Miskolczi Napló, 1922. május (22. évfolyam, 99-122. szám)

1922-05-16 / 110. szám

3 " ' _ XXII. ávfolyam 101 (6090.) szám. Ára 5 korona MISKOLCZI NAPLÓ POLITIKAI NAPILAP E Mii*téai Arak agy nelytasna mint vidékre • Egész évre 1200 korona 'A tarfialó minden Fél évre 600 korona girtapárusitónáll Negyed évre 300 korona Fe!e!6e «icrkesitS i FEHÉR ÖRÖK Kedd, 1922. május 16 Kiadóhivatal­­ Miskolcz, Hunyadi-u. 2. Telefon K­-­ Szerkesztőség ■ Erzsébet tér I. sz. Telefon 82* A lap szellemi köszleményei a szerkesztőséghez előfizetések és hirdetések a kiadóba intézendőek Apponyi és Andrássy Debrecenben (Fővárosi tudósítónktól). A keresz­­t­­ény ellenzék vezéreinek debreczeni­­ nagygyűlése vasárnap lelkes hangu­­latban folyt le. Már Püspökladányban virágesővel fogadták Apponyi Albert gróf vonatát és Debreczenben az ünneplés csak fokozottabb méreteket öltött. A város tudvalevőleg megtagadta a híres ötösfogat kiküldését, bár a rendezőbizottság Apponyinak, mint a város díszpolgárának kérte. Erre a módosabb debreczeni polgárok maguk állítottak össze paripáikból egy külön ötös fogatot, Apponyi azonban ezt a figyelmességet elhárította magától és gyalog tette meg valóságos diadal­menetben a városba vezető másfél­kilométeres utat. Délután 3 órai kezdettel zajlott le a Bika-szálló nagytermében a nagy­gyűlés, amelyen elsőnek Apponyi Albert szólalt fel.­­ Utóljára Kossuth Lajos szobrá­nak leleplezése alkalmával jártam Debreczenben, — kezdte beszédét és amit akkor mondottam, ma is állom. Politikám a keresztény morál­nak minden türelmetlenség nélkül való uralmán kívül a nép jogaihoz és a királyhűséghez való tántorítha­tatlan ragaszkodás. — IV. Károly már akkor, amidőn még birodalmának egyéb részeit is birta, megbarátkozott a magyar füg­getlenség és az önálló magyar had­sereg gondolatával s elfogadta a negyvennyolcas függetlenségi párt programmját uralkodása alapjául. Most pedig ez a jó király, aki négy­száz esztendő óta az első nemzeti király lett volna, meghalt s helyét egy gyermek foglalta el, (hosszan­tartó viharos éljenzés) akit nem sza­bad cserben hagynunk. Apponyi ezután a belügyi helyzet­ről beszél és áttér a kormány poli­tikájának bírálatára. Mikor élénk helyeslés közben kijelenti, hogy a miniszterelnök többnyire nagyon helyesen beszél, de a legtöbbször másként cselekszik, a nagygyűlésen jelenlevő ügyeletes rendőrtisztviselő, Komlóssy rendőrtanácsos hozzálép és halkan mond neki valamit. Apponyi a figyelmeztetés után, a­melyet a hallgatóság zajos tüntetés­sel fogadott, röviden befejezte be­szédét. Ezután Andrássy Gyula gróf emel­­­­kedett szólásra. — Nem tudom — mondja — ab­ban a helyzetben leszek-e, hogy be­szédemet be is fejezhessem, mert én is a kormány politikáját szándé­koztam kritika tárgyává tenni. Bírálja a kormány ténykedését és az egységes pártnak a magatartását, amely heterogén elemekből van ösz­­szeállítva. Kifogásolja az­t a külpoli­tikai bölcsességet, hogy a királykér­dést ki kell kapcsolni és nem sza­bad ajkunkra venni Ottó király nevét. Erre Komlóssy rendőrtanácsos így szól a nagygyűlés elnökéhez : — Elnök urat kértem, hogy legyen­ szives a szónok urakat figyelmeztetni» Ottót ne kiáltsák ki királynak . . . Andrássy erre sietve a következő­­képen feje­z­te be beszédét : Ki kell kapcsolnunk ezt a kérdést, hogy megfeleljünk a rendőrtisztviselő úr kívánságainak. De konstatálom, hogy nekem nem jutott eszembe, hogy kikiáltsam Ottót királynak. A törvények intézkednek abban, hogy ki itt a király . . . Ezzel a gyűlés véget ért. Este a Bika-szálló nagytermében a vendégek tiszteletére háromszáz­­terítékes bankett volt. Százharminc politikai népgyűlés a fővárosban. Vasárnap százharminc politikai népgyűlést tartottak Budapesten. A gy­űléseken egy-két kivétellel min­denütt egy két rendőrtisztviselő volt jelen mint hatósági biztos. A rendőr­tisztviselők a gyűlések után jelentést tettek a főkapitányhelyettesnek, hogy a gyűlések a legnagyobb rendben folytak le, csupán két helyen kellett beavatkozni a hatósági biztosnak. Az egyik eset Csepelen volt a ke­resztény egység táborának gy­űlésén, ahol a rendőrség egy részeg embert állított elő, aki közbeszólásokkal za­varta a gyűlést. A másik a Kossuth­­téren történt ugyancsak a keresztény egység táborának gyűlésén, ahonnan egy rendzavaró egyént távolított el a rendőrség. A rendőrség feloszlatott egy választógyűlést. Vasárnap délelőtt a szociáldemok­rata párt a harmadik kerületben, az­­ Apát­ utcában választási népgyűlést tartott. Pásztor Imre vasmunkás az egyik szónok beszéde során a követ­kező kijelentést tette : — Elvtársaink ezrei ártatlanul vannak elzárva és internálva. A kirendelt hatósági közeg figyel­meztette a szónokot, hogy ilyet ne állítson. A tömeg erre zúgni kezdett. Közbekiáltások hangzottak el. „Igaza van! Igaz!“ Ezután Pásztor Imre a ból felállott és hangosan kijelen­tette, hogy fentartja állítását. Erre a tisztviselő feloszlatta a gyűlést. A Heinrich-párt és a kormány A nemzeti polgári párt, a Heinrich párt részéről a múlt héten kiadott és a kormány magatartását bíráló nyi­latkozat "kapcsán fokozott érdeklő­déssel várták a nemzeti polgári pártnak vasárnapi értekezletét, ame­lyen Lukács László ismertette a párt állásfoglalását. Fejtegetéseit azzal kezdte, hogy Magyarországon sok párt alakult, főleg azért, mert mindenki pártvezér akar lenni. Áttért azután a kormány­nyal való együttműködés kérdésére. Meg van róla győződve, hogy a miniszterelnök programmját jóhisze­műen meg akarja valósítani, ha azonban meggyőződik arról, hogy a kormány programmigéretei csak üres jelszavak, a párt a legszélsőségesebb ellenzéki magatartást fogja tanusi­­sítani. Vadász Lipót beszédében a jövő teendőit abban látja a múlt tanul­ságai alapján, hogy mit sem szabad tenni abból, amit nálunk a bolseviz­­mus leverése óta tettek. ■XÈÊÊttt- A miniszterelnök dunántúli útja. (Fővá­rosi tudósítónktól.) — Szombaton éjjel 2 er­kor indult el a miniszterenök külön vona­tán dunántúli agitációs körútjára. — Mikor elindult a vonat, a raj­tale­­vő­k köz­ül senki nem tudta,­­ hogy mely városokat fog érin­teni. Mielőtt a vonat elindult vol­­n­a, a kormánypárt sajtóintézője egy lepecsételt borítékot kapott kézhez, azzal az utasítással,­­­hogy csak a kelenföldi pályaud­varról való elindulás után egy negyedórával szabad felbontania. Mikor ez megtörtént és a vona­ton levő újságírók tartalmából megtudták az útirányt, azt­­leír­va és borítékba dobva kidobták a bicskei állomáson, a borítékra, itt jegyízében kérve az állomásf­őnö­­köt, hogy telefonálja meg a le­vélben levő árlatokat a reggeli lapok budapesti szerkesztőségé­nek. Ez a telefonálás azonban elmaradt. A szombathelyi népgyűlésit va­sárnap délután tartották meg. M­ikes János püspök még vasár­nap reggel bérmiakörútra indult, a polgárság szine-java pedig ki­ment a közelben levő Gyöngyös­szőllős községbe, ahol Cziráky József gróf, a l­egtimisták jelölt­je tartott p­rogr­am­­őrbes­zéde­t. Elsőnek Bethlen István ,gróf miniszterelnök kezdett beszélni, de állandóan közbeszólásokkal zavarták. Ezzel kezdi beszédét: — Országszerte megindult, a választási küzdelem . . . — Tényleg — konstatálj­a va­laki hátul mély, öblös hangon. Valaki elfoláztja magát: — Éljen Gömbös Gyula! A másik oldalon ezt kiáltj­ák : — Le vele! — Az ország tudni akarja, — hogy ... — folytatja Bethlen. — Igen, tudni akarja, hogy mennyi lesz egy métermázsa búza ára — hangzik a közbeszólás. A miniszteren­­k csaik nehezen tudta folytatni beszédét: — Kijelentem, hogy akarunk és merünk eljárni a büncseletk­­özi lények elkövetői ellen. — De nem tudnak! — kiál fiák feléje hangosan. — A gyilkosok még kint­­járnak az utcán­— Vádol engem gróf Andrássy Gyula ... — Erre a névre óriási élj entrée tá­mad a teremben. A hátsó sorok­ból percekig­ zug a taps. Ahány­szor a miniszterelnök bes­zédjé­­ben felemlíti Andrássy nevét, állandóan nagy éljenzés és taps fogadj­a. Az elölülők rendőriért kiáltoznak és nyugtalanul smoz­­g­olódik a közönség. Azután a miniszterelnök azzal foglalkozik, hogy milyen taná­csot adott áprilisban a királynak gróf Andrássy­ Gyula. Majd idegesen hozzáteszi: — Kérem, most parancsoljanak éljenezni!. . . Enre kitör az éljenzés. A mi­niszterelnök csak nagy sokára tudja továbbfolytatni beszédét. — Vádoljuk Andrá­ssyéka­t az­zal, h­ogy a királyi család pénzé­ből propagand­acélokra nagy ösz­­szegeket költöttek. Ezután a miniszterelnök tá­mogatást kért az egységes párt jelöltje részére és befejezte be­szédét. Patacsy Dénes emelkedik ezután szólásra. — Ki ez? — kérdezgetik egy­mástól a jelenl­evők. Az egyik párt Sim­onyi-Sema­­dam Sándort véli feliamarni Pa­­tacsiban, a másik párt, azt hiszi, hogy Gömbös Gyulát hallja. Pap.,­tac­y már félórája beszél, mikor valaki hangos derültség közben megkérdezi a karzatról: — Kihez van szerencséim? Viszont egy másik tájékozatlan hallgató az első sorban elkiáltja magát: — Halljuk Budaváryt! — Az ám, miért nea­ hozták magukkal Budaváryt, .— kiáltot­ták, aki­k személyesen ismerik a­z ébredőkéiért. Az egész gyűlés ilyen­ ideges hangulatban folyt le. A miniszterelnök dunántúli körútjának további részleteiről ezeket jelenti a Magyar Távirati Iroda. Bethlen István és kísérete a szombathelyi beszéd után Rum községbe ment, ahol diadalkapu­val fogadták el a lelkes tüntető tömeg valóságos virágkoszorúival bontottig a miniszterelnök foga­tát. Szüntelen éljenzés köziben emelkedett szólásra Nagy Péter plébános és megnyitotta a nép­­gyűlést. Ezután Vass kultuszmi­niszter emelkedett szólásra. A magyar állam és a nemzeti élet­nek olyan kormányzat kell, mely biztosítja a munkát arra, hogy nagyobb virágzásnak induljon, mint a múltban. Ennek egyik alapvető eszköze a földre­fform. A pénzügyeink terén nagyon rosz­­szul állunk. Hogy ebben előreme­­hessü­nk, első félkellék volna egy ebbr évös külföldi kölcsön megte rendése, mert ha ez sikerül, ak­kor mindenesetre valutánk is ja­vulni fog és a drágaság csökken.

Next