Reggeli Hirlap, 1922. február (31. évfolyam, 26-48. szám)
1922-02-01 / 26. szám
REGGELI HÍRLAP 2. oldal Szőnok, _ 1922 _ februariem_. Újabb politikai afférok várhatók Gaál Gaszton beszéde után Gaál Gaszton tegnapi beszédében erélyesen visszautasította azokat az inszinuációkat, amelyekről a parlamenti incidens után igen sokat beszéltek. Viszont Gaál Gaszton határozott és férfias nyilatkozatával szemben tény az, hogy abban az időben több képviselő, név szerint Beniczky Ödön, Fangler Béla és Somogyi István azt a kijelentést tették, hogy Gaál Gaszton volt az, aki bandának nevezte az ellenzéket. Beniczky Ödön ebben az ügyben már párbajt vívott Gaál Gasztonnal és így kettőjük között alig lehet újabb lovagias folytatása a dolognak. Fangler Béla és Somogyi István jelenleg vidéken tartózkodnak és visszaérkezésük után azonnal köztik velük Gaál Gasztonnak kijelentéseit és előreláthatólag lovagias útra terelődik az ügy elintézése. Újabb bandamozgalmak rémét látja Ausztria Bécsből jelentik a Reggeli Hírlap budapesti szerkesztőségének. A bécsi lapok hírt adnak arról, hogy Szombathelyen és Sopronban újabb magyar „bandák“ támadásra készülnek ki Ausztriának átadott Nyugatmagyarország ellen. A bécsi lapok szerint Zsemberi főispán szervezi a mozgalmat, Szombathelyen pedig, nagy élelmezési bázist rendeztek be. Ennek a legújabb osztrák hadjáratnak tendenciája kitűnik az Arbeiter Zeitung egy cikkéből, amely hangsúlyozza, hogy ezek miatt a magyar mozgalmak miatt Ausztria nem vonhatja ki Nyugatmagyarországba vezényelt csapatait, amiért természetesen növekedni fog Ausztriának Nyugatmagyarországgal kapcsolatos, Magyarországgal szemben támasztott követelése. " Az Arbeiter Zeitung azt is írja, hogy a soproni lakosság sorsával elégedetlen, mert ott minden forgalom szünetel és ■agy gazdasági krízis állott be. Meg kell állapítani, hogy az utóbbi híradás sem felel meg a valóságnak, bár az is nyilvánvaló, hogy Sopron a tőle elszakított területek nélkül nem tud megélni. _ Házelnökök « Írta: Pályi Ede A házelnökök jellemezték mindig a saját korukat, vagy a korok jellemezték a házelnököket. A legrégibb házelnök, akire személyesen emlékszem, Péchy Tamás, szelíd, monoton ember volt, megfelelt annak az időnek, amikor Tisza Kálmán azon mondását kolportálták: „ha nem volna függetlenségi párt, én csinálnám meg.” Rosszmájú emberek azt beszélték, hogy tényleg ő csinálta meg a függetlenségi pártot, amelynek egyes, akkori vezetőivel titkos összeköttetést is tartott volna fel. A pártélet elvadulása Wekerle elsőminisztersége alatt kezdődött a polgári házasság miatt. Ekkor már Tisza Kálmán felhozta Erdélyből Bánffy Dezsőt, mert ez híres volt erélyességéről. Wekerle még elhuncutkodott az ellenzékével, de Bánffy merev tekintélyessége és az, hogy a személyes ambíciókkal teli ellenzéket a be nem tartott ígéretek illúziójával táplálta, féktelenné tette a pártharcot. Bánffy volt az első házelnök, akiből miniszterelnök lett s az utána következő házelnökök mind megemlékeztek erről a lehetőségről s rendszerint politizáltak a mindenkori miniszterelnökkel szemben. A Bánffy után megválasztott Szilágyi Dezső buktatta meg Bánffy miniszterelnököt, de ő maga nem lehetett miniszterelnökké, mert a pozsonyi Mária Terézia-szobor leleplezésénél ott hagyta a király által vezetett ünnepélyességet, mivel hogy neki, mint a képviselőházi elnöknek, nem adtak megfelelő sorrendet. Széll Kálmán lett a miniszterelnök s Szilágyi halála után Apponyi a házelnök. Hogy milyen volt a viszony köztük, jellemző Széli 1903-ban tett kijelentése: „soha se fogok többé az életben Apponyival politikát csinálni.“ Ebben az időben történt meg, hogy egy udvari bálon Ferencz József Apponyinak hátat fordított éppen Széllellenes politikája miatt. A lapok elhallgatták az esetet, a Magyar szó, az én lapom volt az egyetlen ellenzéki lap és engem hiába akart Széll kapacitálni, hogy ne írjam meg az esetet, különben is láttam a cvikkere alól szemeiből kipislogni: „csak ne hagyja magát általam befolyásolni.“ Ekkor Apponyi is felugrott a folyosón ülő helyzetéből, akinek azt válaszoltam, hogy ne vegye rossznéven, de megírom, mert ez nekem a legjobb pecsenye. Ma péntek van, ne egyék pecsenyét, — felelt Apponyi és e jó viccért tényleg nem is irtam meg. Szék után a rövid Khuen interregnum következett és 1903 őszén Tisza István kapta meg első ízben a miniszterelnöki megbízatást. — Perczel Dezső lett a Ház elnöke, akinek közismert az 1904 november 8-iki zsebkendőjelenete. Tiszát megbuktatta a választás, jött Fehérváry s utána 1906-ban a koalíció Justh Gyula házelnökségével. Justh Gyulát a saját csoportja ugratta a koalció ellen és meg is buktatta a bankkérdésben a saját koalícióját. 1910-ben Khnen-Héderváry jött miniszterelnöknek, aki Berzeviczy Albertet választotta meg házelnöknek. Én egyelőre figyelmeztettem Khuent, hogy baj lesz ebből és tényleg, ahogy az ellenzék félve megkezdette az obstrukcióját, Berzeviczy minden obstrukciót szabadjára engedett. Khuen bele is bukott ebbe, de Berzeviczynek nem sikerült a helyébe ülni, mert előbb én buktattam meg őt a félhivatalos Budapesti Naplóba írt cikkeimmel. Khuen választotta meg Návayt házelnöknek, akinek én megígértem, hogy személyileg meg fogom védeni a támadások ellen, úgy történt, hogy amikor egyszer Lovászy Mártonnal az élén az ellenzék felrohant az elnöki emelvényre, én az újságírók karzatáról beugrottam a Házba, felszaladtam a tömeg sorai között az elnök mellé s összetett kezekkel az ellenzék elébe állottam őt fedezni. Az ellenzék tagjai megijedtek, valószínűleg revolvert véltek a kezemben látni és erre elszéledtek, amire én is kimentem a folyosóra. A bírói eljárás megállapította, hogy fegyvertelen voltam, hogy senkihez nem nyúltam. Erre az eljárást ellenem beszüntették. Lukács lett a miniszterelnök és a Ház elnöke „cum jure successionis“. A Désy per megbuktatta Lukácsot s az utána következő Tisza, hogy hátbatámadás ne érhesse, legbizalmasabb emberét, Beöthyt tette meg házelnökké. A szovjet után, amint tudjuk, Rakovszky lett a Ház elnöke, azt is tudjuk, hogy összekapott a miniszterelnökkel. Most Gaál Gaszton a házelnök, aki egészen szokatlanul, nem a saját pártjával, hanem az ellenzékkel verekszik, de helyette ezt Bottlik alelnök csinálja. Bottlik engedi, hogy az emberek kifújják mérgüket, nehogy túlságosan felfúvódjanak. Most az elnök megengedi, hogy a szónak diskuráljon a közbeszólókkal . Bottlik csak akkor nyúl a csengőhöz, ha már annyian avatkoznak bele, hogy a gyorsírók sem tudják jegyezni, mert sokan beszólnak egyszerre, így kedélyesek maradnak az ülések, vagy legalább is pukkanásmentesek. Félreértették a helyzetet azok, akik kifogásolták, hogy egy kisgazdapárti képviselő odaszólt ülés alatt Bottlknak csak úgy: per Józsi, hiszen ez a közkedveltség garanciája volt. Miután valószínű, hogy Bethlen után egy koncentrációs kabinet jön és valószínű, hogy ennek elnöke GaálGaszton lesz, valószínű, hogy Bottlik lesz a Ház elnöke, akivel megint visszajutunk Péchy Tamás jóindulatú, de szárazabb természetű alakjához. Törvényjavaslat a tisztviselők fizetésemelésére A forgalmi adóból fedezik a szükséges összeget A Reggeli Hírlap budapesti szerkesztősége jelenti telefonon. A kormány kedden benyújtott egy törvényjavaslatot az állami tisztviselők járandóságainak a felemeléséről. A javaslat szerint a kormánynak összesen ezer millió koronára van szüksége. A javaslatban a megfelelő fedezetről is gondoskodik a kormány. A javaslat jelentősebb pontjait az alábbiakban ismertetjük : Az 1. §. arról szól, hogy az 1921. 46. t.-c. 2. §-ának első bekezdése alapján engedélyezett segélyeket február elsejétől kezdve a jelenlegi összeg száz százalékára emeli fel. A második paragrafus szerint az államvasutak A és B csoportja helyett B és C csoportok lesznek. A B csoportba lesznek beosztva a segédtisztek, a C csoportba pedig az altisztek. Az, amit a korábbi fizetésre vonatkozó törvények kimondottak a B csoportra, ugyanaz áll a C csoportra is. A 3. §. szól a szolgálatból való elbocsájtások szabályozásáról, a nyugdíjazásról és a végkielégítés kérdéséről. A 4. §. az iskoláknak és az óvodáknak eddig nyújtott segélyek felülvizsgálásáról szól és beígéri azoknak megrostálását. Az 5. §. lényegtelen rendelkezéseket foglal magában. A 6. §. az államvasúti, vármegyei és állami hadviselt tisztviselőkről szól, akik 12 hónapig voltak a fronton vagy hadifogságban voltak, vagy rokkantak lettek s akik 1920 január 1-től nem lettek magasabb fizetési osztályba vagy csoportba beosztva. Ezek átmeneti jellegű pótlékot kapnak és pedig : a XI. és XII. fizetési osztályba soroltak évi 600 koronát, a IX. fizetési osztályba sorozottak évi 1000 koronát, a VHI-ban lévők 1200 koronát, a VII-ben levők 1800 koronát, a VI-ban levők, vagy még magasabb fizetési osztályban levők évi 5600 koronát. A 7. § megmondja, hogy honnan fogja fedezni az ehez szükséges öszszeget az állam. A forgalmi adókulcsot felemeli 3 százalékra, amely fizetendő azon szállítás vagy munkateljesítmény után, melynek ellenértéke február 1-től fizettetik ki. Ha a szállítás vagy a munkateljesítmény előbb történt, akkor a szállító vagy a munkateljesítő , a régi és az új adókulcs különbözetét fizeti. A 3 százalék forgalmi adóból az állam 1425 millió korona bevételt remél. A városok, amelyek eddig a forgalmi adó egyhatodát kapták, ezentúl nem kapnak semmit. A 8. §. a luxusadóról szóló rendelet 5. §-ában felemlített cikkek után a luxusadó 10 százalékról 20 százalékra emelhető fel. A 9. §. a beadványokra ragasztandó bélyegek emelésével foglalkozik. Azon beadványokra, amelyeknél a bélyegilleték 1920 október 1-ig 50 fillér volt, ma 5 korona lesz. Amelyeknél addig 1 korona volt, most 10 korona lesz, míg ott, ahol 1 korona, vagy 1 koronánál több volt az illeték, ott a díjak húszszorosát kell fizetni. A 10. §. különböző apró illetékemeléséről szól, melyek közül kiemeljük azt, hogy a névmagyarosítás, névmegváltoztatáshoz 500 korona illeték lerovása szükséges. Politikai körökben a javaslatot különböző kommentárokkal kísérik. Egyik ellenzéki politikus a javaslatról a következőket mondta a Reggeli Hírlap budapesti szerkesztőségének: " Az állami alkalmazottak járandóságainak emeléséről szóló javaslat benyújtásánál az állam egyik kezében kalácsot, a másik kezében korbácsot tart. Kalácsot, mert évi egy milliárdnyi kiosztását ígéri az állami, városi és vármegyei alkalmazottak között, korbácsot mert inspekcionális hatalmat akar adni a kormánynak az alkalmazottaival szemben,mert 20 évi szolgálat után nyugdíjba küldheti, vagy esetleg korábban végkielégítéssel bocsáthatja el azt, akit akar. A kormány ezen joga nyilván arra való, hogy biztosítsa az állami alkalmazottak szabadságát a választásokra. A fenti ügyben megkérdeztük Fenyő Miksát, a Hadik-kormány volt kereskedelmi miniszterét, a GyOSa igazgatóját, aki a következőkben válaszolt: — Az állam kénytelen ott szerni az illetékeket, ahol tud. Az állami alkalmazottak szükséget szenvednek, de szerintem elég lett volna 2 és fél százalékos emelés is, mert a forgalmi adó erősen drágít, ámbár atindlén adó drágít. A drágaság mindaddig fog tartani, amíg egyrészt a többtermel utján bőségesebb adóforrásokhoz nem jut az állam, másrészt pedig, amíg az igazságos adózás rendszeréhez is nem jut. Magyarországon például ebben a cukor kampagneban 4 milliárd koronát fog Magyarország cukorra költeni, amelyben 2 milliárd a cukoradó és ugyanekkor az állam földadója 35 millió korona. Amíg az állam ilyen aránytalanul táplálkozik, addig az állam teste egészség»« nem lesz. Rathenau lett Németország külügyminisztere Berlinből jelentik a Reggeli Hírlap budapesti szerkesztőségének. A birodalmi elnök a minisztertannca javaslatára Rathenaut kinevezte külügyminiszternek. Noha Rathenau kinevezéséről már régóta folytak tárgyalások de a cannesi értekezlet után is szó vett arról, hogy Rathenau a genuai értekezleten mint külügyminiszter és Németország főmegbízottja fog résztvenni, a most megtörtént kinevezés mégis meglepte a politikai pártokat. A német néppárt már a legutóbbi adókompromisszum megkötési alkalmával, amikor Wirth kancellár szóvá tette Rathenau kinevezésének kérdését, kifogásokat emelt a terv ellen és most természetes, hogy ez a párt, amiért Rathenau mégis külügyminiszter lett, revideálni akarja a kormánnyal szemben elfoglalt álláspontját.