Miskolczi Napló, 1903. július (3. évfolyam, 146-172. szám)

1903-07-05 / 150. szám

, a magyar államélet is veszélyben forog. Ezt annál jogosultabban lehet állítani, mert a közvetlen közelből fenyegető, nagy katasztrófáknak minden tünete és előjele föllépett a fogalmak azon megzavarodásával, a vezetésre hivatott tényezők ama fejvesztettségével, melyet a mostani felfordulásnak minden fázisában a legnagyobb határozottsággal lehet konstatálni. Lássuk csak hogyan állunk. Négy és egy fél év előtt a reakczió s a vele szövetkezett osztrák érdek Bánffy báró ellen az obstrukcziót szította és hogy az útjában levő magyar miniszterelnököt annál biztosabban megejthesse, nem engedte őt a munkaképtelenné vált országgyűlésnek idején, törvényes formák közötti feloszlatásra. Szóval, amint maga Bánffy báró legutóbb elmondta, az osztrák politika lefogta a kezét, melylyel az obstrukció ellen védekezhetett volna s a törvényen kívüli állapotba, az úgynevezett ex-lexbe szorította őt. A béke árául az erélyes miniszter fejét annál szívesebben adta az udvar az ellenzéknek, mert amúgy is szabadulni akart tőle, az obstrukcióval pedig az ő bizalmi férfia, Széll Kálmán által annál könnyebben megegyezhetett, mert elejétől fogva „Fühlung“-ja volt a parlamenti lázadókkal. Széll Kálmántól pedig oly feladatok teljesítését követelték, melyek a nemzet közérzületét ellakít, amíg más egy másiknak udvarol. Az én figyelmemet is annyira lekötötte, hogy nem is vettem észre, amint az uram már örök hűséget és egy arany karpereczet ígért valamelyik ballethölgynek. De beszéljünk a politikáról! Ugye bár, érdekli ? — Hogyne. — No akkor súgok magának egy érdekes politikai titkot. Hajoljon csak hozzám. — Nagyon kiváncsi vagyok. — Kossuth Ferencz lemondott a párt elnökségéről. No mit kaczag maga? Érdekes. Amiért az újságok tele voltak vele, azért ez titok. Hisz a párt tagjai mind megígérték, hogy nem hozzák nyilvánosságra. És nem is hozták nyilvánosságra, csak azt az ígéretet, amelyet a diskréczióra vonatkozólag tettek. — Látta ön a tenyészállat kiállítást ? lentállásra ébresztették, a miniszterelnök pedig ama követelésekhez oly készséggel, oly makacssággal ragaszkodott, hogy az országot ismét az ex-lexbe vitte s azzal a kormányzatot és törvényhozást nem a kisebbségben levő ellenzéknek, hanem az ellenzék akármelyik vállalkozó töredékének kénye-kedvére kiszolgáltatta. Az ügyetlen sáfár eltávozott arról a helyről, ahonnan az ügyeket annyira összebonyolította, hogy immár a bé- ikés kibontakozásnak még lehetősége is kétségessé válik, miután az új megbízottnak is nehezebb a helyzete az obstrukcióval szemben, mint neki volt. Ugyanis, míg Széll az idomított obstrukczióval játszva paktálhatott, addig a bán a nemzeti követelmények alapjára helyezkedett és a fellázadt közérzület által szorított ellenzékkel áll szemben. De hát a változott, a súlyosbodott helyzetből is csak ki kell bontakozni; ez a törvényhozás faktorának, a királynak úgy, mint a nemzetnek az akarata: a törvényes rendnek minden áron helyre kell állania és a békét egyoldalú makacssággal épp úgy nem szabad a kormánynak kockáztatnia, mint nem szabad azt a nemzeti ellenhatás élére állott frakciónak sem. Igaz, hogy ez utóbbinak nagyon megnehezült a helyzete, mert a mozgalomnak, melyet felidézett, nem tud többé urává lenni. A nép magyar hadsereget és önálló vámterületet — Igen, megnéztem, hogy megtudjam, milyen az a tenyészállat. -- Hát ön azt nem tudja ? — Most már tudom. A tenyészállat az egy olyan állat, amely tenyészik. Hát nem ? Továbbá az a rossz tulajdonságuk van, hogy szarvakat viselnek. Milyen kellemetlen érzés lepett meg, mikor bementünk az urammal és elénk tárult egy egész erdő szarvakból. A lelkiismeretem szerényen kezdett ágaskodni. Szóval ez nem asszonyoknak való látvány. Kértem is a rendezőt, hogy szedjék le azokat legalább addig, amíg én ott vagyok. A rendező azt felelte, hogy „még azokat a szarvakat sem lehet leszedni, amelyeket nem mi raktunk fel.“ No hogy kellemetlen emberek is vannak a világon, az bizonyos. Jó napot követel és árulóknak tekintik a békés kibontakozás döntő faktorait, az obstruáló ellenieknek azon tagjait, kik e két követelmény előleges garancziái nélkül a törvényes rend helyreálltának üdvös munkáját megakadályozzák. Márpedig az ex- ex-ből való kibontakozásnak és a törvényes állapot helyreállításának kérdése sürgős országos érdek. Félretéve minden gravament és eltekintve minden jogos követeléstől, ezt kell elsősorban biztosítani a parlamenti pártoknak együttes erővel. Ha egyszer a törvényes állapot az indemnitl és költségvetéssel helyre lesz állítva, akkor, — ha a pártok meg tudnak egyezni — következhetik a törvényhozás további békés munkássága. Ebben azonban mi nem bízunk. Az ellenzék az új javaslatokkal az általa képviselt nemzeti követelményeket fogja szembeállítani, az obstrukció élőiről fog kezdődni és a törvényhozás nem is fog a munkájában ezzel az országgyűléssel tovább haladhatni. Úgy az ellenzéknek, mint a kormánynak a nemzetre kell apellálnia vagyis új választásoknak kell következniök. Meg kell kérdezni a nemzetet, hogy az újabb katonai törvényeket csakugyan a magyar hadsereg eszméjéhez köti és a gazdasági kiegyezést nem az önálló vámterület keretében akarja-e? Ha egy ily választásból kerül ki az új országgyűlés, akkor az előtt tisztán fognak a kérdések állani, melyek fölött ma kormány, többség és kisebbség vitáznak. Az új országgyűlésen a kormány nem tagadhatja meg a nemzeti követelményeket, ha a parlament többsége sürgeti, viszont az obstrukció nem lesz jogosult oly irányzatok erőszakolására, melyeket a nemzet többsége nem tett magáévá. A végleges kibontakozásnak, miként azt Bánffy Dezső báró helyesen kifejtette, nincs más útja, mint a törvényes állapotok létesítése után megejtendő uj választások. Ezek a mostaniak Tarka levelek. — Szabad szék. — II. A szabad székek létesítése mindenhol oly sikeresnek bizonyult, hogy egy városnak vagy községnek sem — hol az évenként levágott állatok száma jelentékeny — volna szabad elállani a megvalósítás eszméjétől, annál kevésbé, mert jelentékeny áldozatokat nem kíván, csupán egy kis ügybuzgalmat, melylyel a többek által vélt nehézségek könynyen legyőzhetők. Miskolcz, ahol évenként kimutathatólag 10—12 ezer marhát és ugyanannyi vagy még több sertést vágnak, már ennél a quantumnál fogva is alkalmas volna arra, hogy ilynemű intézményt létesítsen. De nem csupán ez a körülmény az, amely miatt érdemesnek véljük, a szabad szék létesítését, hanem igenis az, hogy Miskolcz tőszomszédságában egy olyan hatalmas gyártelep van, mint amilyen Diósgyőr; külföldi példák mutatják, hogy a szabad székek akkor virágzanak legjobban, ha munkástelepeken nyittattak. Sajátságos, de úgy van, hogy a földmivelő és kisipart űző stb. alsóbb néposztály mindenhol nagy idegenkedéssel fogadja, az ilyen székről kikerülő húst, az igaz, hogy csak eleinte, a nagyobb ipartelepek munkásai ellenben, talán magasabb fokú intelligenciájuk révén, távolról sem idegenkednek annyira, mert tudatában vannak, hogy a hatóság égisze alatt ,semmi esetre sem fognak olyan táplálékhoz jutni, mely megrontásukra törekedne, másrészt pedig minthogy felvilágosíttatnak arról, hogy mi miatt került a hús szabad székre, meg tudják érteni és értékelni annak praktikus voltát. A hatósági húspárolókból kikerülő és egyéb szabad székre utalt húsok értékesítésének mikéntjét, ezen gyárteleppel való szomszédságunk tehát lényegesen megkönnyíti, úgyhogy ez a körülmény mintegy predesztinálja Miskolczot arra, hogy ez intézmény prosperálhasson. Mert az tagadhatatlan, hogy ott, hol ez irányban gondoskodás nem történt, előállhat az a kissé komikus helyzet, hogy a szabad székre utalt hús fogyasztóra nem lelvén, a hatóság nyakán marad. Ezt azonban Miskolczon éppen a fentiek alapján kizártnak vehetjük. Ezek voltak egyfelől azok a körülmények, melyeknek figyelembe vételével a jogosultságot nem lehet e kérdéstől megtagadni; egyfelől — mondjuk — mert könnyen kérdheti valaki, hogy koboznak-e hát el a miskolczi közvágóhídon annyi állatot vagy testrészt, amelynek értékesítése megérdemli azt, hogy bizonyos tőkebefektetést eszközöljünk azok értékesítése czéljából ? E kérdésre legékesebben azok a számok felelnek, melyeket az utolsó évről Fliegl László közvágóhidi állatorvos úr szívességéből közlünk. E szerint 1898-ban elkoboztatott sertés borsóka-kór miatt 67 drb, gümőkór miatt 3 drb, egyéb bántalmak miatt (melyek azon MISKOLCZI NAPLÓ Miskolcz, 1903. július 5 Képek helyébe egészségesebb pártalakulásra is fognak vezetni és újjá születve fog az uj választásból kikelni a már-már végelgyengülésnek indult parlamentarizmus. Miskolczi hangszertelep. Raktáron tart minden hangszert. Hangszergyártó, hangoló és javító műhely. KéSZit Z zonB°TMkat, harmoniumot, hegedűt, CZUKOR GYULA .................— cziterát, czimbalmot, rézkürtöket stb. a miskolczi városi zenede hangszerelője. A világ összes hangszereinek javító műhelye. Miskolcz, Városház-tér 26. szám. Ódon zongorák felújíttatnak s rövidre vágatnak. Arany érmekkel kitüntetve. Szakképzett, józan zongora-hangerókat tart a város és vidék részére.