbi számában. A cikket itt adjuk: „Még nem tudni mikor, de bizonyos már, hogy Patakról elköltözik a kollégium, a tizenöt év múlva négyszázados múltú, a magyar Heidelbergs. Az újságok egyértelműen tudósítottak róla a minap. Eszerint a sárospataki református főiskola teológiai és jogi tanári kara kimondotta, hogy székhelyét Miskolczra, az ezidőszerint való püspök városába teszi át s ezt a határozatot a kollégium fentartó testületéhez, a tiszánimneai egyházkerülethez terjesztette fel. Megokolás: a jövendő versenyképesség. A magyar sajtóban máris vannak hangok, melyek a tekintetes professzor urak határozatát a szemrehányás némi árnyalatával azok „lelki és testi szükségletének“ akarják betudni. Nem így van! A nemes tanári testület nem minden zokszó nélkül mondta ki azt a határozatot, de viszont azok az érvek is, melyekkel rendkívül súlyos lépését támogatja: a gyakorlati lelkészképzés, a nagyobb város, a püspöki székhely stb., mindezek csak másodrendű jelentőségűek. A főmomentum: a jogi kar teljes elnéptelenedése s e miatt a versenyképesség megmentése a jövőben. Vagy mint a memorandum említi: a főiskola fejlődése. Ennek az őszinte és keserű beismerésnek belénk kell markolnia s nem mehetünk el mellette szó nélkül. Hová jutottunk, ha már a pataki négyszázéves kollégium, a magyarság utolsó Bánca is ingadozik s nyíltan beismeri, hogy nem versenyképes azon a területen, hol jó napokban s századok vészes zivataraiba az igaz magyar ügy fáklyavivője volt, vagy kálvinista daccal küzködött mindennemű reakció ellenében ! Szóval meg kell állapítanunk, hogy az Alma Mater fölött megnehezedett az idők járása, de ugyanakkor kötelességünk bátran és kímélet nélkül rámutatni az okokra is, melyek anny gondba kergették ezt az ősi sasfészket. Az okok, vagyis az egyetlen ok versenyképesség. Világosabban: az új korszellem. Bizonyos, hogy mi, akik csak pár évvel ezelőtt ott ültünk még a tudós tanár urak lábánál, elkeseredés nélkül nem gondolhatunk erre a modern szellemre. Talán avult és elmaradt volt az a szellem, melyet Patakról vittünk magunkkal örökségül útravalónak ?! Patak a szegények iskolája volt minden időben. Az édesanyánk tíz éves korunkban elkísért a kollégium kapujáig, ott ránk adta szerető áldását, meg a hagyományos egy pár csizmát, amelyben tisztességgel tapostuk ki a nyolc, vagy tizenkét esztendőt, míg urak nem lettünk. Mert ahogy az édes szülénk beíratott és otthagyott a Bodrogparton, attól kezdve a kollégium lett a valódi édes szülénk. Fölkarolt szeretettel s táplált nemcsak szellemiekben, hanem enni is adott. A konviktusban bőven futotta — és ingyér! — a sokszor megénekelt lencse, borsó, kása, jó Isten áldása s a jó Istennek ezen az áldásán nevelődtek fel a mezítlábas parasztgyerekek tógátus, jurátus diákokká s később urakká. És lettek belőlük józan és tisztafejü, de nyakas magyar papok, bírák, ügyvédek, tanítók, mert a pataki végbizonyítvány elsőrangú ajánlólevél volt minden időben. Nem csodálom! Az ódon városkában körüllengett bennünket a magyar história minden dicső és tragikus emléke. A Perényiek, a Rákócziak lábanyomáról beszélt minden kő és sikátor, a kurucok fészkében hetyke és bujdosónótákat ügyeltünk a tárogatón, itt járt egykor Bessenyey, a legszebb gárdista, Fáy András, a meseköltő, a híres Kövyt hallgatta itt az a rebelis Kossuth, itt próbálgatta szárnyát a szelíd Tompa s tanította fiait a filozófus Erdélyi János... Hagyományok és szent emlékek jártak velünk s lengtek körül a kollégium kőfalai között, hol tekintetes Csontos tanár úr, ha a negyvennyolcról prédikál a történelmi órán, forrongani kezdtünk. S ez a szellem volt az, mely fogalommá tette a pataki diák nevét, aki szerény és kötelességtudó, nyakas a nemzeti érzületben, bunkósbottal avatkozik bele a választási küzdelembe, tógába öltözik s mulat és kesereg, az idősebbnek megadja a tiszteletet, nemhepciáskodó, könyörülő szivü, egy testvér valamennyi, első táncos a bálokban, nótás természetű, kevéssel beérő s ha megkapta az obsitot, erényekben ékes és szorgalmatos munkás lett azon a pályán, ahová kirendelték. Ilyen volt a pataki diák, de... De jöttek az uj ideák, a modern korszellem, ahogy mondani szokás s ez az áramlat előbb-utóbb nem hagyta békén Patakot se. A tógátusok lassan kiszorultak s helyükbe uj nemzedék következett. De ezek az újak A nagyérdemű közönség figyelmét felhívom, hogy hetenként kétszer, hétfőn és csütörtökön, élő FRISS DUNAI HAL kapható és pedig tükör, ponty, kecsege, csuka és harcsa. Groszman Jágó: Nagyszerűen bagált a harctéren küzdőknél ■ általában mindenkinél mint legjobb fájdalomcsillapító bedörzsölés meghato, rhe ama, köszvény, influenza, torok, ■Mű- és hátfájás st», eseteibe« Or. El oh ter-tale capsici compos. Horgony-Liniment. Horgony-Pain-Expelier pauk». Or»*)# K --80, 1», r. Kapható gyógyszertárakban vagy közvetlenül az „Arany oroszlánhoz" címzett Dr. Blonter-féle gyógyszertárt»«, Prága I, Elisabeth str. 6. Naponkénti szétküldés.