Magyar Jövő, 1922. május-szeptember (4. évfolyam, 99-210. szám)

1922-05-16 / 110. szám

Apponyi Miskolczon üdvözölhetjük ismét Apponyit, a magyarság világhírű büszkeségét. Az ő nagy-nagy zseni­jét megillető mélységes tisztelet fo­gadja őt e városban, amelynek leg­nagyobb díszpolgára is, hódolat és tisztelet siet nyílt és magyar udvar­lására minden oldalról. Az alkalom, amely idehozta őt, nem kedves nekünk, aminthogy nem kedves senki — annak, aki félti és szereti és egyetért ezzel a gigászi küzdelemmel, amelyet a kormány­elnök vív most a nemzet végleges és erős talpraállásáért. Apponyi e küzdelem parlamenti ellenzékének legsúlyosabb — lehet Apponyi más, mint legsúlyosabb­­ vezérférfia. Nem mi állapítjuk meg, közéle­tünk egyik kiválósága, épp e lap hasábjain szögezte le : „Én a magam részéről (s ebben nem vagyok egyedül) inkább azt szerettem volna, hogy Apponyi éle­tében politikai pártoktól és akciók­tól függetlenül a nemzeti kultúra pártonkívüli nagy apostola lett volna, aki tudományosságunkat, irodal­munkat és művészetünket egymaga egy évszázaddal sodorhatta volna előre. S emellett a politika sem vesztett volna semmit, sőt talán így az is nyert volna vele . . .“ Nehéz feladat elmondani és ismé­telni ezt és nehéz emlékeztetni rá, hogy Apponyi Albert gróf részese volt, ama szörnyű emlékű obstruk­­ciónak — s ez nem akar jelentő­ségben való egymáshoz­ állitást adni — s nehéz hangsúlyozni, hogy most megint, nem azt a pártállást, nem azt a politikát jelenti Apponyi mun­kája, amely jó és hasznos a nem­zetnek. Az a feltétlen szeretettel tisztelő ragaszkodás, amely kell, hogy min­den magyarban éljen Apponyi iránt, az az általános és abszolút meg­győződés az ő egyéni tisztaságában, jóhiszeműségében és gondolkodásá­nak erkölcsi emelkedettségében — ez a tisztelet, bizalom, ragaszkodás és szeretet csak azt vallhatja, mit előbb idéztünk. A jót, a hasznosat akarja, de valójában nem azt munkálja Apponyi Albert gróf politikája. Apponyinak, a politikusnak a pá­lyáján nem ez az első eltévelyedés és bármennyire is nehéz, bármeny­nyire is tiltakozik ez ellen határta­lan Apponyi-tiszteletünk, meg kell mondanunk és rá kell mutatnunk : Apponyi nem olyan nagy a politi­kában — nem is való az, az ő tiszta egyéniségéhez ! —, mint ami­lyen nagy az ovációban, a tudomá­nyokban. A nemzet kivételesen nagy nagy­jait megillető tisztelettel és szere­tettel fogadjuk Miskolczon Appo­nyit , csak az alkalomnak, a poli­tikai miértnek nem örülünk. Nem örülhetünk. Ám Apponyi oly nagy, Budapest, május 15. (A Magyar Jövő tudósítójának telefonjelentése: Szombat este 10 órakor indult a miniszter különvonattal a Keleti­pályaudvarról dunántúli körútjára. A miniszterelnök kíséretében voltak Vass József kultuszminiszter, He­­gyeshalmy kereskedelmi miniszter, Rakovszky Iván, Simonyi Semadam volt miniszterelnök, Eckhardt Tibor sajtófőnök és számos politikus. A miniszterelnök különvonata vasárnap reggel fél 8 órakor futott be a czel­­dömölki pályaudvarra, ahonnan a miniszterelnök kocsijával a város­házára hajtatott, ahol fél 9 órakor vette kezdetét a népgyűlés. Gyömö­­rey György egységespárti jelölt után Bethlen miniszterelnök emelkedett szólásra. — Tisztelt polgártársak ! Mit akar az egységes párt ? Független Ma­gyarországot, erős Magyarországot nemzeti királysággal ! Most már el­jutottunk oda, hogy független nem­zet vagyunk. Mi nemzeti királyságot akarunk, de a királykérdést nem oldhatjuk meg, nem nyúlhatunk mé­lyebben a kérdésbe addig, míg el­lenségeinktől független és belső vi­szály nélkül el nem intézhetjük. — Tisztelt polgártársak ! Az a vád ellenünk, hogy Magyarországnak protestáns kormánya van. Itt nincs protestáns kormány, csak magyar kormány, itt nincs felekezeti kor­mány. Mi nemzeti keresztény demo­kráciát akarunk, ami csak akkor ér valamit, ha keresztény ideálokat szolgál. Ezen célok érdekében demo­kratikus alapra akarjuk fektetni al­kotmányunkat. Meg kell csinálnunk a vármegyei reformot, az önkor­mányzathoz hozzá kell nyúlni, de meg kell tennünk azt is, hogy a termelő osztály megfelelő képvise­letet nyerjen a városokban és köz­ségek közigazgatásaiban. Ezután a miniszterelnök a föld­birtokreform kérdéséről beszélt. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Vass és Hegyeshalmy minisz­terek ajánlották Gyömörey Györgyöt. Kőszegen A miniszterelnök innen Kőszegre ment Rakovszky Iván támogatására. Kőszegen diadalkapuval és virággal fogadták a miniszterelnököt, aki hatalmas beszédében többek között ezeket mondotta : — Ebben az országban csak be­csületes munkával lehet a béke po­litikáját elérni. Meg kell szűnni végre az osztályharcnak, mert az osztályharc döntötte a nemzetet pusztulásba. Én kezet fogtam a kis­gazdákkal, mert ő bennük láttam azt az ősi nemzeti erőt, amely a föld népében gyökeredzik. Szombathelyen A miniszterelnök fél 3 órakor érkezett a szombathelyi pályaudvarra, hol lelkes és harsány ünneplés kö­zött a vármegye nevében Maróthy főispán üdvözölte. A miniszterelnök a fogadtatásra meleg szavakkal vála­szolt, majd a népgyűlésre ment, ahol szűnni nem akaró éljenzés és taps között lépett az emelményre és mondotta többek közt a követ­kezőket. — Választási küzdelmek lepték el az országot, a kormány több alka­lommal kifejtette program­mbeszédét, azonban az ellenzék részéről pro­­grammbeszédet mind ez ideig nem hallottunk. Hallottunk ugyan szemé­lyes támadásokról, intrikákról, de a komoly programot mindezideig nem hallottunk. Pedig az ellenzéknek, ha többségben jut az országban, tudnia kell, hogy az ország is akarja tudni, hogy mi lesz a programmja. (Föl­kiáltások : puccs.) A kormány nagyon súlyos örökséget vett át. A­ háború, a forradalom és az idegen meg­szállás mind örökségek maradtak reánk. Pillan­atnyilag segíteni ezen nem lehet, csak vállvetett munkával hosszú egységes törekvéssel lehet az ország belső rendjét és gazda­ságát helyreállítani. A miniszterelnök ezután a drága­ság okairól beszélt. Azt mondják, hogy a drágaságot a kormány csi­nálta, amikor helyreállította a sza­badforgalmat. Én gondolom, hogy a mai viszonyok között sem a mostani kormány, sem egy esetleges ellen­zékből alakult kormány nem tudná a rekvirálást keresztül vinni. A tiszt­viselők helyzetéről beszélve azt mon­dotta, hogy az a mai viszonyok közt tényleg lehetetlenség. A napokban megjelenik egy rendelet, amelyben a kormány a saját felelőssége tuda­tában a tisztviselői fizetést a Kansz követeléseihez mérten majdnem egé­szében teljesíti. Ezután részletesen foglalkozik a királypuccsal, beszél a detronizációs törvényről, majd megdönti Andrássy­­nak azt a vádját, hogy a kormány nem gondoskodott a királyi csa­ládról. A bankett A miniszterelnök beszéde után Patacsy Dénes beszélt. A miniszterelnök Szombathelyről Rum községébe ment, ahol Vass József kultuszminiszter mondott na­gyobb beszédet. Rum községből a miniszterelnök és kísérete visszatért Szombathelyre, ahol bankettet ren­deztek a­ tiszteletére. A banketten több felköszöntő hangzott el. Bozsik Pál dr. bank­­igazgató köszöntötte föl a miniszter­­elnököt, aki a pohárköszöntőre eze­ket mondotta : — A magyar történelemnek min­dig az volt nagy baja, hogy eddig igen kevés barátja volt a magyar­nak. A történelem két véglet közt mozgott. Az egyik a múlt Ausztriá­val szemben, amely mindig táma­dást intézett ellenünk. Ma is két ellenséggel kell megküzdenünk. Első­sorban a belpolitikában, még­­pedig olyan emberek ellen, akik 1918-ban nagyon is exponált­­szerepet válal­­tak. Voltak idők, mikor reálpolitiká­ról beszéltek, de ugyanakkor hatalmi és érzelmi politikát folytattak. A valóság az, hogy mi csakugyan reál­politikát és kultúrpolitikát akarunk követni. A kultúrpolitika, mely al­kalmas arra, hogy ennek a nemzet­nek erejét kifejlessze naggyá és hatalmassá tegye. Én bízom benne, hogy a Dunántúl választó­közönsége, amely kulturális téren mindig elöl­járt és felismeri ennek a követel­ménynek a fontosságát. Körmenden Budapest, május 15. Szombat­helyről jelentik: Bethlen István gróf miniszterelnök ma délután 6 órakor Körmendre érkezett. Itt részt vett az egységes párt jelöltjének pro­­grammbeszédén. A népgyűlést Fü­löp József ref. lelkész nyitotta meg. Utána Tamás Árpád az egységes­párt hivatalos jelöltje mondotta el program­­beszédét, majd a minisz­terelnök emelkedett szólásra. Be­széde elején Tamás Árpádot aján­lotta a választópolgárság figyelmébe, majd így folytatta beszédét: — Már­is jó nyomokon vagyunk. Elértünk Magyarország védőbástyá­jához. A védőbástya szilárdan áll és az életünk olyan mint egy vár, ame­lyet minden oldalról ostromolnak. Sajnos mink azonban a­helyett, hogy csonka Magyarországunkban váll­vetve dolgoznánk és igyekeznénk megmenteni ami menthető, a pár­toskodás viszálya dúl közöttünk. Az egység áttörheti a pártoskodás szikla­falát és vezethet szebb jövőre. Utána Vass József kultuszminisz­ter, majd Patacsy Dénes szólt né­hány szót az egységes párt jelöltje érdekében. Ezután Csentes János plébános intézett a miniszterelnökhöz üdvözlő szavakat. Sopronban Körmendről a miniszterelnök Sop­ronba utazott. Sopron közönsége nagy lelkesedéssel fogadta a minisz­terelnököt. Turner polgármester üd­vözlő szavai után köszönetet mon­dott a város polgárságának a szíves fogadtatásért, majd így folytatta be­szédét : — Azért járom az országot, hogy a magyar fajt megvédhessem és megismertetessem velük program­­munkat. Az egységes pártra nemcsak Bethlen István a Dunántúl A miniszterelnök diadalútja Szeldömölkön, Kőszegen, Szombathelyen és Sopronban Ara 4 kor MAGYAR JÖVŐ Negyedik évfolyam, 110. szám. Kedd,­ 1922. évi május hó 16 Előfizetési árak: Egész évre 960 kor. DÜ! I T t 1/ A I M I n I ! * p Szerkesztőség : Miskolcz, Kossuth­ u. 5. sz. Félévre 480 kor. — Negyedévre 240 kor. Г UL! I I IY M I Pl Ali Ln Г Telefonszámai : Felelős szerkesztő : 865. Egy hóra 80 kor. — Egyes szám­ára Szerkesztőség : 184 és 865. Kiadóhivatal, helyben, vidéken és pályaudvaron 4 kor. és nyomda : Deák­ utca 9. Telefon : 882. AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAMMAAMAAAAMAAMAAMMAAAAAAAAAAAAMMMAAAAAAAAAAMMAAMAAAAAAAAAAAAA hogy el kell és el is lehet válasz­tani ittlétében az ő egyéniségének szóló örömet s az őt idehozó alka­lom felett való elkedvetlenedést. Örömmel üdvözöljük hát Apponyit Miskolczon, de inkább szeretnék benne a tudóst köszönteni, mint a­­ politikust !

Next