Reggeli Hirlap, 1922. február (31. évfolyam, 26-48. szám)

1922-02-01 / 26. szám

REGGELI HÍRLAP 2. oldal Szőnok, _ 1922 _ feb­ruar­ie­m_. Újabb politikai afférok várhatók Gaál Gaszton beszéde után Gaál Gaszton tegnapi beszédében erélyesen visszautasította azokat az inszinuációkat, amelyekről a parla­menti incidens után igen sokat be­széltek. Viszont Gaál Gaszton határo­zott és férfias nyilatkozatával szem­ben tény az, hogy abban az időben több képviselő, név szerint Beniczky Ödön, Fangler Béla és Somogyi Ist­ván azt a kijelentést tették, hogy Gaál Gaszton volt az, aki bandának nevezte az ellenzéket. Beniczky Ödön ebben az ügyben már párbajt vívott Gaál Gasztonnal és így kettőjük között alig lehet újabb lovagias folytatása a dolognak. Fang­ler Béla és Somogyi István jelenleg vidéken tartózkodnak és visszaérke­zésük után azonnal köztik velük Gaál Gasztonnak kijelentéseit és előrelát­­hatólag lovagias útra terelődik az ügy elintézése. Újabb bandamozgalmak rémét látja Ausztria Bécsből jelentik a Reggeli Hírlap budapesti szerkesztőségének. A bécsi lapok hírt adnak arról, hogy Szombathelyen és Sopronban újabb magyar „bandák“ támadásra készülnek ki Ausztriának átadott Ny­ugatmagyar­­ország ellen. A bécsi lapok szerint Zsemberi főispán szervezi a mozgalmat, Szombathelyen pedig, nagy élelmezési bázist rendeztek be. Ennek a legújabb osztrák hadjáratnak tendenciája kitűnik az Arbeiter Zeitung egy cikkéből, amely hangsúlyozza, hogy ezek miatt a magyar mozgalmak miatt Ausztria nem vonhatja ki Nyugatmagyar­­országba vezényelt csapatait, amiért ter­mészetesen növekedni fog Ausztriának Nyugatmagyarországgal kapcsolatos, Ma­gyarországgal szemben támasztott köve­telése. " Az Arbeiter Zeitung azt is írja, hogy a soproni lakosság sorsával elégedetlen, mert ott minden forgalom szünetel és ■agy gazdasági krízis állott be. Meg kell állapítani, hogy az utóbbi híradás sem felel meg a valóságnak, bár az is nyil­vánvaló, hogy­­ Sopron a tőle elszakított területek nélkül nem tud megélni. _ Házelnökök «­ Írta: Pályi Ede A házelnökök jellemezték mindig a saját korukat, vagy a korok jel­lemezték a házelnököket. A legrégibb házelnök, akire sze­mélyesen emlékszem, Péchy Tamás, szelíd, monoton ember volt, meg­felelt annak az időnek, amikor Tisza Kálmán azon mondását kolportálták: „ha nem volna függetlenségi párt, én csinálnám meg.” Rosszmájú em­berek azt beszélték, hogy tényleg ő csinálta meg a függetlenségi pár­tot, amelynek egyes, akkori vezetőivel titkos összeköttetést is tartott volna fel. A pártélet elvadulása Wekerle első­minisztersége alatt kezdődött a pol­gári házasság miatt. Ekkor már Tisza Kálmán felhozta Erdélyből Bánffy Dezsőt, mert ez híres volt erélyességéről. Wekerle még elhun­­cutkodott az ellenzékével, de Bánffy merev tekintélyessége és az, hogy a személyes ambíciókkal teli ellen­zéket a be nem tartott ígéretek il­lúziójával táplálta, féktelenné tette a pártharcot. Bánffy volt az első házelnök, aki­ből miniszterelnök lett s az utána következő házelnökök mind megem­lékeztek erről a lehetőségről s rend­szerint politizáltak a mindenkori miniszterelnökkel szemben. A Bánffy után megválasztott Szilágyi Dezső buktatta meg Bánffy miniszterelnö­köt, de ő maga nem lehetett minisz­terelnökké, mert a pozsonyi Mária Terézia-szobor leleplezésénél ott hagyta a király által vezetett ünne­pélyességet, mivel hogy neki, mint a képviselőházi elnöknek, nem adtak megfelelő sorrendet. Széll Kálmán lett a miniszterelnök s Szilágyi halála után Apponyi a házelnök. Hogy milyen volt a viszony köztük, jellemző Széli 1903-ban tett kijelentése: „soha se fogok többé az életben Apponyival politikát csinálni.“ Ebben az időben történt meg, hogy egy udvari bálon Ferencz József Apponyinak hátat fordított éppen Széllellenes politikája miatt. A la­pok elhallgatták az esetet, a Magyar szó, az én lapom volt az egyetlen ellenzéki lap és engem hiába akart Széll kapacitálni, hogy ne írjam meg az esetet, különben is láttam a cvikkere alól szemeiből kipislogni: „csak ne hagyja magát általam be­folyásolni.“ Ekkor Apponyi is felug­rott a folyosón ülő helyzetéből, aki­nek azt válaszoltam, hogy ne vegye rossznéven, de megírom, mert ez nekem a legjobb pecsenye. Ma péntek van, ne egyék pecse­nyét, — felelt Apponyi és e jó vic­cért tényleg nem is irtam­ meg. Szék­ után a rövid Khuen interreg­num következett és 1903 őszén Tisza István kapta meg első ízben a mi­niszterelnöki megbízatást. — Perczel Dezső lett a Ház elnöke, akinek köz­ismert az 1904 november 8-iki zseb­kendőjelenete. Tiszát megbuktatta a választás, jött Fehérváry s utána 1906-ban a koalíció Justh Gyula házelnökségé­vel. Justh Gyulát a saját csoportja ugratta a koalció ellen és meg is buktatta a bankkérdésben a saját koalícióját. 1910-ben Khnen-Héderváry jött miniszterelnöknek, aki Berzeviczy Al­bertet választotta meg házelnöknek. Én egyelőre figyelmeztettem Khuent, hogy baj lesz ebből és tényleg, ahogy az ellenzék félve megkezdette az obstrukcióját, Berzeviczy minden obstrukciót szabadjára engedett. Khuen bele is bukott ebbe, de Ber­­zeviczynek nem sikerült a helyébe ülni, mert előbb én buktattam meg őt a félhivatalos Budapesti Naplóba írt cikkeimmel. Khuen választotta meg Návayt házelnöknek, akinek én megígértem, hogy személyileg meg fogom védeni a támadások ellen, úgy történt, hogy amikor egyszer Lovászy Mártonnal az élén az ellenzék felrohant az elnöki emelvényre, én az újságírók karza­táról beugrottam a Házba, felszalad­tam a tömeg sorai között az elnök mellé s összetett kezekkel az ellen­zék elébe állottam őt fedezni. Az el­lenzék tagjai megijedtek, valószínű­­leg revolvert véltek a kezemben látni és erre elszéledtek, amire én is kimentem a folyosóra. A bírói eljá­rás megállapította, hogy fegyvertelen voltam, hogy senkihez nem nyúltam.­­ Erre az eljárást ellenem beszüntették. Lukács lett a miniszterelnök és a Ház elnöke „cum jure successio­­nis“. A Désy per megbuktatta Luká­csot s az utána következő Tisza, hogy hátbatámadás ne érhesse, leg­bizalmasabb emberét, Beöthyt tette meg házelnökké. A szovjet után, amint tudjuk, Ra­ko­vszky lett a Ház elnöke, azt is tudjuk, hogy összekapott a miniszterelnökkel. Most Gaál Gaszton a házelnök, aki egészen szokatlanul, nem a saját pártjával, hanem az ellenzékkel ve­rekszik, de helyette ezt Bottlik al­­elnök csinálja. Bottlik engedi, hogy az emberek kifújják mérgüket, ne­hogy túlságosan felfúvódjanak. Most az elnök megengedi, hogy a szónak diskuráljon a közbeszólókkal . Bottlik csak akkor nyúl a csengőhöz, ha már annyian avatkoznak bele, hogy a gyorsírók sem tudják jegyezni, mert sokan beszólnak egyszerre, így ke­délyesek maradnak az ülések, vagy legalább is pukkanásmentesek. Félre­értették a helyzetet azok, akik kifo­gásolták, hogy egy kisgazdapárti kép­viselő odaszólt ülés alatt Bottlknak csak úgy: per Józsi, hiszen ez a közkedveltség garanciája volt. Miután valószínű, hogy Bethlen után egy koncentrációs kabinet jön és valószínű, hogy ennek elnöke Gaál­­Gaszton lesz, valószínű, hogy Bottlik lesz a Ház elnöke, akivel megint visszajutunk Péchy Tamás jóindulatú, de szárazabb természetű alakjához. Törvényjavaslat a tisztviselők fizetésemelésére A forgalmi adóból fedezik a szükséges összeget A Reggeli Hírlap budapesti szerkesz­tősége jelenti telefonon. A kormány kedden benyújtott egy törvényjavaslatot az állami tisztvise­lők járandóságainak a felemeléséről. A javaslat szerint a kormánynak összesen ezer millió koronára van szüksége. A javaslatban a megfe­lelő fedezetről is gondoskodik a kor­mány. A javaslat jelentősebb pontjait az alábbiakban ismertetjük : Az 1. §. arról szól, hogy az 1921. 46. t.-c. 2. §-ának első be­kezdése alapján engedélyezett se­gélyeket február elsejétől kezdve a jelenlegi összeg száz százalékára emeli fel. A második paragrafus szerint az államvasutak A és B csoportja he­lyett B és C csoportok lesznek. A B csoportba lesznek beosztva a se­gédtisztek, a C csoportba pedig az altisztek. Az, amit a korábbi fizetésre vonatkozó törvények kimondottak a B csoportra, ugyanaz áll a C cso­portra is. A 3. §. szól a szolgálatból való elbocsájtások szabályozásáról, a nyug­díjazásról és a végkielégítés kérdé­séről. A 4. §. az iskoláknak és az óvo­dáknak eddig nyújtott segélyek felül­vizsgálásáról szól és beígéri azoknak megrostálását. Az 5. §. lényegtelen rendelkezése­ket foglal magában. A 6. §. az államvasúti, vármegyei és állami hadviselt tisztviselőkről szól, akik 12 hónapig voltak a fron­ton vagy hadifogságban voltak, vagy rokkantak lettek s akik 1920 január 1-től nem lettek magasabb fizetési osztályba vagy csoportba beosztva. Ezek átmeneti jellegű pótlékot kap­nak és pedig : a XI. és XII. fizetési osztályba soroltak évi 600 koronát, a IX. fizetési osztályba sorozottak évi 1000 koronát, a VHI-ban lévők­ 1200 koronát, a VII-ben levők 1800 koronát, a VI-ban levők, vagy még magasabb fizetési osztályban levők évi 5600 koronát. A 7. § megmondja, hogy honnan fogja fedezni az ehez szükséges ösz­­szeget az állam. A forgalmi adókul­csot felemeli 3 százalékra, amely fizetendő azon szállítás vagy munka­teljesítmény után, melynek ellenértéke február 1-től fizettetik ki. Ha a szál­lítás vagy a munkateljesítmény előbb történt, akkor a szállító vagy a munka­­teljesítő , a régi és az új adókulcs különbözetét fizeti. A 3 százalék for­galmi adóból az állam 1425 millió korona bevételt remél. A városok, a­melyek eddig a forgalmi adó egy­­hatodát kapták, ezentúl nem kapnak semmit. A 8. §. a luxusadóról szóló ren­delet 5. §-ában felemlített cikkek után a luxusadó 10 százalékról 20 százalékra emelhető fel. A 9. §. a beadványokra ragasz­tandó bélyegek emelésével foglalko­zik. Azon beadványokra, amelyeknél a bélyegilleték 1920 október 1-ig 50 fillér volt, ma 5 korona lesz. Amelyeknél addig 1 korona volt, most 10 korona lesz, míg ott, ahol 1 korona, vagy 1 koronánál több volt az illeték, ott a díjak húszszorosát kell fizetni. A 10. §. különböző apró illeték­­emeléséről szól, melyek közül ki­emeljük azt, hogy a névmagyarosítás, névmegváltoztatáshoz 500 korona illeték lerovása szükséges. Politikai körökben a javaslatot különböző kommentárokkal kísérik. Egyik ellenzéki politikus a javaslat­ról a következőket mondta a Reggeli Hírlap budapesti szerkesztőségének: " Az állami alkalmazottak járan­dóságainak emeléséről szóló javaslat benyújtásánál az állam egyik kezé­ben kalácsot, a másik kezében kor­­bácsot tart. Kalácsot, mert évi egy milliárdnyi kiosztását ígéri az állami, városi és vármegyei alkalmazottak között, korbácsot mert inspekcionális hatalmat akar adni a kormánynak az alkalmazottaival szemben,­­m­ert 20 évi szolgálat után nyugdíjba küldheti, vagy esetleg korábban végkielégítés­sel bocsáthatja el azt, akit akar. A kormány ezen joga nyilván arra való, hogy biztosítsa az állami alkalma­zottak szabadságát a választásokra. A fenti ügyben megkérdeztük Fenyő Miksát, a Hadik-kormány volt kereskedelmi miniszterét, a GyOSa­ igazgatóját, aki a következőkben válaszolt: — Az állam kénytelen ott szerni az illetékeket, ahol tud. Az állami alkalmazottak szükséget szenvednek, de szerintem elég lett volna 2 és fél százalékos emelés is, mert a for­galmi adó erősen drágít, ámbár atin­dlén adó drágít. A drágaság mindaddig fog tar­tani, amíg egyrészt a többtermel­­ utján bőségesebb adóforrásokhoz nem jut az állam, másrészt pedig, amíg az igazságos adózás rendszeréhez is nem jut. Magyarországon például ebben a cukor kampagneban 4 mil­liárd koronát fog Magyarország cu­­korra költeni, amelyben 2 milliárd a cukoradó és ugyanekkor az állam földadója 35 millió korona. Amíg az állam ilyen aránytalanul táplálkozik, addig az állam teste egészség»« nem lesz. Rathenau lett Német­ország külügyminisztere Berlinből jelentik a Reggeli Hírlap budapesti szerkesztőségének. A birodalmi elnök a minisztertannca javaslatára Rathenaut kinevezte külügy­miniszternek. Noha Rathenau kinevezé­séről már régóta folytak tárgyalások de a cannesi értekezlet után is szó vett arról, hogy Rathenau a genuai értekez­leten mint külügyminiszter és Német­ország főmegbízottja fog résztvenni, a most megtörtént kinevezés mégis meglepte a politikai pártokat. A német néppárt már a legutóbbi adókompromisszum megkö­tési­ alkalmával, amikor Wirth kancellár szóvá tette Rathenau kinevezésének kér­dését, kifogásokat emelt a terv ellen és most természetes, hogy ez a párt, amiért Rathenau mégis külügyminiszter lett, revideálni akarja a kormánnyal szemben elfoglalt álláspontját.

Next