Magyar Jövő, 1931. január-március (13. évfolyam, 1-73. szám)

1931-01-01 / 1. szám

Egy liter uradalmi príma teljes­ tejet é■ A.**- -w ,.y .. \yifo ' ■*' **!&$*• •' xZ'/fiföl A ‘PSívÜS. V.v. ii térért házhoz szállítunk. Boldog újévet kiván kedves megrendelőinek a Telefon meg­rendelés 279 izponti Tejcsarnok­ .És azóta nincs szívből jövő öröm, nincs lelket iidító vigalom, nincs új esztendőbe vetett remény, mert a nagy tudósok szikkadt mé­­héből pottyant békeangyal üröm­mé kever minden örömet, fájdal­mas sírássá minden vigalmat és örökös lemondássá minden re­ményt. ’ Ezek volnának tehát röviden a tizenhárom év előtti szomorú ese­mények, melyekhez még hozzá ír­hatnám a sa­ját bűneink és gyarló­ságaink sokaságát is. De ne kezd­jük azzal az évet, hogy egymás sebeiben piszkáljunk. De hagyjuk a múlt könnyűzett mezőit is. Lépjünk a jelen, illetve a jövő sivár és göröngyös útjaira. A jelen valahogy olyan, mint az évek óta kitörni akaró Vezúv, melyet gyarló, önző, a vagyonu­kat és hatalmukat féltő emberi kezek minden elképzelhető szer­rel és erőszakkal igyekeznek visz­­szafojtani, de ugyanakkor titok­ban a nagy munka kulisszái mö­gött ezer lombikban forr, sistereg a minden emberi fantáziát felül­múló ellenméreg arra az esetre, ha mégis, mégis kitör, legalább kéznél legyen a védelemhez szük­séges anyag. Mert nevetséges és egyben soha jóvá nem tehető bűn lenne a mi szempontunkból, ha még most sem látnók be azt, hogy míg mindama fórumok és világpoliti­­kailag is beérkezett politikusok kifelé ezer torokkal ordítják az Örök békét, addig befelé, önma­gukban, lelkük ravasz csücskei­ben tudják és meg vannak győ­­n­ldve az ifr háború kikerülhetet­len és szükségszerű bekövetkezé­séről. És éppen ezért emberileg szinte el sem képzelhető módon fegyverkeznek,és készülődnek az új emberhullásra. Csak mi, balgán és botorul be­csületes magyarok álljuk köröm­­szakadtáig a kevés bölcseséggel, le sok ravaszsággal megírt béke­pontokat. Bízva és remélve a vi­lág jobb és igazságosabb belátá­sában. Éppen a napokban járt Miskolcon egy elveiről és ideáiról vad magyarnak nevezett ember, aki azt mondta, hogy sem politi­kával, sem igazságkereséssel nem ehet országot hódítani. Ehhez én cak annyit írok, hogy különösen lékünk nem lehet, még akkor sem, ha a csonka haza minden lel­ke, kezdve az egynapos csecsemő- 01 a halálos ágyán fetrengő iggig: mindenki politikus és Ko­­riziós Liga-elnök lenne. Nem lé­tet pedig egyszerűen azért, mert sem tudunk hazudni, annyira sem, hogy a saját igazságainkat em tudjuk olyan ruhába burkol­­ni, hogy azt rajtunk kívül más is illeigyje. És hiába minden kísér­­ete­zés, minden szövetkezés, kido­­bott pénz, minden Ponciustól Pl­­átushoz való utazás. Mert ezek­re­ az eszközökkel soha, egy talp­­lattnyi földet, sem fogunk vissza­szerezni abból, amit könnyelműen elkótyavetyéltünk. Végeredményben tehát a legfa­natikusabb békebarátnak is be kell látnia, hogy itt csak két igaz­ságtevő fórum van s ezeknél sem lejjebb, sem feljebb nincs apellá­ta, ezek pedig: a vér és arany. Igen! Vér és Arany! Mint a sokat szántó-vető és keveset arató, nagy költő is mondta: „minden egyéb hasztalan“. Hasztalan a kín, a várás, a remény. Hasztalan a gőg, a megalázkodás, hasztalan az ima, hasztalan a káromlás. Minden hasztalan! Még akkor is, ha idő­vel valami — nesze semmi, fogd me­g jól, — kis hasznocska válik belőle. És pedig azért, mert csak annnak a nemzetnek van joga kor­látlanul és minden izében úrrá lenni egy darab földön, mely min­den idegen segítség nélkül, a sa­ját erejéből, a saját vére és verej­téke hullásával szerezte azt meg. De ha mások segítették hozzá, úgy, midőn úrrá lett, ugyanakkor szolgává szegődött. Jól tudom, hogy ebben a hábo­rús iszonnyal telített atmoszférá­ban dőreség, sőt azok szerint, a­kik a legjobban istenítik a békét s amellett a legsátánibb eszközö­ket készítik elő a jövő háborújá­ra, egyenesen bűn: ilyesmiről el­mélkedni. De kérdem tőlük, váj­jon nem nagyobb bűn-e az, ha a beteg nyilván tudja, hogy gyo­morrákban szenved és orvosának tüdőbajról panaszkodik? És nem égbekiáltóbb-e ez a bűn akkor, ha az orvos félreérthetetlenül fel­ismeri a gyomorrákot, de gondol­ja magában, ha neked a tüdőd fáj, hát igyál csukamájolajat s a be­teg holnapra meghal? Holott ha közösen felfedik egymás előtt a betegség okát, egy sikeres mű­téttel életben maradt volna a be­teg. Igen, vall­juk be végre, legalább önmagunk előtt, hogy itt tizenhá­rom éve marja, tépi, gyötri a nemzet testét a megaláztatás és a megbéklyózottság rákja, hogy itt tizenhárom éve minden könny, minden sóhaj, minden ki nem mondott átok, minden fű, fa, vi­rág, iszonyú bosszút libeg. Hogy itt egyetlen kétségbeesett sikoly hasít végig a hegyeitől megfosz­tott rónákon, egy darabbá tenni Árpád földjét, ha a vér és arany árán is. Éppen ezért kezdjük meg végre komolyan, legalább tollal, azt a szent és magasztos harcot, melyet őseink mindig karddal vívtak meg. S ezt annál is inkább meg kell kezdenünk, mert — Isten ments — egy másik tizenhárom év múlva, már ez is meddő munka lenne. Hiszen az örökös várásban megpuhulnak az izmok, elcsüg­­­gednek a lelkek s a feledés vizes­ponyvája eloltja a szent bosszút, melyet ma még bőven táplálnak a tizenhárom év előtti borzalmak és megaláztatások. Nem is beszél­ve arról, hogy egy újabb nép­­számlálás már sem Kassán, sem Kolozsváron, sem Szabadkán nem talál többé magyarokat. Akkor hiába volt a könny, hiába volt az acsarkodás, hiába volt minden frázis? Pedig ma még minden magyar ezerszer vallja és ordítja: lesz még egyszer nekünk is boldog új­évünk, gyúlnak még egyszer min­den bogáncsot felperzselő tüzek, a magyar szivekből, egetrázz még a magyar nóta Verecke, Segesvár és a Bánát felett. WJt&XMZ XNO A gázgyár Horthy Miklós tér 6. sz. a. üzletét 1930 december és felkéri Miskolc város közönségét, hogy reklamációival és a szerelésekre vonatkozó kívánságaival a Vay­udgyár üzemvezetőségéhez szíveskedjék fordulni Hindenburg szózata a német hadsereghez Berlin, december 31 Hindenburg birodalmi elnök az új év alkalmából a következő fel­hívást intézi a véderőhöz: „A véderőhöz­ 1931 január 1-én a birodalmi haderő egy évtizede áll fenn abban a formájában, ame­lyet a versaillesi szerződés határo­zott meg számára. Hazánk legvál­ságosabb idejében alkotta ,azt meg hivatali elődöm. A rárakott bék­lyók ellenére e­z a haderő mindig a külső és belső béke szilárd bás­tyája volt, a birodalom biztos tá­masza. Hűségesen ápolta mindig az­írégi hadsereg és a régi tengerészet bizományba kapott örökségét. Kö­szönöm !ai véderőnek ennek az év­tizednek a munkáját és szívből jövő jókívánságaimat tolmácsolom­­neki az új esztendőre. Helyezze dicsőségét továbbra­ is abba, hogy engedelmes és hű kötelességtelje­sítéssel szolgálja a hazát!“ termelői áron alul árusít újévtől kezdve kiváló minő­ségű és zamat a kadarka és furmint bort a Szemért étterem, literenként és 60 fillért? Csütörtök, 1931 január hó 1. óta tart már Joffre marsall haláltusája márts, december 31 . 7a vas-ügynökség.) A J­ill halálküzdelme még 1 -ig tart. A reggel kiadott orvosi jelentés szerint a beteg éj­szakája általában nyugodtan, telt el, de lélegzetvétele némelykor aggasztó módon elakadt A mar­sall megőrizte öntudatát, de szem­­mel láthatólg gyengül és érvelése gyorsul, míg viszereiben csökken a nyomás. Reggel a beteg kevés cuforos­­,vizet ivott. Elsőnek Fabry ezre­des látogatta me­g, aki távozóban a következőket mondotta: — Az ötnapos haláltusa telje­sen kimerítette a marsallt. Azt hi­szem, most már itt a vég. Csodála­tos, hogy milyen szívósan viasko­dik a halállal. Néha-néha most is magához tér és ilyenkor teljes esz­méleténél van. Boulin orvos este hatkor ii jelentette, hogy Joffre marsal, ágyban párnák között ül. A szív gyengeség egyre fokozódik. A the­tear délután folyamán tejet és na­rancslevet ivott. — Lehetetlenség megmondani — mondotta az orvos —, hogy meddig bírja még a tábornagy. Tizenhét évi súlyos börtönre ítélte a honvédtörvényszék Horváth Antalt Budapest, december 31 Csepregi Horváth Antal őrnagy - hadbíró bűnügyében .A budapesti hon­v­édtörvényszék három napig tartó főtárgyalás után szerdán hirdetett ítéletet. Csepregi Hor­váth Antalt azért, mert a békére helyezett bizalommal súlyosan visszaélve 1930 tavaszán katonai vonatkozású, szigorúan bizalmas iratokat, amelyekhez szolgálati be­osztásából kifolyólag jutott, gon­datlanul kezelt, 12 évi súlyos­­bör­tömre és tiszti rangjától való meg­fosztására ítélte. A vádlott csele­kedetéből csak azért nem három lett nagyobb kár az országra, mer­t az iratok a hatóságok éberség­­folytán illetéktelen helyre nemi jutotta­k. A Miskolci Polgári Kaszinó Egyesület Szilve­ster estje Miskolc, december 31 (A M. J. tudósítása.) Régi hagyományaihoz híven tartotta meg a Polgári Kaszinó ez idei Szilveszter-estjét, amely méltán sorakozott a régi, szép és fényes kaszinóbeli Szil­veszt­er­esték sorába. A nagysikerű estét gondosan vá­logatott műsor vezette be, melynek prológusaként Balázs Győző ta­nár tartott mélyértelmű, a m­ai rettentő sorsunkba is belevilágító előadást Szilveszteri gondolatok címen. A nagyértékű előadást mindvégig nagy figyelemmel hall­gattál végig a közönség. Ezután debrecenyi Bárány Ilus helyett, aki megbetegedett, Bogdány Vera adta elő Kacsok Pongrác dr.: Rá­kóczi megtérése, Várady A.: Lila­­párás alkonyaikor és Elvesztettem a szívemet című dalokat. Pompás iskolázott hangja kitűnően érvé­nyesült, kedves előadása megnyer­te a közönség tetszését. Majd a Nemzeti Színház helyettes igazga­tója, Bartha István, Ecsedi Gyula és Zathureczky Bella melodrámá­ját adta elő megrázó erővel Er­délyi Ica művészi nívója és meg­értő kísérete mellett. A nagy­szerű felkészültségű művész min­den értékét viszaadta a gyönyörű melodrámának. Kiss Menyhért: Talizmán, Sajó Sándor: Dacos magyarok című verseket is előadta s tökéletes művészetét lelkes taps­sal honorálta a közönség. Ezután újra Bogdán Vona éne­kelt és pedig Pergolese: A tehetet­len, Várady A.: Ne sirasd a fa­levelet, Kökény az én szívem kez­detű dalokat adta elő. Ifj. Oszt­­rovszky­ Kálmán alkalmazkodó zongorakísérete mellett. A műsor utolsó ás mulattató száma a Sassy Csaba alkalmi verse volt tele Huncut és szatirikus célzásokkal , az elmúlt esztendőre. A két elő­adó úrleány: Istók Emilia és Lit­­key Lenke a vers szatirikus ízét nagyszerűen emelték ki és pompás előadóképességről tettek tanúbi­zonyságot. A műsor után következő tánc, az asztaloknál kezdődő pohárcsörgés búcsúzott az ó-esztendőtől s a ven­dégsereg a reggeli órákig együtt maradt, mert itt egypár órára­ vi­dámak voltak az arcok, kisimul­tak a­ gondredök s bizalommal te­kintett az annyi titokkal teljes új esztendő felé. A rendezőséget min­ den dicséret megilleti, de tőle Bárány Gyula háznagy volt fá­gadhatatlan az est sikere érdeké­ben. Pénteken dönt a vád­tanács Zavaros polgár­mester ügyében Budapest, december "­­A M. J. tudósítás Ismeretes, hogy a székesúr­vári vádtanács Zavaros Alac polgármesternek december PL lejáró vizsgálati fogságát­­ hosszabbította meg. Bary Zolt királyi ügyész azonban a vő tanácsnak ezt a döntését megfe­lebbezte és így kerültek az irato­k budapesti táblához. A Vol­ma­nn-tamosnak osztották ki a ügyet, az előadó pedig Morócza tábla­bíró lett. Morócz a tábl­abí­r az iratok megérkezése után azo­­nal hozzákezdett azok áttanulmá­nyozásához. Volkmann tanácselnök szerda délelőtt féltizenegy órára hívt össze a tanácsot, ebben az ügybe azonban nem tartották meg a tár­gyalást, mert Morócza táblabíró anyag áttanulmányozásával m­m tudott elkészülni és így Zavari polgár most oz szabadlábra h­elyezé­seinek ügyében csak pénteken dé előtt 11 órakor fog a Volkmart­ tanács zárt ülésen dönteni. Ilem trükk, valóság ! Meleg barátságos tiszta Sz­o­b­a árból 20°/o ízletes házi é­t­k­e­zé­s ár bár IO°/o engedményt kap Ön, mint ezen lap előfizetője Idapesten, a Park-SzíVI báb* VTH, Baross-tér 10., szem­ben a Keleti pályaudvar érkezési oldalával

Next