Magyar Jövő, 1944. január-április (26. évfolyam, 1-85. szám)

1944-03-12 / 59. szám

Vasárnap, 1944 március 12. MAGYAR JÖVŐ ci Lótenyésztő és Lovasegylet­­fáradhatatlanul tevékeny igaz­gátlóját, homrogdi Lichtenstein Im­rét, 70. éves születésnapja al­kalmából. Közgyűlés után közös ebéd volt a Koronán, melyen Miskolc társaséletének sok szá­mottevő tagja megjelent és ahol fehér asztal mellett is folytató­­dott az ünneplés. Másnap, március 7-én a Bor­sod Miskolci Orvos Gyógy­sze­rész Egyesület tartotta 97. évi közgyűlését Pelláthy Béla dr. elnöklete alatt. Közgyűlés után ,Vakács Jenő, Szendy Balázs és Teschler László bemutatásokat tartottak érdekesebb káresetek­ről. Mészáros Zoltán dr, a mig belei gyógyszerész kerület eln­ö­ke pedig „A gyógyszerellátás mai helyzete“ címmel tartott nagy érdeklődéssel kísért elő­adást.* Az elmúlt évben ebben a ro­vatban írtuk meg, hogy Feid Jó­zsefnek Munkácson,­ ahol látoga­tóban voltak, két kis gyermeke meghalt. Kedden éjjel Beid Jó 2®cf feleségének kisfia­ szület­ett. Azóta nincs nála boldogabb em­ber a Kányadi utcán. * * Az elmúlt vasárnap ítéletidő volt. Akkora volt a hófúvás, hogy a délutáni személyvonat is és a gyors is két-két órai késés­sel érkezett meg Miskolcra. A miskolci utcákon szinte­ lehetet­len volt a járás­kelés. Hétfőre megállt a hóesés, elolvadt a hó, és keddre már ismét tavasz volt. Ma Gergely napja van. Kérdés,­­ hogy megrázza-e Gergely a sza­kadat és ontja-e még ő is a már­­ciusi havat. Vagy tavaszt hoz Gergely, aminthogy illik is, mint holnapután, kedden Matik­ nap­ja, szerdán nembeli ünnep, fel­vonulások. Szombaton Sándor, vasárnap József. Már­pedig Sándor, József, Benedek, hoz­zák a jó meleget! * Valamelyik nap azt kérdem egy ismerős hölgytől:­­— Mit vár? 191— A békét. Eszembe jutott erről a felelet­ről, hogy a salonai 10-es honvéd állásokban 1915 tavaszán egy éj­szaka a drótőröket ment meg­vizsgálni egy tiszt. Halkan oda­szól a drótnál egy mozdulatla­nul álló bakának:­­ — Hát kend mit vár? — Várom,, hogy mikor törik ■ki a béke! felelt az öreg csont bús egykedvűséggel és hitte , rá, inkábbra találgatásra volt utalva a kiváncsi közvélemény.. Kossuth is mondott egyet-mást, Ferenc József is beszélgetett bi­zalmas környezetével erről a tör­ténelmi találkozásról. Bokát ír-­­tak erről. .Krúdy Gyula könyvé­ben is megemlékezett az ese­ményről, de történelmileg, ter­mészetesen nem lehet minden sorát hitelesnek elfogadni. Ta­núk nem voltak jelen. Kulcslyu­­kon pedig neon lehetett hallga­­tózni.. mert azt a testőrök úgy sem engedték volna. Az újságírók képzelőtehetsé­gének tág tere nyílott,­ s a lapok napokon át mással sem t­agjai-­­,­­zíga, mint a bécsi audie­nció­­ra! A Wekerle kormányuk, ez a koalíciós kormány volt, aki e­b­ben a bukott munkapárton kívül minden más párt képviselő volt, még pedig a legtekintélye­sebb politikusokkal, igen meg­elősí­tette helyzetét. Wekerle maga mellé vette:­Kossuthi Fe­rencet, Apponyi Albert grófot, Aparásay Gyula grófot, Zriny­i Aladár grófot, Szterényi József látót, Nyiry Sándor táborno­kot, Darányi Ignácot , a régi politikai világ számos kiválósá­gát. Ki miniszter, államtitkár, ki meg főispán lett s a koalíciós László Zoltán dr. Amikor a miskolci evangélikus püs­pök is elzarándokolt Jeruzsálembe Miskolc, március 1*­ Találóan jellemezte óriásinak a múlt századot az a magyar író, aki többek között ilyeneket is papírra vetett: „Nekünk van* nak a legtüzesebb paripáink, a legerősebb boraink, mieink a leg­szebb asszonyok, nekünk van legszebb hazánk.“ Hát hogyne volna óriás az a század, amely Petőfit, Aranyt és Vörösmartyt, Jósikát, Ke­ményt és Jókait, Kossuthot és Deákot adta minekünk? Ebben az óriás században élt pásztorkoplott Miskolcon kutnai és eörvistyei Zelenka Pál, a há­romszázharminc esztendővel ez­előtti szepesváraljai zsinaton megalkotott tiszai evangélikus­­egyházkerület huszonkettedik püspöke, akinek arcképét ma leplezik le az evangélikus egy­ház tanácstermében . Ki is volt Zelenka Pál püs­pök, akinek megfesttette arcké­pét a hagyományokat híven meg­őrző egyház? Zelenka Pál Nógrádi­­rézen született 1839 augusztus 19-én. Az elemi ismereteket az atyai háznál szerezte meg, majd 1818- ban Petőfi nyomán járva az uralom jól indult meg. A kép­viselőház elnöki székében Justh Gyula és Rakovszky István tün­dököltek, akikre szükség vett, mert akkor kezdődött a horvát képviselők­ obstrukciója S­ipiló vezetésével. Erre ugyan nem­ lett volna szükség, s mindkét nemzetnek többet ártott, mint használt. Egy tapintatlan vas­úti rendelet robbantotta ki, a­i­­ek hullámait hiába próbáltak elsimítani olyan tekintély­es hor­vát képviselők, mint Droh­d­ecz­ky Gyula, körösi görög c katoli­­kus püspök, Csincsek Fi­­csál plétanos, volt 48 as vörössapkás főhadnagy és a jó öreg Szerb György. A kormány is engesz­telhetetlen maradt." Supuo is Skerlecz Iván báró, a népszerű horvát bán fáradozásai hiábava­­lóknak bizonyultak. Nemsokára megbukott a koa­líciós kormány, az új választá­sok ismét a Tisza Istvánt köve­tő munkapártnak adtak többsé­get s kilenc év múlva, jött a vi­­­lágháború, amely felforgatott mindent. Eltűnt a sok kedves" "emlék életünkből s csak néhány feljegyzés maradt meg, amit az új generáció már meg sem ér­tene: aszódi gimnáziumban tanult. — Selmecbányán érettségizett, Po­zsonyban, majd egy évig Jéna egyetemén képezte magát. Húsz éves korában már kész lelkész­ként jött haza. Két évig házitanu­tó volt Szügyben. Irsa lelkésze lett ezután és 1866 február 20-án jött Miskolcra. Nagyszerű egyéniségét az al­kotni tudás és akarás jellemez­te. Valósággal felvirágoztatta a miskolci evangélikus egyház éle­tét Az 1878-i árvíz idején, m­ar az akkor nagyhírű, országos ev. gráminntézet elnöke, tekintél­y­es segítséggel enyhített az árviz­­sujtottak nyomorán. Az evangélikus egyházi élet­ben r­ély nyomokat hagyott egy­ház kormányzási munkája köz­ben nem feledkezett meg a nő­ sem, hogy 1883ban, amikor a miskolci egyház százéves fonnál­láreát ün­nepelte, méltóképen örö­kítsék meg a jubileumot. Több mint félévszázaddal ez­előtt, 1890 május 17-én választot­ták az egyházkerület püspökévé s még ebben az évben vendége volt a királynak, aki Debrecen­ben járt akkor. Későb­b, a millenium idején mégegyszer ott találjuk Zelenka Pált a király udvarában. Ben­czúr Gyula „Hódolás“ című fest­ményén láthatjuk ugyanis Ze­lenka Pált. A kép érdekességét többek között még az is fokoz­­za, hogy a miskolci püspök az egyetlen protestáns személyiség a képen levő alakok között. Kétségtelenül egyik legérde­kesebb fejezete Zelenka Pál éle­tének az a szentföldi út, ame­lyet II. Vilmos császár meghívá­sára­ tett Jeruzsálembe. Keve­sen tudják ma már, hogy Krisz­tus Urunk városában a ném­et császár evangélikus templomot építtetett s a templom felszente­lés fejedelmien szép ünnepén- az egész evangélikus világ képvise­lőinek élén maga a császár is megjelent, mint ő, szultán ba­rátja. Ají íi Márit brit, zsidó és arab Világot meglehetős lázba hozta ez a császári látogatás. Annyira, hogy Alexandria part­jai elé jelentős brit flottaegysé­­geket vezényeltek ki. Ze­mka Pál püspök szemtanú­ja volt ennek a világraszóló ün­nepségnek, amelyen­ fiával együtt vett részt. Itt készült úti rajza -vndkivül becses kortörté­net emlékként maradt az utó­korra.* Duszik Lajos tb. főesperes a vasárnapi arcképleleplezési ün- I »íz eisaiemes esie a I uniói 4 oraia lari népség során élvezetesnek ígér­kező előadásán keresztül érde­kes képet fest majd hallgatói­­nak a letűnt óriás századról és annak korképében , egy kiváló egyházi férfiú jellegzetes arc­­éléről, aki a maga korában Mis­kolc legtekintélyesebb emberei 'közé tartozott. (n.­­) Az arcképleleplező ünnepély; ‘ műsora a­ következő: „Erős vár a mi Istenünk...“ Közének. Mag­nyitó beszédet mond Bruckner Győző dr egyházfelügyelő. Ün­nepi beszédet tart Duszik Lajos lelké­sz, id. főesperes. A fest­mény len­elezése. A Zelenka-csa- lád nevesen felszólal Zelenka­ István dr jogakadémiai ny. r. egyetemi m. tanár. Javaslatot terjeszt be Szepessy Kálmán dr másodfelügyelő. Himnusz. Az ünnepi díszközgyűlésre az érdeklődőket ezúton is meghívja az egyházközség elnöksége. A gyermek Szégyenpir szökik az ember h arcára, ha ilyet hall. Nő, vagy legalább is annak mondja ma­gát, ki meri mondani azt, hogy, minek a gyermek. Az csak nyűg és gond. Szerettem volna mind­járt megmondani a véleményem, de sajnos, nem ismertem a höl­gyet és jogcímem sem volt arra, hogy az ellenkezőjéről győzzem meg. Hiszen csak példával térít­hetünk valakit a helyes útra. A hölgynek igaza van. Nyűg a gyerek, de csak egy üres lelkű nő számára. Akinek minden gon­dolatát és egész lelkivilágát azt tölti ki, hogy mit vegyen fel hol­nap,amelyik szín áll legjobbat az arcához. Semmi, de semmi­ más nem érdekli, csak önmagá­val van elfoglalva. Ezzel­­ nem azt mondjuk, hogy önmagával ne törődjön, mert az kötelessége a nőnek, hogy ne hanyagolja el magát, de ne a mások kárára, történjék ez. Az olyan nő, aki csak önmagával van elfoglalva, nem tudja elképzelni, mit jelent a gyermek. A házasságban is csak a kényelmet és a biztonsá­got keresi. Nincs tisztában hiva­tásával. Nem tudja felfogni, hogy a gyermek Isten legszebb ajándéka, életünk folytatása és ezért érdemes küzdeni és csak ezért érdemes. Gyermek nélkül nem ér s­emmit az élet. Üressé, céltalanná válik minden. Sokszor maguk a férjek is hi­básak ebben, mert ők is félnek­ a permektől. Félnek, hogy nem tudnak aludni, ha az sír. Ők neve hajlandók vállvetve küzdeni azért, amiért igazán a legérde­mesebb küzdeni. Vagy talán fél­tékenységből, hogy akkor nekik kevesebb szeretet jut. Nem érzik meg, hogy akkor inkább vonzkó­dunk hozzájuk, mert megadatod nekünk a legszebb kapocs, amit loncs­erő, mi el tudna szakítani Ha gyermek nincs, legtöbb eset­ / * 7

Next