Magyar Jövő, 1924. január-április (6. évfolyam, 8-99. szám)

1924-03-28 / 73. szám

Biffizetési ár egy hónapra 20000 korona ШвкеМае* alkalmazottak 20 százalék kedvezményt kapnak. Egyes szám ára úgy belykan mint vidéken mindennap JOOO­K. 9 Hatodik évfolyam, 73. szám. Ara 1000 kaipona Péntek, 1924. évi március hó 28 MAGYAR JÖVŐ POLITIKAI NAPILAP Fatalos szerkezte: PUSKÁS JENŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal | Miskolc Kossuth-u. 6. szám. Telefon i Felelős szer­­kesztől 805, szerkesztőség és kiadóhivatal­­ 184. — Nyomda­i Deák-u. 9. sz., telefon 882 Ш*9Ю0ШРШNo90ФШФШт9ФМ9ФШФЁФЁФЁеШФФФШФЁМ9Л Világbetegség (K­st.) Egyre gyakoribb téma a mai népképviseleti és kormányzati rendszerek anachronizmusáról be­szélni s Európaszerte is majdnem egyöntetű a vélemény, hogy a par­lament idejét múrta, kevés hasznú, sőt ártalmas intézmény. Akik animozitás nélkül, lehiggadt tárgyilagossággal boncolják a kérdést, hajlandók el­ismerni, hogy a parlamentnek vol­tak érdemei és sikerei a múltban, de a XX. század szokatlan keretei közt idegenül, sőt groteszkül áll és egészen a csődbejutásig képtelen a reája rótt súlyos politikai, gazda­sági és szociális feladatok megol­dására. Bennünket is közelről érdekel a tétel, hiszen nekünk is van parla­mentünk, mely — kikerülhetlenül érintve a parlamenti epidémia ve­szélyes leheletétől — külföldi kollé­gáinak sorsában látszik osztozni s az ő általános betegségük jellemző tüneteit mutatja. Mert — eltekintve most attól, hogy a parlament leg­­kevésbbé sem hű tükre az ország közhangulatának s a többség gon­dolkodásának — mi más a mai par­lamenti élet bántó enerváltsága, életbevágó alkotásainak elvont gya­­korlatiatlansága és lassúsága, a tár­gyalási hang és modor hihetetlen eldurvulása,­­ mint aggodalmat­­keltő betegség ? Rövid külföldi parlamenti szemle és küröltekintés után érdekes képet kapunk a dologról. Oroszországban nincsen parlament. A bolseviki marxizmus „szabadsága“ a cseká­­val fojt vérbe minden ellenvéleményt, pont úgy, ahogy minálunk csinál­ták in illő tempóre a szociál­demokrata „szabadvélemény“ szél­hámosai. Tudjuk, hogy az olasz fascizmus egyenes célú vezére milyen könnyen tette túl magát a parla­menti formalitásokon, mikor az or­szág érdekei határozott és gyors cselekvést kívántak. XIII. Alfonz spanyol királyt, ki a parlament fölé, sőt helyébe tághatalmi direktóriumot állított, az alkotmány megsértésével vádolták. „Mikor a kimerült és le­rongyolódott néppel állok szemben — mondotta néhány héttel ezelőtt —, nem az alkotmány betűit, hanem szellemét tekintem s az ország meg­mentését és szolgálatát tartom a a legszebb fejedelmi feladatnak.“ Éles szavakkal ítélte el a Pemps tudósítója előtt a parlamenti appará­tus halálos lassúságát. Az egyre erősödő francia royaliz­­mus nyíltan bélyegzi meg a parla­menti férfiak általános korrupcióját s egyik programpontjában — ura­lomra jutása esetén — az eltör­endő parlamentet az érdekképvisele­tek (földmivelés, ipar, kereskedelem, kultúra stb. megbizottaival szándéko­zik helyettesíteni. Tudjuk mennyire korrupt a cseh, román, görög parla­menti frontnak főleg radikális, liberá­lis velleitású szárnya. A Haagsche Post folyóirat politi­kai krónikájának megállapítása sze­rint a parlament — mint mindenütt — Hollandiában is erősen diszkreditálva van. A demagógok tülekedve kap­kodnak hangzatos jelszavak után és a sokat szajkózott, de rosszul értel­mezett demokrácia a különben ki­tűnő parlamenti rendszert teljesen aláásta. A mai parlament nem más, mint elvakultan gáncsoló és vesze­kedő kollégium, mely — talán demokratikus tökéletességének tető­pontján — összeomlással feny­eget. Jobb, ha magunkról nem beszé­lünk , mindössze egy budapesti munkás panaszos levelét citáljuk : „Azt hiszik képviselőink, hogy nekik csak durva szavakat szabad hasz­nálni, mikor a mi nevünkben beszél­nek.“ Roppant téved a vörösszektűs falanx, amikor a demokráciát minő­­síthetlen durvaságokban keresi és a vaskos gorombaságot tartja meg­győző argumentumnak. Hiszen ha ez így volna, akkor egy vérbeli számadó gulyás öt perc alatt pozdorjává zúzná a magyar tudományos aka­démia minden bölcseit és érveit. A középiskolák reformja — A­ miniszterelnök beterjesztette a szanálási javaslatot — A nemzetgyűlés ülése — Budapest, március 27 A nemzetgyűlés ma folytatta a közép­iskolák reformjáról szóló törvénytervezet tárgyalását. A vita szónokai általában meg­egyeznek abban, hogy a középiskolák re­formjára föltétlenül szükség van, csupán a reform módozatait illetőleg van közöttük bizonyos eltérés. A nemzetgyűlésnek ma terjesztette be a miniszterelnök a pénzügyi javaslatokat s már ma nyilvánvalóvá lett, hogy az ellenzék éles kritikával fogadja majd a javaslatokat. A kormánypárti kép­viselők nagy megütközéssel tárgyalták az ellenzék magatartását, mert általános a vélemény, hogy a pénzügyi javaslatok sürgős letárgyalása az ország eminens érdeke. Az ülésről egyébként itt követ­kezik tudósításunk. A nemzetgyűlés mai ülését egy­negyed 12 órakor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. Az elnök bemutatja a miniszterelnök átiratát, amelyben értesíti a nemzetgyűlést, hogy IV. Károly király elhunyténak évfordulóján a koronázó templom­ban ünnepélyes gyászistentiszteletet tartanak. A gyászistentiszteleten a nemzetgyűlést Huszár Károly alelnök fogja képviselni. Ezután áttérnek a középiskolák reformjáról szóló tör­vényjavaslat tárgyalására. Első szó­nok Lukács György. Beszéde elején történelmi visszapillantást vet a kö­zépiskolák fejlődésére. Lukács György folytatja beszé­dét.­­ Ezután a technikai tárgyak tanítására tér át és méltatja Z Yenor­ működését. Trefort az 1883 iki törvényjavaslatával két iskolatípust rendszeresített: a humanisztikus és a realisztikus iskolát. Egy hibája volt ennek a két iskolafajnak és pedig az, hogy a reáliskola csak szűkkörű jogosultságot adott, csak a műegyetemre képesített, míg a gim­názium elvégzése minden egyetemre. Véleménye szerint meg kell ma­radnunk a differenciált álláspont mellett. A kultuszminiszter helyesen cselekedett, mikor megtartotta a dif­ferenciáltságot, a két iskolatípus mellett harmadiknak létesítette a reálgimnáziumot és a különböző jogosításokat pedig eltörölte és be­hozta az egységes jogosítást. Fel­hívja a kultuszminiszter figyelmét a tanárkérdésre. Ezzel kapcsolatban beszél a tanárok anyagi helyzetéről, felhívja a kormányt, hogy tegyen meg minden leh­­őt a tanárság hely­zetének javítására. Fontos a tanár továbbképzése, módot kell nyújtani neki arra, hogy szakmájában történt haladásról tudomást szerezhessen. A középiskola azok számára való, akik tudományos pályára mennek. Eliminálni kell minden olyan szem­pontot, amely oda nem való eleme­ket vonz a középiskolába. Helyesnek tartja, hogy nagy gondot fordítanak a testképzésre a szellemi kérdés mellett. Szeretné a zenei oktatás be­vezetését is, bár attól tart, hogy ez túlterhelést jelentene. Nagy súlyt kell fektetni a művészettörténet ta­nítására. Fontosnak tartaná a köz­gazdaságnak és egészségtannak ta­nítását. A vizsgák megszüntetését kívánja, helyesnek tartaná az év­végi összefoglalásokat. A javaslatot elfogadja. Eőry Szabó Dezső a javaslatot nem fogadja el, de nem ellenzéki szempontból. Örül, hogy a javaslat­ban nincs politikum. A kultúra a nemzet egyetemes érdeke. Reméli, hogy a kultúra révén föléje kerülünk a most körülvevő népeknek. Sze­rette volna, ha egységesen rendez­ték volna ezt a kérdést. Magyaror­szágon teljesen elhanyagolták az alsóbbfokú oktatást. Ezen a téren okvetlenül tenni kell valamit. Itt sú­lyos mulasztások történtek. De el­fogadná a javaslatot, ha komolyan előbbre vinné a középiskolai okta­tás ügyét. A középiskola célja, hogy általános műveltséget adjon. Ezt pedig egységes középiskolával is el lehet érni. Szükségesnek tartaná a népoktatásnak nyolc évre való kito­lását, a négy felsőbb osztály pótol­hatná a négy középiskolát. A reál­gimnázium felállításával csak kom­plikáljuk a helyzetet. A középiskola négy alsó osztályában egységesnek kell lenni a tanításnak. A huma­nisztikus iskolában a görög nyelv helyett az angol, olasz, francia, vagy más modern nyelv tanítását kell bevezetni. Nagy súlyt helyez arra, hogy a középiskolai nevelés vallásos és hazafias szellemű legyen. Nagy elismerés illeti meg e tekin­tetben a felekezeti iskolákat. Az ezeknek juttatott államsegélyt valo­rizálni kell. • Bethlen miniszterelnök beterjeszt az államháztartás egyensúlyának helyreállításáról, a magyar nemzeti bank fellálításáról, az államháztar­tás hiányának fedezése céljából föl­veendő belső kölcsönről, az olasz királysággal kötött pénzügyi egyez­mények és megállapodások be­cikkelyezéséről, a francia hitelezők-­­­kel szemben fennálló magyar tarto­zások tekintetében Párisban kelt szerződés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatokat. Kéri a javasla­toknak a pénzügyi, közgazdasági és közjogi bizottságokhoz való kiadá­sát és azoknak együttes tárgyalását. Kéri továbbá a nemzetgyűlést, hogy a már benyújtott, a cseh-szlovák köztársasággal kötött pénzügyi egyez­ményről szóló törvényjavaslatot, a pénzügyi bizottságon kívül a fent említett bizottságoknak is adják ki, mert ez a törvényjavaslat szoros összefüggésben van az előbbi tör­vényjavaslatokkal. Eckhardt Tibor: Szörnyű egy ered­mény. Ulain Ferenc : Vád alá kell he­lyezni a kormányt. Lénávai István: Hóhér javaslatok. Szilágyi : Második Trianon. Elad­ták az országot. Baross János : A házszabályokhoz kér szót. Kéri a nemzetgyűlést, hogy a javaslatot adják ki tárgyalás végett a külügyi bizottságnak is. Bethlen miniszterelnök Baross in­dítványának mellőzését kéri. Baross kéri, hogy különösen a Csehszlovákiával kötött egyezmény becikkelyezéséről szóló javaslatot utalják a külügyi bizottság elé is. Kéri a miniszterelnököt, ne élezze ki az ellentéteket. (Nagy zaj a Ház minden oldalán. Felkiáltások : Ön élezi ki az ellentéteket. Nagy zaj. A fajvédők is sértő kifejezéseket kiál­­tanak a kormány felé.) Horváth Zoltán szintén kéri, hogy a miniszterelnök engedjen makacs álláspontjából. Az elnök ezért a kifejezésért Hor­váth Zoltánt rendreutasítja. Óriási zaj az ellenzéken. Az elnök öt percig rázza a csengőt. Végül is a zaj csillapodtával az elnök figyel­mezteti a szélsőbaloldalt, hogy tartsa tiszteletben a szólásszabadságot és adja meg a lehetőséget, hogy Hor­váth Zoltán beszélhessen. Szilágyi Lajos valamit kiált a miniszterelnök felé, mire Varsányi Gábor helyéről felugorva öklét rázza Szilágyi felé s nem lehet érteni, mit mond. A zaj csillapultával Horváth be­fejezi beszédét és csatlakozik Baross indítványához. A felszólalásokra Bethlen minisz­terelnök válaszolt és javasolta, hogy Baross János indítványát vessék el. A Ház így határoz. A miniszterelnök beszéde után Szilágyi Lajos az elnök tegnapi magatartását kritizálja, midőn őt, szerinte minden ok nélkül, rendre­­utasította. Az elnök figyelmezteti, hogy a házszabályok értelmében az elnököt kritizálni nem szabad. Csáky Károly gróf honvédelmi miniszter Gömbös Gyula egy ré­gebbi — a Győrffy ügyben beter­jesztett — interpellációjára válaszol. Kijelenti, hogy az áthelyezésben nem volt politikum, az csupán egy ka­tonai elöljáró felettes parancsnok intézkedése volt az alárendelttel szemben. Gömbös Gyula nem veszi tudomásul a választ, a Ház­­ban tudomásul veszi. Az ülés n­­negyed 3 órakor ért véget.

Next