Reggeli Hirlap, 1922. április (31. évfolyam, 75-98. szám)

1922-04-01 / 75. szám

Miskolcz, 1922. XXXI. évfolyam, 75. szám Előfizetési ár*»k helyben és vidéke«: Egész évre 1200 — K negyed évr­e 360*— K Fél évre — 800"— K Egy hónlapra 300­— K POLITIKAI NAPILAP & Szerkesztőség: K­iskolcz, Városház tér 22. A szerkesztőség telefonszámai 3­4'98. 8-16. Kiadóhivatal : Széchenyi­ u. 15. Telefonsz. 6-64. Wmmmm Ismét emelni készül a villamostársaság a díjakat, bár ha ez még hivatalos formájában nincs is bejelentve és bárha a tanács mai ülésén is inkább beszélgetés, mint tanácskozás tárgya volt ez a hír. E pillanatban tehát nem tudjuk ,milyen mértékben és mikor követke­zik be az emelés, de nagyon való­színű, hogy bekövetkezik, mert hisz semmiféle anyagoknak az ára, amik­ből az ilyen nagy üzemek táplálkoz­nak, nem megy lefelé, sőt koronánk kurzusának ingadozásával és hanyat­lásával fölfelé megy, tehát az idei tavasz is meghozza nemcsak a villa­mosok, de más szükségleti dolgok árában is az újabb drágulást. Immár nyolc esztendő óta minden tavaszon ránk zuhan ez, a tavalyi tavasz ki­vételével, amikor valami kedvező szeszély és egy szuggesztív erejű pénzügyminiszter jóvoltából, mint va­lami jótékony álom, olcsósági hul­lámhoz volt szerencsénk. Drágább már a ruha, a hús,' a '­sir, drágább a fa, drágább minden, ami az élet fentartásához szükséges­, drágább, mint ahogy egy pesti vásár­­csarnoki szemlében olvassuk, az a csöppnyi madárfa is, amelyet ábrán­dos és melegszívű nők a kalitkába »Art madárkáiknak vesznek sovánka »«pénzükön, ha ugyan ezt a békebéli kedveskedésüket a gondokban két­szeresen gyötrődő fejek már régen el nem felejtették. Ám minden drágu­lással szemben közigazgatási és kor­­■­ányzati szervek megint nagyokat tettek papiroskardjaikra, azokra az erőd kolosszusokra, amelyeket ren­deletekből és paragrafusokból állítot­tak föl a drágaság ostroma ellen. A kortesutak, népgyű­lések zengő fogad­kozásoktól és még zengőbb fenyege­tésektől hangosak, hogy jaj lesz­­azoknak, akik az árakat emelik, ám ugyanaz a kéz, amely egészen Justicia istenasszony fórumáig gallérjánál fogva röpíti a valuta drágulásával egy színvonalon drágító kereskedőt, de egyéb árust is, másik, talán kelle­mesebb pillanatában, aláírta azt a drágítást, amelyet maga az állam is elkövet és amely több vonatkozásá­­ban egyik indító oka a drágulás­­emelkedésének. Másféle arculatot látunk itt a kor­mányzat részéről. Az egyik, mely boldog mosollyal látja, hogy az állam a maga üzemeiben a deficitek csökkentésére áremeléshez folyamo­dott, a másik pedig, amely dühödt torzulással tekint a magános felé, ha mi is drágítani merészkedne. Ebben a kétféle megnyilatkozásban pedig nem az állam, sem a magános drá­gító nem fogja a rövidebbet húzni. •Bak a fogyasztó, amelyre a termelő, a kereskedő, az állam s mindenki, akinek az áru előállításához, vagy kiadásához köze van, áthárítja mind­azokat a terheket, amelyek a valu­­tááris emelkedésekkel szakadnak rája. Sokat beszélnek nálunk, de nyilván azért, hogy sokat beszélhessenek és­­kevesebbet cselekszenek. Bomlás­­fenyegeti az pártot enged át és miután már 170 kerü­letben állítottak hivatalos jelöltet, minössze 28 kerület áll még az intézőbizottság rendelkezésére. Az egységes párt elégedetlenkedő elemei­nek mozgalmát most már a notórius cáfolók sem tagadják Az intézőbizottság egyik irányadó tagja, aki közel áll Nagyatádi Szabó Istvánhoz és a múlt nemzetgyűlésen mint Nagyatádi belső bizalmasa sze­repelt, az elégedetlenek mozgalmáról a következőket mondotta: — Az elégedetlenség az egységes­­pártban leginkább személyi ambíciókra vezethető vissza. Hiszen egyedül én nálam háro­mezerhu­szonöten jelent­keztek mandátumért, már­pedig mindnyájukat nem lehet 246 kerület­ben felléptetni. Ez az oka annak, hogy az egységes pártban elégedet­lenek vannak. Meglehet, hogy kiválá­sok is történnek, de azok nem lesznek döntő jelentőségűek. Ma már az egysé­ges párt vezető köreiben is elismerik, hogy a­ párt egy része elégedetlen az intézőbizottsággal, sőt azzal is szá­molnak, hogy az elégedetlenség annyira fokozódik, hogy a párt több tagja le­vonja a konzekvenciákat és elhagyja az egységes párt kereteit. Érdekes, hogy most már a vezetők is úgy tün­tetik fel a mozgalmat, mint személyi és hiúsági kérdést.­séges párt tehát 48 mandátumot A Reggeli Hírlap budapesti szer­kesztősége jelenti telefonon: Az egységes pártban, amit előre­látható volt, hogy rövid időn belül bekövetkezik, megkezdődött a bom­lásra vezető mozgolódás. Az elége­detlenség tudvalévően a kisgazdapárt­beliek részéről kezdődött, akik egyre nagyobb aggodalommal látják, hogy a „jövevények­" mint ragadják ma­gukhoz a párt vezérszellemét. Az ilyen formán felszínre vetődött személyi sé­relmek mellett más szempontok is han­gosabbá teszik a kisgazdák mozgalmát. Az Az Újság írja: Az egységes pártban tovább folyik az elégedetlen elemek csoportosulása. Sok méltat­lankodó szó esik arról a paktumról, amelyet a miniszterelnök a Huszár­ Ernszt-csoporttal egyrészt, másrészt pedig a nemzeti polgári párttal köt­ött egyes kerületekre nézve. A paktum értelmében az egységes párt Huszárék­kal szemben nagyon sok kerületben nem állít ellenjelöltet és hír szerint IS kerületet engeded át számukr... A fővárosi és a környékén levő 30 kerületben a nemzeti polgári pártra bízza az egységes párt a választási harc lefolyását, és támogatni fogja úgy a Huszár­ Ernszt-párti, mint a nemzeti polgári párti jelölteket.­­A két paktum értelmében az egy­ A kisgazdák, ha politikájukat veszélyben látják, zárt tömegben foglalnak, állást a kormány ellen Az Újság írja: Megkérdeztünk egy volt kisgazda képviselőt, aki ezeket mondotta: — Tény, hogy az elégedetlenek akciója okozta elsősorban azt, hogy a volt kisgazdaképviselőket jelölték. Egyebekben meg akarjuk várni, hogy az egységes párt mostani, zava­ros politikája hová fejlődik. Ha azt tapasztalnánk, hogy a párt kisgazda­­jellege veszélyeztetve van, nem egyen­ként, hanem zárt tömegekben fog­lalnánk állást a Bethlen kormány ellen. A hivatalos jelöltek közül sokan visszalépnek Az Az Újság írja: Az egységes párt hozzájárul, hogy több hivatalos jelölt azzal tért vissza a vidékről, hogy szomorúan bár, de visszaadja a hivatalos jelölést. A visszalépés minden esetben arra az okra vezet­hető vissza, hogy a jelöltek kerüle­teikben tett látogatásaik alkalmával meggyőződött arról, hogy a választók előtt nem örvendenek nagy nép­szerűségnek, így több fehér megyei kerület jelöltjei is visszalépnek és most az intézőbizottság az előtt a feladat előtt áll, hogy gondoskodnia kell olyan jelöltekről, akik talán nép­Az egységes párt intézőbizottsá­gának csütörtöki ülésén, mint meg­írtuk, Kovács J. István kifejezést adott az­­igazi“ kisgazdák elégedet­lenségének és bizonyos garanciát kért arra vonatkozóan, hogy a köve­teléseket nemcsak elméletileg, hanem a gyakorlatban is respektálni fogják. Kovács J. Istvánnak ez a fellépése politikai körökben élénk visszhangot keltett és igen fontosnak mondják a­szerűvé tehetik az egységes párt reakciós politikáját. Értesülésünk szerint a hivatalos jelöltek visszaözönlése sokkal nagyobb, semmint azt feltüntetni szeretnék. Jóformán nap-nap után térnek vissza a jelöltek bejelenteni lemondásukat. A helyzet tehát most az, hogy az intézőbizottság már nemcsak 26 ke­rület felett rendelkezik, hanem több újabb és már egyszer letárgyalt ke­rületről kell döntenie. Ezeknek a kerületeknek egy részét, értesülésünk szerint, az­ elégedetlen elemek le­szerelésére próbálják felhasználni.A fellépést abból a szempontból is, mert az elégedetlen kisgazdák Ko­vácsnak bekapcsolódásával egy olyan parlamenti férfiút nyertek meg a maguk számára, aki mindenesetre vezéri szerepre van hivatva. A kisgazdák csoportjában és a vidéki pártszervezetek körében nagy érdeklődés is kísérte Kovács J. Ist­ván felszólalását, amelyben megtalálta helyes módját annak, hogy kifejezést Kovács J. István az alsóbb néprétegek nyomoráról Lapunk mai száma 8 oldal adjon, még­pedig alkotmányos formák között, az elégedetlenek kívánsá­gainak. A Reggeli Hírlap budapesti munka­társa kérdést intézett ebben az ügy­ben Kovács J. Istvánhoz, aki a követ­kezőket mondotta: — A lapokban kü­lönbözőképen kommentálták felszólalásomat. A tény­állás az, hogy már hetek óta súlyos aggodalommal látom és látjuk sokan, hogy vidéken a szegény néprétegek szenvednek a drágaság fokozódása miatt, egyes élelmiszereket pedig el­tüntetnek. Az alsóbb néprétegek el­keseredése, ennek folytán egyre élese­dik a vagyonos osztályok ellen. Több volt képviselő személyesen tapasz­talhatta ezt helyenként, sőt itt-ott attól lehet tartani, hogy az ilyesmi heves kirobbanásokra vezethet. Kö­telességünk volt tehát erre a kormány figyelmét felhívni és kötelességünk volt szóvá tenni az ezer holdon felüli vagyonváltság tárgyában meg­jelent rendelet ügyét is, mert sokan azt látják, hogy ezáltal tetemesen ke­vesebb föld jut a földreform céljaira, mint amennyi a földreform késedel­mes végrehajtásának ellensúlyozására szükséges volna. Fellépésünknek már­is meg­van a kellő eredménye, mert a miniszterelnök úrtól fontos kijelen­téseket kaptunk. A miniszterelnök úr ugyanis úgy nyilatkozott, hogy közmunkák révén munkaalkalmakat fog terem­teni, fellép a drágaság ellen is és a közellátásra szorulókat április és má­jus hónapokra is felveszi a hatósági ellátottak sorába, végül hajlandónak nyilatkozott a föld vagyonváltság mó­dosítására. Erre vonatkozóan egyéb­ként az intézőbizottság már külön bizottságot is delegált.­­ Minden híradás, amely személyi ambíciókról és egyéni törekvésekről beszél a pártban, nem egyéb ugra­tásnál. Mindezek nem akadályoznak meg bennünket abban, hogy mozgal­munkat folytassuk addig, amíg meg­nyugtató megoldásokat nem látunk. Hogy kezdődött a kisgazdamozgalom? Megkérdeztük a kisgazdák elégedet­lenségének okáról Herczegh Sándort, a mozgalom tulajdonképpeni kezdeménye­zőjét is és Herczegh a következő érde­kes nyilatkozatot tette a Reggeli Hírlajz budapesti munkatársának: — Büszkén vállalom, mint az eredeti kisgazdapárt alapvető munkálatainak egyik munkája, hogy ennek a mozga­lomnak a többiekkel együtt szintén munkása voltam. Mert ma már mutat­koznak a mozgalom eredményei. Uta­lok a vidék nagyarányú megmozdulá­sára, a­mely napról-napra új csatla­kozásokat jelent be és erőt ad ahhoz, hogy tiltakozzunk úgy memorandu­munk elsikkasztása, mint az egész mozgalomnak egy kézlegyintéssel való elintézése, legfőképpen pedig az ellen, hogy bujtogatásnak, robbantási kísér­letnek vagy kicsinyes sértett hiúsági indító okoknak minősítsék azt, a­miért ez a fogalom megindult és folyik feltartóztathatatlanul. Nem vezetett ve­­zérkedési vagy senkit közülünk. Én nem kértem hivatalos jelölést, arra nem is reflektáltam, noha több helyen

Next