Reggeli Hirlap, 1922. január (31. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-01 / 1. szám

Előfizetési árak helyben &* «igéken t '*#*•« évre — 720«— K I Hegyet évre B0'— K H évre -------S60-— K | Egy h4n.«pra 0*_ K | * 1922. XXXL évfolyam, tezam map, január I MÚZEUM (822. XXXI. évfolyam. L uóm Vásárt­ap, január 1. Ara 3 mr m REGGELI HÍRLAP Am 8 Kor n Szerkentfi­ígi Sliekorc*p Városháztér 1iN A szerkesztőség telefonszámai­­ 4­98, 6&K­ Kiadóhivatal­­ Széchenyi­ u. 15. Telefonja» 8-i Uj év, uj küzdelmek az ak­uúv, 30Pé*y a tűnő év" utolsó szakáján kápráztatja szemünket, na ülik, mint egy fényes ábránd, melynek fantázia az alapja. Ne higyje enki.-jie gondolja a legoptimistább ácélbalító sem, hogy"az elkövetkező esztendő akár a szűzetnek, akár az egyes embernek eljesülésbe hozza­zokat a jókivánságokat, amiket a miniszterelnöknek» kabinet, a sze­gény portájnak a házmester, vagy a kéményseprő cistvoláz. Ez az ész­­•undé is, mint a többi, uj küzdelme­it jelen« mint«1 magyar horizontok •V/ül irtutett nyolcadik, amelyre a lá aly«»1. . ! árü­tések, intrikák, tár­­•i­­t ” L iiltö­­ségek, erkölcsi sülye­­. r. sze.en^Sg, nyomorúság, meg­­• uság sütik rá bélyegüket. Hét «tend«*:' ke etítii­ ezekből állott a g‡ i . ..Itojtét planétáinak sora­­i ■■››: ki a esbíg'zat babonamérő­­keress­ül¡ iaa?;gar szivünknek vég­­■i késé­rvét, alkor föl kell tennünk érdest, hogy t szenvedések, Hem­s':- ivnescueingek, belső tor­­ik’jí.á- ok, ? i f­ejdúöcsolásoki cudar kMdtteok, tiaga képzelődések tBav/ íro­k útja vépdér-c Szilveszter ’•a 1 ' y uj folytatást jelent -sztendővek »tie? amelyet megcsinálunk, m. atja, hogy a belső és külső próbalipu­s­­okkal szemben a nem- EUPt ele­ven erő, mint az ősener­­gia attikus óriása emelkedik föl Ig magasba képes küzdeni, hogy Igasianról beláthatja régi dicső­nek fényét és’nagyságát — ha $, jk, elgáncsolja. Ha a mérleg­en osztunk és szorzunk, kivo­­. «­s összeadunk, akkor az uj év ■di zdelmeire csak eredményekkel r-gVó pluszt hozhatnak ki, olyan d^amely taöntó súlya, fen tartó 1 \, lehet ' inak Ánemzeti örök­­. 'd­', re fúr^kszdak, de ;áély­■ b’ i • tat es/ápjiló lelkülete abból kisarjadzott demagógia, I '^vesztés, népcsalás és az t támaszkodó igazságtétel közti igyekezett a mérleg , a matematika és fizika meghamisítva olyan egyén­ik áh­t, mely a korszakot alkásságának gyümölcse­­­zett volna. é­­tt van ebben a mér­­nyers, materiális, mint is nem éthek­, mint és nem elképzelésben veszteség oldalon tűr­­re tépett , volta , ost­­m­ás iránt való vit­­­tt munkás seregünk­­:sülése, a szoc­ializ­­a kereskedelem és­­talán a gazdasági ütése , a politika­­.6, a felrorjánzott túrt m­érczVánye.­­•n alkudoznánk, töl. 4, eskünek megsze­gése, uralkodó politikusainknak, nem­zetgyűlésünknek, társadalmi nagysá­gainknak annyifajta és oly sok bűne, mint amennyit a Divina Compedia megrázó szakaszai sem bírnának el­viselni. E szörnyű és döbbentő vesz­teségekkel, nemzeti éjszakánk e sötét rubrikáival szemben egyetlen nume­rusban, egyetlen szóban áll és él az állandó nyereségtétel: a nemzeti őserő, a nemzeti életenergia, az élni akarás, a testnek az a sajátságos adománya, az a csodálatos és isteni pszichikai fluidom, amely a test fon­tos életszervi tagjainak elszakított­­sága dacára is fentart bennünket és ez a szó : az akarat. Enélkül az akarat nélkül, amelyből származnak mindenféle géniuszok a nemzeti lét különféle vonatkozásában, már régen elpusztultunk volna. Enél­kül az akarat nélkül, mely pedig az uralomra­ ütött és a társadalomban is­­ hatalomra virágzott szervek, vagy szervezetek, politikai eltévelyedettek, vagy jóhiszemű orrukiglátók aktív tevékenységével szemben, vagy amiatt csak passzíve tudott érvényesülni, ta­lán már letörültek volna benőnket az európai térképről és itt Miskolczon talán már csehlakok piáznák a szil­veszteri mámort. Talán már a múlté volna a sok szép terv, mit magyar , elme, magyar boldogságra kitermelt­­ és talán kútbaesett volna sok szín és­­ pompa, áldozatos , hivő reménység, mely a jövőnek akar alapot mélyíteni. Ám az akarat, a nemzeti fenn­maradás akarása megmentett ben­nünket minden külső kísérletezéstől, mely a hurkot nyakunkra dobta volna és megmentett bennünket minden belső kilengéseknek tönkretevő kon­zekvenciáitól, amelyek gazdaságain­kat az üszög értéktelenségére, becsü­letünket szegett szavú kalandorok jel­lemértékére, nemzeti géniuszunkat gazdátlan és kóbor népek tehetsé­gére sülyesztették volna le. Szívós­ságunkat, dacos magunkbabizásunkat, szép jövőjű imádságunkat, ezeréves múltúnkból hivő és új ezer év elé tekintő reménységünket az Eufrát és Bramaputra mentén ringatták Ár­pádék ezeréves ősei. Ez ősöknek hivő, fanatikus akarása fáklyázza bennünk csodatévő akarásunkat, az­ új küzdelmek elé való bizakodá­sunkat, az onnan elhozott vér­ségi és szervezeti összeolvadás, az onnan lelkünkben ősfának tere­bélyesedett lelkiség aklimatizálta hoz­zánk és kapcsolja belénk azokat a más fajokat és nemzetiségeket, ame­lyek mai és múlt határaink között szívüket szíveinkkel együtt dobbant­ják. Ilyen csodálatos ősenergiát, ilyen ősakaratot, mely időben és szilárd­ságban kemény, mint az acél, magas és dönthetetlen, mint a Tátra, mély és igaz, mint az Adria, megdönthe­­tik-e pretoriánusok, összezúzhatják-e nyomdarombolók, kijátszhatják-e jel­szólovagok, internálhatják-e közigaz­gatási, vágy- ügyészségi kiskirályok ? Öle, nem, mert nincs a világon, még Magyarhonban sem, még Csonkaor­szágban sem olyan nagy, olyan széles börtön, amelybe az egész nemzet beleférne, nincsen olyan koporsó és sir, amelyben a lelkiismeretet, amely­ben az igazságot s amelyben egy népet eltemetni lehetne. Ha vannak fiaink, akik az ártó méregnek vagy* ebbe, vagy' abba a gombájába haraptak, ha voltak for­radalmárok, kik vívmányaikat a lán­gok kohójában tön kid forradalmasi­­tották és ha vannak Bethlenek, Göm­bösök, Tomcsányik, kik a másik mérget tűrni engedik, ezek a vezérek a népek ezredéveiben két pillanatot jelentő e két esztendő alatt is szem­betalálták magukat a nemzeti akarat­­tal, amely vagy elsöpörte a méregtől mámorosokat, vagy vonzza őket ma­gához, mint a mágnes. A kommun futóbolondjai a múlté már a nemzeti akarattal szemben, annak ellenére ki garantálna­ tartós jövőt a fantaszta­­rezsimnek, amely mindenre alapozni akarta és akarja hatalmát, csak a nemzet többségére nem. Mert hogy nem a Bethlenekből, nem a Tomcsányiakból áll ennek a nemzetnek többsége, az kétségtelen és ha kétely volna erről, ezt a ké­telyt el fogja oszlatni teljesen az az új választás, amelynek májusban le kell zajlani. A nemzeti akaratot, a nemzet többséget az a polgári és az a munkásdemokrácia képviseli, amely két esztendőn keresztül tűsrt, szen­vedett, és hallgatott, de minden szenvedése dacára sem ment el idegenbe, hogy sajtóját, a maga politikai hitelveit idegen pénzen is erősítse, vagy alátámassza; nem nyúlt más politikai hitelvekkel szem­ben a törvénytelenségek fegyveréhez. Az a polgári és az a munkásde­mokrácia jelenti a nemzeti akaratot és az fogja a tévedések és rosszhiszeműségek tévedt és ártó kor­szakából a nemzetet kiragadni, amely­­külföldi összeköttetéseinek fölhaszná­lásával Magyarország erkölcsi és anyagi javáért, régi határaiért cse­lekszik, nem pedig az a politikai, az a­ képzelt hatalom, amely jelszavak kénköves füstjében igazságot vél szolgáltatni a spaga mérgesgombás mentalitásának, de kárhozatot ás a nemzetnek. Ez a kispolgári és mun­kásdemokrácia, anélkül, hogy az aktivitás fegyvere megadatott volna neki, anélkül, hogy szavazata lenni, törvényhozásban és törvényhatóság bizottságokban és annak dacára­­hogy kénytelen volt küzdeni sajtójá­ban cenzúrával, politikai megnyilat­kozásaiban rendőri tilalommal, a gyű­­lölködés országútján pedig internálás jelentkezési kényszer, fegyelmi el­járás, szórakozásában igazoltatás várt reá, mára kiküzdötte, kiharcolta a szabadságjogok fölszabadí­tát,­a s az emberiesebb bánásmódok nap­sugarának fölsütését. Íme, tehát ír ezekben a vívmányokban a m­rt zo,ti akarat a mérleg nyereség d­c­­ján a rubrikákat, megsokszorozza és bárha súlyos, sötét és nagyon nemzeti lét elevenjébe vágó s .im­ádatok v annak a másik oldalon,­­ egyenleg, amelyből következteti)en, lehet, a nemzeti erkölcsre, a nép akaratának teljesülésére, csak biztató­ lehet. A küzdelem, amely ma folyik, az i­j­­esztendő alatt passzimitásából nuu'!» ’*. valószínűség szerint aktivitásba fog átmenni A ma még leláncolt Teo­­metheuszként küzdő nemzeti út teljesen lefejti magáról azokat a lékeket, amelyek szabad mozgó­­gátolják: jön a kötelékeket él választás, és csak az új válás­ jó eredménye után tehetjük fel­­ a­­munka pihenő órájában a gond t és vidám sapkáját, hogy illúzió színesítsük szemünknek elibe. Addig pedig uj év és uj ki­­mek következtével feszítsd m­ad­­elmédet: az uj horizontról kön­özheted a régi bánatok plán csak ápold, ne felejtsd és vidd telemre a nemzeti akaratot, a gázók tömegének demokráciáját Németország hajlandó fizetni a gelf Hírlap budapesti szerkesztő­­jelenti telefonon­ .­ A newyork Herald párisi je­gy­­­tése szerint Németország képviselő azt a szándékukat nyilvánítj­a, hogy Németország február­be­tó­l teljesíteni akarja jóvátételi ked­e­zettségeit. Ennek következtében a jóvátételi bizottság a canesi konfe­rencia előtt nem fog ultimátumot küldeni Németországnak, hanem csak nyilatkozni fog arra vonatkozólag hogy fontolóra veszi a német javas­latokat. A Newyork Herald szerint Nem­e­t­országnak az a szándéka, hogy leg­közelebb esedékes fizetéseit külföldi vagy német kölcsön útján fedezi. A szóban forgó ötszázmillió arany már­kára Németországnak nagy szüksége volna, mert a német ipar és maga a német állam is nélkülözi e korriktív összeget, annál különösebben hat tehát az, hogy Németország mi­ tette meg a törlesztésre vonatkozó ajánlatát. Kormányválság Ausztriában. Ber­bői jelentik a Pesti Naplónak: a fie bér kancellár helyzete megrend é­ s valószínűleg rövidesen új kabinet ö­vetkezik. Már­is új kancellárnak em­legetik dr. Gürtlert, a keresztén szociális párti pénzügyminiszter,, a keresztényszociálisok és a nagyot motok nincsenek megelégedve sem,.­­velenczei egyezménnyel, sem a huni szerződéssel, amely szoros viszony, létesített Csehország és Ausztrika­- ü Lapuik mai uéma 16 oldal

Next